Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-06 / 31. szám
Többhasznú gépek: a betakarítás hatásos eszközei Megfigyelhettük, hagy aratás táján néhány esztendeje csapadékbőségesebb az időjárás, mint a többi évszakban. Természetes, hogy ez az áldatlan állapot nagyban akadályozza a gabonafélék veszteségmentes betakarítását, lényeges károkat okoz mezőgazdaságunknak s a népgazdaságnak. A szokatlanul nagy vízmennyiség akétmenetes aratás után rendszerint a tarlón maradt szalma minőségében is károsodást okoz. Káros továbbá az is, hogy ilyen esetben az alávetések sem fejlődhetnek kellőképpen, más területeken pedig nem végezhetik el Idejében a tarlószántást. Mindezek arra ösztönzik a mezőgazdasági technika fejlesztésével megbízott szerveket, hogy módot keressenek a gyors, veszteségmentes betakarításra, miközben a szalma elszállítási technológiája is megoldódik. Evekkel ezelőtt úttörő mezőgazdasági üzemeinkben a gabona gyors betakarítását tőbbmenetes módszerrel próbálták megoldani. Akkoriban a kétmenetes aratási módszer vált ba a legjobban, — mely még ma is tartja magát —, de a szalma elszállítása úgyszólván megoldatlan maradt így a Zselízi Állami Gazdaság megpróbálkozott a két és félmenetes módszerrel. Vele majdnem egy időben napvilágot látott a hárommenetes aratási módszer is. A szakemberek az elgondolást jónak tartották, de ugyanakkor megállapították, hogy a technológiai folyamat nagyon lassú, gyorsítani kellene a műveletet A napokban aztán az Országos Mezőgazdasági Kiállítás nyitrai gazdaságában az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatala és a gazdaság szervezésében sor került arra, hogy a termelési gyakorlat szakemberei megtekinthették a hárommenetes aratás jelenleg legtökéletesebb technológiai folyamatát. A janíkovcei farmon bemutatott gépsornak az az előnye, hogy az eszközök nagy része több hasznosí-n/ar * «/ar/ar/ar/jr/«/^ tású. Érdekes, hogy a hárommenetes aratásnak két változatát érzékeltették a jelenlévőkkel. Az első változatot ugyanúgy, mint a kétmenetes aratásnál rendrakóval — 12—16 cm-es tarlómagasságban — sorokra vágták a gabonaféléket. Szikkadás után Fortschritt védjegyű Zetor traktorral vontatott szecskázógéppel szedték fel, s aprózták a szalmát, amelyet a szemterméssel együtt egy nagy űrtartalmú (50 m3-es) kocsiba fűjattak. A másik változatot a gazdaság saját elképzelés szerint szerkesztett technológiai berendezéssel végezte. Több 2M—330-as kombájn cséplőszerkezetét Balázs és Cíván kombájnvezetők elgondolása alapján leszerelték, s helyébe jóval kisebb az NDK-ban gyártott F—086 típusú könnyebb szecskázót szereitek. Ezzel a talpon lévő, már teljesen beérett gabonaféléket aratták, s a szecskázóberendezés cyklonján keresztül az anyagot a nagy űrtartalmú kocsiba fújatták. Többek részéről felvetődött a kérdés, hogy szecskázás közben a mag nem sérül-e meg. A szakemberek megnyugtatták az érdeklődőket, hogy a sérülés aránya nem számottevő, mert mikorra a szalma a vágószerkezetig eljut, a magvaknak 70—80 százaléka, vagyis az értékesebbike az erős rázódás következtében kipereg, s a cyklonon keresztül a gyűjtőkocsiba kerül. Az elhangzottak alapján ez a hárommenetes aratási módszer nem éppen olcsó, mert a magvaknak a szalmától való különválasztására stabil betonozott rámpára van szükség. Ilyen betonozott rámpát készítettek a janíkovcei farm egyik udvarában, a hozzávaló adagolóasztallal, amelyre a kocsik oldalról billentik ki tartalmukat. Az adagoló asztalhoz kapcsolódik a szeperátor, amely a magot elválasztja a szalmától, s a még kalászban maradt magvakat kicsépeli. A különválasztott szemet a szeperátor még ugyanabban a műveletben újra tisztítja, s az előre elkészített gumiabroncsos