Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
Kár-megállapítási problémák a mezőgazdaság gépesítésében ■ygezőgazdaságunk irányításának a a tökéletesített rendszere meghonosításával kapcsolatosan egyre Inkább az érdeklődés előterébe lépnek a szállítók és a vásárlók, illetve a fogyasztók közti viszonyulások. Ez az érdeklődés azelőtt a mezőgazdasági termékek és kellékek szállításának kérdéseire összpontosult. Mindamellett az utóbbi időben olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a mezőgazdasági termelés terén is a gépi eszközök, a pótalkatrészek és a technológiai berendezések szállításának rendezését sürgették. Az igazat megvallva ez a kezdeményezés nagyon helyénvaló. Tudatosítanunk kell ugyanis,, hogy a mezőgazdasági gépek és berendezések, a technológiai eszközök és pótalkatrészek összessége minden egyes mezőgazdasági üzemben nagyon fontos gyakorlati szerepet játszik, ha a szállítók és vásárlók közti viszonyulás kérdését helyesen akarjuk megoldani. Ezen kérdés megoldása elől nem lehet elzárkózni, hanem arra kell törekednünk, hogy azt népgazdaságunk tervszerű irányítási rendszerének keretében a lehető legeredményesebben oldjuk meg. Ha most, a károsult mezőgazdasági üzemek kártérítési igényét taglaljuk a szállító iparvállalatokkal szemben, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy hibás készítmények szállítása, a javításoknak a szavatossági határidőn belüli el nem végzése vagy a szerződésileg biztosított gyártmányok le nem szállítása esetén nem szabad a „kár“ fogalmát a gazdasági törvénykönyv 147. szakaszának értelmében magyaráznunk, (mely szerint: „az a kár, amellyel a károsult szervezet vagyona a káreset behatására csökkent“), mert nem öleli fel azt a tényleges gazdasági kárt, amely a károsult mezőgazdasági üzemet érte. A vagyonjogi szankciók az esetek többségében távolról sem képesek fedezni azokat a kiadásokat, amelyek a károsult mezőgazdasági üzemet a szállító hibájából terhelik. Ilyen tényleges károsodás áll fenn, ha az iparvállalat nem szállítja le időben a szükséges pótalkatrészeket. Emellett még mindig ritkaságszámba megy, ha egy károsult mezőgazdasági üzemnek kötbért ítélnek meg a szállító, azaz „nem szállító“ iparvállalat terhére. Nézetem szerint néhány problémát már a jelenlegi viszonyok között is meg lehetne oldani anélkül, hogy ezáltal lényegesen megbolygatnánk a szállítók és vásárlók közti viszony egységes elveit. Elsősorban fontos és elodázhatatlan határidőket kellene szabni a mezőgazdasági gépek üzemzavarának kiküszöbölésére. Emellett különbséget kellene tenni idényjellegű gépek közt, valamint olyan üzemzavarok közt, amelyek mezőgazdasági csúcsmunkák (például aratás, cukorrépa-betakarítás stb.) idején vagy azon kívül keletkeztek. Ha az iparvállalat nem tartja be a kitűzött javítási határidőt, a mezőgazdasági üzem nemcsak kártérítésre tarthat igényt, hanem a joggyakorlat értelmében igényt tarthat az elmaradt haszon megtérítésére is, amelyet a szállítóvállalat hibájából volt kénytelen elszenvedni. Az idényjellegű mezőgazdasági gépek szavatossági időtartamát úgy kellene meghatározni, hogv ez a szavatosság már a gépek eláő bevetésénél érvényesüljön az idénymunkák folyamán, és hogy a gépeket arra a munkára lehessen felhasználni, amelyre rendeltetésüknél fogva hivatottak. Végül pedig elvileg kötelezni kellene a gépgyártó vállalatot, illetve a szállító szervezetet, hogy a vásárló kívánságára előre megállapított záros határidőn belül leszállítsa a pótalkatrészeket. Ha ezeket a záros határidőket az ország egész területére kötelezőnek nyilvánítanák, máris lényegesen enyhülnének azok a hiányosságok, amelyek még mindig érzékenyen sújtják mezőgazdaságunkat. Hasonló értelemben rendezni kellene a mezőgazdasági termelés számára annyira szükséges gépcsoportok és berendezések szállítási módját, amennyire azt a gazdasági fellendülés adottságai megengedik. Ugyancsak