Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-20 / 33. szám

[Folytatás az 1. oldalról.)

az árak szintjét, valamint az egyéb feltételeket, amelyek elvben öt esztendeig maradnak érvényben. Hasonlóan értesítik őket a beruházási építkezések, a gépek, műtrágyák, takarmányok vásárlásával kapcsolatos lehetőségekről is.

Mindezt a következő hőnapban, a szövetkezetek és állami gazdaságok képviselőinek értekezletén hozzák nyilvánosságra. Ez annyit jelent, hogy megszűnik az állatállomány és a vetésterületek szétírása — kivéve a gabonaféléket — s nem kerül sor a további termények mennyiségének megállapítására.

Ez a tény viszont egyre fokozottabb követelményeket támaszt majd a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóival szemben. Hiszen nekik kell majd alaposan megfontolniuk a tervjavaslatot, hogy a föld, a gépek és főként a munkaerők leghatékonyabb kihasználását érjék el, s ugyanakkor a terv a lehető legmagasabb jövedelmet biztosítsa az üzemnek, amely a munkabérek emelésének és a bővített újratermelés egyedüli forrása lesz. Felmerül a kérdés, vajon miként lesz a legelőnyösebb gazdálkodniuk a kis területekkel rendelkező szövetkezetnek, hiszen a gépek kihasználásáról a komplex gépesítésről van szó, mely ebben az esetben jelentősen megdrágíthatja a termelést, mégpedig a tagság jövedelmének a rovására.

Röviden, a tervek összeállítása nem lesz többé bizonyos űrlapok kitöltögetése, ahol csupán osztani, szorozni, összeadni kellett, s amelyeket a szövetkezet a járáson kapott, hanem alkotó tevékenységre lesz szükség. Minden egyes javaslatot alaposan meg kell majd rágni, megvitatni a tagsággal, hiszen nekik kell majd teljesíteniök. így válik majd a terv az irányítás valódi eszközévé, mely nélkül szinte lehetetlen korszerű mezőgazdasági üzemben gazdálkodni.

A tervek összeállításának ez a módszere abból indul ki, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek olyan termelési szintet javasolnak majd, amely teljesíthető s egyúttal a szövetkezet tagjainak a lehető legnagyobb bevételt biztosítja, hiszen ugyanakkor megszűnnek az úgynevezett „közvetlen segítségek“ is. Tehát nem áll fenn majd az a helyzet, hogy előnyösebb lesz a járási szervek ajtaján „segélyért“ kopogtatni, mint termelni.

Tekintettel arra, hogy a tervek összeállítása valóban igényes feladattá vált, s hogy az egyes üzemeknek október végéig' be kell azokat nyújtaniuk, a helyzet megköveteli, hogy azonnal lássunk hozzá az előkészületekhez. Természetesen a termelési igazgatóságok segítséget nyújtanak majd a szövetkezetnek és tanácsokat is adnak, ám ezeket a tanácsokat maguknak a szövetkezeti dolgozóknak kell megitélniök.

Az egyes mezőgazdasági üzemek terve alapján készül majd el az egész járás terve, melyet a központi szervekhez juttatnak el, ahol megállapítják mennyiben tesz eleget a társadalmi megrendeléseknek, ellenkező esetekben megteszik a szükséges intézkedéseket. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek az árak módosításával, műtrágya, takarmány juttatásokkal stb. biztosítják majd, hogy a hiányzó terményből mezőgazdasági üzemeink elegendő mennyiséget termeljenek. Ez után a tervet az állami szervek hagyják jóvá és kötelezővé válik. Ez annyit jelent, hogy az egyes mezőgazdasági üzemeknek feltétlenül biztosítaniuk kell a betervezett termények eladását. Változásokra csak a termelési igazgatóságok jóváhagyásával kerülhet sor, mégpedig abban az esetben, ha ez a változás nem befolyásolja a járás tervében feltüntetett mennyiséget. Ellenkező esetben változtatás csak a központi szervek beleegyezésével lehetséges.

