Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-18 / 24. szám

Összefogott az ország

(Folytatás az 1. oldalról.)

Bajcsi Állami Gazdaság dolgozói 18 és fél nap alatt építették“. A bajcsl szakembereket nemcsak Keszegfaluban, hanem Nagykesztn és másutt Is dicsérik. De a farnadl, dlóspatonyl és a többi szövetkezetről Is sok jót mondanak a kulcsodlak, aranyosiak és a többi községben, ahol rövid Idő alatt felépítettek egy-egy korszerű lakást.

Jelenleg már több mint 2000 ház van újjáépítve, amelynek közel a felébe már be Is költöztek. A megrongált házak renoválása is teljes ütemben folyik és néhány hónap múlva még a nyomait sem látni majd a szörnyű pusztulásnak.

Az elöntött szántókon, réteken kitűnő termést várnak és jelenleg már alig 2000 hektárt tesz ki az a terület, amelyet nem lehetett megdolgozni.

MI LESZ A GYEREKEKKEL?

Az újjáépítés mellett a múlt őszszel a legnagyobb gondot az okozta, hogy a jövő reménységei hol folytassák tanulmányaikat. Az Iskolák legtöbbje megrongálódott, avagy lakóépületnek használták. De egészségügyi és tanulási lehetőség szempontjából is elgondolkoztató volt a helyzet.

Amíg az Illetékesek a megoldást keresték, szárnyrakapott a rémhír. „Elviszik a gyerekeinket Csehországija, Felső-Szlovákíábal Azt akarják, hogy még az anyanyelvűket Is elfelejtsék.“ Az iskolaügyi dolgozóknak és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak épp elég dolguk volt, míg úgy-ahogy sikerült meggyőzni a szülőket, hogy elsősorban a gyerekek érdekében fontos a nyugodt és egészséges környezet. A pillanatnyi belenyugvás azonban csak látszólagos volt, mert amikor megérkeztek a gyerekeket szállító autóbuszok, újból felütötte fejét a kétség.

A csallóközi róna szülöttel több mint 3000-en kerültek a hegyek világába, a korszerűen berendezett nyaralóközpontokba.

A szép épületek mellett nem hiányzott a meleg emberi fogadtatás. Röviddel az érkezés után megjelentek a környékbeli üzemek képviselői és — mire van szükség? — szóval kezdték a beszélgetést. Később talpig felöltöztették a gyerekeket, de azzal is törődtek, hogy a legkorszerűbb taneszközökkel szemeljék fel az ideiglenes iskolákat és sportfelszerelésben is bővelkedjenek.

Gútáról mintegy 500-an az óriáshegy lábához kerültek. Tátra-Lomnicon magyar dal szűrődött ki az ablakokon, b a slkvidék szülöttjei törtettek a hegycsúcsok felé. Sokaknak Itt került síléc, korcsolya először a lábára.

A környékbeli szlovák Iskolák is minden segítséget megadtak az odacseppenteknek. Az is előfordult, hogy a helyi Iskolában nem maradt bizonyos felszerelés, mégis kölcsönöztek.

Hogy az egy év alatt mennyire gazdagodtak tanfelszerelésben, azt az egyik gútai tanító megjegyzése igazolja a legjobban. „Néhány teherautóval többre lesz szükségünk — ha mindent el akarunk vinni — mint amikor ide jöttünk.“

FÉLTŐ GONDDAL ÜGYELTEK RÄJUK

— Ki törődik majd velük, mi lesz, ha megbetegszenek? — sírták a féltő szülők, amikor elindultak az autóbuszok.

Nemrégiben a hrabiny nyaralőközpontban jártam és ott Fördös Kálmánnal, a csicsól Alapfokú Iskola igazgatójával beszélgettem. Meglepett, hogy az eszmecsere közben türelmetlenül tekintget az órájára.

— Talán az osztályba készül? — kérdeztem.

— A, dehogyl Az egyik kilencedikest tegnap operálták vakbélre, azt szeretném meglátogatni.

