Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-24 / 38. szám

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN — Mondd, drágám, nem lenne egyszerűbb, ha mindjárt a válással kezdenénk? Haragszik a feleségem Minél jobban igyekszem, annál inkább haragszik a jeleségem. Olykor már válással fenyeget. Remek férj vagyok pedig, tanú rá a házfelügyelő, a folyosó végéróll a Mári néni, meg a szomszédunk, aki ugyan kissé hü­lyének is tart, és az alattunk lakó személy meg már szívtelen gazembernek mond engem. Miért? Mert annyira szeretek takarítani? Ahogy munkámból hazatérek, máris tiyúlok a rongyokért és törölgetek. Hetenként egyszer-kétszer ki is rázom a rongyokat az ablakon. Ilyenkor szokott vonyítani az alattunk tanyázó, hogy miért rázom a fo­lyosón szunyókáló nagyapjára a port? Ilyenkor mindig bocsánatot kérek és csönd van egészen addig amíg vágni nem kezdem a fát az előszobában. Akkor meg a lenti egyén ilyeneket ordibál: — Micsoda baromi Nyáron vágni fátl Ki a fene fűt ilyenkor. Szűk kis agyával képtelen felfogni, hogy én már júliusban készülök a télre. Télen cirkuszbérletünk van, meg korcsolyabérletünk, mert nagyon müveit emberek vagyunk mi ketten, s így télen aligha volna időm gyújtást gyártani. Az aprófát aztán berakom a kamrába, ahol már alig lehet mozogni a sok gyújtástól, de minek is sündörögjünk ott? Élelmiszert otthon alig érzünk, mert általában büffében táplálkozunk, meg üzemi konyhán, kivéve a va­csorát. Aztán a baboskendő simul a fejemre, elém kötény, s gumikesztyűt húzok, és elkezdem a vacsora készítését, flzért öltözöm neki ennyire, mert fő a tisztaság, viszont mivel sietek, nincs időm kezet mosni a takarítás, a fa­vágás után. Dúdolok és vajazom a zsemléket. Mindig ugyanaz van, mert feleségem tíz éve kijelentette, hogy imádja a vajaszsemlét. Hadd teljék a kedve! Ám ő általában nem szokott meg­jönni vacsorára, mert túlórázik. A szomszédom — ki kissé hülyének vél — már számtalanszor ordított be a konyhaablakon, hogy ha sietek, akkor rajtakaphatom a feleségem a kapualjban, amint csókolózik és már tíz év óta ugyanazzal a férfivel. , Én meg csak kacagok a rágalmakon. Tudom, hogy az én kis féleségem írnád engem a háziasságomért. Mire háza ér, én már ott ülök a sámlin és előveszem az aznapi hasznos tudnivalót. — Egyen meg a fene — kedélyeskedik velem a nőm, és én meg olvasni kezdem, jó hangosan, a Mari nénitől kapott háztartási könyvet. Ez már az ötvenkettedik kötet jrlgyrelépésünk óta. Ő fekszik már és én még mindig zümmögök neki, szerelmesen, a papa­­gálykalitkák tisztántartásáról. Egészen addig, míg a papucsát bele nem vágja a lámpába. Ekkor máris jön a létrás házfelügyelő, aki mind ez ideig az ajtónk előtt csellengett és szakértő mozdulatokkal javítja meg a hibát magas, éjszakai tarifáért. Általában ilyenek a mi meghitt estéink. Tegnap, hogy, hogy nem, már semmilyen esténk se volt, mert feleségem helyett egy lapátszakállas ember jött be a kulccsal és közölte, hogy fele­ségem kéri a holmijait és ö, mármint a szakállas, a jövendőbeli férj, el is viszi a kofferokat. Kicsit verekedtünk és a szakállas üres kézzel távozott. Minek adjam ki a holmikat? Ogyis visszatér a kis feleségem, mert nem tud nélkülem és a vajaszsemlék nélkül élni, amelyeket éppen most kezdek kenegetni. Csak azért játssza most a durcásat, hogy aztán annál jobban imádjon engem, a mintaférjet, a házias férfit. DARÁZS ENDRE Ember és család SZERETŐ GONDDAL vesszük körül fiatalságunkat, szinte az egész ország szeme rajtuk van. Minden lehetősé­get megteremtünk számukra, hogy tanulhassanak, fejlődhessenek, szóra­kozhassanak. Mégis vajon mi lehet az oka, hogy akadnak rendetlen fia­talok, önzők, olyanok, akik lejtőre jutottak. Megtörténnek ilyen esetek. Egy anya jön be az iskolába, meg se hall­gatja