Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-05 / 5. szám

A nemzetköz! helyzet első számú eseménye változatlanul a vietna ml kérdés, amely újabb drámai fordulathoz érkezett. Most már vég­érvényesen lelepleződött az amerikai kormány „békeoffenzívájának" hamis volta, és ország-világ látja: a washingtoni „bákeszólamok“ csupán a közvélemény megtévesztésére szolgáltak. S míg a hős vietnami nép kitartó harcot vív az Imperialista túl­erővel szemben, a demokratikus Vietnam és a Dél-Vietnami Felsza­badítást Front vezetői minden tőlük telhetőt megtesznek a kérdés mielőbbi tárgyalások útján való rendezésére. A BÉKE ÉS SZABADSÁG NEM LEHET ALKU TÁRGYA Ho Si Minh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnöke a közel­múltban levelet intézett a Szovjet­unió, Kína és más szocialista orszá­gok vezetőihez, az 1954. évi genfi egyezményeket aláírt országok veze­tőihez, valamint több más, a vietna­mi helyzet iránt érdeklődést tanú­sító állam képviselőihez, köztük köztársaságunk elnökéhez is. A vietnami nép sohasem teszi le a fegyvert az amerikai imperialisták fenyegetőzéseinek hatására — írta az elnök, majd szót emelt a napalm, a mérges gázok és mérgező hatású vegyszerek alkalmazása ellen. Felhív­ta az összes békeszerető kormányokat és népeket, hogy fogják le az ameri­kai háborús gonosztevők kezét. Több mint húszéves harc után a vietnami nép mindenkinél jobban óhajtja a békét — hangoztatta Ho Sí Minh, — de az igazi béke elválaszt­hatatlan a valódi függetlenségtől. Minaddig, amíg az amerikai agresz­­szorok hadserege hazánk földjén van, harcolni fogunk ellene. Ezután a VDK elnöke hangoztatta, hogy ha az USA kormánya valóban békés rendezést kíván Vietnamban, el kell fogadnia a VDK kormányának négy pontját, és feltétel nélkül meg kell szüntetnie a demokratikus Viet­nam elleni agressziót, ki kell vonnia a csapatait Dél-Vietnamból is. JOHNSON A VESZÉLYESEBB UTAT VÁLASZTOTTA Közismert, hogy az Egyesült Álla­mok több mint egy hónapig szüne­teltette a VDK elleni bombatámadá­sokat. Közben ún. békeoffenzívát fej­tett ki, és azt akarta bizonygatni, hogy a vietnami kérdés békés ren­dezését kívánja. A feltételeket persze Washington szabta volna meg, helye­sebben feltétel nélkül akart tárgyaló­­asztalhoz ülni, s ezzel legalizálni a vietnami nép ellen elkövetett agresz­­szióját. Ilyen körülmények között ter­mészetesen a demokratikus Vietnam kormánya nem ülheb le tárgyalóasz­talhoz. A kérdés nemcsak diplomáciai sí­kon szerepelt első helyen, hanem ma­gában az amerikai parlamentben is, nem beszélve a közvélemény, a sajtó, tudósok, közéleti személyiségek, egy­szóval az egész amerikai társadalom pro vagy kontra állásfoglalásáról. „Az Egyesült Államok helyzete: bi­zonytalan“ — írta az egyik vezető“ amerikai lap Johnson háborús hangú kongresszusi üzenetének elhangzása után. Azután a beszéd után, amelyben az elnök a „nehéz és hosszú harcot, vagy a nehéz és hosszú tárgyalást, esetleg mindkettőt egyidőben“ tudta csak távlatként megjelölni. Becsületére váljék az amerikai tör­vényhozás egyes vezető képviselőinek, különösen Mansfield és Fulbright sze­nátoroknak és több társuknak, akik óva intették az elnököt a VDK elleni bambatámadások felújításától és a vietnami kérdés békés megoldása mellett szálltak síkra. A Pentagon és a vele kapcsolatban álló politikai körök azonban óriási propagandát fejtettek ki a háború ki­­terjesztéséért, s Johnson végül is, saj­nos, az ő szavukra hallgatott. A Fehér Ház ura hétfőn rádió- és televízió beszédben tudatta a világ­gal: az amerikai légierő felújította bombatámadásait a VDK ellen. A bejelentéssel egyidőben lényegé­ben kártyavárként omlottak össze Washington „béke-szólamai“, s végér­vényesen bebizonyosodott: az ameri­kai kormány töltött fegyverrel