Nemsokára már robogott is az Oktávia és Nová Baííában állt meg az egyik üzlet előtt. Fördösné narancsot, cukorkát és egyebet vásárolt, mielőtt a látogatásra indultak.

— S ki fizeti ezt vissza?

— Ugyan már... — legyintett az igazgató. — Ez csak természetes.

Természetes? Sokkal több annál. Nagyon is ember! becsületesség, hogy a pedagógusok, nevelők legtöbb helyen jobban törődtek a rájuk bízott gyerekekkel, mint sajátjaikkal. Ha valamelyik közülük megbetegedett, szomorúság ült a pedagógusok arcán, s mindenki tanácsolt, valamenynyien segíteni akartak.

A GYEREKEK MEGHÁLÁLTÁK

A sokoldalú törődés az elért tanulási eredményekben is megmutatkozott. A legtöbb evakuált iskolában 5—8 tizeddel javult egy-egy osztály átlageredménye. A gyenge tanulókból közepesek lettek és jelentősen nőtt a kitüntetettek száma is. Emellett a gyerekek azt is megtanulták, hogyan kell kultúráltan, művelt emberhez illően élni, rendben tartani ruházatukat, egyéb dolgaikat.

Ä nrűtt össze! búslakodó BrtilfiS, amikor az elmúlt napokban ellátogattak a búcsúünnepélyrs, pirospozsgás arcú, napbarnított, megnyúlt, makkegészséges gyerekeket ölelhettek keblükre. De nemcsak a kedveseiket ölelték, csókolták, hanem az ünnepélyen megjelent helyi vendégeket, és a pedagógusokat, akik mindent elkövettek, hogy a szülőket helyettesítsék.

VISZONTLÁTÁSRA!

A gyerekek, pedagógusok búcsút mondtak a festői szép tájnak. Búcsúztak, de nem örökre. A barátság, amely a röpke év alatt kifejlődött a róna és a romantikus hegyvilág lakói között, örökös lesz, és azután is találkoznak majd a Dunával körülvett szigeten és az óriásfenyvesek lábánál.

Sokan a gyerekek közül már a szépen berendezett, nagyablakos házakban aludták át az első otthon töltött éjszakát, de vannak még olyanok is, akik részére most épül a többszobás lakás, s talán az édesapjuk éppen az épülő fürdőszobával dicsekedett fiának. — Ezután itthon is kényelmesen fürödhetsz, mint ezelőtt a nyaralóban.

AZ ÖSSZEFOGÁS MINDEN AKADÁLYT LEGYŐZ

A sorok írása közben akaratlanul Is azok a rozzant szekerek jutottak az eszembe, amelyeken rongyokba burkolt gyerekek húzódtak össze és megtört arcú apa ösztökélte a csonttá soványodott gebéket. Ahogy beértek egy-egy faluba, megálltak a főtéren, s aztán házról házra jártak és a sápadt, töpörödött asszonyka rlmánkodő hangon így kezdte: — Leégtünk, — avagy — mindenünket elvitte az ár. Segítsenek valamivel jó emberek 1

Ez volt a múlt világa, amikor a természeti katasztrófa, feledékenység, rosszakarat által, nehéz helyzetbe került emberek a hasonszőrűek segítségéért könyörögtek, s bizony hosszú évek teltek el, míg újból öszsze tudtak tákolni egy viskót, ahol meghúzódhatott a család.

Talán , azokra az emberekre gondoltak á csallóköziek, és azért keseregtek, kételkedtek egy évvel ezelőtt.. A Tragikus helyzetben egy pillanatra felejtették, hogy olyan társadalomban élnek, ahol minden becsületes ember édesgyerek, és senki nincs egyedül.

Ami az elmúlt egy év alatt történt, az a proletár internacionalizmus igazi példaképe volt, s válasz a kákán csomót keresőknek, akik kételkedtek az önzetlen segítségben. Csallóköz népe a bajban Ismerte meg igazán a szlovák és cseh nép testvéri jobbját. Akkor, amikor egy ország összefogott, hogy nagyablakos házakat varázsoljanak a romok fölé, s újból Kánaánná tegye az árvízsújtotta rónát.

