Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-03 / 35. szám
Fedezi-e faiskoláink termelése a gyümölcsfa üttelöanyag iránt támasztott igényeket? (Folytatás az 1. oldalról.] lamint a Záhorská Bystrica-i szövetkezetben stb. létesít ú] gyümölcsösöket. Igen eredményes munkát vé;»ez a gyümölcs nagyüzemi termelésének fejlesztésében a dunaszerdahelyi, a komáromi, az érsekújvári és a lévai járás Is. A dunaszerdahelyi járásban gyümölcsösöket létesítettek vagy létesítenek a vásárvámosi, a nyárasdi, a dunatőkési stb. szövetkezetekben és az Aranykalász EFSZ-ben. A létesült gyümölcsösök példásak és szakszerűen gondozottak. A Dél-Szlovákiában létesített gyümölcsösöket a Magyar Népköztársaságban szerzett tapasztalatok szerint, a magyarországi gyümölcsösök mintájára telepítik, mivel ott az éghajlati és egyéb előfeltételek hasonlóak a déli járásaink adottságaihoz. A magyarországi gyümölcsészek gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, és a magyar gyümölcstermesztés magas színvonalú. Ennek köszönhető, hogy Magyarországnak ma már jelentős gyümölcskivitele van. Szlovákia déli körzeteiben, ugyanúgy mint Magyarországon is, elsősorban almát, kajszibarackot és őszibarackot telepítenek. Nagyüzemi termelésre alkalmas gyümölcsösök ezek, amelyekben a gondosan kiválogatott fajták alacsonytörzsű egyedeit telepítették. Az alma esetében Jonathán, Golden Delicious és Starking fajtákat. Kajszibői a Magyar legjobb és a kései rózsakajszi fajtákat, őszibarackból a Red Haven, a South Haven, az Elberta stb. fajtákat telepítik. A magyarországi gyümölcsészek nemcsak közvetlen személyes látogatással, hanem faiskolai csemeteanyag szállításával is segítenek fejleszteni Dél- Szlovákia gyümölcstermesztését. így 1965 őszén 226 000 facsemetét szállítottak és ez év őszén Magyarországról további 210 000 gyümölcsfa-csemetét kapunk. E segítségen kívül a fejlődésre nagy mértékben hat az itt tény Is, hogy Dél-Szlovákia gyümölcsészei igen jő és állandó kapcsolatot létesítettek a magyar gyümölcstermelőkkel. Kölcsönös látogatásokat tesznek, kicserélik a nagyüzemi belterjes gyümölcsösök létesítése terén szerzett tapasztalataikat. Külön ki kell emelni a öuiíovői szövetkezetnek nyújtott segítséget, ahol magyarországi szakemberek végezték el a 40 hektáros őszibarack-ültetvény fáinak első és alakitó metszését. Az intenzív gyümölcstermesztés fejlesztésével összhangban az elmúlt években újjászerveztük a faiskolák hálózatát. A kisebb faiskolákat felszámoltuk és nagyüzemi faiskolákat létesítettünk. Egy ilyen faiskola évi termelése 100—130 ezer csemete lesz. E nagyüzemi faiskolákban a termelés igen hatékony, olyan fajtákat és alakzatokat termesztenek ki, amilyenek a nagyüzemi gyümölcsösök számára megfelelnek. Emellett igyekeznek a kistermelők számára elegendő ültetőanyagot kitermeszteni. Szlovákiában a faiskolák termelése már ma is elég magas színvonalon áll és jó alapot képez arra, hogy belterjes, nagyüzemi gyümölcskerteket létesítsünk. A facsemeték iránt azonban rendkívül nagy az érdeklődés és a kereslet. Csupán az 1965-ös évben több mint 1 millió 50 ezer csemetét ültettünk ki és körülbelül hasonló menynyiség kerül kiültetésre az idei évben is, főleg Magyarországról behozott facsemeték felhasználásával. A gyümölcsfa-csemeték iránt érdeklődők tájékoztatására megemlítem, hogy rendeléseiket idejekorán nyújtsák be a Csehszlovák Gyümölcstermesztők és Kertészkedők Szövetségének helyi szervezetei útján. A faiskolákban a csemetéket kicsiben is árusítják, de csak a megrendelések kielégítése után. A megrendeléseket kerületenként a következő üzemekhez küldhetik: nyugat-szlovákiai kerület: Slachtitelsky a semenársky podnik, n. p. Bratislava, Vajanského nábr. 13/a. Közép-Szlovákia kerület: Slachtitelsky a semenársky podnik, n. p. Vigfaä, okres Zvolen. A kelet-szlovákiai kerület: Slachtitelsky a semenársky podnik, n. p. Kosice, Rooseveltová ul. ő. 10. DOMINIK POCHYBA, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Ä gyümölcsfák őszi és téli sebkezelése A GYÜMÖLCSFÁKON található sebek erőművi úton széltörés, horzsolás, az időjárás mostohasága, fagykár, villámcsapás vagy pedig az elkerülhetetlen koronatisztogatással kapcsolatos áglevágások útján keletkeznek. Ezeket a sebeket a sérülés után lehetőleg azonnal kezelni kell. Késlekedés esetén a seb beszárad, és az élő sejtek nem adhatnak serkentőanyagot a sejtbormonoknak a seb gyors behegesztésébez. A nyitott seben keresztül sokféle fertőzés, gombabetegség és rovarkártevő támadhatja meg a gyümölcsfa állományát, s a beszáradás később nehezen gyógyítható odvasodésoket okozhat. A fasebek kezelésénél minőig igyekezzünk elérni, hogy minél előbb forrjon be a fa, és a seb helyét kéreg