Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-06 / 31. szám
Más néven ékoltásnak Is nevezzük. Ez a legrégibb oltásmódok egyike. Faluhelyen, a házi kiskertekben ma is Így oltanak. Ennek az a magyarázata, hogy a csemeteneveléssel nem szívesen foglalkoznak, hanem az erdőben szedik a már kifejlett vad fácskákat, azokat a kertben elültetik és a következő években a kívánt magasságban a fa derekára átoltják a nemes vesszőt. Az alanyok tehát több évesek, vastagok. E szerint a hasítékoltás vastag alanyok, ágak oltására alkalmas. A fácska törzsét vagy ágait 'fűrésszel kissé ferdén levágjuk és késsel simára metsszük. Ezután az alanyt a metszlaptól kb. 5 ujjnyira erős zsineggel szorosan összekötjük, majd agy erős késsel vagy kacorral középtájon keresztül hasítjuk az ágat úgy, hogy a hasadás 4—5 cm mély legyen. Az alanyt azért kell zsineggel szorosan összekötni, hogy mélyen be ne hasadjon. A hasítékba éket tolunk. Az ék lehet vasból is —« mint egy álkulcs, de lehet faék is. Ezután az oltóvesszöt 2—3 rügyes darabokra metéljük, és alsó részét egy rügy mellett két vágással laposan ék alakra metsszük. Az ék hossza a veszsző vastagságának 3—4 szerese legyen. Az oltóvessző ékét az alany hasítékába toljuk be. Az oltóvessző éke ne legyen széles, ha azonban a hasíték ennek dacára keskenynek bizonyul, úgy az ékkel a hasítékot még jobban szétfeszíthetjük A hasítékba egy, vagy egymással szemben két oltóvesszőt helyezünk el úgy, hogy az oltóvessző héja és az alany kéreg alatti élő része érintkezzen. Mivel az alany vastagabb kérgű, így az oltóvesszö egy-két mm-rel beljebb kerüljön a kéreg mögé, mert az alany elhalt kérge nem forr össze, hanem csak az alatta levő cambium-szövet. Az alany kérgének vastagságát a levágott csonkon megállapíthatjuk. Amint az oltóvesszőket pontosan elhelyeztük, a hasítékból óvatosan kihúzzuk az éket, mire az alany összeugrik és az oltóvesszöket szorosan beszorítja. Azért, hogy oltóvesszők közt lévő hasítékba az oltóviasz be ne folyjon, a két vessző között a hasíték tetejére egy darab fakérget helyezünk. Azután az oltást bekötözzük. A kötözéshez jelen esetben vastagabb ken-< derzsineget használjunk, mivel az alany is vastag, kérge is erős. Kötözés közben ügyeljünk arra, hogy az oltóvessző ne mozduljon el. sőt azt is megerősíthetjük egy keresztkötéssel. Ezután a sebhelyeket oltóviasszal teljesen bekenjük, mégpedig az alany lemetszett tetejét is, nehogy idő előtt korhadásnak induljon. Főként erdőben szedett alma-, körte-csemetéket oltunk így. Miután a hasítékoltás igen szeles és mély sebet ejt az alanyon, ami többnyire nehezen forr össze, a hasítékoltást ma már csak a következő javított formáiban használjuk. A közönséges hasítékoltáskor az oltóvessző az alanyt túlságosan szétfeszíti, illetve emiatt az alanyt mélyen be kell hasítani. Ezen úgy segíthetünk, hogy az oltóvesszö ékét keskenyebbre vesszük. Kétoldalt az oltóvesszőn egy éket metszünk ki. Így egy úgynevezett nyerget kapunk. Most aztán a nyereg alatt a vesszőt egy-egy metszéssel laposan ékre vágjuk. Nem ajánlatos megfordítva metszeni a vesszőt, ti. a nyereg felé, mert így a metszés nem lesz sima és az oltóvesszőt csak elfaricskáljuk. A nyerges hasítékoltás előnye tehát, hogy az oltóvessző éke keskenyebb, az alany nem feszül annyira széjjel, és a nyereg folytán az oltóvessző is biztosabban ül az alanyon. Egyébként ez az oltásmód mindenben megegyezik a közönséges hasítékoltással és kezelésével. Gyakorlatban alkalmazott oltásmód. 