Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-24 / 38. szám

A mezőgazdasági üzemek képviselőinek tanácsa mint a termelői együttműködés kezdeményezője A mezőgazdaság tökéletesített ökonómiai irányítását taglaló doku­mentum többek közt megemlékezik arról is, hogy a járási termelési igazgatóságok jövő év elejétől milyen módon vonhatják be a mező­­gazdasági üzemeket, illetve azok képviselőit a termelés széleskörű irányításába. A járási szövetkezeti konferenciákon a legkiválóbb szakemberekből választják majd ki a mezőgazdasági üzemek képvi­selőinek tanácsát, hogy legyen egy szervezet, amely képviseli a ter­melőket és egyben segítsen a termelési igazgatóságnak a soronlevő feladatok megoldásában. "A PREROVI JÁRÁS csaknem fél esztendővel megelőzte az említett tanács megszervezését. A dokumen­tum kiadása utáni hónapokban (1966. május) a járási szövetkezeti konfe­rencián megválasztották a mezőgaz­dasági üzemek képviselőinek taná­csát. Mi ösztönözte erre a járás veze­tőit? Az, hogy egy-egy fontosabb fel­adat lebonyolítására már évekkel előtte is igénybe vették a mezőgazda­­sági szakemberek csoportját, akik ér­tékes segítséget nyújtottak a terme­lési igazgatóság dolgozóinak. Ilyen segítség volt például a hatodik szö­vetkezeti kongresszust megelőző idő­szakban a megbízható adatok össze­gyűjtése, azoknak a helyszínen tör­ténő ellenőrzése és feldolgozása. A tanács első gyűlésén megbeszél­ték a legfontosabb tennivalókat. Ezek a termelés központosítására, szakosí­tására, a gépállomás és a termény­forgalmi szolgáltatásainak fejlesztésé­re stb. irányultak. Az első összejöve­telen nem hoztak érvényes határoza­tot. Időt adtak a tanács tagjainak a dolgok alapos megfontolására. A következő összejövetelen min­denki külön-külön véleményét nyil­vánította, s csak ezt követőleg lépett érvényre az elképzelés, például a kö­vetkező esztendei munkaterv is. Ezen az összejövetelen megválasztották az elnököt, dr. Zdenék Koöít (állator­vos), a termelési igazgatóság vezető­jének személyében. Kikből tevődik össze a mezőgazda­­sági üzemek képviselőinek tanácsa? Mindenekelőtt ügyeltek arra, hogy a járás minden egyes termelési körzete képviselve legyen. Egyébként a ta­nácstagok közül 14 szövetkezeti el­nök, egy agronőmus, egy zootechni­­kus, egy ökonómus, egy pedig állat­orvos. A három póttag mindegyike szövetkezeti elnök. A tanács tagjai közül négynek főiskolai, a többinek pedig mezőgazdasági középiskolai végzettsége van. Említésre méltó az is, hogy a szövetkezeti elnökök leg­többje előzőleg ökonómiai vonalon dolgozott, s így a könyvvitelt és más fontos ökonómiai tényeket tökélete­sen ismeri. Ez azt bizonyítja, hogy ezek az emberek nem csupán bólo­gatni fognak, hanem segíteni tudnak a problémák megoldásánál, s amivel netalán nem értenének egyet, azt megfelelő szakmai indoklással alátá­maszthatják. Mint ismeretes, a mezőgazdasági üzemek képviselőinek tanácsa kétféle küldetés betöltésére hivatott. Egy­részt javasló, másrészt, egyes esetek­ben döntő joggal rendelkezik. A ta­nács jogerőre emelt határozatai mind a termelési igazgatóságra, mind pe­dig a szövetkezetekre és az állami gazdaságokra egyaránt kötelezőek. Sző sincs itt papírháborúról. Nem körleveleken keresztül érintkeznek a mezőgazdasági termelő üzemekkel, s nem is parancsolgatással biztosít­ják a feladatok teljesítését. Minden egyes üzem időben, a határozatok utáni napokon megismeri feladatát, s ha nem ért egyet a rá vonatkozó feladatokkal, fellebbezést nyújthat be (megfelelő indokolással) a járási nemzeti bizottság tanácsához, ahol végérvényesen döntenek. Milyen kérdésekben van javasló Joguk a tanács tagjainak? Ilyen eset például az egyes rászoruló gazdasá­gok pénzügyi (stabilizációs) megse­gítése, továbbá