Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-18 / 24. szám
ratislava, 198B. Június 18. Ára 1,— Kőa JfVII. évfolyam, 24. ssém. Szakmelléklet: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ • • • Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Az ember bajban ismeri meg a barátját m --------------------Összefogott az ország Egy évvel ezelőtt történt. A szakadatlan esőzés következtében megduzzadt vén folyó szürkésbarna vize Június 15-én 8 óra 30 perckor Patnál átszakította az elázott gátat és néhány őrá alatt elárasztott több ezer hektárnyi területet, maga alá temetve a gazdag termést ígérő gabonatáblákat. De nemcsak a határban pusztított az áradat, hanem Paton és Izsán néhány napon belül mintegy 400 házat döntött össze, tett lakhatatlanná a sebesen tovahömpölygő szennyes ár. Két nap múlva, Június 17-én a délelőtti órákban bekövetkezett a még nagyobb katasztrófa. Akkor Csicsó és Medve között szakadt ét a gát és percenként 1200 köbméter víz zúdult a csallóközi rónára. Később még Dunamocs alatt is felmondta a szolgálatot a gát és a kiömlő víz elárasztotta a falut és környékét. Alig telt el néhány nap és több mint 200 ezer hektárnyi terület került víz alá, s több mint 5000 ház összeomlott, avagy erősen megrongálódott. EMBEREK EZREI FEDÉL NÉLKÜL Amíg a gabonatáblák, kapások ott halódtak a víz alatt, félszázezer ember menekült a szélrózsa minden irányába, köztük legtöbben egy szál ruhában. — Mi lesz velünk? — fájdulták föl az anyák —, nincs többé otthonunk. A férfiak összeszorltott szájjal hallgattak. s csak néha tört ki belőlük vulkánszerűen a keserűség. Nem csoda, hiszen egész életük munkája omlott össze pár óra alatt. Sokan azt Is látták, hogyan roskad össze a családi ház, maga alá temetve bútort, berendezést, mindent amit évtizedek alatt szereztek. Lelkileg összetört emberek érkeztek Bratislavába, az újvári Járásba és szerte az országba. Az elkeseredett emberek azokban a napokban nem hittek senkinek és az őszinte ígéreteket is ámításnak vélték. Később, amikor kissé felocsúdtak á kábultságből, egyetlen gondjuk volt szeretteik felkutatása. A televízió, rádió, újságok siettek az elfásult emberek segítségére, s alig telt el egy röpke hét, ha szomorú szívvel is, de összetalálkoztak az együvé tartozók. Sokan nem hittek, nem bíztak semmiben. Pedig, ha a szörnyű katasztrófa súlya nem mar úgy a lelkűkbe, már akkor látniuk kellett volna, hogy a szovjet katona nyakig vízbe gázolva viszi ki a házból a csallóközi öregasszonyt, és a magyar hadsereg fiai is veszélyt nem ismerve mentik a menthetőt. A teherautókon, autóbuszokon, kétéltűeken cseh és szlovák fiúk szállították biztonságos helyekre az asszonyokat és gyermekeket. Cseh pilóta-vezette helikopter keringett a „tenger" felett, hogy segítségére legyen a rászorulóknak. De a szlovák és cseh vidékre kerülőket is testvérként fogadták és mindent elkövettek, hogy részben pótolni tudják a családi tűzhely melegét. MEGMOZDULT AZ ORSZÁG A párt és a kormány képviselő! a köztársasági elnökkel és a kormány fejével az élén már a legnehezebb napokban ellátogattak a tengerré vált Csallóközbe és ígéretet tettek, hogy az ország összefogásával rövid időn belül újjáépítik a rombadőlt falvakat. Alig telt el néhány nap, az egyes Járások felajánlásokat tettek, melyik község újjáépítésében segédkeznek. Országszerte gyűjtés indult, amelynek keretében milliók segítettek tehetségük szerint. ■ Az árvíz lassan elvonult, s már csak a visszamaradt mocsár, békanyál, kalász nélkül ringó szalmatenger, romhalmazok Jelezték pusztító nyomait. Az összedőlt házak között a lassan visszaszállingózó menekültek tanácskoztak a falu és a család jövőjéről. S nemsokára a malteros kanálé lett a szó, és a gátszakadáshoz legközelebb lévő faluban, Kulcsodon, gottwaldovi kőművesek rakták a téglát téglára és gyors tempóban nőttek a falak, épültek a nagy ablakos családi fészkek. Lassanként az ország legnagyobb falujáról, Gútáról ts eltakaródott a „zöldes-szürke szörny“, és hadseregünk katonái eltüntették a legnagyobb úr előtt térdrerogyott házakat. A többi községben is megmozdultak, s a védnökség! járások üzemeinek segítségével megindult az építkezés, Többhelyütt Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemel vállalták egyegy családi fészek megrakását, s ezt becsülettel teljesítették. Lassanként megszikkadt a talaj Is és eke vájta a beszennyezett fekete föld húsát. A magvető ember kissé kételkedve szorgoskodott. Vajon lesze ringó búzatenger munkája nyomán? LEGJOBBKOR SEGÍTETTEK Akármennyire Is Igyekeztek az építkezéssel, aránylag kevés került „kalap alá“ a múlt ősszel. — Mi lesz, hol telelünk? — gondoltak kesernyésen az összezsúfoltan lakó emberek az ijesztően közelgő hideg időre. Itt újból a baráti kéz segített. Megérkeztek a Szovjetuniótól kapott vlkkendházak. Ebben megfagyunk — Jelentették ki a