a pedagógus véleményét, taná­csát, egyre csak ezt hajtogatja: — Nem, én már nem bírok többet, igazgató elvtárs. Hiszen egy teljes hónapot feküdtem miatta kórházban. Szörnyű helyzetbe hozott. Nincs is odahaza. A nagymamájához költözött. Csináljanak vele, amit akarnak, vi­gyék, ahová akarják ... Az igazgató szánakozva néz ilyen­kor az anyára. Vajon mit várhat fiá­tól a társadalom, amikor az már ti­zenhárom esztendős korában meg­gondolatlanul, és tiszteletlenül bánt édesanyjával. De ki a hibás? Az ember végeredményben a csa­ládban nő fel. A szülei egyúttal első nevelői is. Ám az anyagi jólét meg­teremtésén kívül nagy figyelmet kell Leporolt közmondások I szentelni a felcseperedő emberpalán­tának, úgy kell rá hatni, később ne ütközzön iépten-nyomon a társadalom törvényeibe, tudjon beilleszkedni a kollektívába. Nagyon fontos, milyen példával jár elő a szülő és a család többi felnőtt tagja. Az egyik ismerő­söm például példás dolgozó, aktív társadalmi életet él, s szinte rend­szeresen bővíti tudását különböző szakmai és politikai iskoláztatásokon, tanfolyamokon. A gyermekei szinte mindenben igyekeznek apjukat utá­nozni. Ötödikes kislánya nem minden büszkeség nélkül meséli pajtásainak, hogy édesapja szintén sok könyvet ol­vas. Ami a kislányt illeti, az iskola egyik legjobb tanulója. Egy másik esetet is ismerek. A. F. Nyegodovtöl ugyancsak sokan megkérdezték már, vajon hogyan bírta abbahagyni a do­hányzást. S amikor azt válaszolja, hogy hiszen két gyermeke van, elv­társai csodálkozó arccal vonogatják vállukat. Pedig egyszerű az egész. Ahogyan nőttek a gyerekek, egyre in­kább óvtam őket, nehogy cigarettára gyújtsanak. Az már csak természetes, hogy megkérdezték: akkor te, édes­apa, miért dohányzol? Nem maradt más hátra, minthogy erős akarattal leszokjon, nehogy ők is e szenvedély rabjaivá váljanak idősebb korukban. Mi ebből a tanulság? A szülőnek meg kell őriznie gyermeke előtt te­kintélyét. Hogyan járhat elő jó pél­dával az olyan apa gyermeke előtt, aki sűrűn látogatja a kocsmát, keve­set van otthon, s pláne, otthon Ittas állapotban, ok nélkül üti-veri a gye­reket. Az ilyen család örömtelen, si­vár életet él. Előfordul olyan eset is, hogy például a gyerek születés- vagy névnapja ,a családban csupán ok az ivásra. A gyermeket lefektetik a szomszéd szobában, amíg a felnőttek sokszor féktelenül szórakoznak. A szülők tekintélye elsősorban attól függ, vajon milyen a viszonyuk a csa­ládhoz, a munkához és természetesen a társadalomhoz. Persze előfordul az is, hogy szorgalmas, példás életet élő család gyermekei is elzülienek, csa­vargókká, munkakerülőkké válnak. Ennek elsősorban az elkényeztetés, a rosszul értelmezett szülői lágyszívű­ség, a majomszeretet az oka. Az ilyen mézes-mázos élet üres, tartalmatlan, s ilyenné válik később a fiatal gon­dolkodása is. A mi gyermekeinknek már nem­csak a kommunizmus építése, a jobb, szebb társadalom megteremtése jut osztályrészül, hanem az is, hogy élje­nek a kommunizmusban. S hogy mi­lyen lesz az életük, mit hoz számuk­ra a kommunista társadalom felépí­tése, az elsősorban attól függ, milyen erkölccsel, világnézettel fegyverezzük fel őket, milyen műveltséget sikerül elérniük. S mindez nemcsak a peda­gógustól, az ifjúsági szervezetek funkcionáriusaitól függ, hanem első­sorban a családtól. Attól, vajon ho­gyan készíti fel a család a gyermeket az életre. (Sz. K. B.) Változnak az idők, változnak az emberek. A közmondások nem. Kisfiam új olvasókönyvében ugyan­azok a közmondások szerepelnek, melyek harminc évvel ezelőtt az enyémben voltak. Szerintem ez helytelen. Megvál* tozott új életünk megköveteli, hogy a régi színdarabokhoz hasonlóan, leporoljuk régi, avitt bölcsessé­geinket, és serdülő gyermekeink már porolás után tanuljanak be­lőlük. Oj alap, új