a szubvenciók terje­delmének megítélése, a termelési igazgatóság pénzügyi tartalékalapjá­nak felhasználása, kölcsönök jutta­tása stb. Döntő joga van egyes szö­vetkezetek egyesítésénél, a földalap gazdaságok közti változtatásánál, a járás legjobb mezőgazdasági üzemei­nek megjutalmazásánál stb. A fentieken kívül tanácsadó-joggal tárgyalja a fő terveket és a termelés fejlesztésével kapcsolatos alapvető kérdéseket, amelyek egyes üzemekre külön-külön vonatkoznak — az egy­séges álláspont szempontjából. Ezen­kívül ügyel arra, hogy a gazdaságok tervei összhangban legyenek a já­rás, illetve a társadalom szükségle­teivel. A határozatok jogerőre eme­lésénél minden esetben a szavazat többsége a döntő, az 50 százalékban megoszló szavazatok esetén mindig az elnök szavazata dönt. Egyedül a tagság (tanácstagság) megszűnésénél szükséges a szavazat kétharmada. A közeli napokban a járás öt esz­tendőre szóló távlati célkitűzéseit tárgyalták. Érdekes, hogy ebben a távlati tervben a búza vetésterületé­nek növelésével számolnak. Ugyan­akkor csökkentik az árpa, a rozs, továbbá a cukorrépa vetésterületét, vagyis kisebb területről a jövőben több terménnyel számolnak. Távlati tervükben az állattenyész­tés igen előkelő helyet foglal el. En­nek velejárójaként herefélékből több mint 1600 hektárral, takarmányrépá­ból pedig közel 600 hektárral bővítik a vetésterületet. A tanács megtárgyalta továbbá a sertéshús termelésének központosítá­sát és az ezzel kapcsolatos szakosí­tást. Erre a célra négy körzetet je­löltek ki. A hizlalást két részre oszt­ják. Előhizlalásra 2000 süldőt befo­gadó batérlákban, utóhizlalásra 4800- as batériákban. A sertéshizlalást ter­melő együttműködés (kooperáció) alapján oldják meg. Az üzemek erre vonatkozóan szerződéses viszonyba kerülnek egymással. A szerződés Az Ersekújvári Járási Pártbizottság a párt alapszervezetei, valamint a járás gazdasági szervei figyelmet for­dítanak a mezőgazdasági üzemek ter­melési és pénzügyi tervének kedvező teljesítésére. A napokban a járási termelési igazgatóság pártszervezete aprólékosan értékelte az elmúlt fél­esztendő gazdasági eredményeit, s megállapította, hogy úgyszólván minden egyes mezőgazdasági üzem ökonómiájában javulás észlelhető. Az emberek nyugodtak, s ez nagyban hozzájárul a szövetkezetek és az álla­mi gazdaságok dolgozóinak stabilizá­lásához. Különösen jó eredményt értek el a hústermelésben és ezzel egyidejűleg pontjai minden egyes tagüzemre egy­formán kötelezőek. Azzal számolnak, hogy az együttműködésről szóló ter­veket a piaci igényeknek megfelelően évente módosítják. Ami az üzemek ökonómiai együtt­működését (kooperációját) illeti, egy­­egy részleg építése előzetes számítás szerint 9 millió 900 ezer koronát igé­nyel. Egy kg sertéshús termelési költ­ségét 7,38 koronában határozták meg, s egy választott malac kilójáért 18 koronát fizetnek az együttműködő tagszövetkezeteknek. Egy-egy üzem­csoportosulásnak el kell érnie az évi 4 millió 202 ezer korona tiszta be­vételt, s így a rentabilisság aránya 49 százalékos, a beruházás megtérü­lése pedig 2,24 évet vesz igénybe. Jelenleg 91 szövetkezet foglalkozik sertéshústermeléssel, s a kooperáció bevezetése után 45 szövetkezetre kor­látozódik. Ez az igényes feladat kö­rültekintő szervezést kíván, mert a jövőben nagyobb mennyiségű sertés­hús termelésével számolnak. így 1970-ben a sertéshúsnak 95,4 százalé­kát már a négy együttműködő kör­zetben, a hátralevő sertéshúst pedig a zelátovicei Druzba specializált szö­vetkezet termeli. Az eddigi 67-ről 13 gazdaságba központosítják a tojástermelést. Ebbe a termelési folyamatba további 17 szövetkezetei vonnak be. így például a troubki szövetkezet egyedül 3 millió 600 ezer tojás termelésére