borítsa. Az ágsérülések vagy tisztogatáskor történt áglevágások alkalmával azzal tudjuk elősegíteni a gyors és tökéletes befon-adást, bogy a felesleges ágat teljesen a hibátlan ágelágazás felett, a legkisebb sebfelülettel vágjuk le. A levágás közvetlenül a megmaradó ép ág ággyűrüje felett fűrésszel történjék, majd a sebfelületet éles késsel, vagy nagyobb sebek esetén gyaluval simára faragjuk. Csonkot ne hagyjunk, de az ágat körülölelő ágkoszorút sem szabad megsérteni, vagy részben levágni. Ha ágcsonk maradna, ahol a nedvkeringés lecsökkent vagy megszűnt, az beszárad, majd bekorhad és soha be ne gyógyuló seb keletkezik. A sérült ágat a fáról bármikor, a nyári vegetációs időben is levághatjuk. A sérült ág lemetszését, valamint az alakító metszést is növénytani szempontból jobb a tél végén elvégezni, nem pedig ősszel vagy télen, amikor még fagyokat várhatunk. Az a faseb, amely még nagyobb hidegnek, fagynak van kitéve, mindig nehezebben gyógyul be, mint az, amelynek levágása a fa ébredezésének idejében történt. A törzs oldalán keletkező sebeket ki kell tisztítani, a laza, száraz héjat fel kell nyitni és levágni egészen az élő fatestig. A száraz, beteg részeket el kell távolítani, ki kell kaparni egészen az élő részig. Ennek a műveletnek augusztusban, a második nedvkeringási idő alatt és tavasszal érkezik el az ideje, amikor a gyümölcsfák sarjadzása a legerősebb. Ilyen mélyreható sebkezelést csak a fa törzsén vagy magasabb ágakon alkalmazzunk, a vékonyabb sérült ágakat távolítsuk el. A törzsön a nem mélyreható sebek beforradnak, de megesik, hogy igen mély sebeket, úgymondváu odvakat kell kezelnünk. Itt is kitisztítjuk az odvas részt az élő fatestig, és az odvat kifertőtlenítjük, majd 1 rész cement és 2 rész folyami homokból készült betonnal kitöltjük. Ezek a mély cd vak legtöbbször diófákon keletkeznek, mikor a diófa metszését nem a megfelelő időben végzik el. A diófa és a szelídgesztenye korona-alakítását fiatal korban végezzük el, amikor az ágak még vékonyak. A diófa vagy szeiídgesztenye ágait csak augusztusban szabad levágni, télen nem szabad, mivel — pláne ha csonkot is hagytunk — feltétlenül beszáradást és odvasságot von maga után. A sebkezelésnél ki kell térnem a kajszibaraekfák és általában a csonthéjasok igen gyakori sérüléseire, amit a mézgafolyás jelez. A mézgafolyás még nem betegség, csak egy még ismeretlen betegségnek a kísérő tünete. Feltevéseink szerint a mézgafolyás előidézője az a tény, hogy a csonthéjasok még nem akklimatizálédtak teljesen a mi szélsőséges éghajlatunk alatt, télen fagyérzékenyek vagy nem bírják az elég nagy hőingadozásokat, továbbá a sérülés, fagyás, baktériumok, vagy ma még általunk nem' ismert betegség stb. idézik efő. A fa szövetének egy részében, vagy az egész fatestben megáll a szénhidrátos anyagok a levelektől a gyökér felé történő áramlása, a szállítóedények megpattannak, itt kiömlik a „tápanyag“, mely a levegőn megsűrűsödik, és ez adja a közismert mézgát. E sebek kezelése igen nehéz és bizonytalan eredményű. Csakis azok kitisztására és fertőtlenítésére szorítkozunk. Igen sokszor sikerül a mázgafolyást megakadályozni, de a betegség továbbra is a kéreg alatt lappang és sohasem tudjuk, mikor tör elő ismét. A seb beforrasztásához a sérült sejtek ás sejthormosok adják a szükséges serkentőanyagot, s ezek közvetlenül a sebzés megtörténte után működnek a legintenzívebben. Közismert, hogy a sebváladék, vagy az abból kitermelt anyag a fa más helyén is okozhat szövetburjánzást, kidudorodást. Haberlandt kísérleteivel bebizonyította, hogy a vízzel lemosott sebfelületen lassabban indul meg a hegedés, mint a le nem mosott sebfelületen. A sebet a fertőzéstől, kiszáradástól, víztől, harmattól való megóvás végett levágás vagy kezelés után azonnal be kell kenni olyan fertőtlenítő anyaggal, amely a levegőtől is elzárja a sebet. Ezek között legismertebbek a kátrányos anyagok (gyümölcsfakáirány, Pomrin stb.). A gyümölcsfakátrány azonban — ha nincs jól elkészítve — tönkreteheti a sebhormonokat és a fa héjára lefolyva marási foltokat okoz. A kis sebzéseket nem szükséges védőanyaggal bekenni. Ha nagy sebeket fertőtlenítő réteggel látunk el, ne használjunk drasztikus szereket, hanem jó minőségű oltőviaszt, vagy növényi olajjal, firnaiszszal készített fémmentes festéket. A gyorsan száradó acetonos festékek sebkezelésre nem megfelelőek. Tapasztalatom szerint az alma, körte, szilva sebei egyformán jól hegedtek úgy az oltóviaszos, mint a sárgafestékes védőréteg alatt. A cseresznye, meggy és a barackok sebei pedig az oltóviasz alatt hegedtek jobban, de ennek feltétele, hogy az hidegen folyó legyen és a seb legkisebb részét is teljesen befedje. RDTTKAY BÉLA, mg. mérnök