akart a tárgyalóasztalhoz ülni. Ezekben a napokban újra Vietnam felé szállnak a haladó emberek mil­lióinak gondolatai: a Vietnami De­mokratikus Köztársaság felé, amely­nek földjét újra bombák szántják, amely most a világ legnagyobb im­perialista hatalmának katonai erejé­vel áll szemben. Hazánk népe egy sorban halad a Szovjetunióval, a test­véri szocialista országokkal, mind­azokkal a békeszerető erőkkel, ame­lyek valóban szívükön viselik és tény­legesen segítik Észak- és Dél-Vietnam népének igaz ügyét. A VDK elleni amerikai agresszió felújítása veszélyes következményei mellett egyben súlyos erkölcsi és po­litikai veszteséget is jelent egy olyan országra, amelynek vezetői a szabad­ság és béke bajnokainak tüntetik fel magukat. A VIETNAMI TEHER LONDON VÁLLÁT IS NYOMJÁ Árról már több alkalommal is ír­tunk, hogy a vietnami agresszió sú­lyos terheket — naponta mintegy másfél millió dollár költséget — ró az Egyesült Államokra. A washingtoni kormány az alibi-keresés mellett már több ízben megpróbálta vezető szö­vetségeseinél, hogy az erkölcsi támo­gatás mellé valamiféle anyagi segít­ség is járuljon. Az ilyen irányú el­képzeléseire azonban nehezen talált megértést, s néhány ázsiai szekér­tolójának kivételével lényegében egyik jelentősebb „szövetségese“ sem hajlandó messzemenő segítségre. Sőt! Az angol kormány két vezető képviselője az elmúlt héten Washing­tonban járt és azt akarta kicsikarni Johnsontól, hogy az USA segítsen Anglia távol-keleti pénzügyi gondjain. Jelentések szerint az angol miniszte­rek sovány eredményt értek el Washingtonban. Wilsonék számítása ugyanis az volt, hogy a „Kína fel­tartóztatásában“ érdekelt Washington hajlandó lesz vállalni az Adentől Sin­­gapore-ig terjedő brit támaszpont-há­lózat fenntartási költségeinek orosz­lánrészét, a fennmaradó terheket pe­dig megoszthatja Ausztráliával és Üj- Zélanddal. Az amerikaiak nincsenek olyan helyzetben, hogy ígéretet tehettek volna Nagy-Britannia védelmi terhé­nek könnyítésére, és az udvarias el­utasítás minden bizonnyal abból fa­kad, hogy az Egyesült Államoktól is óriási anyagi erőfeszítéseket követel a vietnami agresszió. A MAGYAR DIPLOMÁCIA ÉLÉNK TEVÉKENYSÉGE Az elmúlt hét végén háromnapos tanácskozás után a magyar ország­gyűlés törvényerőre emelte az 1966. évi költségvetést. A költségvetési terv alapvető célja a magyar dolgozók életének további javítása, az új ötéves terv sikeres teljesítése és nem utol­sósorban a szocializmus eddigi vívmá­nyai védelmének biztosítása. A magyar országgyűlés ülésén be­szédet mondott Péter János külügy­miniszter is, aki részletes felvilágosí­tást nyújtott a jelenlegi nemzetközi helyzetről. — Itt élve, Európa közepén, a múlt századok során oly sok nemzet­közi összeütközés színhelyén, a ma­gyar nép különösen érdekelt a nem­zetközi feszültség békés, tárgyalások útján való rendezésében, a nemzetkö­zi béke és biztonság kérdéseiben — hangoztatta Péter János, majd leszö­gezte: — az utóbbi időben jelentősen nőtt a nemzetközi feszültség, de úgy, hogy az imperializmus agresszióinak korlátok közt tartására alkalmas erők is bebizonyították rendíthetetlenségü­­ket. Vagyis: fokozódott ugyan az utóbbi időben az imperialisták és gyarmatosítók agresszív tevékenysége, különösen Vietnamban, de ezek az agresszió-sorozatok a szocialista vi­lágrendszer és a gyarmati sorból fel­szabadult új országok megdönthetet­len erejébe ütközne. A Kállai Gyula miniszterelnök ve­zette magyar kormányküldöttség hét elején megkezdett közel egyhónapos afrikai és ázsiai körútja is — az első állomás Kairo volt — azt bizonyítja, hogy a megalakulásának 20. évfordu-A Magyar Népköztársaság ezekben a napokban ünnepelte kikiáltásának 20. évfordulóját. Az egykori agrár államból ma már fejlett ipari ország, a szocia­lista