rendezke­dik be, de az oseki szövetkezet két kooperációs társával szintén 3 millió 600 ezer tojást termel a jövőben, a többiek pedig egy-két millió közt ter­melnek. Ez az egyik legjelentősebb és leg­igényesebb feladat, amellyel a pferovi mezőgazdasági üzemek képviselőinek tanácsa foglalkozott. A tervezés le­egyszerűsítése, a termelés központo­sítása és szakosítása, az üzemek egy­más közti ökonómiai természetű kap­csolata közös termelési szakaszok építésén keresztül, ez mind a terme­lés olcsóbbá tételének, azaz a maga­sabb gazdasági hatékonyság elérésé­nek fontos előfeltétele. Milyen jelentősége van ennek a nagyhorderejű célkitűzésnek? Két­ségtelen, hogy nagyra kell értékelni, mert termelő mezőgazdasági szakem­berek tűzték ki, s ez biztosíték arra, hogy amit elhatároztak, végre is hajtják. A pferovi járásban eszerint alapo­san megfontolták, kiket jelöljenek a mezőgazdasági üzemek képviselőinek tanácsába. Hisszük, hogy ha eljön az idő, a többi járásokban is hasonlóan cselekednek. (—hal—) a piacellátásban. A múlt esztendő hasonló időszakához arányítva idén 6951 mázsával több húst értékesítet­tek a szövetkezetek és az állami gaz­daságok, vagyis az 1965-ös 74,6 kg helyett idén 82,4 kg húst termeltek hektáronként. Javulás észlelhető a tejtermelésben is. Itt 2 millió 749 ezer liter többletet termeltek a múlt év első félévi ered­ményeihez viszonyítva. A hús és a tejtöbbletnek pénzértéke meghaladja az öt és fél millió koronát. A hústermelésben első helyen em­líthető a szímői szövetkezet, ahol hektáronként 114,3, a Mikulási Álla­mi Gazdaság 108,9, az ufani szövet­kezet 105,1 s az aisóahai pedig 104,3 kg húst termelt. A tejtermelés leg­jobbjai Kolta, Cerník, Dedlnka és Csehi községek voltak. Hiányosságok főleg a tojáseladás körül mutatkoztak, de a második fél­évben ezen a szakaszon is rendet teremtünk. A jövőben pedig több me­zőgazdasági üzemben kalitkás és egyéb rendszerű tojóházakat építünk a tojástermelés állandósítására. Mezőgazdasági üzemeink a terme­léssel arányosan pénzügyi terveiket is kedvezően teljesítették. Az abszo­lút pénzügyi túlteljesítés nem keve­sebb, mint 23 millió 163 ezer korona. Ha az idei félesztendei pénzügyi jö­vedelmet az 1965-ös félesztendeihez arányítjuk, azt láthatjuk, hogy ez évben 14 millió 508 ezer koronával eredményesebbek vagyunk annak el­lenére, hogy az idei terv 5 millió 081 ezer koronával szilárdabb, mint a tavalyi. Szerintem minden előfelté­tel adva van, hogy az idei tervet kedvezően teljesítsük, s egyes muta­tóiban jóval túlszárnyaljuk. P. HUDEC mezőgazd. mérnök, az érsekújvári JPB mezőgazda­­sági titkára > Nagy befogadóképességű pótkocsi A képen látható nagy befogadóké­pességű pótkocsit, amelyet zöldtömeg és széna betakarí­tására eredménye­sen használhatnak, az osztrák Pöttin­ger vállalat gyárt­ja. A Repy-i Állami Gépkísérleti Inté­zetben több nagy befogadóképességű pótkocsi közül ta­lálták legalkalma­sabbnak a hegyi körzetek mező­­gazdasági üzemei számára. Hasz­nosságáról már nálunk is több gépbemutatón meggyőződhettek a termelők. A pótkocsira gyűjtött anyagot speciális szerkezet tömö­ríti, s ezáltal rakterülete jól ki­használható. Szénából 1000, zöld­­növényből pedig 1500 kg befoga­dására képes a 15 köbméteres rak­terűiét. A pótkocsi szélessége 1,52 méter, s vontatására 15 lóerős traktor szükséges. (D. Marková mérnök) A jő eredmények a termelőket dicsérik Szabják meg az önállóság határát! Járási mezőgazdasági termelési Igazgatóságunk létezése óta arra törekedtünk, hogy a hajdani ad­minisztratív intézkedések helyébe hatásos ökonómiai módszereket léptessünk. Amennyire csak lehe­tett, megszabadultunk az admi­nisztratív előítéletektől, s szabad utat nyitottunk a mezőgazdasági üzemek építő