pótkocsira ömleszti teljesen tiszta állapotban. A szalmát pedig csőrendszeren keresztül nagy pajtába fújja. Többen megvizsgálták a pótkocsik tartalmát. A magvaknak valóban csupán kis hányada sérült meg, s ami a leglényegesebb, a szalma és a mag egyazon időben biztonságos helyre került. Persze a szeperátornál nem fejeződött be a mag útja. Ezután magtári felvonókba, szárítógépekbe és újratisztítókba került, ahol külön választották a törött szemeket. A hárommenetes aratásnak ‘érdekessége volt, hogy egy-egy műveletnél alig láttunk néhány embert. Mindenütt csak a feltétlen szükséges emberi erőt alkalmazták. A kiküldöttek elmondták, hogy egy gépsorral idényenként (18 nap) 250 hektárnyi gabonát lehet betakarítani. A szakemberek körében a legnagyobb vitát a szecskázó szerkezetek váltották ki. Tény, hogy ezeken a gépeken még mindig tökéletesíteni kell. A megjegyzésekre végül is ZahradníCek elvtárs, az Agrostroj képviselője adta meg a választ, s bejelentette, hogy jelenleg próbaüzemelésben van egy hazai gyártmányú többhasznosítású, különböző hosszúságú szecskavágásra állítható szerkezet, amely a jelenlegi adatok szerint minden eddigi hazai és külföldi hasonló szecskázógép közül a legtökéletesebb. Mint többhasznosítású eszköz, jól alkalmazható az évelő takarmányok betakarításánál is, különösen a Harvestor-tornyokban elhelyezésre kerülő szilázs készítésénél. Hamarosan megismerkedhettünk a szecskázógépekkel más oldalról is. Az előre rendre vágott és fonnyasztott herés-Iucernás keveréket fortschritt védjegyű rendsodró kotorta egyenes sorokba. Az utána haladó szecskázógép 2—3 cm-es hosszúságúra aprította a zöld anyagot, amelyet aztán a Harvesztor-tornyokhoz szállítottak. Egy másik szecskázó pedig saját vágó- és felszedőszerkezettel, valamint felaprító berendezéssel a szárító részleg számára készítette a zöld anyagot. A szárító részlegen a zöldszecskát adagolóasztalra ürítették. Onnan a henger alakú forgó kemencébe, majd a darálóba, s végül lisztté őrölve, zsákokba került. A herelisztet természetesen a takarmánykeverő 'izeinek veszik át, fehérjedús abrakkeverékek készítésére. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás gazdaságában látottak arról győzték meg a látogatót, hogy a csapadékdús időjárással küzdő vidéken gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben is lehetséges a gabonafélék, a szalma és az évelő takarmányok veszteségmentes, gyors betakarítása, ha a hárommenetes módszert alkalmazzák. Ha pedig a gépek több hasznosításúnk, akkor gazdasági hatékonyságuk jóval előnyösebb, mint az egyhasznú, idényjellegű gépeké. Tény, hogy az ötéves terv végéig Szlovákiában lényegesen módosul a gabonafélék betakarítási technológiája. A haladó módszerek mellett arról is gondoskodnak, hogy a költségek arányosan csökkenjenek. Érdemes megemlíteni, hogy amíg 1965-ben Szlovákiában csupán 3000 hektáron végeztek hárommenetes aratást, mert a kísérletezők részéről akkoriban még nem oldották meg a gépsorozat technológiai oldalát, addig az ötéves terv végén már 142 ezer hektár gabonaféle, vagyis az össz gabonaterületnek csaknem 20 százaléka kerül betakarításra az említett módon, főleg a csapadékdús körzetekben. De addig is évente csiszolni, javítani kell a módszeren, hogy olcsóbb, tökéletesebb legyen. A kísérletezők ez idő tájt több elgondolás megoldásán fáradoznak, hogy kivitelezésük után a termelési gyakorlatban e hárommenetes betakarítási módszer többhasznositású gépeinek alkalmazását a lehető legjobban elsajátíthassák. KOKSZA ISTVÁN Talajművelés forgó eszközökkel Forgó talajművelő eszközökről van szó, amelyek forgásba a talajjal érintkezés következtében jönnek vagy külön motorikus hajtást kaphak. Egyszerűbb talajművelő