sürgős megoldásra vár a különleges gépek szavatossági időtartamának kérdése. Nagy általánosságban állíthatjuk, hogy a jótállási idő tartama nem áll arányban a gépek árával. jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy már gyakran lejárt a szavatossági idő, mielőtt a mezőgazdasági üzem használatba vette volna a vásárolt gépet. Mivel ezek az állapotok semmiképpen sem járulnak hozzá mezőgazdasági termelésünk fellendítéséhez, sürgős intézkedésre van szükség. A békéltető eljárás előkészítése és lefolytatása túl hosszadalmas. Ha a gépek szállításáról vagy javításáról van szó a mezőgazdasági csúcsmunkák idején, vagy közvetlenül megkezdése előtt, még akkor sem beszélhetünk tényleges eredményről, ha a mezőgazdasági üzem megnyeri a pert. Maguk a vagyonjogi szankciók sem rázzák fel pesvedtségükből a szállító vállalatokat, nem serkentik őket rugalmasabb, felelősségteljesebb munkára, sem időbeni, sem pedig minőségi vonatkozásban. A mezőgazdasági gépek, alkatrészek és javítások minőségének javulására csak akkor lehet kilátás, ha törvényerejű rendelkezések kötelezik majd a szállító vállalatokat nemcsak az okozott kár, hanem az elmaradt haszon megtérítésére, valamint az általuk vállalt záros határidő betartására. Nekem az a nézetem, hogy ezzel a lényegében véve egyszerű intézkedéssel belátható időn belül megoldhatnók a fent említett alapvető kérdéseket. IVAN ZUBAE jogász, a Lévai MTI ellenőrző csoportjának vezetője A SZOVJETUNIÓBAN 1,18 milliárd rubelt tesz ki a költségelőirányzat az 1966. évi vízgazdasági beruházások fedezésére, vagyis 25 százalékkal többet a tavalyinál. Ezekét a beruházásokat egyrészt az ország sivatagos és aszályos jellegű körzeteinek további öntözésére, másrészt az átlagosnál csapadékdúsabb vidékek meliorációs munkálatainak bővítésére fordítják. Idén előtérbe kerül az új öntözőrendszerek létesítése, a régiek átépítése a közép-ázsiai szovjet szocialista köztársaságokban, a Kaukázusontúlon és Kazahsztán déli övezeteiben. Hatalmas anyagi forrásokat szabadítanak fel az öntözéses gazdálkodás fellendítésére az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság, Ukrajna és a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság csapadékszegény körzeteiben. Egyidejűleg lecsapolják a vizenyős legelőket, valamint fellendítik az állattenyésztést az ország sivatagos és félsivatagos vidékein. Ugyanakkor az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak a meliorációs munkálatokra és a talajjavításokra. Talaj javítási feladatok Egyetlen év alatt, 1966-ban, 1 milliónál több hektárral növelték az országban a melioráció alá eső földterületet. Ebből 288 ezer hektáron öntözéses gazdálkodást valósítanak meg, 729 ezer hektáron pedig lecsapolást végeznek. A meliorációs munkák elvégzése után az egymillió hektár föld termése több lesz, mint annakelőtte 3 millió hektáré. Köztudomású, hogy a Szovjetunió egyes övezeteiben tetemes részt foglalnak el a vizenyős területek. Ez késlelteti a mezei munkák befejező-Mintaszerű vízgazdálkodás sét, gátolja a vetést s több esetben a termény is veszélyben forog. A megművelt földeken nagy mértékben burjánzanak a cserjések és erdők. Bátran állíthatjuk, hogy az elmúlt tíz év alatt ez okból több mint 10 millió hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt földterület. Mint ismeretes, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának márciusi plénuma határozatot hozott, hogy a vizenyős övezet valamennyi meliorációs munkáinak költségét az állam fedezi. Ezzel a határozattal az állam felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a kolhozoknak és szovhozoknak. A Szovjetunióban 1966-ban 25 százalékkal növelték a vlzlecsapolási munkálatokra fordított beruházási összegeket. Ugyancsak tetemes összegek (150 millió rubel) szerepelnek az egyes szövetségi köztársaságok üzemköltségeiben. Ezzel karöltve kultlváciős-technikai