TÓTH DEZSŐ

AMIT MA MEGTEHETSZ, NE HALASZD HOLNAPRA!

Határszemle közben

Elfoglalt ember Bajusz Ödön, a

“ Királyhelmeci Állami Gazdaság vezetője. Ritkán lehet az irodában találni. Node, most a véletlen ügy hozta, hogy nem kellett őt keresgélni. Az agrotechnikussal volt elfoglalva. Majd, amikor végzett, derűsen mosolyogva felém fordult:

— Állok rendelkezésére.

Kérdést intéztem hozzá.

— Igaz-e, hogy a terebesl járásban az Önök gazdaságának a cukorrépája a legszebbek közé tartozik?

— Győződjön meg róla személyesen, s mondjon bíráló véleményt.

Határszemlénk közben virágzó gabonák mellett visz az utunk. Felmagasztaló érzés látni a kalásztengert. Szinte úgy tűnik, mintha minden eddiginél bőségesebb termés ígérkezne. S már-már az új kenyér illatát érzi képzeletben a szemlélődő.

Beszélgetésünk során kitűnt, hogy több mezőgazdasági üzem késlekedett a cukorrépa vetésével, mint a ruszkal, migléci és a jenkócl szövetkezet, amelyben összesen 38 hektárt nem vetettek el; viszont a sztretávkai, pálóci és a kerek-lieszkovai és más szövetkezetekben — a ki nem kelés következtében — már másodszor vetették.

A Királyhelmeci Állami Gazdaságban a tervezett 35 hektárnyi helyett 50 hektáron termesztenek cukorrépát. Már a kiegyelés utáni kapálásnál, növényápolásnál tartanak. S az erősi erdőrész alján a trágyalés öntözés folyik.

A gazdaság dolgozói családtagjaik bevonásával végzik a fontos növényápolási munkát. Az idén 30 árnyi cukorrépa jut dolgozó családonként. Kora reggeltől későig a táblán szorgoskodnak.

Nagy itt a szárazság, Kelet-Szlováklában. De a királyhelmeci gazdaságban nem várják ölhetett kézzel az esőt. Fejtrágyáznak, trágyaleveznek, s vegyszereznek a kártevők ellen.

Az egyes szövetkezeti elnökök, agronőmusok (tisztelet a kivételnek!) -ugyancsak jobban tennék, ha az ég kémlelése, az esővárás helyett követnék az említett állami gazdaság példáját a növényápolásban. Annak ellenére, hogy a motoros fecskendők kínálva kínálják magukat — a tűzoltószervezetek szívesen bocsátanák a rendelkezésükre — nem élnek a lehetőséggel, hagyják a cukorrépát szomjazni.

— Bizonyára tudják a szőbanforgó elnökök, agronómusok is, hogy a gyönge répaegyedek mennyire érzékenyek a szárazságra. Ilyenkor lepi meg a kártevők hada leginkább, ezért rendszeresen ellenőrizzék, s tegyék meg az elmulasztottakat. Felelősségérzetüket ne hagyják szunnyadnil — Bajusz Ödön gazdaságvezető szavai mélyen elgondolkoztatok, s cselekvésre buzdítók.

E sorok-írója is csak azt mondhatja, amit a régi jó közmondás tart: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!“

BALOGH KÁLMÁN, Királyhelmec

A tömörkényi sorsforduló

Riport egy mai magyar faluról

Valahol a Nagyalföld közepe táján, a Tiszától öt kilométernyire

fekszik Csongrád megye egyik kisközsége, Tömörkény. Valaha zsellérfaiu volt, a Pallavicini őrgréfság szolgálatában. A lakosság jobbára földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, mint rég, de ma már elmondhatjuk, hogy más körülmények között.