felépítmény. — íme, okulásul közreadok néhányat sa­ját porolásomból: Ajándék Fordnak ne nézd a dugattyújátl Akinek az isten hivatalt ad, annak beosztottat is ad hozzá. Addig nyújtózkodj, amíg a ba­rátod ér. Messziről jött ember nagyot csempészik. Madarat tolláról, embert beosz­tásáról. Máma hopp, holnap korrupció. Amelyik nagykutya ugat, az harap is. A cél szentesíti a fúrást. Mini szoknya, mini ész. A türelem prémcsit terem. Ki mint fúr, úgy halad. Jóllakva ismerjük meg egymást. (Miklósi Ottó) MINDEN SÁRGASÁG fertőző májgyulladás következménye? — Nem minden sárgaság származik fertőző májgyulladásból. Véleményem szerint azonban nem baj az, ha a közönség úgy gondolja, hogy vala­mennyi sárgaság fertőző, mert ebben az esetben a védekezés, ha néhány­szor hiábavalóan is, de minden eset­ben megfelelő módon történik akkor, ha valaki sárgaságot vesz észre. Azt gondolom, hogy inkább az a baj, na­gyon sokan még mindig nincsenek tisztában az ilyenfajta sárgaság fer­tőző jellegével. A nagyobb étkezés után, disznótoros vacsorát követően, gyomorrontással meginduló sárgaság­ra sokan azt mondják, hogy „gyomor­­rontásos sárgaság“, és nem hajlandók elhinni, hogy fertőzésről van szó, és ennek megfelelően elmulasztják a szükséges védekezést is. Igaz ugyan, hogy az epekőbetegség okozta sárga­ság is bőséges étkezés után jöhet lét­re, de ez legtöbbször igen nagy görcs­­csel, epekőkólikával jár. A sárgaságnak sokféle formája van, és valóban nem mind fertőző. Sárga­ság keletkezik akkor, ha az epe le­folyását kő, daganat, gyulladásos összenövés vagy egyéb tényező aka­dályozza. Sárgaság keletkezik abból is, hogy bizonyos . vérképzőszervi be­tegségekben a vörös vérsejtek a nor­málisnál fokozottabb mértékben pusz­tulnak. Leggyakrabban azonban a sár­gaság harmadik csoportja fordul elő, (NÉMET MESE) A tengeri malac egy nap arra gon­dolt: „Tűrhetetlen dolog, hogy engem is úgy hívnak, mint a földben túró, szutykos malacot. Bosszantó.“ Bosz­­szúságát nyomban elmesélte a vidrá­nak, aki szintén felháborítónak tar­tatta a dolgot. A vitába beleszólt a tengeri csikó és nevetve kérdezte: „Ki akar rajtam lovagolni?“ Erre megszólalt a víziló: „Hát rajtam ki tudna lovagolni?“ — Engem miért neveznek bőregér­nek? — kérdezte a denevér, hiszen a levegőben repülök és nem esz meg a macska. — Tudnak az igazi oroszlánok úsz­ni? — kérdezte a tengeri oroszlán. — És esznek a valódi elefántok halat? — tudakolta a tengeri ele­fínj. A fóka, akit tengeri kutyának Is hívnak, szintén tarthatatlan állapot­nak minősítette ezeket az azonos el­nevezéseket. Elhatározták: meg kell ezt komolyan beszélni. Tanácskozásra hívták tehát azokat az állatokat, akik­nek csupán a nevük hasonlított, más körülmények között élő állattársaikra, s akik ezt sérelmesnek tartották. Megállapodtak: ha már idegen állatok neveit keli viselniük, úgy is akarnak élni, mint névadóik. Kérésükkel az újságokhoz, a rádióhoz és a televí­zióhoz fordultak. A nyilvánosságot kérték panaszuk elintézésére. Az emberek tanácstalanok voltak. Csupán egy híres tudós, aki nagyon szerette az állatokat és sokat írt ró­luk, tudott tanácsot adni. Azt java­solta: minden állat, aki változtatni akar a sorsán, előbb győződjön meg róla személyesen, mire számíthat. így került a tengeri malac egy pa­rasztudvarba, a víziló kötőféket ka­pott, a fókának pórázt adtak, a ten­geri oroszlánt és a tengeri elefántot repülőgépen a dzsungelba szállítot­ták. S a többiek is elkerültek a ve­lük egyező nevű idegen állatok kör­nyezetébe. De valamennyien csakhamar rájöt­tek: nem tudják elviselni a számukra szokatlan életfeltételeket. Szerencsére az emberek nem hagyták magukra őket, s amikor látták, milyen bajban vannak, segítettek rajtuk. így azután nemsokára valamennyien visszakerül­tek saját helyükre, saját otthonukba és nagyon boldogok voltak, hogy si­került. Azóta már cseppet sem bántja őket az az apróság, hogy idegen ál­latok nevét viselik, cseppet sem tö­rődnek vele, pedig egy szép napon hogyan felbosszankodtak rajta. Vízszintes: 1. A szovjet—magyar válogatott mérkőzés színhelye. 