munkákat végeznek 1,25 millió hektárnyi területen. A talaj víztelenítését főképpen alagcsőrendszerrel oldják meg. Nem kevesebb, mint 141 ezer hektáron alagcsövezést végeznek, 228 000 hektáron pedig öntözőrendszer építésén fáradoznak, Messze elágazó vízgyűjtő alagcső-hálózatot építenek ki Brechar körzetében az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban, az ún. Éhség-Sztyeppén, Karapalpak területén és egyebütt. Tudjuk, hogy 1965-ben szárazság sújtotta a Szovjetuniót Az aszály enyhítésére 15 ezernél több szivattyúa Szovjetunióban Tejforrás a hegy tövében DÉL-GÖMÖR hegyláncai tövében van egy kicsi község, Jéne a neve. Tejforrásáról nevezetes, melynek tulajdonosa a szövetkezet. A forrás a közös gazdálkodás 62 tehenéből fakad. Naponta 10,5 literes a fejési átlag. Ennek az az érdekessége, hogy a jó eredményt Keiner Gyulának, az új elnöknek irányításával érték el. Elnöklete előtt ugyanis a tejforrás majdnem kiapadt, mert a napi átlag csak 60 liter körül mozgott. A közös új kormányosa korossága ellenére csodálatos energiával fogott a munkához. A tapasztalt gazda és jó szervező hasznos elméleti tudással rendelkezett. Pontosan ismeri a tehén élettanát, mechanizmusát. Ismereteit a gyakorlatban jól hasznosítja. A közelmúltban Jéne község a járáson kifüggesztett ranglistán az utolsók közt lapult. Ma azonban a tejranglista kiválói között találhatjuk. A község népe tapasztalt, értelmes, haladó szellemű, s ezért Jók a kilátások ahhoz, hogy a szövetkezet talpraálljon. A szövetkezet elnökének a tejtermelés terén nagyok az igényei. Tudja, hogy az állomány feljavításával a takarmányozás, a fejés technikájának módosításával s a higiénia tökéletesítésével tovább növelhető a tej menynyisége. ' A szövetkezet tehéngondozói, akik egyben a fejői tisztet is betöltik, pontos időben megjelennek munkahelyükön és elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Mindnyájan jól bánnak az állatokkal. Ha az elnök a fejési jegyzetekben néhány liter tejapadást fedez fel, tüstént keresi, kutatja a csökkenés okát. Ez pedig nem könnyű feladat, mert az apadás oka sokféle lehet. A hegyaljai tejforrásnak híre van a környéken, amiért az elnök jutalma az elismerés, a gondozóké pedig a megérdemelt prémium. Dr. Izsót Zoltán, körállatorvos, Rimaszécs CSÖKKEN AZ ÁLLATÁLLO MÄNY ausztrAliAban az állatállomány száma a szárazság következtében némileg csökkent. Az évi állatszámlálás szerint a szarvasmarha-állomány 1,5 százalékos csökkenéssel csaknem 18,8 millió. A juhállomány 171 milliós rekordmagasságot ért el, de növekedésének üteme 4,1-ről 3,4 százalékra süllyedt. A sertésállomány 1,7 millió, 13 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A rendkívüli szárazság a normális elhullásnál nagyobb veszteségeket okozott és ez sok állattenyésztőt az értékesítés siettetésére ösztönzött. Az év első öt hónapjában a marha- és borjúvágások száma az előző évhez képest 8,3, illetve 13,4 százalékkal növekedett. telepet helyeztek üzembe, egyidejűleg pedig hozzáláttak a szennyvizek és a föld alatti vízforrások széleskörű kiaknázásához. Fontos szerepet játszott a tavalyi aszály Idején a Kajpak- Kum-l és a csardarini duzzasztógétakban tárolt víz. A zerabmani oázis vízellátása céljából rövid időn belül elkészül az Amu-Buchar-1 csatorna. Jelenleg gyorsított ütemben építik a toktogulyi, csarvaki, csardarini és egyéb víztárolókat. A gyapotcserje-termesztés általános fokozásán kívül a rizstermesztés is megköveteli az öntözés kiterjesztését. Idén 12 ezer hektárral bővítik a rizstermelés területét. Az aszály sújtotta területek öntözése nagyon is kifizetődő. Ukrajnában például tavaly 38 ezer hektár kiterjedésű, öntözött földterületen átlag 30 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. Az ország legértékesebb tartalékalapja A vízforrások, víztárolók és vízfolyások egyetemes kiaknázása és karbantartása nem csekély feladat elé állítja a Szovjetunió Meliorációs és Vízgazdasági i Minisztériumát. