Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
RECEPTEK MÉZESCSÚK j 60 dkg liszthez vegyünk] 12 dkg margarint vagy va-fl jat, 12 dkg porcukrot, egyl csomag vaníliás cukrot, egyj fél citrom reszelt héját, féli csomag törött fahéjat. Mind-i ezt kezünk között dörzsöljük! el. Adunk hozzá 13 dkg lan-l gyos mézet, 2 tojás sárgáját! és egy egész tojást, kés- jj hegynyi salaiké lit, majdl annyi ‘ejföld, hogy gyúrhatóvá tudjuk vele kidolgozni! a tésztát. Egy éjszakán átf pihentetjük; lisztes deszkán] kisujjnyi vastagra nyújtjuk,] kis pogácsaszúréval kiszag-! gátjuk, kikent, lisztezett tep-J sire rakjuk, olvasztott vajjal] vékonyan megkenjük és da ] rabns dióval megszórjuk.] Lassú tűznél sütjük. barackfelfGjt i Fél liter tejet két csomag; vaníliás cukorral felforra-S lünk. Közben 3—4 tojás-' sárgáját egy evőkanál liszt-J tel és 5 kanál mézzel simá-1 ra eldörzsölünk. Kanalanként hozzáadjuk a meleg, tejet ét újra addig főzzük,! amíg sűrűsödni kezd, az- ] után tálba átszűrjük és bűl-j ni hagyjuk. — Most elké" szítjük a felfújtat: 4 tojásfehérjét egy kis késhegynyi! sóval kemény habnak ve-' rünk, könnyedén beledolgo-. zunk 3 kanál meleg mézzel-l kevert !i kanál baracklek-' várt. Vajjal kikent és liszté-J zett lábasba öntjük úgy.t hogy az félig legyen. Egy nagyobb lábasba féligfnri mán vizet öntünk, belebe-' lyezzük a felfújttal a leta kart lábast és a nagyobb! edényt is befedjük. Egy órahosszat főzzük, hogy csen-, desen forrjon alatta a víz.! Fűzés közben a felfújt kb. a kétszeresére nő. Langyos-; ra hűtve a hideg tejsatóba! borítjuk. MÉZESKALÁCS ! 16 dkg mézet 2 egész to-á fással elkavarunk; IS dkg' cukrot pirosra pirítunk és; egy deciliter vízzel felfor-j raljuk, hidegre hűtve hozzáadjuk a keverékhez, fél kg| liszttel, 1 csomag törött fa-’ héjjal, pár szem szegfűszeggel és késhegyni szódabi-J karbónával. Kikent, liszté-' zeit tepsibe öntjük, tetejét, darabos dióval meghintjük! "s kisütjük. Hidegen szele-' teljük. . A kezdő méhész teendői ősszel A R E F J E V kaukázusi méheket keresztezett Csehszlovákiából származókkal. A keresztezésből származó anyák első nemzedékének családjai csaknem kétszer annyi mézet gyűjtöttek, mint az eredeti kaukázusiak. A hiányzó készletek klegé- I szítése, vagyis a cukorszörp feletetése után az etetést feltétlenül legkésőbb szeptember ( derekán be kell fejezni. A méhésznek már sok tennivalója i nincsen a méhek körül. Az etef tés megkezdése előtt a röplyukakat leszűkítettük, hogy a L méhek könnyebben védekez‘ hessenek az esetleges rablók ellen. Most gondoskodnunk kell | arról, hogy a let járónyílás raa' gassága ne haladja meg a 7 mm-t. Ez azért szükséges, | hogy a tél beállta előtt ne ha" tolhassanak a kaptárakba egel rek, pockok és más méhellenf ségek (halálfejű lepke). Ezek leginkább a tél elől keresnek l búvóhelyet. A telelőcsaládokat f bűzükkel, mászkálásukkal s rágcsálásukkal a tél folyamán k annyira zavarhatják, hogy sok * esetben a család pusztulását is . okozhatják. Vannak méhészek, | akik a kijárónyílást . egy-egy ' cm távolságban szegekkel lát- i ják el. A nem kívánatos ven- I dégek ellen ilyen védekezés ' nem a legalkalmasabb. Amint k a téli hidegek után a levegő * annyira felmelegszik, hogy a telelőfürt meglazul s a méhek L kezdik a kaptár aljáról a hulf Iákat kihuzogatni, könnyen elő- i fordulhat, hogy a szegekkel elr látott röpnyílást a kihuzogatott r hullák eldugaszolják. További i felmelegedés esetén, ha az el- I dugulás következtében a mé■ hek nem röpülhetnek ki, a mék hek felzúdulhatnak s ez eset-V leg megfulladásukat is okoz[ hatná. De a 7 mm-re szűkített | kijárót is tanácsos a tél folya- F mán ellenőrizni s az esetleges í hullákat csendesen — hogy a »családokat meg ne zavarjuk — * egy meggörbített drót segítsé- L gével eltávolítani. I'1 Az a kérdés merült fel, mir lyen széles legyen a 7 mm mak gas röpnyílás. Ez a család I erősségétől függ. Ha a múlt[ havi tanács szerint a eukor- L szörp feletetése előtt a fészket Ihelyesen leszűkítettük, úgy [ minden meghagyott keret után k 2 cm szélességet számítunk. Ha F netán a családot 7 kereten tel leltük be, úgy helyesen járunk I el, ha a röpnyílás szélességét F 14 cm-re állapítjuk meg. k A hidegépítményű kaptárnál I a kijárónyílás közvetlenül a [ meghagyott keretek léputcái k előtt legyen. Hidegépítményű V kaptár az, amelynél a keretek [ a kaptár hátsó oldalától a röpk nyílás felé irányulnak. Meleg- F építményű kaptárnak viszont [ azt nevezzüjj, amelynél a kerestek a kaptár egyik oldalától a F kaptár