tábor megbecsült tagja és kiváló gazdaság-politikai és kereskedelmi partnere lett. Felvételünkön: a magyar gépipar egyik büszkesége, a megmun­káló traktor. (Foto: CTK) lóját ünneplő Magyar Népköztársaság kormánya minden tőle telhetőt meg­tesz a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés együttélés gon­dolatának gyakorlati megvalósítására, s ezzel egyúttal nagy szolgálatot tesz a béke és a haladás ügyének szerte a világon. MI ÜJSÄG GENFBEN? Mint ismeretes, a genfi 18-hatalmi leszerelési értekezlet a múlt hét csü­törtöké óta ismét folytatja munkáját. Franciaország képviselőjének helye változatlanul üres, mert a de Gaulle­­kormány egyelőre nem tartja szük­ségesnek e fontos nemzetközi kérdés megtárgyalását. A szocialista országok képviselői újabb komoly javaslatokat terjesztet­tek elő, s felhívták a résztvevő orszá­gok képviselőit, hassanak oda, hogy a tárgyalások ne csak a közvélemény megnyugtatására szolgáljanak, hanem konkrét eredményeket is fel tudjanak mutatni. A héten felszólalt hazánk képviselő­je, Cerník nagykövet is, aki különö­sen a bonni kormány atomigényeiből eredő súlyos veszélye hívta fel a fi­gyelmet, továbbá síkra szállt a közép­európai atommentes övezetek mielőb­bi megvalósítása mellett, ami nagy­ban elősegítené az európai helyzet enyhülését és a második világháború maradványainak felszámolását, ami­ért a szocialista országok kormányai oly álhatatatosan harcolnak. A cseh­szlovák küldött felszólalása nagy visszhangot keltett és komoly vitát váltott ki. (tg) P ÁRTUNK XII. KONGRESSZUSA * ÖTA eltelt években az egész földkerekségen sokoldalú s bonyolult küzdelem folyt a szocializmus és a kapitalizmus között. Még jobban meg­szilárdult a szocializmus helyzete és nőtt a befolyása, jóllehet ez a fejlődés nem volt egyenes vonalú. A szocia­lista országokban folytatódott a sok­oldalú fejlődés s tovább növekedett nemzetközi tekintélyük. Ezzel egyide­jűleg számos nehézséget kellett le­küzdeniük és új utakat szabaddá ten­niük. A nemzeti felszabadító mozga­lom ragyogó sikereket ért el. Ázsia és Afrika fiatal független országai je­lentős erőként szerepelnek a nemzet­közi életben s a progresszív fejlődés fontos tényezői, jóllehet több ország­ban kemény és szívós küzdelem folyik az alapvető haladó irányzatért. A közelmúltban is folytatódott a ka­pitalizmus állásainak általános gyen­gülése és az imperialisták közötti el­lentétek még jobban kiéleződtek. A tudományos műszaki forradalom si­kerei, az állami beavatkozások, s a gazdasági élet militarizálódását követő gazdasági fellendülés ellenére semmit sem változott a kapitalizmus kizsák­mányoló jellegén. Az osztályharc to­vábbra is a tőkés társadalom alapvető jellegzetessége marad. A történelmi küldetése mellett hűségesen kitartó nemzetközi munkásosztály e helyzet­ben szívős küzdelmet vívott a dolgo­zók jogaiért, a kizsákmányolás járma alóli felszabadításért és osztályérdekű céljai eléréséért. E harc élvonalában a nemzetközi kommunista mozgalom küzd, amely tevékenységének feltéte­leivel lehetővé teszi a kommunista pártoknak, hogy legkülönbözőbb mó­don törekedjenek a világszerte végbe­menő forradalmi folyamat további fej­lesztésére. A kapitalizmus és ä szocializmus közti eddigi küzdelemre ugyan­akkor az imperializmus mind nagyobb agresszivitása, a reakciós erők aktivi­zálódása volt jellemző, továbbá azok Külpolitikánk alapja a békés koegzisztencia á nagy akadályok s ellentétek, ame­lyekbe a nemzetközi kommunista moz­galom ütközött, ideértve az egyes forradalmi osztagok ideiglenes vere­ségét is. Az Amerikai Egyesült Államok ha­talmi körei fokozzák a lázas fegyver­kezést, s a földkerekség különböző pontjain a háború tűzvészének fész­keit hozzák létre. Manapság ezt bizo­nyítja, az Egyesült Államoknak