Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
Csontkovács a,csodadoktor' Ä nyolcadik „világcsodának a mezőgazdaság issza meg a levét — A szenzációra éhes újságírók és azok a fránya rádiósok az okai minddennek — mesélte Kubicskó István. — Minek kellett azt világgá kürtöU nt, hogy valamiféle csodadoktor vagyok. Miért nem írták meg világom san, hogy értek a kificamodott csontok helyrerakásához. Akkor nem len-, ne ez a búcsújárás és a teheneim sem koplalnának ... H. Jánosnak, a Gömörböl odataxizó 'idős szövetkezeti tagnak panaszkor 'dott Pista bácsi, aki azért kereste fel a „csodadoktort“, mert amióta eltört a lába, erősen sántikál, és gyakran bedagad. Ketten egy hasonló korú társával Utaztak Sókszelőcére. Öt darab százasba került, a taxi. így a havi nyug^ díja nem futotta az útra. Egy százast azért csúsztatott a csontkovács zsebébe, mert egy kicsit meggusztálta a lábát. — Es használt valamit? — érdek* lődtem kíváncsian. — Abban a percben azt hittem igen. Sokkal bátrabban is lépkedtem. Gondolom, egy ktcstt beképzeltem, hogy rendbejöttt... De hát látja, most is fekszem. Biztosan tdőválto* Zás lesz, azért szaggatja annyira. — Többen Is voltak már a faluból?, — Meg van bolondulva a nép. 'Alighogy hazaértem, villámgyorsan elterjedt a hír, hogy úgy lépkedek, mint egy katonatiszt. — Később megtudtam, hogy az a vlgéc taxisofőr újságolta el. — Azóta nem lehet az emberekkel bírni. Hiába mondogatom, hogy kár a pénzért, meg az időért. — De hátha rajtam segít, mondogatfák... Higgye el, olyan buták vagyunk, mint száz évvel ezelőtt, vagy még olyanabbak... Az elődeink legföljebb a Szentkútra zarándokoltak gyógyulást keresni. De ők legalább gyalog mentek és így nem került pénzbe. Akkoriban annyival ts okosabbak voltak, hogyha valakinek kificamodott valamilye, nem mentek helyretetetni a századik határba. Majdnem minden faluban volt egy ügyegkezüergber aki .helyrenyomta a kificamodott csoittot. Nálunk a kovácsmester tette le égy percre a kalapácsot, ő csavarta .vissza az elmozdult részt. Abban az időben ez érthető volt, mert csak a legközelebbi városban volt orvos. De most itt van kéznél... Egy szónak is száz a vége: nagy marhaságot csináltam. Mért nem is tettem hozzá még néhány százast és akkor valamelyik fürdőhelyen egy kicsit rendbehozták volna a vén csontjaimat. — Másokon sem segített? — Tudja milyen a falusi nép. Sokan szégyenük a dolgot, aztán öszsze-vissza fecsegnek. Éppen ez a baj és így csinálnak egy bolondból százat. így vélekedett János bácsi. De hát mi köze mindennek a mezőgazdasághoz? Hogyan függnek öszsze az öreg őszinte szavai a cikk címével? Arra a közös elnökei, agronómusai adtak választ a gömöri és az Ipoly-menti szövetkezetekben. — Miért van kint még a széna jó része? — kérdem a közös fejétől. — A csontkovácsot kellene megkérdezni — hangzott a meglepő válasz. A másik helyen a térdig érő fűben senyvedő kukorica sorsa felől érdeklődtem. — Akkor is Sókszelőcére küldtek. Áz aratás küszöbén ktjavítatlan gépeket ts Kubicskó bátyánk nyakába akarták varrni. Már előre látom, ha augusztusban valahol kint senyved egy tábla búza, annak is a csontkovács lesz az oka. Ki gondolhatná azt, hogy a teheneket mindennél többre becsülő Pista bácsi akaratlanul ádáz ellensége lett a mezőgazdaságnak. Ö