kezdeményezésének, s ezzel egyidejűleg felelőssé tettük őket a gazdasági eredmények el­éréséért. Oj módszert vezettünk be a ve­zető dolgozók díjazására, a terme­lés hatékonysága és az összegezett mezőgazdasági termelési érték el­érése alapján, s ez lehetővé tette, hogy szabadabb kezet kapjanak a tervezés kibontakoztatására, és ezzel egyidejűleg egy-egy gazdaság termelési profiljának kialakításá­ra. Az anyagi érdekeltséggel rá­vezettük a mezőgazdasági üzemek vezetőit az önköltség rendszeres és gondos vezetésére, s az ökonó­miai elemzésre. Részünkről üdvözöljük az irányí­tás tökéletesített ökonómiai rend­szerének elveit, mert kedvező te­ret nyit eddiei intézkedéseink to­vábbfejlesztésére. valamint az irá­nyítás öknnSntiei n-ofiljának ki­alakítására. Jelenleg a tervezésre, az árakra, az adás-vételi kapcsola­tokra, az üzemek közti kooperá­cióra, a szolgáltatásokra, az ön­költségekre, s nem utolsósorban az ökonómiailag indokolt díjazásra fordítjuk a figyelmet. Tervezési tapasztalataink Már három esztendeje bekér|ük az üzemek termelési és eladási tervét anélkül, hogy valamit is széjjelírnánk rájuk. Az üzemekre vezetőikön, azaz azok díjazásán keresztül hatunk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ez teljesen ele­gendő a vezető dolgozók azon igyekezetének serkentésére, hogy minél magasabb eredményt érje­nek el a kulcsfontosságú termé­keknél (hús, tej, tojás, gabona, cu­korrépa) a lehető legalacsonyabb költségek, illetve a lehető legma­gasabb összegezett mezőgazdasági termelési érték elérésére. A jövőben tovább tökéletesítjük a tervezést. Az említett kritériu­mok szerinti díjazás ugyanis teljes biztosíték arra, hogy a mezőgaz­dasági üzemek vezetői tiszteletben tartsák és kielégítsék a társadalom szükségleteit, s emellett minden egyes üzem teljesen önállóan kez­deményezhessen és gazdálkodhas­son. Az 1987-es évi terveket már az irányítás tökéletesített ökonó­miai rendszerének elvei szerint készítik. Az üzemekben ugyanis már 1962 óta vezetik az önköltsé­get, amelyek megbízható kiinduló­pontul bizonyulnak a rentabilitás megítélésénél. Adásvételi kapcsolatok és szolgáltatások A termelési igazgatóságok kez­deményezésére a szövetkezetek a múlt évben ellenőrző csoportot szerveztek, jogásszal az élen. A csoport tagjai részt vesznek a szer­ződések megkötésénél, a termékek minőségének vizsgálásánál, vala­mint a vitás ügyek megoldásánál. A jövőben a csoport feladata lesz, hogy ügyeljen azon előírások be­tartására, amelyek az adás-vételi kapcsolatokra vonatkoznak, hogy az egyenlőség alapelve a legmesz­­szebbmenőklg érvényesülhessen. Mostanában azoknak a szolgál­tatásoknak önköltségét analizál­juk, amelyeket a gazdaságok ön­segélyezésből maguk végeznek. Ilymódon tiszta képet nyerünk arról, melyik szolgáltatás hatéko­nyabb, az önsegélyes vagy a ter­ményforgalmi és a gépállomás ál­tal nyújtott. Az eddigi adatok a szövetkezetek közti kölcsönös ter­melői együttműködés (kooperáció) kiszélesítése mellett szólnak. így megoldható lenne a javító tevé­kenység, az építkezés, a vasszer­kezetek készítése, az építkezési melléktevékenység stb. Szövetke­zeteink készek lennének a gépállo­más átvételére is, és a szövetke­zetek közti termelő együttműkö­désbe való bekapcsolására. Belüzeml szervezés Megkülönböztetett figyelmet for­dítunk a mezőgazdasági üzemek belső szervezeti felépítésére. Elem­zésekkel módját keressük olyan önelszámolási egységek kialakítá­sára, amelyeknél biztosíték lenne az összegezett mezőgazdasági ter­melési érték elérésére. Ezen el­gondolás szerint építjük a komp­lex brigádokat, továbbá egyes ál­lattenyésztő-részlegeket, műhelye­ket stb. Vele egyidőben új könyv­viteli nyilvántartás bevezetését is mérlegeljük, mely szerint lehetővé