Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 3. szám
_________A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE________ A méhcsaládok téli gondozása A méhcsaládok téli gondozása a méhcsaládok nyugalmának teljes megőrzéséből áll. Mi szlovákiai méhészek a kaptáros méhcsaládokat általában a szabad ég alatt teleltetjük át. A szabadban telelő méhcsaládok nyugalmát károsan befolyásolhatják: az erős szél, a háziállatok, baromfiak, madarak, egérfélék stb. Az erős szél nemcsak télen, de mindenkoron ellensége a méheknek. Télen kilopja a kaptár melegebb levegőjét, tehát aránytalanul lehűti azt és ezáltal több élelem fogyasztásra kényszeríti a méhcsaládot, ugyancsak több a mézfogyasztás, amikor háziállatok vagy baromfiak nyugtalanítják a méheket, a kaptárakhoz való dörgölődzéssel, vagy a kaptárak alatti kapargálással stb. Az ilyen zavarásból eredő mézfogyasztás — amint tudjuk, rendszerint hasmenéssel szokott együtt járni, mert efféle zavarás a méheket izgalomba hozza, — miáltal a csomót megbontják — nagyobb részük mézet szív .fel, hogy mentse ’a támadótól, — míg a másik része a család védelmére siet! A szabadban élő madarak, mint a cinege, többféle harkály, a rágcsálók közül a cickány még fokozhatják kártevésüket azáltal, hogy a nyugtalanításon kívül még meg is eszik a méheket! A téli hideg szelek ellen szélfogókkal védelmezzük a szabadban telelő családokat. Ezeket a szélfogókat deszkapalánkból, de kilkorica vagy napraforgó szárából is készíthetjük. Ha ezeknek a szélfogóknak rögzítése oszlopok hiányában nem állna módunkban, ez esetben a merőlegesen földbevert karókon kívül még A-betű szerű támasztó karókkal is lássuk el a szélfogókat, nehogy az erősebb szelek feldöntsék azokat. Ahol méheket teleltetünk szabad ég alatt, oda ne engedjünk se háziállatokat, se baromfifélét. A cinke és a harkály háborgatásától biztosan megvédhetjük méheinket kaviccsal preparált kátránypapír borítással. Ennek az általam és e vidéken több méhész által kipróbált és határozottan bevált megoldásnak — védekezésnek — még ezen kívül az a felbecsülhetetlen haszna, hogy feleslegessé teszi a szélfogók felállítását. Nagyszerűen megvédelmezi a méhcsaládokat a fagyasztó hideg szelek ellen is, tehát az alkalmazása kettős haszonnal jár. A kaviccsal preparált kátránypapírost tehát az említett célokra a legjobb lelkiismerettel ajánlhatjuk minden méhésztársunknak. Természetesen á homlokfalon a kijáró nyílást szabaddá kell tenni a méhek közlekedése céljából olyan formán, hogy a kátránypapíros beárnyékolja a kijáró nyílást. Olyan helyeken, ahol a harkályok kártételétől nem kell tartani, a kátránypapír borítást mellőzhetjük, azonban a kaptárak kijáró nyílását be kell árnyékolni, azokkal a deszkadarabokkal, amelyeket a tenyészidőben, az elfáradt méhek pihentetőjéül használtunk fel. A beárnyékolással nemcsak a cinkéket tartjuk távol a kaptáraktól, hanem egyúttal megakadályozzuk a szél behatolását is a kaptárakba, továbbá a hó lerakodását a kijáró nyílások előtt. Az egerek, cickányok csak a tél beálltával árthatnak a méhcsaládoknak, mert hideg időben a méhek csomóba húzódnak, a kijárónyílásban nem áll őrségen közülük egy sem, tehát nem védekeznek a betolakodók ellen. így az említett rágcsálók könnyen besurranhatnak a kaptárakba, ahol