4. Asz­­szonynév-végződés. 5. Tova. 7. Mária becézve. 9. Város Marokkóban. 11. Az izmot köti a csonthoz. 12. Tyúk­lakás. 14. Szintén. 16. Nem valódi. 18. Tengely — szlovákul. Függőleges: 1. Az NSZK—Uruguay VB mérkőzés színhelye. 2. Ismeretlen adakozó névjele. 3. Csapadék. 6. Nem fel. 8. Római kettő. 10. Fél zóna. 13. Énekhang. 15. Sándor Lajos. 17. Iga­vonó állat. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 1. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 36. számában közölt kis keresztrejtvény helyes megfejtése: „Kanada, Csíle, Mexikó, Peru". Könyvjutalomban részesülnek: Artim Roman, Bratislava és Takács Judit, Tornaija. a máj eredetű sárgaságok csoportja, és ebben a fertőző sárgaság szerepe a döntő. Ha a sárgaságot nem előzi meg nagy fájdalom, ellenben az a gyomorrontás tüneteivel, esetleg ízü­leti panaszokkal, némi hőemelkedés­sel kezdődik, de főleg akkor, ha a beteg környezetében, családjában vagy munkahelyén előfordultak sárgaságos esetek, mindig elsősorban fertőző sár­gaság lehetőségére kell gondolnunk. Egyéb sárgaságok általában közép­korú vagy idősebb egyénen fordulnak elő. Fiatalember sárgaságánál külö­nösen fontos, hogy fertőzésre gondol­junk. — Mi a tennivaló sárgaság eseté­ben? — A legfontosabb tennivaló lehető­leg a beteg mielőbbi elkülönítése. Leginkább a betegség első időszaka, tehát a sárgaság keletkezése előtti időszak fertőző. A sárgaság keletke­zésekor is fertőzheti még a beteg a környezetét. Amennyiben lehetséges, a beteget hepatitiszes betegek számá­ra létesített osztályon kell elhelyez­nünk. Ha nem lehetséges, a beteg kü­lön szobában helyezendő el, fehér­neműjét külön kell kezelni, külön étkezési eszközökről, edényekről kell gondoskodni, a környezet számára pe­dig igen fontos a gyakori gondos kéz­mosás folyóvízzel, és az általános egészségügyi elvek betartása. — A fertőző májgyulladáson átesett betegek egy része azt gondolja, hogy ebből a betegségből nem lehet meg­gyógyulni. Mások úgy vélik, hogy a betegség könnyen és gyorsan gyógyul, a beteg tehát ehet, ihat, mozoghat, amennyit jólesik. Mi ebben az igaz­ság? — A májgyulladások legnagyobb része szerencsére maradék nélkül gyógyul mintegy 4—6 hét alatt. Akad­nak azonban olyan esetek, amelyek elhúzódnak, több hónapon át tarta­nak, és esetleg krónikus betegségbe mennek át. Ilyen esetekkel leginkább akkor kell számolni, ha a beteg beteg­sége kezdetén nem pihent és nem tartott diétát. Ezeknek az eseteknek a legnagyobb része is gyógyul, úgy­hogy csak kis számú, kivételes az olyan eset, amelyből a beteg számára valamely károsodás marad vissza. A betegség gyógyulása után azonhin még néhány hónapig fontos a minden szempontból kímélő életmód, és egy bizonyos étrend betartása. A beteg fogyasszon sok állati fehérjét, tehát húst, tojást, sajtot, túrót, tejet és le­hetőleg kevés zsírt. Igen fontos az alkoholos italok teljes mellőzése. Állatkísérletekből és klinikai tapasz­talatokból tudjuk, hogy az alkohol közvetlen és közvetett módon erősen károsítja a májsejteket. Maga az al­kohol is előidézhet májbetegséget: májzsugorodást. Ez gyakran keletke­zik olyan betegen, aki fertőző máj­­gyulladáson esett át, de nem vigyá­zott magára és nagy mennyiségű al­koholt is fogyasztott. Különös nyoma­tékkai kell tehát hangsúlyozni az alkoholtilalom fontosságát májgyulla­dás alatt és után. (Az „Egészség“ nyomán) SZABAD FÖLDMŰVES 9 I960, szeptember 24, ■lllllil \ A VITT lahrfarííon VR IQfifi Lázadó állatok

Next

/
Thumbnails
Contents