pesszimisták. A tél meggyőzte őket, hogy nem volt Igazuk, és tavasszal több idősebb családfő kijelentette, ha nem lennének gyerekek, holta napjáig a faházban maradna. Jött a kikelet, a várva vért tavasz. Az újjáépítés döcögve indult. De aztán Jött a segítség, Jelentkeztek a védnökségl üzemek. Patra a senlcai és a hodonínl Járásból érkeztek építők. Izsán a galántai szakemberek szorgoskodtak. Megyeren újból megjelentek a bratislavai építőipari Iskolások és az Izmoskarú katonák. Gútán a CSISZ Központ brigádosal építenek. Az ország legnagyobb falujából a legfiatalabb várost varázsolják elő a szorgoskodó kezek. Gelléren, ahol 174 házból alig húsz maradt épen, már 45 család költözött az elkészült házba. Ebben a kis faluban a tábori járást a legjobb édesatyaként emlegetik, és soha nem fe-| lejtik az őszinte segíteniakarást. Keszegfalun Nagy Jenő régi harcos új ’ házafalán elhelyezett táblán ez áll; * (Folytatás a 3. oldalon.) Gazdag epertermést szüretelnek a Csitári hegyek alatt. Aratás előtt a farkaséi szövetkezetben Épp a legnagyobb dologidőben kerestük föl hazánk harmadik legnagyobb szövetkezetét — a vágfarkasdtt. Ez a közös gazdaság 3643 hektáros. Alig akad épkézláb ember a községben. Idősebbek, s fiatalok százai szorgoskodnak a mezsgyétlen határban. Kirajzottak, mint a méhecskék nektárgyűjtögetés idején. Az irodák ts üresek: vezetőknek, tisztségviselőknek se híre, se hamva .., Már jócskán megnyúlt az árnyék, amikor Pál Kálmán, a szövetkezel elnöke motorkerékpáron berobogott a székház udvarára, mögötte Ondrei Utíatinsky főagronó* mussal. Az alkalmat nyomban megragadva, szóba el* egyedünk. — Lesz-e sok aratnivalójuk? Sebtében számol az elnök, majd magabiztosan, nyu* godtan válaszol: — Közel másfél ezer hektárra tehető a hüvelyesekkel együtt. — Milyen terméskilátásnak néznek elébe? — Határszemle során megtekintettük a gabonákat.Közepes termés ígérkezik. Néhány héttel ezelőtt még úgy nézett kt, hogy a tavalyttól korábban felbúghalnak a gabonakombájnok. De a pár napos igen szeszélyes időjárás (hűvös, szeles, esős idő!) július első felére odázta el a gabonák be* érését. A kenyérmag betakarítása minden évben nagy erő* próbát jelent a tagságnak. — Hogyan készültek föl az aratásra? Lesz-e elegendő gépük? S hol tartanak a gépjavítással? Erre már a főagronómus felel: — A múlt évben nagyon megkéstünk a sok gabona betakarításával. Ezt az idén nem szeretnénk megismételni. Hat kombájnja van a közösnek, Ebből öt már üzemképes, egy pedig javítás alatt. További hét gabonakombájnt kapunk a gépállomás közvetítésével. Kevésnek bizonyul az öt sorológépünk, amelyből három szovjet, kettő pedig hazai gyártmányú. Az tdet aratásra a kévekötő gépeket is előkészítettük. Az egy kombájnon kívül üzemképesek a gabonabetakarító gépeink. Csupán az aratás közben előforduló géphibák javításához szükséges gépalkatrészek hiányzanak. Máris vannak 'dűlt, a szélvihar és zápor által összekuszált gabonáik. De bíznak abban, hogy a 120 trakto* ros, 6 kombájnos (összesen mintegy 250 személy) min* den igyekezetével azon lesz majd, hogy a temérdek gabona a lehető legcsekélyebb veszteséggel fedél alá kerüljön. Hiszen nem babra megy a játékI Száznyolcvan vagon gabonáról van szó. Ez nem kevés felelősséget ró a gépkezelőkre, s nemkülönben a vezetőkre. — Hogy állnak szállítóeszközök dolgában, elnök elv< társ? — Négy tehergépkocsink, s negyven pótkocsi már készenlétben. Ha valami üzemzavar leöadódik, a jól fel* szerelt gépjavító műhelyünk dolgozói nyomban munká* hoz látnak. S ha szükségét látjuk, vándor-javítóműhelyt is beállítunk. . — Kik tűntek kt jó munkájukkal a gabonabetakarító gépek és szállítóeszközök javításában?, Megfontolt, talpraesett a válasz. — Korát lenne még... Majd akkor lehet szó erről, ha már befejeztük az aratást. — Milyen módszert alkalmaznak az aratást illetőéh?, — Két menetesen aratunk majd, csak szükség szerint egyenesben. A gabona betakarításának ezt a módszerét 1961-ben ml próbáltuk ki a járásban elsőként — nagy* üzemi méretekben. E téren jó tapasztalataink vannak, Szót érdemel még: a gabonát betakaritóknak a sző* vetkezet saját üzemikonyhája szolgáltatja az ebédet, s hozzá egy-egy üveg sört. A gabonatáblákra kiszállított ebéd nemcsak időmegtakarítást jelent, a szövetkezett tagok feleségeinek nem kell a főzéssel pepecselniük Teljes munkaerőként dolgozhatnak a közös gazdaság* ban, ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Vetőmagtermesztő szövetkezet a farkasát. Nagyért örülnek annak a legújabb rendelkezésnek, hogy a ten mészetbeni, valamint a vetőmagon kívüli összes gabonát az államnak adják és helyette teljes takarmány ellát ás* ban részesülnek, Reméljük, hogy a tavalyitól jobb felkészültséggel, cél* ravezetőbb, tökéletesebb munkaszervezéssel sikerül ide* jében, s elenyésző veszteséggel betakarítani a közel másfél ezer hektár gabonát. (nkt)