egyelőre csak a gyakran koplaló tehenei növendékei iránt érez lelkiismeretfurdalást, arra nem is gondol, hogy a neve esetleg belekerülhet egy jelentésbe, ahol a csontkováccsal takaróznak, ha késnek a takarmánybegyűjtéssel, kapálatlan a kukorica, döcög az aratás. Az is tény, hogy Pista bácsi könyhyen találhatna megoldást az állatainak a jobb gondozására. Mondjuk a zsebébe csúsztatott százasokból fogadhatna valakit, aki ellátná a jószágot. Manapság ezt már bátran megteheti, nem kerül érte a kulák-listára. No jó, jó de mi lesz a szövetkezetekben, ha a tagság egy része taxin, vonaton, a koma autójával, autóbusszal Sókszelőce felé száguld a szoros dologidőben? Ez már fogasabb kérdés. Ha azonban az ember tört a kobakját, végülis kisüti, hogy lehetne megoldást találni egy kis munkaerő-átcsoportosítással. Feketével fehérre íródott, hogy a csontkovács sokszáz orvos munkáját képes boszorkányügyességgel pillanatok alatt elvégezni. Ha ez valóban így van, akkor aligha van elegendő tennivalójuk a doktoroknak. Ezek szerint meg lehetne őket győzni, hogy helyettesítsék a „csodadoktorhoz“ utazókat. így aztán Pista bácsi is mentesülne az esetleges súlyos vád alól, hogy napjaink egyik legfontosabb problémájának, a mezőgazdaság fejlődésének akaratlanul is kerékkötőjévé vált. Ugyanis hiába irta meg Mács József a Hét 24. számában, hogy Kubicskó csak a csontficamok visszaszelídítésének a mestere. Nem ért ő más betegségek gyógyításához, és fölösleges pénzpocsékolás mindenféle nyavalyával hozzámenni. Bár képes hetilapunk e cikkét elég sokan olvasták, de még többen az elsőt és legtöbben elsiklottak az említett sorok felett és csak a csodával határos gyógyításokat betűzgették alaposan. Igaz, legtöbben a szárnyrakapott legendák alapján ismerik a csontkovácsot, és lassanként már gyomorfekéllyel, rákos megbetegedéssel, s tudta isten még mi a csodával keresik fel az egyszerű falust embert, aki állítólag mindenhez ért. S ha ez így van, illetve a szóbeszédet elhiszik az emberek, akkor mi a csodának kell hat évig egyetemre járni s azután egy életen keresztül tanulni az orvostudomány ezerágú mesterségét. A Gömörben, Ipoly vidékén és másutt elharapózott koholmányok alapján nyugodtan meg lehetne szüntetni az egyetemet, ahol azt a sok „balkezes" orvost nevelik, akik állítólag tehetetlenül nézik az olyan eseteket, amelyeket a csontkovács pillanatok alatt meggyógyít, rendbehoz. Persze, János bácsi és még sokan mások, akik felültek a hírverésnek és a nehezen keresett százasokat elköltötték, már tudfák, hogy csak az „ördögnek tartoztak" egy úttal. Náluk az a jó, hogy van erejük ezt bevallani. Mások azonban, hogy ne kelljen szégyenkezniük, a csodálatos gyógyulásról locsognak, ócsárolják az orvostudományt, holott a csontkovács sokuknak nyíltan a szemébe mondja. — Mi a csodának jött ide apuskám, '(avagy anyuskám). Én azt sem tudom, hogy a maga betegsége mi fán terem. Most sokaknak bántja önérzetét az igazság bevallása, de akkor nem restelkednek-e majd, amikor újból kopogtatnak az orvosi rendelő ajtaján, hogy segítsen rajtuk, gyermekeiken „a semmihez nem értő" körorvos. Ha mindenféleképpen taxin utazni, pénzt költeni akarnak a falusi fiatalok, középkorúak, aggastyánok, talán inkább nézzék meg hazánk és a külföld