Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-25 / 25. szám
A szocialista kultúra továbbfejlesztésének sürgető kérdései A CSKP XIII. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (I. RÉSZ) szorítás az asztal alatt, a térdek sokat sejtető összesímulása, a szemek mámoros ragyogása, az összevlllanő, bizalmas mosolyok, tánc közben a leheletszerű csőkok ... Szeret nézelődni. ' Töményszeszt rendelt szódával. Nagyon Ízlett neki. Majd újra rendelt, s ki tudja még hányszor éjfélig. Megfeledkezett mindenről. Ügy érezte, most csak annak a pillanatnak és percnek él, amit éppen a karórája mutatója Jelez... Előtte kavargóit, hullámzott a tarka-barka vidámság, s körülslmogatta az énekesnő kellemes hangja. Határozottan Jól érezte magát. Pontban éjfélkor klhúnytak a fények. A sötétben csőkok és apró sikolyok feleseltek egymással, majd a kipattanó fényárban még magasabbra csapott a hangulat hulláma. Most egy pillanatra elkomorult. Kesernyés íz szaladt a torkára: nagyon egyedül volt. Miért van ő olyan egyedül? Miért nem néz Jobban szét maga körül, hátha találna valakit, aki szintén egyedül van, és társra, barátra várakozik? Azonban hiába hordozta körbe-körbe a tekintetét, senkit nem talált, aki egyedül lett volna. Vigye fenel Szeszt és még több szeszt kell innil Újra meg újra ki kell üríteni a poharat, aztán majd csak elhagyják a kúsza gondolatok, majd csak megleli valami másban a boldogságát! Három új vendég Jött: egy létramagas, vékony fiú, egy alacsony, zömök, feketehajú, széles pofacsontú, és közöttük egy lány. Magasra tupírozott szőkehajú lány, akinek tán még a klslábujja is kacagott. Nem messzire Ferkétől egy megüresedett asztalnál foglaltak helyet. Jől hallotta, konyakot és kávét rendeltek. Később a lány a konyakos pohár mellől rányltotta a szemét. Perzselt. Mosoly bujkált a szája szegletében. Véletlenül, gondolta Ferkó, csupa véletlenségből nézett és mosolygott rá a lány. Tény, hogy melege lett tőle, s az is tény, hogy később már mind gyakrabban pillantott feléje a lány. Sőt, nem is pillantás volt az már, hanem egyenesen kihívás, felszólítás: ne bámulj rám olyan hihetetlenül te nagy, mafla fiú, hanem gyere és kér) fel táncolnil Később már úgy tűnt Ferkónak, hogy a mulató teljesen kiürült, s csak ők ketten vannak benne: ő és a lány, a vakítóan szőkehajú, nedvesszájú lány, hogy a világ összeszűkült, bezárult egy kör, amelyben láthatatlan erők mind közelebb sodorják őket egymáshoz. Nincs menekvés. gondolta, de nem is akar menekülni. Megemberelte magát Felállt és határozott léptekkel Indult a lány felé. Most érezte csak igazán, hogy mennyire elfogódott és bátortalan. Mint egy tacskó. Mint egy félénk kisfiú, akit mindig a bubussal ijeszt getnek. Meghajolt a lány előtt. Érezte, hogy nagyon suta és szögletes a mozdulata. Egészen belepirult. Röppent a lány az asztal mellől. Bemutatkoztak. — Szabó Feri! — Katói (Folytatjuk) közös tudata. Kialakult művészetünk differenciált egysége, amely legjobb műveivel Jobban ki tudta fejezni mai életünk ellentmondásos bonyolultságát, hogy Így Jobban kidomborítsa szocialista társadalmunk törekvésének humánus tartalmát. Ennek az időszaknak egyik pozitív vonása a fiatal művészek számának növekedése. Keresésük és érésük folyamatában visszatükröződik kortársaiknak keresése és érése, az a törekvés, hogy sajátos módon fejezzék ki annak a nemzedéknek gondolat- és érzésvilágát, amely a szocializmus viszonyai között nevelkedett, s éppen ezért saját tapasztalataiból nem ismeri a kapitalizmus