Mindabból amit elmondtunk világosan kitűnik, hogy fokozatosan, a CSKP XIII. kongresszusa határozatának szellemében, hozzálátunk a mezőgazdaságban felmerülő problémák megoldásához. A jövőben egyre inkább figyelembe veszik a mezőgazdaság szükségleteit, s főként nagy bizalmat helyeznek földműveseinkbe. Az ő kezükben van tehát a jövő sorsa, tőlük függ, vajon ki tudják-e használni a kedvező feltételeket, s így hozzájárulnak-e az általános életszínvonal további emelkedéséhez, s elsősorban természetesen saját maguk életszínvonalának emeléséhez.

SZILVÁÉRT PÁLINKA

Prágai jelentés szerint a termelők az eladott szilváért cserébe Idén is kapnak jutányos áron kompótot. Tíz kilogramm befőttet kapnak 28,07 kg I. osztályú szilváért. A II. osztályú szilváért 22,18 kg-ért 10 kg lekvárt kapnak. A termelők pálinkáért is becserélhetik szilvájukat. Húsz kg egészséges, érett szilva vagy ennek megfelelő mennyiségű cefre ellenében egy liter eredeti csomagolású szilvapálinkát kapnak.

0 A rimaszombati élelmiszer-kombinátban az új sörgyár berendezését prőbaüzemeltették. A legközelebbi hetekben már megkezdik a kísérleti sörgyártást.

0 Tíznapos látogatás után elutazott hazánkból Semion Konsztantlnovics Timosenko marsall, a Szovjetunió kétszeres hőse.

0 A jugoszláviai Rijeka kikötőben a 33 éves Trszttak József ftlleki lakost fölfalta egy cápa.

0 A CSEMADOK KB mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara augusztus 16-tól 25-ig tartja nyári összpontosítását Komáromban. Vendégül látja az NDK Joliot Curie népművészeti együttest. - A Szakszervezetek Házában állandó próbákat tartanak. Augusztus 19-én Bratislavában, 20-án Nagylégen, 21-én Gútán és Komáromban, 24-én szintén Komáromban és Nemesócsán lépnek fel.

0 A Szlovák Nemzeti Tanács vízügyi bizottsága ülésén megállapította, hogy az első félévben a vízgazdálkodási munkákba 70 millió koronát ruháztak be.

0 Galántán tartják az első szövetkezeti vásárt, amelyen a mezőgazdasági üzemek különféle termékeket adnak ét. Köztük élő tyúkokat, kacsákat, disznóölés! különlegességeket, hazai kolbászokat, gyümölcsöt és bort. A vásáron nagymennyiségű friss zöldség is lesz. A vásár alkalmával tartják a járási aratási ünnepélyt is, melyen értékelik a begyűjtés legjobb munkásait.

Aszeteiek és a déméndpusztaiak nem adták áron alnl a borsót ■ Rogyadozó raktárépület Leszenyén ■ Átmeneti megoldásokkal is enyhíteni lehetne a raktárhiányon ■

Éveken ét azon rágódtunk, hogyan termeljünk többet. De az idei nyár azt is megmutatta, hogy baj az, ha kevés terem, de az is, ha sok, mert akkor meg nincs elég raktárunk. A példát pedig a felvásárló üzemek két raktáráról vettük.

A lévai járásban Pavel Bukoven főagronómus szerint a búza átlagosan hektáronként megadja a 30 mázsát is. De a csúcshozamok sokkal magasabbak. Kissallón a Mironovszki búzafajta 55 mázsát adott hektáronként, az átlag búzatermés elérte a 41 mázsát, az árpa pedig a 35 mázsát. Az ipolysági szövetkezetben a tavaszi árpa 35,5, a búza 40 mázsát adott, Bezosztájából 50 mázsát gyűjtöttek be minden hektárról. A sorrendben harmadiknak a középtúrí szövetkezet következik 38 mázsás búza és 34 mázsás árpa hektárhozammal.