csodálatos tájait, s ha gyógyulni, akkor menjenek el a gyógyfürdőkbe, ahol tényleg sokat tesznek az ember egészségéért. Persze azt sem tiltja senki, hogy Sókszelőcére utazzanak az emberek. Csak Pista bácsi előre figyelmezteti, kéri őket, hogy ő csak a rakoncátlan csontok helyreillesztéséhez ért. Annak helyretételéért pedig nem szükséges minden esetben száz kilométereket utazni, mert mindenütt van orvos, akt vtsszatlleszti azt. Pista bácsi is úgy gondolja, hogy ha csak a környékről jönnének, neki ts lenne ideje rendbetenni, megetetnt a jószágot, sőt még takarmányt is gyűjthetne télidőre. Azt hiszem a cikk címével ellentétben egyelőre megmarad a hét világcsoda és minden szenzáció ellenére, aligha Sókszelöcén lesz a nyolcadik. TÖTH DEZSŐ Az árvíz sújtotta terület több község éjen már láthatók a jövő falujának a lakóházai. Köszönet a segítségnyújtóknak A HNB plénumának 1966. május 26-án hozott határozata alapján megemlékeztünk a múlt évi nagy árvízről. Június 14-én, hétfői napon öntötte el a tengerré dagadt Duna árja falunkat. A katasztrófa után egy évvel — a sebek részbeni begyógyultéval — megemlékeztünk azokról a névtelen hősökről, akik erejüket nem kímélve részt vállaltak a mentési munkálatokból, a gátépítésből. Elsősorban a szomszéd falusiakat, derék búcsi barátainkat kell dicsérettel illetni, akik nemcsak igazi együttérzést tanúsítottak a bajbajutott dunamocsiak iránt, hanem tevékenyen segítettek. Mind nekik, mind másoknak — akik lakás nélkül maradt falubelleinket befogadták, s enyhítették kárvallott társaink súlyos gondjait. Nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül megnyilvánult a segítség, mind a mentésben, mind az újjáépítésben. Hadseregünk katonái elévülhetetlen érdemeket szereztek a nehéz napokban, majd azt követően is. A fényes szavaknál többet ért a segítő kéz. Ilyen segítő kezekre találtunk a jlhlavai és ústí védnökökben. Az épületanyag szállításának jó részét ők intézték, betonkeverő gépeket hoztak. Tíz faházat építettek 650 ezer korona értékben, azok részére, akiket meleg családi otthonukból a szennyes áradat kiűzött, s fedél nélkül maradtak. Ugyanezek a kultúrházunk belső munkálatait is elvégezték 180 ezer korona értékben. Államunktól a lakosok hat millió koronát kaptak új és megrongált házaik építésére, illetve rendbehozására. A vízvezeték-hálózat kiépítésére 1 millió 300 ezer koronát kapott a falunk. Ugyancsak egymillió korona beruházási költséggel húsz család részére szövetkezeti alapon épül korszerű lakás. Ha sikerül a falu közepén keletkezett tó vizét a Dunába levezetni, megj nyílik a lehetőség az új iskola előtt egy szép úszómedence építésére, és a parkosításra Is. Pártunk, s kormányunk segítségével falunk mintegy 25 millió korona értékű segítségben részesült. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak — a község vezetői és a lakosság részéről —, akik a nagy természeti csapás okozta károkat mind anyagi, mind erkölcsi téren igyekeztek pótolni. Asbóth József, a dunamocsi HNB elnöke / EGY ÉVVEL AZ ÁRVÍZ UTÁN Városunkat, Komáromot magas kitüntetés érte. Munkaérdemrendet kapott. Azért a helytállásért, amelyet a múlt évi nagy árvíz idején a lakosság a néphadsereg katonáival vállvetve kifejtett. Ez alkalombél felkerestem a Komáromi