eszközként a gyűrűk, csillagok, huzalok, spirálok és ezek kombinációi jöhetnek számításba. Mindezek általában egy „hengert“ képeznek, ezért Is nevezik őket gyűrűs hengernek, csillagkerekes hengernek stb. Ilyen talajművelő eszközökkel általában porhanyításra törekszenek, tehát a talajlazítás elsőrendű fontosságú. Az említett szerszámok, ill. szerkezeti elemek elrendezése sokféle lehet és hatékonyságuk is mindig a konstrukció, ill. az üzemi paraméterek függvénye. A részletes összehasonlító vizsgálatok azt a célt szolgálják, hogy a forgó talajművelő eszközök talajlazító hatása pontosan értékelhető legyen. Kedvező eredményt mutatott a csillaghuzalos henger, melyet gruberrel, ill. kanalasbordával kapcsoltak őszsze. Vizsgálták e kombinált talajművelő eszközök alkalmazása után a talajfelszín alakulását is. Azt találták, hogy a legjobb eredmény a lapos csillagkerekes hengernél, valamint ennek huzalhengeres változatánál volt. A tengelyirányban kifeszített huzalok aránylag kis mélységben dolgoznak, ezért velük szemben több minőségi kifogás merült fel. Az alkalmazott gépek legtöbbje erőleadótengelyről hajtott. E művelőeszközök fejlődése több évtizedre vezethető vissza. A Meyenburg-féle maró rugózott szerszámokkal dolgozik, és főként a kertészeti talajművelésben használható kedvezően. A Kőszegi-féle megoldás már 1906-ban is ismert volt. A műszaki jellemzők közül fontos a szerszámok fordulatszáma, amely jelenleg 107 és 265/perc közötti. A fejlődés arra mutat, hogy a forgatótengelyen a szerszámosztás újabban nő, ezért a talajlazítás csökken. A nagyobb grubberek általában 16 szerszámmal dolgoznak, míg a maróknál =— ha a munkaszélesség 2 m — 60 szerszámot is találhatunk, ifyen esetben a vonóerőszükségle jelentősen nő, tehát nagyobb traktorra van szükség (ez kötött talajon kb. 40 LE-t jelent). Vizsgálták azt is, hogy a talajmarók művelési hatékonysága, ill. jellem, zői milyen mértékben hasonlíthatók össze az előbb említett forgó és részben kombinált eszközökkel. Látható, hogy a talajfelszín a maró alkalmasa esetén a legegyenletesebb és pl. műtrágya bekeverésére ugyancsak a maró a legjobb. A grubberek és tárcsásboronák a műtrágyát „rétegezetten“ dolgozzák be a talajba, de a többi talajművelő eszköz keverési hatása si rosszab ba maróénál. Ez a kérdés azért lényeges, mivel a műtrágya arányos eloszlása a hozamokban is kedvezően jelentkezik. így pl. burgonyával végzett kísérletek azt mutatták, hogy az ekével végzett talajműveléssel szemben a maró alkalmazása 6—43 százalékkal növelte a hozamot. (A nagyobb értékeket kötöttebb talajokon mérték). Mindez arra mutat, hogy a talajmarókkal szembeni korábbi idegenkedést le kell győzni, mivel — főként kötöttebb talajon — gazdaságosan alkalmazhatók. (Rid.H. KERESETT ÁRU A „VITAHUM“ A diószegi Vitahumgyér fennállása óta sok ezer tonna szervestrágyát juttatott a mezőgazdasági üzemeknek, melynek következtében emelkedtek a hektárhozamok. A közelmúltban elbeszélgettem Prillinger Károllyal, az üzem vezetőjével. Megtudtam, hogy idei tervüket 106 százalékra teljesítették, s eddig több mint 50 ezer tonna szervestrágyát készítettek. Azt is elmondotta, hogy a kitermelt mennyiségből 48 ezer tonnát már a mezőgazdasági üzemekbe szállítottak. A legnagyobb vásárló az Orföldi Állami Gazdaság. A legtöbb szervesanyag a nyugat-szlovákiai kerület nyugati részébe, Eszak-Morvaországba, valamint a komáromi és dunaszerdabelyi járásokba kerül. Tavaly az árvízkárosult járásokba összesen 21 ezer tonna Vitahumot szállítottak, míg idén csupán 4500 tonnányit. Ugvani* a talajvizsgálatok során kiderült, hogy az árvízsűjtotta földeket a kiöntött víz nem lúgnzta ki annyira, mint ahogy azt elkéozpltök. (K. F.) A baromfi