Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 3. szám
A két különböző társadalmi beállítású és politikát követő világrendszer gyakorlati tevékenysége közti ellentét az elmúlt napok nemzetközi eseményeinek sodrában különösképpen megmutatkozott. A Hanoiban és Ulan-Bátorban kiadott szovjet—vietnami, illetve szovjet—mongol közös közlemény a kölcsönös politikai, gazdasági és tudományos kérdések megvitatása mellett lényegében minden fontosabb nemzetközi eseményt és problémát érint, s kezdeményezi a békés megoldás lehetőségét és szükségességét hangsúlyozza. Ezzel szemben az amerikai kormány továbbra is a vietnami kérdés önmaga által okozott szennyében vergődik, miközben a haladó világot egyre jobban aggasztja ez a felesleges vérontás, amelyben napról napra amerikai és vietnami férfiak, asszonyok és gyermekek százai vesztik életüket. A francia köztársasági elnök bejelentett szovjetunióbeli és esetleges más szocialista országban teendő látogatásának visszhangja távolról sem szorítkozik csupán Nyugat-Európára, sőt annak egyetemes világpolitikai jelentősége több szempontból is figyelemre méltó. Áz egyes szocialista államok 1965-ös évi tervteljesítése az előzetes megallapítááok .szerint sikeres volt és nemzet-, gazdaságunk is helyes irányba fejlődött A népek békéje és szabadsága oszthatatlan Egy héttel ezelőtt részletesen szóltunk arról a nagyarányú és széleskörű szovjet diplomáciai tevékenységről, amelynek háromszögét Taskent, Hanoi és Ulan-Bátor alkotja. A tárgyalások befejeztével és a közös közlemények közzététele után most már konkrétabban is szólhatunk a Szovjetunió békés kezdeményezéseinek és lépéseinek jelentőségéről. A taskenti indiai—pakisztáni csúcstalálkozón tett eredményes szovjet közvetítés jelentőségéről és nemzetközi visszhangjáról már előző számunkban bővebben szóltunk, ezért most főleg a Brezsnyev elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség mongóliai, valamint a Selepin elvtárs vezette szovjet küldöttség hanoi látogatásának jelentőségére térünk vissza. Az ulan-bátori közös közlemény leszögezi, hogy a két testvéri szocialista ország párt- és kormányküldöttségei minden bel- és külpolitikai, ill. pártközi kérdést megvitattak és a küldöttségek közt teljes nézetazonosság alakult ki. A mongol fél nagyra értékeli a szovjet küldöttség látogatását, és hangsúlyozza, hogy a látogatás a barátság és a testvériség missziója volt. Cedenbal elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Minisztertanács elnöke külön hangsúlyozta: A váratlanul elhunyt Sasztri indiai miniszterelnök utódául szerdán az Indiai Kongresszus Párt Indira GANDHI asszonyt választotta a -parlamenti frakció vezérévé, s ezzel automatikusan India miniszterelnökévé, Gandhi asszony a néhai Nehru miniszterelnök leánya, 48 éves, két gyermek özvegy édesanyja. * 10 Az elmúlt 15 esztendő alatt Nyugat-Németországban félmillióval csökkent a parasztgazdaságok száma. Jelenleg alig 1 millió mezőgazdasági üzemet tartanak számon, „a szükségesnél épp egy millióval többet“, ahogy Huettebräucker földművelésügyi államtitkár említette cinikusan Bonnban. Ez az egy millió mindenekelőtt azért tűnik neki és az Európai Gazdasági Közösség agrárpolitikusai elképzelése szerint soknak, mert e parasztgazdaságok mindegyike csak 10 ha-nál kisebb földterület fölött rendelkezik. Ha a Közös Piac agrárpolitikája romlásba kényszeríti ezt az egy millió kisüzemet is, nemcsak az egész nyugat-német kisparasztságot számolják fel, hanem azok földtulajdonával töltik fel a nagyobb üzemeket, amelyeknek legkevesebb 30, sőt a tervek szerint később legalább 50 ha haszonterülettel kell rendelkezniük, — amennyiben az agrárpolitikát továbbra js az EGK irányítja. A nyugat-német „zöld tervek“ 1963-ig a mezőgazdasági termelés fokozását szolgálták, de 1964 óta a zöld terv keretében folyósított állami támogatások már nem követelik meg, sőt teljesen közömbösek a többtermeléssel szemben és céljuk strukturális változások szorgalmazása: a parasztgazdaságok tűnjenek el, helyükbe lépjenek az „ipari társaságok“, az „agrárgyárak“. A termelés fokozása iránt közömbös szubvenciók olyan egyértelműséggel irányulnak a kis- és középparasztok ellen, hogy erről ma már