Termelni tehát már többé-kevésbé tudunk. De a főagronómus megjegyezte, hogy az oroszkai gabonaraktár körül nagy problémák voltak, mert férőhelyhiány miatt nem győzték az átvevést. Az ipolysági felvásárló raktárnál Melicher elvtárssal, a felvásárló-körzet vezetőjével beszélgettünk. Persze, kísebb-nagyobb problémák itt is akadtak. De úgy oldották meg a problémát, hogy egyes szövetkezetekben, bár felvásárolták a gabonát, kinthagyták az illető üzem raktárában. De szabad ég alatt sehol sem tárolták a gabonát. A kedvezőtlen időjárás nehézségeket gördített a szárítási munkák elé, de mivel a szárítógép kétszer tizenkétórás műszakban dolgozott, megbirkózták a problémákkal. Ez főleg Antal József és Kázmér Imre gépkezelő érdeme. Ebben a körzetben inkább az árak körül keletkeztek bonyodalmak. A deméndpusztai és szetei szövetkezet visszaszállította a borsót, mert nem akarta olcsón elkótyavetyélni. Egyébként a borsó árának rendezése folyamatban van, és jól teszik a szövetkezetek, ha 160 koronáért nem adják át a borsó mázsáját.

A leszenyei felvásárló-körzetben már több problémával találkoztunk. KrSiak Imre vezető elárulta, hogy sok helyen iskolákban és kultúrházakban is tárolták a gabonát. Megtekintettük vele az összedőlni készülő raktárt.

'2 SZARAD FÖLDMŰVES 196B. augusztus 2U.

Felvásárlási bonyodalmak

Maga is bevallotta, fél terhelni a raktárt, mert attól tart, hogy leszakad a padlózat, vagy elválik a fal. Ez az épület bizony tatarozásra szorult volna. A felemelt tervvel együtt 470 vagon gabonát kellett felvásárolniuk és csak 335 vagonra volt raktár. A többi a szövetkezetekben maradt, vagy pedig elszállították. Ebben a körzetben bizony nem készültek fel valami jól a gabonafelvásárlásra. De vajon miért?

Egyrészt jogos a felvásárlóüzem érvelése, hogy az öreg épületbe nem érdemes sokat beruházni. Az is bíztató hír, hogy a jövő évben megkezdik egy hatalmas, 2200 vagon befogadóképességű gabonasziló építését. De az a nézetünk, hogy valahogy rugalmasabban kellene megoldani a problémát. Példa erre a Leszenyei Állami

Gazdaság. Négy Myjava típusú gabonaszárító- és tárolószínt építettek. Hromada Pál, az állami gazdaság igazgatója most mosolyogva mondotta, hogy nem okoz nekik gondot még az sem, hogy 50 vagonnal több gabo~ nájuk termett, mint a múlt évben. A jövőben még két Myjavát építenek. Igaz, a tárolóhelyiségek magasságban nincsenek teljesen kihasználva, de nagy előnyük, hogy amikor kifogy belőlük a gabona, gépgarázsoknak is megfelelnek.

A Leszenyei Állami Gazdaság tehát nem túl nagy költséggel megoldotta a raktározási problémát. Talán a jövőben a felvásárlószervek ilyen megoldásokra is gondolhatnának, hogy ne kelljen örökké a kultúrházak és iskolák padlójára szórni a gabonát.

í bállá)

Akinek megártotta *

Legszívesebben délig aludt, gyakran látogatta a vendéglőket, és néhanéha olvasott is egy-két könyvet. Mindent csinált, csak éppen rendszeresen nem dolgozott. Ilyen volt a huszonkét éves Anton Martinák, fiatal bányász, aki a tanoncidő letelte után havonta három-négyezer koronát is keresett. Ennyi tömérdek pénzzel eleinte nem tudott mit kezdeni. Csak egy gondja volt: milyen módon költse el. Segítő cimbora akadt elég. A karvinai vendéglátó üzemekben folyt a bor, a pálinka, nap mint nap. Az átmulatott éjszakák ntán egyre gyakrabban maradt ki a munkából, süllyedt a munkaerkölcs. Addig-addig haladt a lejtőn, amíg egyszer teljesen felhagyott a munkával.