A-vitaminózisának tünetei A szakirodalomban még nincsenek kellően megvilágítva a baromfi A-avitaminózisának különleges, idegrendszeri tünetei. A gyakorlati szakemberek jól ismerik az A-avltamínózis és hipnovitaminózis jellemző tüneteit, nevezetesen a szemhéjon és a garatüregben levő felrakódásokat, a nyelőcső kölesszemnyi felrakódásait, a szem körüli szinuszok duzzanatát, a könnyezést stb. A bőr és a nyálkahártyák halvány színe, a növekedésben levő elmaradás, a rossz látás, nagy százalékú elhullás az A-vitaminózisra utal, de jelentheti az anyagcsere zavarát is, és ezért ezek nem lehetnek specifikus tünetek. A kísérletek során egy éven át A-vitamin szegény diétán tartottak tyúkokat. A tyúkok 26 százaléka elpusztult nyaki és végtagi paralízis világos tünetei között. Az egészséges tyúkok mája 5,9 mikrogramm karotint tartalmazott és ezeknél is megállapíthatók voltak az A-avitaminózis tünetei. E tyúkok tojásaiból kelt csirkéket egy hónapos korukig tartották megfigyelés alatt. A csirkék között a 4—5. napon már megfigyelhetők voltak az A-avitaminózis idegrendszeri tünetei, úgymint a nyak és a végtagok parézise, és igen ritkán a szaruhártya elhomályosodása. Az A-avitaminózis tüneteinek szubklinikai periódusában a külsőleg egészséges csibéken nem láttak eltérést a normálistól, de a beteg állatoknál 3—4. napos korban periodikusan krónikus görcsök léptek fel. Atoniát, páré ziseket, a fej hátraszegését, sőt elhullást is megfigyeltek. Az A-avitaminózis klinikai tüneteinek megjelenése után 2—3 nappal kialakulnak az idegrendszeri tünetek is. O k u n c o v, L. F. Új fejezet az egegi szövetkezet történetében őszintén meg kell mondanom, hogy a jelenlegi helyzet Zsiduliák Józseffel kezdődött. Kiváló szervezőképessége, szakmai hozzáállása és az egegiek jó munkájának az eredménye, hogy a falu mezőgazdaságának történetében új fejezetet írnak. Amikor tavaly nyáron átvette az elnöki tisztséget, 466 hektár mezőgazdasági földterülete volt a közösnek. A nagy területhez szokott elnök kevésnek találta a földet. — Ilyen területen nem lehet eredményesen gazdálkodni — mondta, s kis idő múlva átvette a szövetkezet az állami gazdaság királyfíai farmját. így a földterület 916 hektár lett. Felújításra szorult a tehénállomány, s mivel 1965-ben vágóhídra küldték a TBC-fertőzött állatokat, csupán 54 egészséges tehenük maradt. Akkoriban vásároltak 75 darab előhasú üszőt, s azokat ellésig kifogástalanul előkészítették, hogy az utódokkal továbbtartásra válogathassanak. Gyerpál László zootechnikus azonban megjegyezte, hogy az üszőknek nem mindegyike váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg az állományban lévő 122 tehénnek több mint a fele frissfejős, az első laktációnál tart, s a tehenekből mintegy 80 darab megadja a napi 13 liter tejet. Gyökeres változás ez a múlthoz képest a tejtermelés szakaszán. Ezt a fejlődést csak akkor érzékeltethetjük igazán, ha visszapillantunk, s akarva, akaratlan a múltat idézzük. Például 1964-ben a napi tehenenként! fejési átlag csupán 3,10, 1965-ben pedig 4,20 liter volt. Ugyanakkor az idei első félév átlaga nem kevesebb 7 liternél, júniusban pedig elérte a 8,6 literes átlagot. Ha pedig a tejtermelés pénzügyi részét tekintjük, azt láthatjuk, hogy idén, az első félévben 147 760 koronát vételeztek be a tej értékesítéséből, vagyis olyan összeget, mint tavaly év végéig. Júniusban például naponta 663 liter tejet szállítottak el a szövetkezetből, július 16-án pedig már 779 litert értékesítettek. Úgyszólván naponta változik, emelkedik a tejhozam. Miért lehetséges ez? Azért, mert a tehenek rendszeresen legelőre járnak, s ezenkívül megkapják a napi 1 kg abrakot. így kifogástalan termelőerőben vannak. Mint fentebb is