Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 4. szám
Ez már az utolsó erőfeszítése volt. Rövid negyedórás viaskodás következett. A hal utána teljesen megadta magát. Hanyattfeküdt a vízen. Az volt csak a lélegzetállító pillanat, amikor megláttam az óriási rablót. A negyvenes damilom végén! A küzdelem további része szinte filmszerűen, izgalmakkal telve pergett le. Következett a hal kiemelése a vízből. Párharcom Július dereka volt. Számomra nagyon nevezetes nap. Régi szokásom szerint akkor nem fenekeztem, hanem nagy, nehéz villantóval pörgettem. Langyos, heves szél fodrozta a vizet. Gondoltam, csak lesz szerencsém. Mert az ilyen szeles időben jobban rabol a ragadozóféle, beleértve a harcsát is. Jónéhányszor bedobáltam a fényes pléhdarabot. Semmi. Ügylátszott üres tarisznyával mehetek haza. Csak pergettem szüntelen. Hátha! Ott, ahol a Vágduna befolyik a Nagy- Dunába. Itt hosszú, kikövezett ék nyúlik be a vén folyóba. Azon mozogtam. Uramfial Egyszercsak olyasmit éreztem, mintha a horog kőbe, vagy gyökérbe akadt volna. Menten le is mondtam a szép kilenckoronás villant óról. Gyeneg rántás következett, a horognyél megrázkódott, s meghajlott. No, ennek fele sem tréfa - vélekedtem. A damil megszaladt, Valami ellenállhatatlan erő húzta ... húzta. Eresztettem a zsinórt, abban ibzakodva, futja a 200 méterből. No meg az is erre késztetett, hogy — ha nem engedem —, a torkoskodó vendégem meglép... Meg a belső érzésem is azt sugallta: ki kell fogni, lássam, mi is az?... AAásfél óra hosszat fárasz* * * tottam a halat, s ezen idő alatt tizenkilencszer húztam közel a parthoz, majd eresztettem vissza. Azért, mert ereje még nagy volt ahhoz, hogy a partra vontathattam volna. Halam tovább erőlködött. A huszadik fárasztás után azonban észrevettem, a százötven méternyi távolság nyújtotta lehetőséggel nem élt, már a száz méter zsinórt sem húzta ki, csak mintegy hatvan méternyit... Ez jó jel — állapítottam meg. — Fáradt vagy talán? Majd a partra vontatlak. Egy ügyes manőverrel úgy irányítottam a dolgot, hogy vendégem a Nagy- Duna vize helyett a Vágduna vizében lubickoljon, ha még ked. ve tartja. Ott igyekeztem menedéket keresni... Egyedül semmi szín alatt nem vállalkozhattam rá. Szerencsém volt. A közelben horgászott Fekete Imre bátyám, elismert, régi, sok tapasztalatú horgásztárs. Odaszaladt hozzám, hogy segítsen. gadtságot tanúsítsák. Kapkodni egyáltalán nem szabad! Egyetlen hibás rántás... és már fuccs a nagy halnak. Fontos még az is, hogy a segítő horgásztárs a legválságosabb pillanatban, ne legyen ügyetlen, se irigy. Az előbbi elpuskázza, az utóbbi leböki a horogról a halat. Egyremegy: a hal eliszkol... A segítő olyan légyen, mint Fekete Imre bátyám, akinek helyén volt az esze és a szíve. Mit szeret és mire kap legszívesebben a harcsa? Ha éhes, mindenre kap. Szereti a virslit, a lótetűt, élő békát, csíkot, halszeletet, egeret, élő kiskacsát, nyers húsdarabot, marhatüdószeletet. De szeret még mást is! A jól kifőzött háziszappan-szeletet, különösen folyóvízben. A szappanoldatot a víz messzire az óriásharcsáv Se nagy zsák, se harcsafogó kampó nem volt nálam. Őnála se! Alulról, mesterien benyúlt segítőm az óriásharcsa rengeteg apró foggal felfegyverzett szájába és egy erőteljes rántással a partra penderítette. A villámgyors, szakszerű beavatkozás nagy mértékben hozzájárult a harcsa sikeres part rat evéséhez. Máskülönben a part csúszós sziklái között könnyen visszamenekülhetett volna... Otthon mázsára tettük: hatvannégy küót nyomott. Tavaly kedvezőtlen nagy vizünk volt. Összesen kilenc harcsát sikerült fognom, négyöt kilósakat. De olyan horgászidényem is volt már, amikor a félszáz darabot is megfogtam, 250 kiló összsúlyban. Előszöris, javaslom a harcsára horgászóknak, hogy a horgászat ideje alatt a legnagyobb hig-Újításom a Paulát-féle készüléken Ahhoz, hogy az esztendő végén eredményekről számolhasson be a halászgazda, az elvermelt halakról kellőképpen kell gondoskodni. Mindenekelőtt a kellő mélységű tóban telelő halak számára bővizű befolyást biztosítsunk, s óvjuk a tavat, hogy a befolyőn semmilyen tisztátalanság ne jusson a vízbe. Semmi szín alatt ne engedjük meg a halak bárminemű zavarását. Tartsuk távol a korcsolyázó, ugrándozó gyerekeket. A ponty a tó