Állami Gazdaság őrsújfalusl részlegén Horján József gazdaságvezetőt, hogy elbeszélgessek vele, hol tartanak az árvíz okozta károk helyrehozásában, s mi a helyzet a termelés frontján, egy évvef az árvíz után. Ott kezdte Horján elvtárs, hogy a gyors mentési munkálatok során a Bajcsi Állami Gazdaság traktorainak segítségével Magyarországon keresztül hazánk felsőbb vidékeire szállított 270 tehenet, 85 borjút, 45 üszőt, 1080 hízósertést, 65 törzskönyvezett anyasertést, s további anyasertések és kanok százait sikerült a lelkiismeretes gondozás révén hiánytalanul visszaszállítani. A 100 család méh a borospince tetején, a 4000 fajtiszta, törzskönyvezett csirke pedig a tehénistálló padlásán vészelte át a nehéz napokat. Jelenleg az átlagos tejhozam 7,2 liter. A súlygyarapodás a hízósertéseknél átlagosan 43 deka naponta és darabonként, s a hízómarhák esetében pedig egy kilónál tartanak. Mind az őszi, mind a tavaszi gabonáik szép termést ígérnek, s a kapásnövényeik is kifogástalanul fejlődnek. Ez utóbbiak nagyobb mennyiségű műtrágyát kaptak, abból amit az árvízsújtotta területek mezőgazdasági üzemei részére utaltak ki. Az, hogy ilyen szép terméskilátásoknak néznek elébe, jórészt annak is köszönhető, hogy az ország minden részére szétszóródott dolgozóik nem fordítottak hátat a gazdaságnak. Viszszajöttek. Az állandósított munkacsoportokkal felújították a termelést. Ilymódon elmondhatják: a hűség és szorgalom megteszi haátsát Az árvízokozta károkat a gazdaság lassan, de biztosan helyrehozza. H o 1 c z e r László, Komárom Uj csúcseredmény a láthatáron A királyfiakarcsaiak a legjobb szövetkezetek közé verekedték fel magukat. Termelésüket 4 924 000 koronáról 8 221 OpO koronára emelték, a munkaegységek pénzbeli értéke 12- ről 25 koronára emelkedett. Csak úgy mellesleg megjegyezzük, hogy Jozef Sánko például 10,35 literes átlagos tejhozamot mutatott ki a gondjaira bízott teheneknél. Vojtech Valásek a kezdeti 1,21 kg-ot áprilisban 1,26 kg-ra növelte a szarvasmarha-hizlalás súlygyarapodásában egyedenként és naponként. Fodor József pedig a hízósertések súlyát növelte napi 60 dekával. Ennél is érdekesebbek Bartal Ferenc csúcsteljesítményei. Bartal 32 anyakocát gondoz, amelyektől az év első négy hónapjában egyedenként 6,63 malacot sikerült elválasztania. Ha az eddigi „iramot“ megtartja, 19 malac elválasztására van kilátása anyaállatonként. O azonban huncutul mosolyog és kijelenti: lesz az 21 darab is! Aki nem ismeri az ötven éven felüli, szerény sertésgondozót, bízvást feltételezné róla, hogy füllent. Bartal Ferenc a második világháborúban szerét ejtette, hogy búcsú nélkül faképnél hagyja Horthy zsoldosait és átálljon a szovjet hadsereghez. A felszabadítók oldalán harcolva a kilométerek ezreit hagyta maga mögött, majd a Dukla-hágón átverekedte magát hazájáig. Jelenleg már tizennegyedik éve a sertések körül szorgoskodik, sok mindent megtanult, sokat tapasztalt. Rendületlenül kitart állítása mellett, hogy az állatoknak is megvan a saját „beszédjük“ és ha az ember ezt tudatosítja, szinte elválaszthatatlan kapocs fűzi védenceihez. Es Bartal csakugyan összekovácsolta ezt a kapcsot ember és állat között, amint azt az alanti példák igazolják: A kandisznók éppenséggel nem tartoznak a legbéketűrőbb állatok közé. De