ellentmondásait, ellentételeit, kilátástalanságát. A fiatal művészek alkotó munkájában vannak ellentmondások, illúziók és előfordul benne tévelygés is. Megnyilvánul benne az eszmei megalkuvás, a politikamentesség és a nacionalizmus hajlama. Nemegyszer érvényesül benne az egyoldalúság és a csoportok elszigetelődése. A fiatal művészek legjobb alkotásai alapján azonban nyilvánvalóan levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem maguknak, hanem a szocialista társadalomnak akarnak alkotni. Ez "a további kedvező fejlődés feltétele. A szocialista kultúra és művészet elmélyülő egysége és differenciálódása kedvezően megnyilvánult a cseh és a szlovák kultúra viszonyában. A szlovákiai kultúra és művészet figyelemre méltó fellendülése bizonyltja a szlovák nemzet alkotó erőinek soha nem Ismert felvirágzását. Ez az egységes szocialista társadalom fejlődésének eredménye. A cseh és a szlovák kultúra létrehozta a kulturális és a művészeti Javak közös, belsőleg gazdagon tagolt komplexumát. Itt nemcsak két nemzeti kultúra közeledéséről van szó, hanem a célok és a feladatok egységéről, amelyek visszahatnak a két nemzeti kultúrára és ösztönzik azt. Ennek keretében létrejönnek és gazdagodnak a cseh és a szlovák kultúra közös szocialista Javai, amelyek a két nemzet etnikai közelségére, nyelvi és történelmi hagyományaira épülnek. Ez a folyamat kifejezi azt a történelmi tényt, hogy a cseheknek és a szlovákoknak közös szocialista hazájuk és közös marxista ideológiájuk van, amely testet ölt Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionális politikájának tetteiben. Közösek szocialista célkitűzéseik is. A cseh és a szlovák kultúra és művészet ugyanakkor saját fejlődésének hagyományait veszi alapul, kifejezésre juttatva a két egyenjogú szocialista nemzet létét és alakulását. Közösen kiépítik a kapcsolatot a nemzetiségi csoportok kultúrájával. Kölcsönösen és termékenyen gazdagítják és kiegészítik egymást, elválaszthatatlan egységben alkotják hazánk szocialista kultúráját. Ezeket a folyamatokat továbbra is öntudatosan és céltudatosan fejlesztenünk kell. A csehszlovák szocialista kultúra nagy része eljut határainkon túlra is és a világ haladó kultúrájának fejlesztésében való tevékeny részvétellel mind nagyobb elismerést vív ki. Löffler Béla kiállítása Kassán a Kelet-szlovákiai Galériában megrendezték Löffler Béla szobrászművész gyűjteményes, egész élete munkásságát felölelő kiállítását. A kelet-szlovákiai szobrászok nesztorának alkotásaival hazánk keleti részén lépten-nyomon találkozunk. Ezek az alkotások a művész szorgalmát, állásfoglalását, őszinteségét hirdetik. Dargón, a pompás rózsakert közepén lévő hatalmas méretű „Győzelem“ nevő szoborcsoport, Szepesbélán, a város főterén, legújabb alkotása J. M. Petzval mellszobra, Kassán pedig „Az ismeretlen katona“ emlékműve. Műterméből most mintegy 180 jellegzetes szobra elkerült a Galériatárlat termeibe. Márvány, kő, gránitszobrok, különböző fafaragványok. Egy kis túlzással „lokálpatrióta" szobrásznak nevezhetnénk Löffler Bélát: vésője maradandó emléket emelt a kassai művészeknek, a város Jellegzetes embereinek. Jakóby Gyula, Collinásy György festőművész, Budzik Pista kassai cigányprímás, költők, színészek, munkások ... Persze, mellettük kompozíciók, szoborcsoportok, meglátások..........Szegénység“, „Szerelem“, „Család“, „Fiatalság“, „Közös út", „Zene“, „Beethoven“, „Gorkij“, „Boris Godunov ...