a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami nép elleni háborús akció, a forradalmi Kuba elleni agresszív akciók beavatkozása Kongó és más afrikai országok belügyeibe, fegyve­res beavatkozás a Dominikai Köztár­saságban és a diktatórikus kormány­­rendszerek hatalomra juttatása a la­tin-amerikai országokban. Európában az amerikai imperializ­mus legerősebb szövetségese a má­sodik világháború eredményeinek fe­lülvizsgálását szorgalmazó nyugatné­met revansizmus és militarizmus, mely a feszültség veszedelmes tűz­fészkeit hozza létre. A földkerekség forradalmi jellegű változásainak megakadályozására tö­rekvő imperialista körök agresszív po­litikája következményeként félbesza­kadt a nemzetközi feszültség enyhíté­sére irányuló folyamat, s a nemzetközi kapcsolatok kedvezőtlenebbé váltak. Pártunk jelenlegi legfőbb feladatá­nak tekinti, hogy támogatnia kell az imperialisták agresszív akciói meg­szüntetését célzó törekvéseket, s hoz­zá kell járulnia terveik következetes leleplezéséhez, valamint a nemzetközi kapcsolatok átalakulásában új, kedve­zőbb fordulatot hozó konkrét intézke­dések foganatosításához. A nemzetközi helyzet lényeges javulásának feltéte­le elsősorban az, hogy véget kell vet­ni az amerikaiak vietnami agresszió­jának. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság maradéktalanul támogatja a vietnami nép hősies harcát és igazsá­gos követeléseit. A proletár nemzet­köziség szellemében hathatós segítsé­get nyújtunk most és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak az amerikai agresszió végérvényes visszaverése érdekében. Európa békéje és biztonsága érde­“ kében továbbra is fellépünk a nyugatnémet militarizmus ellen. Le­leplezzük a Német Szövetségi Köztár­saságban hatalmon lévő körök veszé­lyes politikáját, melynek célja, hogy az NSZK közvetlenül, vagy közvetve atomfegyverekhez jusson, esetleg ma­ga gyártsa e fegyvereket. A nyugatnémet militarizmus és re­vansizmus elleni küzdelmünk nem je­lenti azt, hogy a német néppel szem­ben ellenségesen elfogultak lennénk. Ezt bizonyítják a Német Demokrati­kus Köztársasághoz fűződő baráti kapcsolataink és széles körű együtt­működésünk is. A mi kiindulópontunk az a reális tényállás, hogy két német állam létezik, és a szokásos kapcso­latokat akarjuk fenntartani a Német Szövetségi Köztársasággal is, azt azonban nem tűrjük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya e kapcsolatok kibontakozását bárminé­ven nevezendő elfogadhatatlan politi­kai feltételekhez vagy korlátozásokhoz kösse. A revansista követelések össze­egyeztethetetlenek a jó szomszédi vi­szonyon alapuló politikával. Véleményünk szerint Európában olyan feltételeknek kell létrejönniük, amelyek hozzájárulhatnak a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez és elhá­rítanák egy fegyveres összetűzés ve­szélyét. Tevőlegesen akarjuk támogat­ni az európai népek biztonságának szi­lárdítását s a nemzetek egymás iránti bizalma erősítését célzó részleges in­tézkedések végrehajtását. A világháború elhárítása érdekében folytatott békeharcunk osztha­tatlan része, hogy határozottan szem­behelyezkedünk az imperialista ag­ressziókkal. A békés együttélés elvei­nek érvényre juttatása számunkra nem jelenti csupán az általános és tel­jes felszereléssel kapcsolatos nézetel­térések s vitás kérdések békés meg­oldását célzó következetes törekvést, hanem az olyan határozott fellépést is, amely észretéríti az imperialistákat mindenütt, ahol háborús fenyegeté­sekhez, belügyekbe való beavatkozás­hoz és az ellenforradalom exportjához folyamodnak. A békés együttélés poli­tikájának nem az a célja, hogy válto­zatlanul megmaradjon a földkereksé­gen a jelenleg uralkodó helyzet, ha­nem az, hogy létrejöjjenek a népek szabad fejlődésének, a demokráciáért