1.

Ennek a valamivel több mint 3500-as lélekszámú falunak nemrégiben még volt egy különös ismertetőjele, amelyet nevezhetnénk sorscsapásnak is: a határ jelentős részén, mintegy 1500 hold földön semmit sem lehetett termelni. Csaj-tó a neve annak a területnek, amely egykor ingovány lehetett, majd az idők folyamán feltöltődött, kiszáradt, de sohasem annyira, hogy elbírta volna az ekét. Ráadásul a talaj minősége is rossz, még az igénytelen birkát sem tartotta el soha.

Ez volt a helyzet Tömörkényen a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első éveiben is. Nem haladt úgyszólván sehová a falu, hiszen a munkabíró szövetkezeti tagokra fejenként jutó, művelhető szántóterület alig haladta meg a három holdat. Ennyi föld nem nyújthatott lehetőséget komolyabb előrelépésre még a szövetkezetben sem. Igazi változás csak akkor kezdődött a község életében, amikor valahonnan előkerült egy régi terv, amelyet a táj mezőgazdasági arculatának átalakítására keltettek, és amelynek megvalósítására soha nem áldozott pénzt a gróf, mert nem törődött a tömörkényi parasztok sorsával.

Ma a Csaj tó megfelel a régi nevének: tavat teremtett itt állami támogatással a termelőszövetkezet. Főcsatorna épült a Tiszáig azzal a céllal, hogy elősegítse a helyi földművesek boldogulását. A több évre szóló fejlesztési terv előírta: 1600 holdas halastó építését és emellett öntözéses kertészeti, valamint szántóföldi' termelés megvalósítását. A terv megvalósításához szakemberek jöttek Tömörkényre. Ide érkezett az MSZMP járási végrehatjóbizottságának megbízásából a járás egyik legtapasztaltabb tsz elnöke is, Kiss Tamás Kossuth-díjas, aki másfél évtizeden ét irányította egy másik tsz gazdálkodását.

2.

Amikor legutóbb Tömörkényre látogattunk, már benépesítették a halastó első szelvényeit és javában épült az úgynevezett alagcsöves öntözőmű, amelynek rendeltetése 1400 hold, főként takarmánytermő és kis részben zöldségtermő terület öntözése. Bennünket az érdekelt elsősorban, miként formálódik tovább az emberek élete és magatartása ebben a sokat szenvedett községben.

Antal József, a helyi termelőszövetkezet pártszervezetének titkára érdeklődésünkre elmondotta, hogy a korábbi évekhez képest igen nagy a fejlődés.

— Gyökeresen megváltozott a határ képe és ez észrevehető az emberek gondolkodásában is. Voltak, akik emberemlékezet óta tartó szegénység és kilátástalanság miatt nem nagyon hittek az átalakítás eredményeiben. Magát a szövetkezetei sem támogatták megfelelően, Igaz, az első években nem Is adott a szövetkezet több jövedelmet, mint a korábbi gazdálkodási rendszer.

Valóban, néhány évvel ezelőtt még veszteséggel gazdálkodtak, alacsony terméshozamot értek el. 1965-ben viszont már sikerült megszüntetni a veszteségeket és a kollektíva, életében először, állami dotáció nélkül, önnön erejéből gazdálkodott. Egy év alatt a tsz tiszta vagyonának értéke 12 millió forintról 20 millió fölé emelkedett. Emelkedett a jövedelem 1$. Egy tag átlagos jövedelme kétszerese a 4—5 év előttinek, de még nem haladta meg a 10 ezer forintot, ami mutatja, hogy a tömörkényi szövetkezet még 1965-ben is a gyengébbek színvonalán volt.

— Ez még ma is az egyik legfőbb probléma — folytatta tájékoztatóját a pártszervezet titkára. — A munkakedv javuU és sokan visszajöttek azok közül a fiatalabbak közül is, akik korábban, a kilátástalanság éveiben elmentek. De még koránt sincs minden rendben az emberek fejében sem épp úgy, mint a határban, a gazdaságban. Az új gazdálkodási móddal, meg a nagy átalakítással szemben helyenként még érezhető a bizalmatlanság.