“ Löffler Béla rendkívül termékeny művész, szenvedélyesen utazik, tanul Napjainkban egyre inkább erőteljes mozgalommá terebélyesedik haladó hagyományaink felkutatása, ápolása. Nem véletlen, hanem szükségszerű jelenség, illetve folyamat ez. Elsősorban az igényességgel függ össze. Mégpedig ott, azon a ponton, amikor kulturális életünk távlatait latolgatjuk, s nem elégszünk meg annak jelenlegi színvonalával, szervezettségével stb. Akkor, amikor kulturális mozgalmaink jellegtelenségét, gyökértelenségét hangoztatjuk. Nem szükséges tehát különösképpen bizonyítgatni, érvelni — mindannyiunk számára világos: szilárd alapok, kellően feldolgozott, megfelelő eszmékkel feltöltött hagyományok, tehát olyan bázis kialakításáról van szó, amelyre építeni lehet, amely magában hordja a fejlődés lehetőségét. 0 z < Sajnos, mindmáig nem nyílt rá mód, hogy intézményesen, megfelelő anyagi eszközök birtokában, a szakemberek széleskörű bevonásával végezzük ezt a munkát. Leginkább a CSEMADOK helyi szervezeteinek honismereti és irodalmi körei, lelkes műkedvelők szorgalmas tevékenysége nyomán születnek az eredmények. S mintha most, az utóbbi két—három esztendőben eszmélnénk, döbbennénk ró, milyen nagyszerű hagyományaink vannak. jelentős kultúrpolitikai eseménynek számítanak a Dél- Szlovákia szerte megrendezett emlékünnepségek, amelyek városaink, falvaink nagy szülötteit hivatottak népszerűsíteni, feleleveníteni. Persze, kívánatos lenne, ha a komáromi Jókai Napok mintájára évről évre megrendezésre kerülnének ezek az ünnepségek, s ilyenkor szavalóversenyre, irodalmi színpadok bemutatkozására, ünnepi akadémiákra, irodalmi vitaestekre stb. kerülne sor. Az ilyen rendszeresség szükségszerűen maga után vonná színvonal emelkedését, fejlesztené a közönség ízlését s egy úttal természetesen igényességét. Ezekhez a követelményekhez igazodik, ezt az igényességet hirdette meg a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezete, mely — úgy vélem — országos viszonylatban is nagyszerű, kiválóan szervezett honismereti körrel rendelkezik. Immár huzamosabb ideje tartanak rendszeres előadásokat, amelyeknek meglepően nagy a közönségsikerük. A város, a környék múltjával foglalkoznak, s szorgalmas munkájuk eredménye az az adathalmaz, amely immár lassan elegendő, hogy összeállítsák városuk és környéke tudományos igényű monográfiáját. Valóban szép, megbecsülendő, és tegyük még hozzá, önzetlen munka ez. Természetesen ez Cjvárott nem a végső célt jelenti. Inkább egy „útszakasz" lezárását. Az eddig elért eredmények konkrét, szavahihető rögzítését, bizonyítékát. A további célkitűzés, illetve — továbbra is célkitűzés — a helyi múzeum megteremtése, amelynek Ugye ez idő tájt bizony nem áll éppen a legrózsásabban. Szükségtelennek tartjuk, hogy ezen a helyen firtassuk, tüzetesebben, vajon mi áll eddig e nemes, s mindenképpen hasznos törekvések útjában, — 0 0 < I *0 Q Lil _l Ul ~) D hisz ez a téma talán külön cikket érdemelne. Egy azonban bizonyos: Az újváriak nem elégszenek meg annyival, hogy előadásokban, monográfiában dolgozzák fel és népszerűsítsék városuk és környéke gazdag történelmi múltját. Szeretnék megmenteni, a jövő nemzedéke számára is hozzáférhetővé tenni mindazokat az emlékeket, amelyek még felkutathatók és megmenthetők, amelyek nem váltak az idő martalékává. S ehhez meg kell teremteni a lehetőségeket — ennyi talán a legkevesebb, amit az illetékes szervek megtehetnének. A lelkes csoport, amelynek élén képzett, sokoldalú, művelt emberek állnak további nagy erőpróba előtt áll. Ebben az évben emlékezünk meg a magyar irodalom jelentős alakjának, Czuczor Gergely halálának századik évfordulójáról. A