válnék a gazdasági eredményeknek részlegenként) nyilvántartása és áttekintése. Ezzel elérnénk, hogy a részlegek dolgozóit az elért eredmények alapján díjazzuk. Próbára 10 gazdaság komplex brigádjánál bevezettük a termékek mennyisége utáni díjazást. Erre vonatkozólag bizonyos keretet dol­goztunk ki minden egyes növény­re. amelyeket a komplex brigádok valóságban termelnek terv szerint vagy terven felül. Az új elemek bevezetése azon­ban megköveteli, hogy a régi elő­írásokat és rendelkezéseket mi­előbb érvénytelenítsék. Olyan irá­nyító normákat kell jogerőre emel­ni, amelyek nemcsak az üzemek­nek, hanem a termelési igazgató­ságoknak is meghatározzák önálló­ságukat. Egyelőre az önállóságról sokat beszélnek és írnak, de ha­tárai nincsenek megjelölve. Osvald Frigyes, mezőg. mérnök, a Dunaszerdahelyl Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság vezetője (klv. a Zemédélské noviny-ből) Ipari takarmányfehérje termelés Csehszlovákiában Csehszlovákiában Málek akadémikus új eljárást dolgozott ki a takar­mányélesztő közvetlenül répából történő előállítására. A cukoripar nélkül egy önálló iparág kialakításával lehet így az élesztőtermelést megoldani. Egyelőre a cukorrépát használják csak fel a cukorgyári feldolgozás tech­nológiájához igazodva. Az új eljárás lehetővé teszi a közvetlenül répából való fehérje előállí­tását. Próbálkoztak a diffúziós lé fermentációjával. Az így nyert termék 56—58 százalék nyersproteint, 38—48 százalék emészthető fehérjét és 9— 9,5 százalék hamut tartalmazott. A különböző gyártású élesztők tápérték­ben igen különbözőek. A répából gyártott keményítő nyersprotein tartalma 76 százalékkal haladja meg a kőolajból készítettet. Az önköltség is kielé­gítő, bár a külföldi halliszt árához viszonyítva a takarmányélesztő még kissé drága. A cukorrépából közvetlenül gyártott élesztő előállítása sokkal gazdasá­gosabb, mint a melaszon keresztül gyártotté. 100 kg répából, mely 17 szá­zalék cukrot tartalmaz, 16 kg cukrot lehet termelni, egy kg veszteség mel­lett. Ebből 14 kg-ot cukorként, a többit pedig 4 kg melasz formájában hasznosítanak, amiből 1 kg száraz élesztőt nyernek. Amennyiben a száz kg répából közvetlenül 18,5 kg nyerscukrot készítenek 0,5 kg-os veszteség mellett, úgy abból közvetlenül 11 kg száraz élesztő állítható elő. Ez az iparág új répafajtákat kíván fermentációs célra. A fermentációs fehérje­­gyártás szükségessé teszi az ipari és mezőgazdasági termelés szorosabb kapcsolatát. A répából való fehérjegyártás kérdésével az NDK-ban Is foglalkoznak. A Szovjetunióban még nem kívánnak ezzel a nyersanyaggal foglalkozni, mert elsőízben a cukoripart fejlesztik. Ausztriában megfontolják az eljárás bevezetését, hiszen a takarmányélesztők legutóbbi időben bekövetkezett 40 százalékos árnövekedése ezt indokolttá teszi. Svájcban nagyon lénye­gesnek tartják a fehérje-kérdést. A 100 kg répából való fehérjeelőállítás pénzbevétele mintegy kétszerese Svájcban a cukorgyártással elérhető ösz­­szegnek. Az NSZK-ban viszont a keményítőérték fehérjévé való átalakítása nem gazdaságos, mert a keményítő-takarmányok árát magasan tartják. A répából való fehérjegyártás a lakosság ellátása szempontjából Is na­gyon lényeges. Németországi tapasztalatok szerint fejenként naponta 50 gramm élesztőt kellene elfogyasztani. Tizenötmillió lakos esetében ez évi 1000 tonna élesztőt jelent 45 százalék emészthető fehérjével. Ha a hús fehérjetartalmát 20 százaléknak vesszük, úgy 225 ezer tonna húst pótolhat­nánk Csehszlovákiában a répából gyártott fehérjével. Az anyagi megtaka­rítás is nagy, hiszen 350 millió korona értékű fehérjével élesztő formájá­ban 2250 millió korona értékű hús fehérje pótolható. (Soc. Séf.)

Next

/
Thumbnails
Contents