'pj C N Q N o cu 1) ° Íó -O ^ CO .2 ^ £ qJ Ki a . n A; £3 «0 ^ _ 3 o KJ a n VJ rís 2 * a a ^ A; ^2 . ° - ^ * to rQ ◄ IVS-S K> 7?:;3 's N ÍJ U N O JAVfTOTT HASÍTEKOLTAS Ezzel az eljárással kiküszöbölhetjük a közönséges, de a nyerges hasítékoltás hátrányait is, mert az alany fatestét középen nem hasítjuk teljesen keresztül, hanem a kívánt hasíték kot csak az alany oldalába, a szijács részbe vágjuk be. Az oltóvesszőt ugyancsak 2—3 rügyes darabra metsszük és az alsó rügy mögött két metszéssel keskeny ékre vágjuk. Az éknek az alany fateste felé eső része keskenyebb legyen, mint a kifelé álló része. Nyerget is készíthetünk a fentebb leírt módon. Az alany oldalába kissé ferdén akkora hasítékot metszünk, mint amekkora az oltóvessző éke. Most a hasítékot felfeszítjük és az oltóvesszőt belehelyezzük. Szem előtt tartjuk azt a szabályt, amit a közönséges hasítékoltásnál már elmondottam, ti., hogy a kéreg alatti cambiumszövet az oltóvessző cambium-szövetével érintkezzék. Az alany behasítása ne legyen mély, hanem oldalt fekvő, mert ha a fatest közepe felé és mélyen hasítjuk az alanyt, akkor nem tudjuk felnyitni. Ezzel az oltással elérjük azt, hogy az alanyon nincsen felesleges nyitott seb és a forradás tökéletesebb. Egy alanyba, ha az elég vastag több Irányban, több olvasztóvesszőt is helyezhetünk. Az oltást erős zsineggel kötözzük be, sőt, hogy az alany hasítékának nyelve az oltóvesszőhöz jobban odaszoruljon, ajánlatos a felhasított nyelvre egy kis fadarabot rakni és azzal együtt kötni át az oltást. A fadarab a hasíték nyelvét az oltóvesszőhöz jobban odaszorítja. Az oltás bekenése és további kezelése megegyezik a hasítékoltásnál elmondottakkal. Gyakorlatban csak fák átoltásakor alkalmazzák. a a n, C: ,o <o .o d) N J? ül 'S) C/> NJ s* a oäug lói!.* 5> -CJ Ki v> CS K- KJ c; 2 ° £ K) O M o kj a Ss §; so _ S ■» a o c Ez esetben az alanyt metsszük ék alakra és az oltóvesszőt hasítjuk be. Az alanyt egy rügy felett két oldalról metszve ék alakra vágjuk. Az ék hossza kb. a vastagság 3—4-szerése legyen. Az oltóvesszőt az éknek megfelelő mélységig behasítjuk. Az alany ékét toljuk az oltóvessző hasítékába úgy. hogy a cambiumrétegek egymást érjék. Ha az alany vékonyabb, mint az oltóvesszö ez sikerül is. Főként gyökéroltásnál használjuk, amikor a gyökeret használjuk alanynak és ez vékonyabb az oltóvesszőnél. Dísznövényeknél alkalmazott oltásmód. Iskolai micsurinkörök és kezdő kertészkedők segítségere Hasítékoltás o v> A; . tó KJ oA; o Af :» £*42 £3=0 £ ^ Af ^ . £ :3 TsS 8 CJ -o ^ O •—* ' VJ N U íi'Ol o> * -O 0» q Aí a a a K5 KJ N Ä ?*,tj c is S sí 8* üi S c S N o ~ a S3 3 X) a ,v Kü N Qj a: a n* 2 5 :a ü ◄ O Q) ü O a 2 cö a r— a FORDÍTOTT HASlTÉKOLTÁS