Bartal elvtárs bizony hátára pattan a méltatlankodó kannak, amely azután már megbékélve hordja hátán „lovasát". Ennél is különösebb a sertésgondozó „társalgása“ védenceivel, amelyek kutyánál is engedelmesebbek. Ha a villanypásztor által elkerített helyen turkálnak a csunyik, Bartal elénekel nekik néhány hangot és máris elindulnak irányába az okos négylábúak. Ha pedig sietségre akarja őket ösztökélni, egyszerűen más dallamba csap át, amire a disznók ügetni kezdenek. Amilyen hihetetlenül hangzik, olyan igaz. De /érjünk vissza Bartal elvtárs ígéretes csúcsteljesítményéhez! Milyen elgondolásból indult ki? Kovács István mérnök szövetkezeti elnökkel folytatott előzetes megbeszélése után új (ftroztatási módszert vezetett be. Köztudomású, hogy az anyaállat az ejlést követő negyedik vagy ötödik héten újból kezd görögni. Bartal Ferenc figyelmesen követi ezt a jelenséget, és újból páraztatja a sóvárgó nőstényt. Bartal ugyanis elsőnek érkezik a malacelletőbe, reggel négy óra tájban. Ilyenkor a legtöbb állat még békésen durmol. Amelyekre viszont rájött a görgés, a legkisebb neszre is felfigyelnek. Ezeket azután elviszi pároztatni. Az eredmény? Évenként 2,3—2,5-szeri eilést ér el az anyáknál átlagosan. Mondanunk sem kell, hogy Bartal elvtárs módszere fokozott gondoskodást követel meg az ápolótól. Hiszen ismételt pároztatás esetén a kismalacok rendszerint még nem lettek elválasztva az anyától. A megcsapppant anyatej pótlására vitamindús galacidot adagol és egyidejűleg száraz takarmánykeverékhez szoktatja őket. A kismalacok amellett jól fejlődnek, majd kicsattannak az egészségtől. Bartal Ferenc nemcsak a harctereken állta meg helyét, hanem a békés termelőmunkából is derekasan kiveszi részét. Példás állatszerctete nemcsak megható, hanem busásan megtérül a kiváló eredményekben. JOZEF INOVECK? Furulyaszó a bányánál Alig hagyjuk el a pótort bányát, jobbra az akácos szélén számtalan méhkaptárt látunk. Egy kis eszmecserére betérünk hozzájuk. A legtöbb méhészt egy nagu pajtaszerű helyiségben találjuk, mégpedig nem ok nélkül. MELKO Ondrej, a bacsa épp elkészítette az illatos zsendicét. Amíg a fafaragványokkal díszített jó fél literes bögrékből szürcsöljük az ínyencséget, egy kaland is eszébe jut a juhásznak. Frissiben el is mondja. Akkoriban Turőek községben bacsáskódott. Ügy szórványosan hallottak a medvéről, de nem gondolta, hogy egyszer hozzájuk is ellátogat. Ejfél tájban arra ébredt, hogy a juhok ijedten bégetnek. Kézbekapta a jókora furkós görcsös botot és mindenre elszántan az akolhoz rohant. A hatalmas barna medve a harmadik juhhal épp az erdő szélén tűnt el a fák között. Még a bakkecske ts úgy megijedt, hogy csak két hét múlva került elő. A juhász vándorló, kalandos élete közben bizony ilyesmi is megtörténik. Sok az élmény és évről évre gyarapodnak a munkatapasztalatok is. Mert érteni kell a juhász-szakmához is. Sokan járnak ide Losonscról is, de azt mondják, hogy itt készül a legjobb zsendice és juhsajt. Melkó bácsi igen vendégszerető ember. Hogy változatosabb legyen az uzsonna, vagy 15 centi vastag szalonnát is tett az asztlra. Lassan, lassan fogy a zsendice és a bacsa előveszi a furulyát. Régi juhásznóták dallamai szállnak az akácos felett, kint pedig békésen legel a nyáj. ' (bállá)