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan a termőföld az ország kiapadhatatlan kincseskamrájává és nyersanyagbázisává válik. E. E. ALEKSZEJEVSZKIJ, a Szovjetunió meliorációs és vízgazdasági minisztere izmosodik a szalatiiyai szövetkezeti Részt vállalnak a munkából az assznnynk? Ugyan miről nevezetes leginkább Szalatnya? Gyógyító hatású, szomjat üdítő ásványvizéről, egyre nagyobb eredménnyel gazdálkodó szövetkezetéről, vagy arról, hogy ez utóbbiban vajmi kevés részük van a falu leányainak, asszonyainak? Elég abból annyi, hogy a területi átszervezést megelőző és követő években az előzőleg közepes termelési színvonalat elérő gazdaság szekere, hogy úgy mondjam, kátyúba jutott. Mielőtt REZÁK LÁSZLÓ elvtárs a sági járás megszüntetése után átvette itt a könyvelést, már kiütköztek a belső kórtünetek, majd későbben az ebből származó „lebetegedés“ következett. Vajon ml volt ennek az okozója? Nem más, mint a gyakori „kormányválság“. Alighogy megmelegedett az egyik elnök, máris jött egy újabb, de a változás csak az aláírásokon látszott, a módszer s az eredmény maradt a régi, vagy attól is soványabb. A tagság járandóságával együtt csökkent a járási szervek türelme. KOVÁCS JÁNOS elvtárs ebben a nem éppen rózsásnak mondható helyzetben vette kezébe pár esztendővel ezelőtt a közös kormánykerekét, felelősséget vállalva a falu és a Járás előtt, hogy amire elődei politikai és szakmai képességük hiányában nem voltak alkalmasak, ő azt a becsülettel helytálló tagok segítségével véghezvisszi. Többek azt állítják, hogy egyes emberektől nem várhatunk csodákat. Ez igaz, csodákat nem, de ha hozzáértő, jó szervezőképességgel rendelkező emberekről van szó, s ilyenek kezébe kerül a kormánykerék, az eredmények lőbb-utóbb megmutatkoznak, mint ahogy ezt Szalatnyán is tapasztalhattuk. Ha pedig ez csoda, ám legyen. Rezák elvtárs például így emlékszik vissza: „Amikor átvettem a könyvelést, csak négy koronát fizettek egy munkaegységre. Idén már 19 koronát fizetünk, a természetbeni értéke 1,92 korona s munkaegységenként további két koronát kapnak szövetkezetünk tagjai a behozott leltári tárgyakért.“ De ez még nem minden, mert nem kevesebb, mint 60 ezer korona kerül kiosztásra prémiumként az arra érdemesek közt, ami munkaegységenként újabb 1,5 koronát tesz ki. Ez hát a különség. Honnan, miből? — tehetné fel valaki a jogos kérdést. Onnan, abból, hogy a szövetkezet vezetői megfontoltan cselekednek. Nem bízzák magukat a „majd lesz valahogy“-ra, hanem az Így lesz-hez szoktatják a tagságot. Eleinte a kételkedők hencegésnek hitték a határozottságot, sőt az előzőleg „kormányban" lévők tiszta szívből kívánták a sikertelenséget, de csalódniuk kellett, mert menet közben megizmosodott, gyarapodott, s betegségéből nagyrészt felgyógyult a szövetkezet. — Nehéz szülés volt — Jegyezte meg fáradtan Kovács elvtárs, aki a közös újjászületésénél aktívan bábáskodott. Eleinte foltozgatnia kellett, majd arra is sor került, hogy a régi módszereket újakkal felcseréljék. Közben VANER LACI, az egyik leghasználhatóbb szövetkezeti tag is sikeresen befejezte a mezőgazdasági iskolát, újra átvehette az állattenyésztés vezetését, de a szemfüles elnök továbbra is figyelte a dolgokat. Valami nem ment a szájaize szerint a tejtermelésben. Az elnök és a zootechnlkus elhatározták, hogy márpedig itt tejnek lennie kell! Tavaly 98 tehenet számláltak. Nemegy volt köztük olyan, amelyiknek csak a neve volt tehén, de tejet csak annyit adott, hogy a kecske is elszégyelte volna magát miatta. Nem csoda, hogy az évi tejátlag csak 3,9 liter lett. Júniusban, amikor a legnagyobb lehetőség kínálkozott a tejhasznosság kiegyenlítésére, a tehenek csupán 5,38 átlaglitert nyújtottak. Mit szépítgetnénk a dolgot? Nem érték el a tervezett hozamot, s a pénzügyi helyzetet csakis a kedvező tejzsír százalék mentette