említettem, az állomány jó része csupán az első laktációnál tart, ami azt jelenti, hogy minden további laktáció növelni fogja a tejhasznosságot. Erre a biológiai tényezőkön kívül azért is mód nyílik majd, mert a szövetkezet idén alaposan felkészült takarmány dolgából. A 178 hektár takarmányfélékből 85 hektár a vöröshere, 43 hektár a lucerna — amelynek egy részét zölden etették fel — 50 hektár pedig a szarvaskerep, amelyet legeltetnek. A vörösherét csak egy ízben kaszálták, 60 vagon szénát raktároztak el, amelyből 42 vagonnyi födél alá került. Ebből nem nehéz megállapítani, hogy az első kaszálású hereszéna hektárátlaga 70 mázsa volt. Üdezölden, kiváló minőségben került kazlazásra, tápértéke kifogástalan. Abban az időben, amikor a meteorológusok huzamosabb esőzést jeleztek, éppen a lucerna kaszálása volt soron, de nem szakították félbe a munkát, hanem a növényt zöld állapotban silóveremben, kénsavval (100 liter vízben 7 liter kénsav feloldva) tartósították. így 28 vagonnyi takarmányt tároltak. A zootechnikussal való beszélgetés alkalmával Kanta József mázsamester, — aki számontartja az elraktározott takarmányokat — megjegyezte, hogy ilyen száiastakarmány-készlete még nem volt az egegi szövetkezetnek. S idén már alkalom nyílik a tartalék létesítésére is. Ez hát az előfeltétel a későbbi jő tejelékenységre. De emellett nagy menynyiségű takarmányszalma készletre is kilátás van, s most az a legfontosabb, hogy a szakadatlanul hulló eső ellenére is jó minőségben kazalba kerüljön. Az elnökkel való beszélgetéskor megtudtam, hogy a herét másodszor nem kaszálják, hanem az egész területet magtermesztésre hagyják. Kétségtelen, de ha a számítás beválnék, akkor nagy összegre lenne kilátása a közösnek, de ha a magtermesztési szándék a kedvezőtlen időjárás következtében nem válna be, akkor a herét, mint takarmányt tartalékolhatnák és a tej, valamint a hústermelésben értékesíthetnék. így Is, úgy is, haszonnal járna. Persze kétségtelen, hogy a heremag nagyobb összeget hozna a szövetkezet pénztárába. Az elmondottakból látható, hogy az egegi szövetkezet tejtermelése egyre nagyobb garancia arra, hogy pénz álljon a házhoz, bár még a jelenlegi körülmények mellett eléggé magas a termelési költség, mert a gondozókat és a fejőket a termelés arányában jól megfizetik. De ez így van rendjén, mert máskülönben nem várhatnának jó eredményeket. A zootechnikus szerint azoknak a dolgozóknak, akik maguk gondozzák és fejik az állatokat, 100 liter tej után 3,2 munkaegységet térítenek, s minden darab borjú, után további egy munkaegység jár. Ezenkívül az elválasztott borjakért 10 kg-onként 0,80 munkaegységet kap a gondozó. Ahol pedig az emberek csak gondozzák a teheneket, ott 1,75 munkaegységet térítenek 100 literenként 22 tehén után, s a fejőknek 1,45 munkaegység jár. Ez hát a varázsa az egyre felfelé ívelő tejhasznosság növekedésének. Van azonban a szövetkezetnek egy új ágazata is, a kacsafarm. Jövőre itt mintegy 35 ezer Pekingi kacsát akarnak keltetni. A számítások alapján ebből 20 ezer darab napos korban kerül értékesítésre, a többit gyorsított ütemben meghizlalják. A kacsafarm pénzhozama megközelítőleg 500 ezer korona körül lesz. Idei kilátásaik is biztatóak. Terven felül több mint 70 ezer korona többletbevételre van kilátás. Ebből is látható, hogy a kacsa keltetése és gyorshizlalása Jól jövedelmező üzlet a szövetkezetnek, s hasznos a társadalomnak. Zsiduliák elvtárs szerényen megjegyezte, hogy mindaz, ami az egegi szövetkezetben ez idő tájt az eredményes gazdálkodás érdekében történik, a vezetőség minden egyes tagjának és a becsülettel dolgozó egyszerű embereknek az érdeme, akik mindent elkövetnek szövetkezetük felvirágoztatása érdekében. (—hai—)