legmélyebb részén az iszapban mozdulatlanul telel. Ha viszont a jég felületét ütlegelik, a hal nyugtalankodik, ami károsan hat további fejlődésére. Ha léket vágunk a tavon, elegendő oxigén juttatása végett, sose ott lékeljünk, ahol halaink vermelnek, hanem e helyektől távol. Oxigénhiány következtében megtörténhet, hogy tömeges pusztulás következik be. A mai technika módot nyújt halászainknak, hogy a fáradságos jégtöréstől részben megkímélje. Erre szolgál többek között a Paulát-féle csavaros „szélmalom“-szerkezet, amit két úszó tart, s propeller szerű lapátjai hajtják meg a tengelyt, aminek a vízfölötti részére szintén lapát van erősítve; ez a szélben mozgásban tartja a vizet, s így az nem fagy be — tehát oxigént fejleszt. A Rozsnyói Állami Gazdaságban négy éven át a halgazdaság vezetőjeként működtem. Ez idő alatt az előbb említett Paulátféle szerkezeten újítást végeztem, ami abból állt, hogy a bevezető csövön keresztül külön 2” csövet helyeztem el és azt a tő egyharmadában elláttam 1 könyökkel és onnan a csövet kivezettem a víz színére. így nyertem egy „szökűkutat“, ami soha be nem fagyott, még míviszi, s a harcsa okvetlenül eljut a horogra erősített szappandarabhoz, s irgalmatlanul bekapja. A többi azután a horgász hidegvérétől és ügyességétől függ! Rácz József, komáromi kikötőmunkás (Ügy hisszük, másutt is akad ilyen kapitális hal a horogra, villantóra, nemcsak a Duna és a Vág uralója a harcsa! Vagy másegyéb hal. Horgásztársak! Rozsnyó-környékiek, ipolymentiek, garammentiek! A tavalyi horgászidény nem volt annyira eredménytelen, hogy ne lehetne róla írni: mi sikerült, mi nem sikerült a vérmes reményekből, elképzelésekből! Vessétek papírra, amit úgy éreztek, hogy mások is tanulhatnak belőle. — A szerk.) nusz 31 foknál sem. Ahol erre lehetőség van s megfelelő szintbülönbség, ajánlom másoknak is, mert rengeteg téli munkát takarítanak meg, s a jó telelést biztosítja. Grünner György, Rozsnyó FEBRUÁRBAN, ha nem borítja jégréteg folyóvizeinket, fehér halra eredményesen horgászhatunk. De az erős fagyban, hideg északi vagy keleti szél esetén kevésbé sikeres a horgászás. Ködös, párás, változó időben, vagy csendes havazás idején sikerünk lehet. A horgászati idő reggel 7- től 17 óráig tart. Időnként nézzünk ki ä horgászvízhez felszerelés nélkül is, különösen az állóvizekhez. Ellenőrizzük, hogy a torlódó jég nem tesz-e kárt a halállományban, elegendőe a víz oxigénszükséglete. Ez az idő alkalmas arra is, hogy időt szakítsunk horgászfelszerelésünk karbantartására. Ide tartozik a botok vezetőkarikáinak ellenőrzése, kicserélése, a botok lakkozása. Nagy figyelmet szenteljünk a peremorsók karbantartására. Gondosan tisztítsuk ki, zsírozzuk be. A felszerelés hiányos előkészítése gyakran megbosszulja magát. A hiba rendszerint akkor jelentkezik, amikor a hal a horgon van. A mulasztást ilyenkor behozni nem lehet, s megtörténhet, hogy éppen a rég várt óriáshaltól búcsúzhatunk. Az alapszabályok szerint a horgászszövetség tagjai február végéig egyenlíthetik ki tagdíjukat, az állami jegy árát, valamint válthatják ki a horgászengedélyt. Az állami jegyet a tagok részére a helyi szervezet váltja ki az illetékes járási nemzeti bizottságnál. Február 1-től március végéig tartják a Csehszlovák Horgász Szövetség helyi szervezetei évzáró közgyűléseiket. Minden tag kötelessége a részvétel, amely ne legyen formai, hanem aktív bekapcsolódás a közgyűlés munkájába. Hozzászólással, tanácscsal vagy észrevétel, vélemény közlésével járuljunk hozzá a közgyűlés színvonalának emeléséhez. (g) Pontyhimlő, vagy herpesz-vírus? A pontyokon tapasztalt úgynevezett himlőbetegség kórokozójának kérdését évek óta tartja felszínen a tudomány anélkül, hogy a problémát megbízhatóan tisztázták volna. Ez a bőrbetegség annyiban különbözik a penészedéstől, hogy a hal bőréről nem távolítható el vakarással. A múltban sokféle módon magyarázták keletkezését, mészhiánnyal és a szervezet sav-bázis háztartása egyensúlyának megbomlásával, 1951-ben az elektromikroszkópos vizsgálatok gömb alakú elemi testeket mutattak ki, melyek vírusokra voltak gyanúsak. Schubert a Z. für Naturforschung 1964/19 b füzetében ismertette legújabb vizsgálatainak eredményét, hogy az általa kimutatott vírusok a herpeszcsoportba tartoznak.
