Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-05 / 5. szám

Japán kedvenc virága Japánban májusban nyílik a „fuzsi“, a nálunk kék akác néven ismert kúszónövény gyönyörű fürtös virága. Róla nevezte el Nippon fia legszebb hegyét, a Fuzsi-jamát és a legelőkelőbb család a Fuzsiwara, azaz kékakácföldi nevet viseli. Japánban minden lugast ezzel a növénnyel futtatnak be, hogy a lugasok belsejében gyönyörködjenek a lecsüngő virágfürtök pompájában és édes illatában A gyönyörű virágú „fuzsi“, azaz Wistaria egyik legszebb kúszó növényünk. Levélzete és virága sokban hasonlít az akáchoz. Rokonságban is van vele, mert a pillangósvirágúak családjában a két nemzetség egymást követi. Európa kert­jeiben a legelterjedtebb és legismertebb a kelet-ázsiai szár­mazású Wistaria simensis. 5-6 méter magasra is megnő. Levele fiatal korában selymes szőrű, később kopasz, kékes virágzata 20-35 cm hosszú fürtökben lóg az ágak, a hajtá­sok végéről. Májusban-júniusban virágzik s gyakran a le­velek kifejlődése előtt borul virágba. A kékakác jellemző tulajdonsága, hogy alulról kopaszodik és idősebb farészei lombtalanná válnak, ami érdekessé is teszi a növényt, mert felső ágain, hajtásain annál dúsabb a virág. Napos, meleg fekvésben nagyobb és magasabb lugasok, fedett sétányok befuttatására kiválóan alkalmas. A kúszónövénnyel befutta­tott lugast gyönyörűen beboltozza a hosszú virágbugák zu­­hataga. Felfuttatható a kékakác függönyszerűen oszlopos tornácokra is, ahol az eresz alatt ágait vízszintesen lehet vezetni és így a fal részét is beteríti a lombok közül kilógó virág füzérek sokasága Kitűnően használható a kékakác emeleten levő rácsos erkélyek és teraszok díszítésére, de a leghatásosabb talán a pergolán. Az oszlopokra felkúszó törzs többnyire kopasz, a pergola tetején vízszintesen veze­tett tekerődző hajtásai és ágai — amelyekkel a pergola többször is körülvezethető - lombosak és virágosak. Ez a körülövezés könnyen megvalósítható, mert a kúszónövény egy évben hat-nyolc métert is fejlődik. A kékakác árnyas, hideg helyen rosszul fejlődik. Az erő­sen fejlődő és gyéren virágzó növénynél a zöld oldalhajtá­­sokat júniusban — júliusban meg kell kurtítani. A nemes faj­tákat bujtással vagy oltással szaporítják. Fiatal korában a nemesebb fajták fagyra érzékenyek, s ezért az első évek­ben télre tanácsos lombbal takarni, idősebb korában azon­ban a növény már elviseli a téli időjárás viszontagságait is. A májusi kertek pompás virágú kúszónövénye a Wistaria, a kékakác, ma már sok kertben látható. Hálás növény, amely bájosságával, szépségével emlékezetbe idézi a költő szavait: „Természet, óh dicső természet, mely nyelv merne verse­nyezni véled . . Az egyre nagyobb teret hó­dító virágkötészetben a pozs­gás-növények is igen jól fel­­használhatók. Üjszerü megoldás a növények kövekre telepítése virágtálak helyett. A különféle alakú és színű kövek a lakás­ban is díszítenek (s alkalma­zásuk egyben megszüntetheti az eddigi, nem éppen ízléses színes közúzalék felhasználá­sát). Cseréppótlásra a kőfélék közül legalkalmasabb a likacsos mésztufa, de felhasználható minden olyan kőféle, amelyen megfelelő mélyedés húzódik, a növény gyökerei és a kevés ter­mőföld befogadására. A megtisztított kövekre gyor­san és bőven virágzó, kisebb növekedésű fajok gyökeres nö­­vénykéit ültessük, laza szerke­zetű, darabos lombföldbe, fa­­korhadékba. A gyökérfejlődés megindulásáig növényeinket ár­nyékos helyen tartsuk, később 8 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG ® VIRÁG azonban világos, hűvös helyet keressünk számukra. A pozsgá­sok legszebben 10—15 C fok hőmérsékleten díszlenek. Ennél melegebb száraz szobahőmér­séklet számukra nem kedvező. A kaktuszfélék közül a Ma­­milláriák, a Paródiák és a Re­­butiák, továbbá a mimikrik (kavicsutánzók): a Lithops, Pleiospilos alkalmazhatók. Ezek általában gömb, vagy zömök oszlop formájúak, vagy lapított ízelt szárúak; gyökérzetük se­kély fejlődésű, a későbbiek so­rán sem terebélyesedik. A kövekre ültetett növénye­ket felülről nem öntözzük, el­lenben a köveket vízzel telt edénybe