másik oldala felé he- 1 lyezkednek el. A melegépítmé- I nyű kaptárnál tehát az első r keret a röpnyílással párhuza■ mosan van. A melegépítményű I kaptárnál nem szabad a röp] nyílást a kaptár homlokfala | alsó részének közepébe helyez- F ni, —• hanem az alsó részen ugyan, de vagy a jbbb, vagy a * bal sarokban. Ezt azonban már r a nyár folyamán szükséges ell rendezni éspedig a következő liokokből: A család rendszerint a röpnyílás közelében fiasít. A mézkészleteket a fiasítás közvetlen közelében helyezi el (oldalt és a fiasítás felett). Ha nyár folyamán a melegépítményű kaptárnál a röpnyílás középen lenne elhelyezve, úgy a fiasítás is a keretek alsó, középső részén lenne. Hordás és etetés következtében ez esetben a család a készleteket a fiasítás jobb és bal oldalán, valamint a fiasítás felett helyezi el. Hidegek beálltával a telelőfürt ott képződik, ahol az utolsó fiasítás kelt ki. Amint a készletek fogyni kezdenek, a telelőfürt is a készletek után vonul, változtatja a helyét. Melegépítményű kaptárnál, ha a röplyuk a homlokfal alsó részének a közepén van, a telelőfürt vagy jobbra, vagy balra húzódik a fogyó készletek után. Az ellenkező oldalon felhalmozott készletek ez esetben téli fogyasztásként nem jönnek számításba, mert a telelőfürt, ha az egyik oldalon a készletek elfogytak, nem vonul át a másik oldalra, s a család éhenpusztulhat. Ezért nem szabad a melegépítményű kaptárnál a röplyukat középen elhelyezni, hanem oldalt. Ez esetben a fiasítás Is aszerint a kaptár bal vagy jobb részén lesz, s az összes készlet-mennyiség osztatlanul a fiasítás mellett. Ez esetben a telelőfürt a tél folyamán az egész készletmennyiségből fogyaszthat. A röpnyílás helyét tehát már a nyár folyamán határozzuk meg, s azután már nem változtatjuk. Ha ősszel a röpnyílás helyét megváltoztatnánk, nem lenne a teletőfürt a röpnyílás közvetlen közelében, s a család nyugtalanul telelne. Október végén olyan nagyságú horaokmentes kátránylemezt tolunk a kaptár fenekére a keretek alá (ún. alátétet), hogy ez az összes léputcák alatt elterüljön. Ez azért szükséges, hogy felfogja tél folyamán mindazt, ami a telelőfürtből lepottyanna a kaptár fenekére (méh- és bábhullák, romlott virágporcsomók, léptörmelék stb.). Ha esetleg a méhcsomó október végén még egészen a kaptárfenékig terjedne, úgy ezt a műveletet később a legnagyobb csendben hajtjuk végre, hogy a családot meg ne zavarjuk. Az alátét tulajdonképpeni fontos küldetését tél végén ismertetjük részletesebben. SVANCER L. A szabadkezű méhész Miután Pecsérke Pista bácsi a szalatnyai szövetkezetben vei zetöi minőségében, hogy úgy mondjam nem juttatta kifejezésre magas termelésszervező szakmai képességének legjavát, méhésznek szegődött a közösbe azzal, hogy ott aztán igazán nem tűrt a beleszólást, mert ha valaki belekötnyeleskedik, 0 bizony nem vállalja tovább a felelősséget. Ezért hagyták, hadd gazdálkodjon. A szövetkezetnek ugyebár az volt a fontos, hogy hasonló méztermést érjen el a közösben, mint máshol elérnek, s a tervezett bevételt legalább száz százalékra teljesítse. Mindenki számára ismeretes, hogy idén az akác kiválóan mézelt. A szalatnyai szövetkezet ötven családját pedig úgyi szólván akácosokkal övezett, hordásra igen kedvező helyen rakták le. A tagság és a vezetőség érdeklődéssel várta a nagy meglepetést, mert abban az időben a környék méhészeteiben és az odavándoroltak napi három-négy kilogrammos hordást jegyeztek fel méhcsaládonként. Akácvirágzás után több mé-. hész 20—25 kg mézet vett el egy-egy családtól. A meglepetés persze nem váratott sokáig Szalatnyán sem. Pista bácsi, a szabadkezű méhész, a közös ötven méhcsaládi játűi 15t kg, vagyis családonként 3,08 kg mézet pergetett. De a sajál méhef, bezzeg kitettek magukért. Talán megneszelték, hogy nem a közösnek, nem is akárkinek, hanem a falu telji hatalmú méhészének hordanák. A közös méhet az akácvirágzás idefén csak úgy tessék-lássák röpködtek, s inkább Pista bácsi méheit kalauzolták az akác mézelő fürtjeire, nehogy károsodás érje nagyhírű gondviselőjüket. Csodák csodájára, a közös felelősei nem veszik be Pista bácsi nyomós érveit; no de ilyesmit! Volt aki még bosszantotta is őt, hogy állítólag a szövetkezet méheinek nem jutott idő a hordásra, mert amíg az egyik csoport dajkált, addig a másik szoptatott, meg miegymás. De hát tehet arról a közös szabadkezű méhésze, hogy a méhek egymás közt sutyiban, akár hit szik, akár nem, tudtán kívül megegyeztek, hogy nem a közösnek hanem Pista bácsinak hordanak. —hai—