Természetesen, ha nem dolgozott, pénze sem volt. Tehát valamilyen módon pénzforrást kellett keresni. Bányász kollégáitól (a szekrényekből) eltulajdonított rádiót, ruhaféléket, közel kétezer korona értékben. Amikor már mindenhonnan kifelé állt a rúdja, eszébe jutott, hogy Vrútkyn él édesanyja, aki havonta ezer koronát keres, és még négy kisebb öccsét gondozza. A régi jó időkben mindössze kétszáz koronát küldött anyjának a tömérdek pénzből. Az alkohol előbbrevaló volt, mint anyja és öccsei.

Martinák nem dolgozott sehol. De ahhoz, hogy naponta egyen, pénzre volt szüksége. Hazament anyjához, és az befogadta. Állandóan hitegette őt, hogy majd keres valami munkát. De 1965 februárjától 1966 májusáig tétlenül Iődörgött az utcákon. Elette a kenyeret kiskorú öccsei elől. De ez egyáltalán nem zavarta, és továbbra sem keresett munkát. Minden szégyenkezés nélkül kért pénzt anyjától cigarettára és többször italra is.

A szerencsétlen anya, amikor már tovább nem bírta, a Vrútkyi Városi Nemzeti Bizottságon tett panaszt fia ellen. A nemzeti bizottság dolgozói többször beszélgettek a fiatalemberrel. Minden esetben ígéretet tett, hogy végre munkába áll,' de az ígéret csak ígéret maradt.

Végül is az üggyel a Martini Járási Népbirósóg foglalkozott. Anton Martinák élősködő életmódjáért egy év börtönbüntetést kapott, és a második nevelőcsoportba sorolták. Ilyen hosszú idő alatt valószínűleg elgondolkozik életéről, és tudatosítja magában, hogy aki kenyeret akar enni, annak dolgozni kell. —jo—

Előtérben ” őszi munkák

A Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának aratási bizottsága értékelte a mezőgazdasági munkákat. Dr. Koloman Botfa professzor, megbízott, a feladatokat két csoportra osztotta. Elsősorban minden erőt összpontosítani kell a begyűjtési munkák meggyorsítására, másrészt előtérbe kerül a vetés, az őszi munkák.

A szakemberek szerint a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére elég repcevetőmag áll. Viszont a gabonafélékből még mindig kevés a vetőmag. Nemsokára vetni kell a rozsot, de a vetőmag nagyobb része még talpon áll. Az esős idő következtében sok kicsírázott belőle, ezért minden mázsára vigyázni kell, hogy elég magot biztosítsunk. A búza-vetőmag ellenőrzése is lassan halad és természetesen a felvásárlás is. Amíg a gabonafélék felvásárlási tervét 70,80 százalékra teljesítettük, a vetőmagét. csak 40 százalékra.

A becslések szerint az ősziek Is gazdag termést adnak, ami azt jelenti, hogy több munkaerőre lesz szükség, mint az aratásnál. Nehezíti a helyzetet, hogy a vltavai hadgyakorlat miatt csak csekély számú teherautót kapnak a felvásárlási szervek

és a mezőgazdasági üzemek a termények szállítására. Ezért helyes, ha a mezőgazdasági üzemek már most megkötik a szerződéseket a védnökségi vagy más üzemekkel az őszi munkák idejére. Bizony, nem kis munkát ad 62 ezer hektár silóanyag, 140 ezer hektár kukorica, 135 644 hektár burgonya és 59 ezer hektár cukorrépa betakarítása. Ha ehhez még hozzászámítjuk a dohány, szőlő, zöldség és más termékek begyűjtését, bizony a földműveseknek mindkét kezük tele lesz munkával. Különféle szállítóeszközökön legkevesebb 1500 vagon kukoricát, 32 ezer vagon burgonyát, és 197 000 vagon cukorrépát kell elszállítani.

Gazdag termést ígér a cukorrépa és a burgonya is. A poprádi járásban levő Studenecen a Krasava már most megadja a 240—250 mázsát.

Az aratási bizottság a legközelebbi feladatként a gabonabegyűjtéssel öszszefüggő munkák befejezését, a burgonya permetezését és a vetőmagfelvásárlás meggyorsítását tűzte ki célul. Lassan készülődni kell a cukorrépa ásására is, mert a cukorgyárak előreláthatólag szeptember 15—20-án megindulnak, tehát a begyűjtést már

8—10-én meg kell kezdeni.