Nyugat-Németországban teljes nyíltsággal beszélnek. Ennek az egy millió közép- és kisparasztnak semmi kilátása sincs hivatalos támogatásra. Más szóval tehát: amit az állam zöld terve keretében óriási összegekben a — Ha csak saját erőnkre támaszkodhattunk volna, akkor lehetetlen lett volna ilyen rövid idő alatt annyira átalakítani hazánkat — az emberek boldogulása érdekében. Brezsnyev elvtárs többek között rámutatott arra, hogy a szocializmus építésében szerzett mongóliai tapasztalatok nemzetközi szempontból is nagy jelentőségűek. Mongólia a világ első országa, amely a kapitalista fejlődési szakasz elkerülésével a szocialista társadalom építésének útjára lépett. Ezen a ki nem taposott úton komoly nehézségekkel találkozott, de a mongol dolgozók marxista-leninista élcsapata a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével és' támogatásával történelmi jelentőségű tettet vitt véghez. Mindkét küldötség a leghatározottabban elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját és a háború azonali befejezésére szólította fel az Egyesült Államok kormányát. A Szovjetunió és a VDK érdekei megegyeznek A Hanoiban kiadott közös szovjet— vietnami közlemény fő pontjai a következők: a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségei beható eszmecserét folytattak az amerikai imperialisták vietnami és délkelet-ázsiai agresszív háborújának kiterjesztése következtében kialakult súlyos helyzetről, megvitatták a szovjet—vietnami viszony minden fontos kérdését, a nemzetközi helyzetet és több más olyan kérdést, amely mind a Szovjetunió, mind . a VDK-t kölcsönösen érdekli. Magától értetődik, hogy a szovjet vezetők távol-keleti tárgyalásai egyelőre nem szüntethetik meg a világpolitikai feszültség ott mutatkozó alapvető okait, de mégcsak azokat a körülményeket sem, amelyek az agresszívabb amerikai politikának kedveznek Ázsiában. A szovjet és az amerikai politikai irányzat fő eseményeinek egymás mellé állítása azonban kézzelfoghatóan bizonyítja a különbséget, ami egyrészt a Szovjetunió reális békepolitikája és őszinte akarata, másrészt az USA „békeoffenzímezőgazdaságba invesztál, az kizárólag a zsírosparasztok, nagybirtokosok és agrár-nagyüzemek javát szolgálja. A „Zöld front“ c. könyvben, amely az EGK országainak mezőgazdasági problémáival foglalkozik, olvashatjuk a következőket: „Az a millió parasztgazdaság, amelyet a földművelésügyi minisztérium Bonnban és az EGK leírni szándékoznak, menthetetlenül elveszett, hacsak a parasztok a sarkukra nem állnak, közös gépparkokat és különféle szakosított szövetkezeteket nem alapítanak, melyek segítségével hatásosan beavatkozhatnak az agrárpolitikai fejlődésbe és közös erővel nagyobb jogokat igyekeznek kiverekedni maguknak. Nagyon ráfizetnének, ha sorsukat azokra bíznák, akik jelenleg térségükben a mezőgazdasági politikát irányítják.“ Nyugat-Németországban a szövetkezeti gondolatot, különösen a termelési és gépesítési közösségeket, mondhatnánk hivatalból üldözik. Ebben a kérdésben — akármilyen furcsán is hangzik, még a parasztszövetségek is a kormány és az EGK nótáját fújják. Ezzel is magyarázható az annyira fenyegetett közép- és kisparasztok oly gyakran említett közönyössége a szövetkezeti gondolattal szemben. Pedig teljesen logikus és az említett könyv is több helyen utal rá, hogy „a parasztok százezreinek nem kéne csüggedniük, ha végre felismernék a szövetkezetek előnyét és értékét. Csupán traktorok vásárlásával nem sokat segítenek magukon a parasztok. Azonban éveken keresztül szinte szuggerálták beléjük, különösen a kisparasztokba: „Traktor és egyéb gépi eszköz hiányában nem boldogulhatsz“, így a traktorok száma 1950 óta vával*1 kezdődött kalandos jellegű Há^ borús politika közt mutatkozik. Johnson üzenete — háborús üzenet Az amerikai törvényhozás 89. ülésszaka olyan körülmények között zajlott le, amikor kül- és belpolitikai téren egyaránt sokasodó gondok nehezednek a washingtoni kormányra. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a koreai háború befejezése óta nem ültek össze ilyen nyomott hangulatban a szenátorok és képviselők. Ezt lényegesen Johnson elnök beszéde sem tagadta, sőt bizonyította, amikor hagyományos üzenetében így szólt: „Az Egyesült Államok kegyetlen és keserű konfliktusba keveredett Vietnamban.