centenáriumot a város, mely magáénak vallja Czuczort, méltó keretek között szeretné megünnepelni. Elsősorban egy emlékmű felállítását tervezik. Az eredeti Czuczor szobornak, amelyet annak idején barbár kezek döntöttek le oktalanul, sajnos, nyoma veszett. S most jó alkalom nyílik mindezt jóvátenni, feledtetni, kitörölni egy fájó emléket. A honismereti kör kezdeményezése ne maradjon visszhangtalan. Ne legyen pusztába kiáltó szól... A városi és járási szervek összefogása eredményeként minden bizonnyal megoldható lesz a szobor felállítása és természetesen egy utca vagy tér elnevezése Czuczor Gergely nevéről. A centenáriumi ünnepségek további nagy eseménye a Czuczor emlékkönyv, amely szintén a honismereti kör tagjainak önfelálkodó munkája nyomán jön létre. Ugyancsak szép és hatásos rendezvénynek ígérkezik a Czuczor emlékkiállítás ,is, amely csaknem teljes egészében felöleli majd a nagy író életét, munkásságát. Itt kell megemlítenünk azt a hathatós támogatást is, amelyet e kiállítás megrendezéséhez különböző magyarországi múzeumok és intézmények hajlandók nyújtani, s amely az újvári honismereti kör széleskörű kapcsolatait, de egyúttal alaposságát és igényességét Is jelzi. Jó lenne természetesen, ha a kiállítás anyagát nemcsak az idei rendezvényen használnák fel, hanem a maga teljességében meghagynák, a további évek folyamán bővítenék s megteremtenék a lehetőséget egy Czuczor emlékmúzeum, vagy legalább emlékszoba berendezéséhez! Az emlékünnepségeken továbbá ünnepi akadémiára, irodalmi estre stb. kerül sor. Figyelembe véve az újvári honismereti kör vezetőinek kitűnő szervezőképességét, az egész kör tagságának lelkesedését, akaratát, tettvágyát — reméljük minden a legjobban sikerül majd. Am nem árt, ha még egyszer hangsúlyozzuk: a városi nemzeti bizottságnak, az illetékes kulturális szerveknek hathatós támogatást kell nyújtania ahhoz, hogy a Czuczor centenárium ünnepségeire valóban méltó keretek között kerüljön sor. Ez nemcsak a honismereti kör tagjainak, hanem az egész város lakosságának, sőt Dél-Szlovákia magyar ajkú dolgozóinak érdeke. P. I. és képezi magát. „Egy művésznél a legveszélyesebb, ha elégedett, ha nem talAUa szükségesnek tovább formálni. Löffler Béla:,AZ ANYA A CSKP XIII. kongresszusának határozata kimerítően foglalkozik kul* turális életünk bonyolult és nagyon összetett kérdéseivel. Felmért és összegezi az eddigi eredményeket, s rámutat azokra a hiányosságokra is, amelyek kulturális életünkön belül tapasztalhatók. E fontos és mtndanynylunkat érintő határozat közlésével kívánunk hozzájárulni ahhoz, hogy a határozatban foglalt megállapításokat olvasóink Is megismerjék. Csehszlovákia Kommunista Pártja a szocialista forradalom szerves részének tartja az arra irányuló céltudatos törekvést, hogy a kultúra a szocialista társadalom építésének aktív tényezője legyen, hatásosan vegye ki a részét a szocializmus kapitalizmussal vívott nagy küzdelméből és az egész nép tulajdonává váljon. A párt ennek során következetesen a marxizmus-leninizmusból indul ki, amely az összes tudományos ág eredményei alapján feltárja a társadalmi fejlődés általános törvényszerűségeit, elméletileg általánosítja a nemzetközi munkásmozgalomnak, a nemzeti felszabadítást harcnak és a világ haladó erőinek azon tapasztalatait, amelyekre a demokráciáért, a társadalmi haladásért és a békéért folytatott harcban tesznek szert. A szocialista kultúra elé nagy feladatokat állítanak a társadalom minden tagjával, világnézete kikristályosodásával, ismereteivel, politikai és szakmai