Törvények - rendeletek

Gabonával telt zsákok a Myjavában.

A VÉGZETT TANULOK GYAKORLÖIDEJE A MEZŐGAZDASÁGBAN

A tapasztalat azt mutatja, hogy számos mezőgazdasági iskolát végzett egyén nem akar a kijelölt mezőgazdasági üzembe munkába lépni. Elsősorban azért, mert az illető üzem mostohán bánik velük.

A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium ezért rendeletet adott ki a mezőgazdasági iskolát végzett szakemberekkel kapcsolatban, amelyből a fontosabb részeket ismertetjük.

A mezőgazdasági üzemeknek már a tanulás ideje alatt kell foglalkozni az általuk kiválasztott tanulók tanulmányi eredményeivel, életkörülményeivel. Ez azt jelenti, hogy állandóan szoros kapcsolatot kell fenntartani és lehetővé tenni, hogy a tanulók a diplomamunkájukat az üzem termelési feltételeinek figyelembevételével készítsék el. A tanulás utolsóelőtti évében a mezőgazdasági üzem a diákkal írásbeli munkaszerződést köt.

Nagyon fontos a gyakorlóidő kérdése is. Hogy ez meghozza a kellő eredményt, helyes, ha az illetékes mezőgazdasági üzem vezetősége a gyakorlóidőre pontos munkatervet dolgoz ki. A tervben fel kell tüntetni a gyakorlat tartalmát, a munka fajtáját, fizetési beosztást, a munkahelyet, a gyakorló nevét, azoknak a személyeknek nevét, akik a tanulót a gyakorlóidő alatt segítik. Természetesen az ilyen terv akkor jó, ha a végzett diákkal együtt készítik el.

Azok a szövetkezetek vagy állami gazdaságok, amelyek a gyakorlőidőre nem tudnak elég szaktapasztalatot nyújtani a tanulónak, leendő szakemberüket elküldhetik az erre a célra kiválasztott állami gazdaságba vagy egységes földművesszövetkezetbe. Mivel a végzett diákok főleg elméleti tudással rendelkeznek, természetesen olyan mezőgazdasági üzemekben kell tölteniük a gyakorlóidőt, ahol az iskolában tanultakat megfelelő gyakorlati tapasztalatokkal egészíthetik ki és látva a jó gazdasági eredményeket, a tapasztalatok szerzése előkészíti őket új munkahelyükre, ahol a kiválasztott üzem jó eredményeit a gyakorlatban érvényesíthetik. >

A közép- vagy főiskolát végzett tanulókat gyakorlóidejük alatt lehetőleg ne terheljük túlságosan fizikai munkával. Kivételt csak olyan eset képezhet, amikor a mezőgazdasági üzem átmenetiig munkaerőhiánnyal küzd.

A gyakorlóidő hattól tizenkét hónapig tart. Ha azonban a mezőgazdasági üzem vezetősége úgy látja, hogy a tanuló gyorsan elsajátította a gyakorlati tapasztalatokat, határozatot hozhat a gyakorlóidő megrövidítésére. Az alsó határ azonban csakis hat hónap lehet. De hogy ilyesmire sor kerülhessen, sokoldalúan kell segíteni a gyakornokot különféle konzultációkon, az elmélet és gyakorlat összehangolását célzó beszélgetéseken.

A mezőgazdasági üzem vezetőségének gondoskodni kell a gyakornok elszállásolásáról és étkeztetéséről is.

A gyakorlóidö letelte után a mezőgazdasági üzemek vezetőségei értékelik a tanuló képességeit és eszerint osztják be az egyes munkaszakaszokra vagy funkciókba. A főiskolát végző tanulókat eleinte technikus-funkcióba, a középiskolát végzett tanulókat pedig az egyes munkaszakaszok vezetésével bízzák meg. A végzett diákok fizetését és az említett módozatokat, eljárásokat a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium 30/1965 számú közlönyében találhatjuk meg. L. DURDlK