3.

Elindultunk a határba tapasztalatokat gyűjteni az emberek véleményéről. S volt alkalmunk meggyőződni a párttjlkár szavainak hitelességéről. Kiss Tamás, a szövetkezet elnöke zömök, Barna férfi, először a cukorrépa földekre Invitált bennünket, ahol beszélgettünk az ott dolgozók egyikével, Jaksa Gáspárral.

— Családi alapon műveljük a répát, résziből. Tavaly kétszáz mázsa termett egy holdon. Én 1,500 négyszögölet vállaltam családommal és 2500 forintot kapunk érte — válaszait érdeklődésünkre a földműves, majd így folytatta: — Megérte. Tavaly elég jő esztendőnk volt.

Kiss Tamás elnök elmondotta, hogy a Jaksa család a répa jövedelmén felül kapott még tizenöt mázsa gabonát, emellé jön még a háztáji gazdaság évi haszna. Megkérdeztük a tsz gazdát arról is, mi a véleménye a szövetkezet vezetőségéről és helyzetéről.

— Ami a tsz helyzetét illeti, azt majd meglátjuk — mondotta.

— A vezetésről még annyit, hogy egyes vezetők sokat keresnek.

— Mindannyian így beszélnek — mondja az elnök nevetve, majd az ugyancsak mosolygó gazdához fordult: — Hányszor hívtuk már függetlenített brígádvezetőnek?

— Sokszor.

— Nem vállalom. Nem bírná azt az én Idegzetem.

— Ez az ember az egyik legjobb gazda volt mindig — mondta az elnök, miközben elindultunk megtekinteni az új halgazdaságot.

— Becsületesen dolgozik családjával együtt, de még számos kérdésben régiesen gondolkodik, mint sokan mások. Ilyenkor például aratás előtt elkezdődik a számolgatás, hogy s mintakéné, hányadából vállaljuk a munkát, mit szavazzunk meg majd a közgyűlésen. Megtörténik ugyanis, hogy kevés a gép, vagy rossz az időjárás, s ilyenkor szükség van a kézikaszára is. Tavaly egyes hangadók azt javasolták, hogy 2,5 mázsa gabonát adjon a szövetkezet egy hold kalászos learatásáért. Egész nap vitatkoztunk a közgyjjjésen, mire megegyeztünk abban, hogy 1 mázsa 30 kiló legyen rész holdanként.

A tömörkényi változás, pontosabban az új Tömörkény fő tényezője a halgazdaság. 500 holdon már üzemel, más részét javában építik. Az elnök invitálására ladikba ültünk Balogh János főhalászmesterrel, aki a távoli Fejér megyéből szegődött Tömörkényre, havi háromezer forintért, családostól. Hívták, mert errefelé senki sem ismeri a halmesterséget. Rajta kívül még öt vízi ember szorgalmatQskodik a tsz tógazdaságában, Szerető Bálint halászmester, Szabó Imre balszakos agrármérnök, meg három tanuló.

— A tanulók idevalósiak, három évre szegődtek — mondotta a főhalászmester. — Ok lesznek az első tömörkényi halászok.

4.

Mindössze néhány éve kezdődött meg Tömörkényen az igazi változás, amikor a szövetkezetben társult helyi földműves lakosság megszavazta a nagy átalakítási terv megvalósítását. De máris sok történt annak érdekében, hogy az egykori szegény falu jómódú gazdák otthonává váljék. Eltűnnek a külterjes gazdálkodás maradványai. A gépesített növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, öntözéses kertészettel, halastó, valamint szőlő- és bortermelés párosul. Idén takarítják be a néhány évvel ezelőtt telepített szőlő és a több, mint 40 milliós összköltségű halastó első termését.

KACZUR ISTVÁN, Szeged

Országszerte gyűjtik a szénát