érettségével, és erkölcsi tulajdonságaival szemben támasztott, gyorsan növekvő igények. Az emberi tevékenység minden szakaszára, az életre és az emberi kapcsolatokra nagy befolyást gyakorol majd a népgazdaság dinamikus, intenzív fejlesztése a tudomány és a technika vívmányainak legszélesebb méretű alkalmazása alapján, továbbá a dolgozók mind nagyobb részvétele a közügyek intézésében és a gazdasági életben, illetve az ezzel járó felelősség. A szocialista társadalom kialakítja a tudományos-műszaki forradalom teljes mérvű és következetes érvényesítésének feltételeit. Ez a társadalom egységének függvénye, amire az ember sokoldalú és kiteljesülő fejlődése épül. Olyan szociális változásokról van szó, amely elválaszthatatlan kapcsolatban a szociális és kulturális fórra-» dalom új vonásaival, törvényszerűen elvezet bennünket a kommunista társadalomba. A szocialista kulturális forradalom hosszú folyamat. Feltétele nemcsak a gondolkodásmód tudományos megalapozása és ésszerűsítése, hanem szabadon fejlődő, alkotó módon gondolkodó és tetteivel öntudatossághoz igazodó ember formálása is. Ebben a folyamatban társadalmi szükségszerűség lesz a legszélesebben értelmezett kultúrából, vagyis a tudományból, a művészetből, a munka és az életkörnyezet kultúrájából, a műveltségből, a kulturális nevelőmunkából. A kultúra fejlesztéséről való gondoskodás ezért a párt politikájának fontos része. A párt kulturális politikájában a múltnak és a jelennek főleg azokat a kulturális értékeit emeli ki, amelyek megfelelnek a szocialista társadalom és a szocialista személyiség szükségleteinek. Arra törekszik, hogy a kultúra a széles néptömegek tulajdonába menjen át és életük részét képezze. A XIII. kongresszus a kérdések komolyságára és bonyolultságára való tekintettel feltétlenül szükségesnek tartja, hogy álláspontot foglaljon kulturális és művészeti frontunk néhány időszerű kérdésével kapcsolatban. Kultúránk jelenlegi helyzete A XII. kongresszus Jelentős befolyást gyakorolt életünk minden szakaszára és minden téren az aktivitás és a kezdeményezés széles körű kibontakozására ösztönzött. A párt a jelenlegi helyzet bíráló elemzéséből kiindulva, okulva az ezt megelőző fejlődésből, meghatározza a szocialista társadalom fejlesztésének alapvető irányát. A párt kulturális politikájának koncepciója a kultúra demokratizálására és szocialista elkötelezettségére, vagyis azokra az elvekre épült, amelyek a munkásosztály győzelme után Joggal váltak a szocialista kultúra konkrét programjának bázisává. A párt ezen az alapon elmélyültebben mérte fel kulturális örökségünket. Teljes egészében felújította kultúránk összefüggését a két háború közti haladó kultúrával, de figyelmét a mai kérdések megoldására összpontosította. Korunk kérdései iránti élő és felelősségteljes állásfoglalás, a kulturális örökség igazságnak megfelelő, el nem torzított értékelése, az alkotó együttműködés elmélyítése a Szovjetunió és a többi szocialista ország művészetével, — mindez előmozdította a kulturális arcvonalnak a múltban történt ideiglenes leszűkítése állapotának megszüntetését és ú) fellendülésre serkentette a különböző egyéniségek, tehetségek alkotó erejét. így, kölcsönösen szembesítve egymással, érvényesülhettek és érvényesültek is a kulturális tevékenységnek és a művészi alkotó munkának különféle irányzatai és formái, amelyeket eltérő Jellegűek ellenére többnyire összefűzött a haladó társadalmi küldetés képezni önmagát. Ezt pedig csak tanulással lehet elérni — vallja a hatvanesztendős szobrász. T. I,