meg. Az áldatlan állapoton a józan ész változtatott. Azokat a teheneket — szám szerint 29-et amelyek előző évben „fölfalták a tejet“, kiselejtezték és vágóhídra szállították. A megmaradt 69 állatra hárult a termelés. Olyan állatokra, amelyeknél minden előfeltétel megvolt a hasznosság fokozására. Ezek kapták a kiselejtezettek takarmányát, de meg is hálálták. Idén a csökkentett, tökéletesebb állomány átlageredménye sokszorta Jobb, mint tavaly volt. Év elejétől június végéig például 6,2 litert mutatott a tejátlag, a júniusi hónapban pedig 9,3 litert, vagyis 3,92 literrel többet, mint tavaly hasonló időszakban. Persze, a tejhasznossággal párhuzamosan a pénzbevétel is növekedett. Körülbelül 18 ezer koronával terven felül. Az összeg nem nagy. De az akarat, a cselekedet ennél figyelemreméltóbb! Kezdetnek bíztató! Már az is eredmény, hogy megtört a jég, s van a szövetkezetben önálló kezdeményezés. Mert nem kis dolog ám, hogy idén jóval kevesebb tehénállománnyal több tejet termelnek, mint tavaly a nagyobbal, ami koronákban is többet Jelent. Most már komolyan veszik a tehéntartást. Tervbe vették, hogy évente 12 százalékát kicserélik saját nevelésű, jól tejelő elődöktől nevelt üszőkkel. Idén takarmányokból nincs hiány. Míg tavaly csak 16 vagon szénájuk termett, mégis úgy osztották be, hogy most is van belőle. Idén azonban 50 vagonra van kilátás. Ügy negyven vagon körül még a száraz Időben kazalba került. Minőségében nem történt károsodás. Ez a bőséges tejtermelés biztosítéka, és az, hogy abrakból is van elegendő, mert a tavalyiból is akad a raktárban. A jó gazda azt tartja, hogy még így is takarékoskodni kell s úgy osztja be az eleséget, hogy kitartson. így gondolkodik ma a szalatnyai .közös gazdaság feje. ! De valami mégis bántó. Nagy általánosságban s magában a tehe, nészetben nincsenek fiatalok. A nők pedig, kevés kivétellel, még a , legnagyobb dologidőben sem vállalnak részt a közös munkából, pedig > az állattenyésztésben, de másutt is akadna tennivaló bőven. Ez már > többször szóba került de a férfiak részéről csupán vállvonogatás volt > a válasz. Úgy látszik Szalatnyán az asszonyok hordják a kalapot?! i Nos, ebből is kitűnik, hogy bár az eredmények biztatóak, még van i tennivaló jócskán. Sokak részéről hozzáállásban nincs hiány, de más i különben több lelkesedésre lenne itt szükség. Végtére is tudomásul kell venni, hogy Kovács és Rezák elvtársak nem szalatnyaiak, egyik palásti, a másik egegi, mégis többet tettek ezért a szövetkezetért, mint sok odavalósi, s ebből a falunak, az embereknek, s a társadalomnak is haszna származott. S végül még annyit; hogy a szalat, nyaiaknak sokkal többet kellene tenniük a jövőben, hogy szó ne érje . a ház elejét. HOKSZA ISTVÁN Üzemnagyságok Hollandiában A holland mezőgazdasági üzemek száma 1959-től 44 000-rel, vagyis 14 százalékkal, a mezőgazdasági terület pedig 54 000 hektárral csökkent. Az üzemnagyság csoportok összetételéből megállapítható, hogy a csökkenés elsősorban a 10 hektáron aluli üzemek csoportjában ment végbe. Ezzel szemben az ennél nagyobb gazdaságok száma 2270-nel, 3 százalékkal növekedett. Azoknak az üzemeknek a száma, amelyeknek vezetője mezőgazdasági főfoglalkozású (földművelő, állattenyésztő) 1959 óta 174 ezerről 153 ezerre, vagyis 13 százalékkal csökkent. Figyelemre méltó, hogy e csoportban a szántóföld nélküli üzemek száma 6 százalékkal, 2000-re növekedett, s ez főképpen sertés- és baromfihizlaldákból áll. A kertgazdaságok száma 36 200, valamelyest növekedett. A saját földtulajdonnal rendelkező mezőgazdasági munkások száma 45 százalékkal 8400-ra csökkent. Ugyancsak 17 százalékkal 81 ezer 300-ról 67 ezer 100-ra csökkent az olyan gazdaságok száma, amelyekben a földművelés és kertészet mellékfoglalkozás. Az egy ha-nál kisebb kétlakí gazdaságok száma 37 százalékkal csökkent. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. augusztus 20.