aztán zavartalanul űzhetik káros tevékenységüket. Tavaszig teljesen tönkretehetik az ilyen felügyelet nélkül hagyott családokat. Hogy az ilyen fajta károsodástól a méhész megkímélje magát, a kijáró nyílásra szűkítőket alkalmaz, amelyeknek a felrakása augusztus végén, szeptember elején szokott megtörténni, az egér félék megszokott őszi inváziója előtt. A kijáró nyílásokra alkalmazott úgynevezett szűkítő több féle lehet. A régi elképzelés szerint felhasználták a sajtolt fémlemezből készült anyarácsot is, olyan formán, hogy az öszszekötő szalagokat 50—60 fokkal csipesszel elfordították, miáltal a méhek ki-bejárását megkönnyítették, de az egerek behatolását mégis megakadályozták. Gyárilag készülnek a tolőkás szűkítők. A nyílások mozgatható tolókán vannak és olyan méretűek, hogy csak a méheket engedik át, az egér féléket ellenben kizárják. A kijáró szűkítő harmadik öreg változata az úgynevezett fogazott szűkítő. A fogakat a nyílásban alkalmazott vékony és 16—20 mm hosszú szegek képezik. A szegek egymástól 7 mm távolságban vannak rögzítve, azzal a nyilvánvaló rendeltetéssel, hogy a méheket átengedjék, de az egereket feltartóztassák! A korszerű szűkítő olyan kisebb deszkalapból készül, amely a nyári kijáró nyílást egész hosszában takarja. Mivel a kaptár felé néző oldalán két és a felső szélén 7 mm vastag, keskeny peremlécek vannak felerősítve, vagy pedig ez a magasító magából a deszkalapból van kiképezve, (vésve o II. ÉVFOLYAM 1966 JANUÁR A TARTALOMBÓL: + Méhek nélkül nincsen sikeres vetőmagter- » mesztés + Amivel foglalkozni kell Januári figyelmeztető +- Ellesett méhésztitok + Milyen a jó méhanya + Használjuk ki a telet + A Méhészszövetség hírei + Prémiumháború vagy maratva), használatba vételénél a 7 mm vastag peremlécek nem engedik teljesen befedni a kijáró nyílást, hanem 7 mm térközt biztosítanak a méhek közlekedésére. Ezenkívül ennek a szűkítő, takaró deszkának az alsó széle 1,5—2 cm-rel túlhaladja a kijáró nyílás küszöbét, tehát magát a nyílást tökéletesen árnyékolja, de az egereknek útját állja. Akármilyen fajta szűkítőt használunk, a 7 mm-es távolság betartását nagyon ajánlhatjuk méhésztársainknak, mert ez a távolság a méhek közlekedését nem gátolja a nyugalmi időszakban, de az egerek elleni biztosan megvédelmezi a méhcsaládokat. A 10 mm-es bőség cickányok ellen már nem elég szűk, mert ezen a bő nyíláson a cickány könnyen átfér. A kijáró nyílások tulajdonképpeni szűkítése alatt azt a’ műveletet értjük, amikor á nyári kijáró nyílást a felére vagy harmadára kisebbítjük á téli időszak tartamára, ősszel, mire beköszönt a tél, a méhcsalád is a felére, harmadára zsugorodik össze a nyári nagyságához, tömegéhez képest. Ehhez a nagymérvű változáshoz alkalmazkodnak a méhek is, amikor ősszel méhszurokkal igyekeznek kisebbre alakítani a nyári kijáró nyílás bőségét. A kijáró szűkítés is a meleggel való gazdálkodásra vezethető vissza. Az egérfélék összefogása a szabadban álló kaptárak körül, igen körülményes munká volna. Emiatt az egérfogókat: méhesben, munkabódéban, vagy felszerelési tárolókban állítgassuk fel. Am a méhesekben! azokra a polcokra, melyeken méhcsaládok vannak — fogókat (Folytatás a 2. oldalon1 Hovörka elvtárs a negyedi szövetkezet méhésze a hullák számát ellenőrzi. ____v, (Z. K. felvétele)