mártjuk. A kövek a nedvességet felszívják és tá­rolják a növény gyökerei szá­mára. Amikor a kövek kivilágo­sodnak (megszáradnak), ismét mártsuk vízbe azokat. Az ön­tözővízbe tápsót is adagolha­tunk. A kövekre telepített pozsgás növényeket nyáron a kertben is elhelyezhetjük, lehetőleg ár­nyékos helyre. A melegházakban és szaoorítóházakban már serényen folyik a munka. A szaporítóládikba már elvetették az aprómagvú dísznövényeket. FEBRUÁR a dísznövénytermesztésben Februárban egyik legfonto­sabb munkánk a lassú fejlő— désü egynyári dísznövények szaporítása. Csak az időben szaporított növények fejlődnek kielégítően, csak ezek adják meg a várt virághozamot. A növények egy részét magvetés­sel, a magot nem érlelőket pe­dig dugványozással szaporítjuk. Melegágyba vetjük a Begonia semperflorens, a Dianthus ca­­ryophyllus, a Chabaud szegfű, a Lobelia erinus, a Pennisetum fajok, a Salvia és a Verbena venosa magját. — Kezdjük meg az egynyáriakként nevelt növények dugványozását is. Csak így szaporíthatők a Coleus fajok, a Coleus blumei kivéte­lével, a szürkelombú Heilichri­­sumok, az Iresine fajok, a He­­liotropium peruvianum és a Lantana camara. A magvakat kis mennyiség­ben magtálba, nagyobb meny­­nyiséget szaporítóládába vetjük. A magtálakat előzetesen ki­tisztítjuk, kimossuk, az úja­kat beáztatjuk. A szaporítólá­dákat is előkészítjük; kitisztít­juk és fertőtlenítjük, az újak belső részét kiégetjük, vagy 3 °/o-os rézgálic oldatban ázta­­tással tartósítjuk. Minden sza­porítóedényen legyen vízelve­zető nyílás, hogy a felesleges víz eltávozhasson. A nyílásokra cserépdarabot helyezünk, hogy a vízzel együtt a föld ne mo­sódjék ki. Jó, ha a szaporító­edény aljára vízelvezető réte­get (drenázs) helyezünk, ez kavics, cseréptörmelék vagy rostaalj esetleg homokréteg lehet. A magvetéshez használt föld ne legyen tápdús. Fontos, hogy könnyen melegedő, levegős és humuszban gazdag legyen. Meg­felel erre a célra a komposzt, a lombföld, a tőzeg homokos keveréke. A föld ne legyen száraz, de túl nedves sem. — A ládák töltésekor — a sarkok­nál és a széleknél — a földet kissé megnyomjuk, majd lesi­mítjuk. Ügyeljünk arra, hogy a vetés és takarás után is ma­radjon víztér. Az apró magvakat nem ta­karjuk földdel, csak a magtálra vagy ládára helyezett üveglap­pal és papírral védjük a ki­száradástól és a fénytől. A Chabaud szegű magveté­sekor a földre vékony réteg tisztára mosott folyami homo­kot rostálunk, ezt jól beöntöz­zük és erre vetjük a magot. A vetést nem takarjuk földdel. A ládákat egymásra helyezzük, a felső ládát üveggel, papírral takarjuk. Csak amikor a mag­vak csírázása megindul, taka­runk vékonyan homokkal. A ho­mokot előre készítsük a házba, hogy az átmelegedjék. A hideg homoktól a csíranövények meg­fáznak. A pennisetum szöszös mag­vait csak nyirkos földre ves­sük, ahol a mag megtapad. A magvetések gondozása rendszeres, óvatos permetező öntözés. A túl nedves magve­tésben a szártövi rothadás gya-< kori, ezért főként napos időben, de mindenesetre úgy öntöz­zünk, hogy a növény még az esti lehűlés előtt felszáradhas­son. A kikelt növényeket vilá­gos helyre, ablakhoz közel he­lyezzük el, mert a sötétben tar­tott palánták felnyurgulnak. A dugványozással szaporí­tandó növényeknél az anyanö­vényekről az 5—8 cm-es hajtá­sokat levágjuk. A dugványokon az alsó levél alatt közvetlenül éles késsel síma metszlapot készítünk, az alsó leveleket el­távolítjuk, míg a felsőket visz­­szakurtítjuk, hogy a párologta­tást ezzel is csökkentsük. A keményre döngölt, tisztára mosott folyami homokba ülte­tett dugványokat melegtalpon, permetezés és szükség szerinti árnyékolás mellett gyökereztet­­jük. A meggyökeresedett dug-< ványokat cserépbe ültetjük, a megfelelően fejlettekről újabb dugványt vághatunk. Itt az ideje a Begonia rex Codiaeum, Fuchsia, Peperomia, Ficus, Sansevieria tömeges sza­porításának. A hónap vége felé, ha az idő engedi, folytassuk a szabadban az ősszel félbemaradt ásást, és a díszfák és cserjék telepí­tését; készítsük elő a virág­ágyakat. A terméskő, mint viráqtál

Next

/
Thumbnails
Contents