“ Ebben a baljós megfogalmazásban azonban a leglényegesebb elemet változtatta meg önkényesen, hiszen köztudomású, hogy semmiféle „belekeveredésről“ nincs szó, hanem az amerikai vezetők Johnson közvetlen irányításával tervszerűen, előre megfontoltan indították meg és fokozzák napról napra vietnami agressziójukat. Az elnöki üzenet arról tanúskodik, hogy Johnson még tovább kíván lépni ezen a veszélyes lépcsőn, s a rekordmagasságú költségvetésben az eddiginél 5,8 milliárd dolárral többet fordítanak a vietnami hadviselés céljaira. Az egyre nehezedő terhet azonban a Fehér Ház igyekszik „szövetségesei“, elsősorban ázsiai szekértolóinak vállaira is helyezni. Eddig Dél-Korea és a Fülöp-szigetek kormánya jelentette be, hogy a már Vietnamban harcoló katonáit újabb csapatokkal erősíti meg. A francia diplomácia újabb fontos kezdeményezése De Gaulle elnököt január nyolcadikén meglehetősen szerény körülmények között, politikai szélcsendben iktatták be hivatalába. A nyugati sajtó azonban ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy bár burkolt formában, de óvatos támadásokat intézzen az elnök önálló politikai törekvései ellen. Persze nem válaszként, de lehet így is venni, Párizsban hivatalosan közölték, hogy De Gaulle tábornok az év nyarán a Szovjetunióba látogat és esetleg más szocialista ország fővárosait is felkeresi. Moszkvában igen kedvezően fogad-' ták a hírt és a szovjet nép nagy várakozással tekint a találkozó elé. Washingtonban, Londonban, Bonnban, de még Pekingben is bizonyos gyanakvással reagáltak a bejelentett látogatás hírére, amelyben a már régebben kedvezően fejlődő s lényegében a második világháború előtt kialakult szovjet—francia kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségeit látják benne. Tény, hogy a francia politika az utóbbi időben — az atlanti tábor országainak nagy bosszúságára — igen barátságos viszonyt kezd kialakítani a szocialista országok kormányaival, és a vitás nemzetközi kérdések megoldásában sok esetben hasonló vagy nagyon közeli álláspontot foglal el. 139 139 493-ről 1,1 millióra emelkedett. Míg 1950-ben 1000 ha haszonterület részére alig 10 traktor állt rendelkezésükre, ma már hetven. De ezt a hetvenet sem használják fel a kellő gazdaságossággal: szövetkezeti munkaalapon megfelelő körülmények mellett kevesebb traktorral sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Az EGK által annyira propagált „agrár-nagyüzemek" a parasztságot nemcsak mint népréteget szüntetnék meg, hanem teljes egészében magát a mezőgazdaságot is. Az agrárgyárban, mely hatalmas ipari konszerhez tartozna, csak bérmunkások dolgoznának, akiknek managerek (igazgatók) parancsait kellene majd végrehajtaniuk, és ezek a parancsok a vetési feladatoktól kezdve kiterjednének a trágyázáson, növényvédelmen és rovarirtáson keresztül a begyűjtési munkálatokig mindenre, amit mezőgazdasági munkának ismerünk. Az EGK szakírói példának a svédországi „Bjuv“-t idézik, amely a mezőgazdasági termelés szempontjából szinte lidércnyomásnak tekinthető és a monopolkapitalizmus beférkőzését jelentené a falura is. További példája pedig annak, hogyan képzelik el kapitalista szakemberek a mezőgazdaság alkalmazkodását a modern ipari társadalomhoz: tízemeletes igazgatósági palotákkal és bennük a megfelelő nagyméretű adminisztrációs gépezetekkel. A falvak népe pedig ezek ellen csak szövetkezetekkel lenne képes szembeszállni. Hogy ez sikerül-e és legalább részben tért hódíthat a társas termelés Nyugat-Németország mezőgazdaságában, az mindenekelőtt maguktól a parasztoktól függ. SM (Volkstimme) A SZOVJETUNIÓ hétéves tervének utolsó évében — tehát 1965-ben — az ipari termelés az 1964-es év színvonalához viszonyítva megközelítőleg 8,5 százalékkal emelkedett. Annak ellenére, hogy a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés a rossz feltételek következtében alacsonyabb színvonalú volt, mint az azelőtti évben, kedvezőbb eredményeket értek el, mint bármikor azelőtt. Ugyanígy a beruházási építkezéseknél is 9,6 százalékos emelkedést értek el 1964-el szemben. A szovjet munkások jutalmazása és fizetése 5,5 százalékkal nőtt és 20 ezer közszolgáltatási dolgozóé 20—25 százalékkal. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG népgazdaságának alapfeladatait mind az iparban, mind a mezőgazdaságban sikeresen teljesítették. A becslés szerint a lengyel ipar 102,8 százalékra teljesítette tervét, amely 1964-hez viszonyítva 9,5 százalékos emelkedést jelent: a mezőgazdaságban a terv öt százalékos túllépésével számolnak. A beruházások az 1964-es évhez hasonlítva összesen 7,06 százalékkal emelkedtek és elérik a 137 milliárd zlotit. A lengyel kivitel 1965-ben az 1964-es év színvonalához mérten 1,6 százalékkal és a behozatal pedig 10,8 százalékkal emelkedett. Lengyelország nemzeti jövedelme 7,7 százalékkal nőtt, ámi 1961-től a legmagasabb évi emelkedésnek számít. A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG népgazdasága szintén kedvezően fejlődött az elmúlt évben. A bolgár ipar teljesítette tervezett feladatait és az összipari termelés — összehasonlítva az 1964-es évvel — 13,3 százalékkal növekedett. Bulgáriában a kedvezőtlen száraz időjárás ellenére sem csökkent a mezőgazdasági termelés. A nemzeti jövedelem 100 millió lev-vel magasabb a tervezettnél. A piaci forgalom 1964- hez viszonyítva 7 százalékkal nagyobb. Bulgária külkereskedelme 16,2 százalékkal nőtt és ebből a kivitel 19,6 százalékkal. A beruházások értéke megközelítőleg elérte az 1760 millió levát. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kormánya megállapította, hogy az előzetes eredmények szerint az 1965-ös év ipari termelésének tervét teljesítették, sőt egyes körzetekben túl is lépték. Fő tényező az, hogy a termelés növekedését 80-ról 90 százalékra a munkatermelékenység fokozásával értek el. De még így sem merítették ki a termelékenység emelésének valamennyi tartalékát. Magyarország 42 milliárd forintot fordított a beruházásokra. Bár a mezőgazdasági termelés terén jelentős sikereket értek el — például gabonából teljesen fedezni tudják saját szükségletüket — a ter-< vet mégsem teljesítették. A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG népgazdaságának fejlődésére a következő eredmények jellemzők: az ipari termelés 11 hónap alatt 8 százalékkal meghaladta az 1964-es év ugyanazon időszakának eredményeit, a gazdasági reform megvalósítása keretében lassították a beruházási tevékenységet és az összberuházás tavaly 10 hónap alatt 15 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1964 ugyanazon időszakában. A jugoszláv kivitel az év első tíz hónapjában 21 százalékos emelkedést mutat. Ez elősegítette Jugoszlávia deviza-ellátásának javítását és a fizetési mérleg deficitjének csökkentését. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN az előzetes adatok szerint 1965-ben — amelyben megkezdték a tervezés és a népgazdaság irányításának új módszerét — a nemzeti jövedelem 4,7 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés 7 százalék-1 kai, vagyis 7 milliárd márkával, az iparban a munkatermelékenység pedig 6,5 százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban a legjobb eredményt az állattenyésztésben érték el, mégpedig 9 százalékos növekedést. A ROMÁN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN az eddigi eredmények szerint feltételezik, hogy az ipari termelés az 1964-es évhez viszonyítva 13 százalékkal emelkedett. Az utóbbi hat évben, illetve a hatéves terv kezdete óta az ipari termelés 2,24-szeresére nőtt. A terven felüli termelés értéke megközelítőleg 1,3 milliárd lei. A termelés átlagon felüli emelkedése főleg a fő ipari részlegeken mutatkozik, például a vegyiparban (22 százalékkal), a villamosenergia iparban (24 százalékkal) stb. Romániában az előzetes számítások szerint a beruházásokra fordított összeg eléri a 40,5 milliárd leit és ebből az ipari beruházás 22,3 milliárd lei. (R) A szocialista országok gazdaságából Az amerikai imperializmus kegyetlen vietnami agressziója nemcsak a harctereken szedi áldozatait, hanem a békés lakosság köreiben is. Felvételünkön dél-vietnami terroristák hazafiakat kínoznak „kihallgatás“ címen. íme, az amerikaiak vietnami „szabadságvédelme". (Foto: CTK) A nyugatnémet parasztság válsága SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. január 22,