s az imperialisták uralma alóli felsza­badulásukért vívott harc, a progresz­­szív célok eléréséért folytatott küz­delmük kedvező feltételei. Az ilyen békepolitikai teljes összhangban van forradalmi eszméinkkel, a földkerek­ség erőviszonyaival, és ismét igazolja e politika helyességét. (Folytatjuk) • Ismét Luna halad a Hold felé. A Szovjetunióban január végén felbo­csátották a Luna 9. automata űrállo­mást, amely megkísérli a Holdon va­ló úgynevezett sima leszállást. • Teljes angol embargó Rhodesia ellen. A Wilson-kormány hivatalosan bejelentette, hogy teljes kereskedel­mi tilalmat léptet életbe Rhodesia el­len. A bejelentés szerint semmiféle angol árut nem szabad Rhodésiába szállítani és Anglia sem importálhat rhodesiai árut. Eddig csak kőolajra és fegyverekre vonatkozott a tilalom. 0 Hatalmas bányász-tüntetés Bel­giumban. Az északkelet-belgiumi Lim­burg megyében óriási sztrájkmegmoz­dulásra került sor. A legfrissebb je­lentések szerint a tüntetéseknek már halálos áldozata is van. A tüntetők a ráfizetéssel működő szénbányák be­zárása ellen szálltak síkra. 0 Rendeződik az indiai-pakisztáni viszony. Egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint az előírt ütemterv, szerint megtörtént az indiai és pa­kisztáni csapatok visszavonulása el­foglalt hadállásaikból. Mindez a tas­­kenti egyezmény szellemében törté­nik. 0 Az amerikaiak megerősítik Lüb­­ke náci múltját. Az amerikai hadügy­minisztérium katonai archívumának vezetősége megerősítette, hogy Hen­rich Lübke nyugatnémet köztársasági elnök ellen francia és csehszlovák antifasiszták vallomása alapján 1945- ben az amerikai elhárító szolgálat kö­rözést adott ki. 0 Ben Bellát meglátogatta édes­anyja. Nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint Ben Bella volt algériai köztársasági elnök találkozott édes­anyjával. Ben Bella anyját az algériai biztonsági erők egyik gépkocsija szál­lította a találkozóra. A volt köztársa­sági elnök első ízben látta édesanyját a múlt év június 19-én lezajlott algé­riai államcsíny óta. 0 Ghana elnöke a VDK-ba utazik. Nkrumah ghanai elnök elfogadta Ho Si Minh elnöknek, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba hivatalos láto­gatásra szőlő meghívását. Jelentések tudni vélik, hogy Nkrumah elnök meghívására azzal kapcsolatban ke­rült sor, hogy a ghanai államférfi a múlt évben szorgalmazta a közvetítő' szerepet Vietnam és az Egyesült Álla­mok között. 0 Kompromisszum a Közös Piac értekezletén. Luxemburgból érkezett jelentés szerint a Közös Piac külügy­minisztereinek értekezletén nem tud­tak megegyezni a legfontosabb kér­désben, vagyis abban, hogy a Közös Piac minisztertanácsa egyhangúan vagy szótöbbséggel hozza-e határoza­tait. Ezért kompromisszum jött létra Franciaország és az öt társország kö­zött. 9 Titkos fegyver tűnt el spanyol földön? A január 17-én Dél-Spanyol­­ország partjai felett lezuhant ameri­kai B-52-es bombázón két darab, egé­szen újfajta atomfegyver volt, — je­lentette madridi forrásokra hivatkoz­va az AFP hírügynökség. Az újfajta fegyverek nukleáris fejjel ellátott, távirányítású rakéták voltak. 0 Jugoszláv-román megbeszélések. Tito jugoszláv elnök és Maurer ro­mán miniszterelnök megbeszélést folytatott Brioni szigetén. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt tanácskozás során megtárgyalták a két országot érintő kérdéseket. • Johnson üzenete a genfi értekez­lethez. Az amerikai elnök üzenetet intézett a genfi leszerelési értekez­lethez, amelyben felvázolta azokat á célokat, amelyeket szerinte az Egye­sült Államok leszerelési politikája követ. Nem foglalkozik azonban az üzenet azokkal az okokkal, amelyek mindez ideig meggátolták a szőban­­forgó célok megvalósítását. SZABAD FÖLDMŰVES y 1966. február 5«

Next

/
Thumbnails
Contents