Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-11 / 23. szám
Több felelősséggel A szavalóverseny és az irodalmi színpadok fesztiváljának idei mérlege Ha az Idei szavalóversenyt és az Irodalmi színpadok fesztiválját akarjuk értékelni, elkerülhetetlenül idézni kell az elmúlt év hasonló rendezvényét. Ez az összehasonlítás mind minőségi mind mennyiségi szempontból fontos és szükséges. Az idei szavalóverseny résztvevőinek száma a tavalyihoz viszonyítva mintegy 50 százalékos csökkenést jelent. Ha ez a csökkenés olyan értelemben jött volna létre, hogy a „kevesebb több“, vagyis, hogy a résztvevők magasabb színvonalat képviselnek, mint a tavalyiak, akkor rendben is volna. Csakhogy ez a mennyiségi csökkenés egyben minőségi visszaesést is jelent. A szervezőbizottság rovására kell írni, hogy olyan szavalők kerülhettek az országos rendezvényre, akik kerületi, esetleg járási szinten sem vehettek volna részt a versenyen, tárgyilagos elbírálás után. (Gondolok itt például a Tóth Árpád versét szavaló fiúra, vagy József Attila Dunánál című versének az előadójára, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsem. De ide kívánkozik még a Kései sirató előadója is). A versek kiválasztása sem volt olyan sokrétű, mint ahogy azt joggal elvárjuk, egy országos szavalóversenytől. Sok volt az Ismétlés. Például Simon István, Nem elég című versét három szavalótói hallottuk, s Váci Mihály, Te bolond című verse is több Ízben szerepelt. Ezek természetesen objektív eredetű hibák. Végeredményben az előadóknak nem szabhatja meg senki, hogy milyen verset válasszanak, viszont azoknak kellene koordinálni azt, akik a szavalők válogatását végzik, akik felelősséggel tartoznak a Komáromba kerülő szavalókért, a versek, s az előadások színvonaláért. Ezen és csak ezen múlik minden. Ki kell zárni minden esetlegességet és tudatos irányítással oda kell hatni, hogy az idei események többé ne ismétlődjenek meg. El kellene azon is gondolkozni, hogy az idei összevont értékelés jogos-e? Az előző szavalóversenyeken a versmondásban négy kategóriában versenyeztek a résztvevők, korcsoportok szerint. Most viszont egyetlen kategória szerepelt csupán, s ide tartoztak diákok, felnőttek egyaránt. Ilyen értelemben az „erőviszonyok" felettébb aránytalanul oszlottak meg. Egy másodikos gimnazistával szemben nem állíthatunk olyan követelményeket, mint egy felnőttel, aki esetleg sokkal átfogóbban és több szempontból képes már közeledni az előadandó költeményhez. Persze, ez csupán feltételezés és érvényes lehet a fordítottja is. összefoglalva a szavalőverseny Idei eredményét, meg kell állapítanunk, hogy szavalőlnk előadásmódjában erős hanyatlás mutatkozik, a versek értelmezése kétséges, s ez alapjában meghatározta az idei szavalóverseny értékét. Hiba volna azonban, ha nem látnánk meg azokat a pozitív Jelenségeket, amelyeket a felsorolt hiányosságok ellenére is hozott ez az év. Ojra csak azt hangsúlyozhatjuk, hogy a rendszeres és tudatos munka hozhat csupán olyan színvonalat, amely méltó a Jókai Napokhoz. Ezt a rendszerességet tapasztalhatjuk néhány olyan szavaló és prózamondó esetében, akik évről évre az élvonalban szerepelnek. Hársányl Gizella tavaly a harmadik kategória harmadik helyezettje az idén az első helyre került. Szépe Katalint az elmúlt évben dicséretben részesítette a bírálóbizottság, most a második helyet szerezte meg. s ugyanez a helyzet a prózamondóknál Is. Raj Mária, Szabados Zsuzsanna és Oros Gyula az idén is a legjobbak között szerepelt. A bírálóbizottság döntése alapján a versmondásban s a prózamondásban a következő eredmények születtek. A Népmüvelődési Intézet és a CSEMADOK KB diját Harsányi Gizella Komárom (I.J, Szépe Katalin, Léva (II.) és Gergely Katalin, Komárom (III.T kapták. A Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciója külön dijával Mihályi Gabriellát (Rozsnyó), Nagy Gézát '(Komárom) és Kaiser Annát (Pozsony püspöki) jutalmazta meg. A prózamondásban a Népművelési Intézet és a CSEMADOK KB diját Furin Magda, Rozsnyó (I.), Szabados Zsuzsanna, Csallőközaranyos (II.) és Oros Gyula, Szene (III.)' kapta. A Szlovákiai Írók Szövetsége magyar szekciója különdljával Raj Máriát (Csata) és Czifra Erikát (Komárom) jutalmazta a bíráló bizottság. Tavaly Komáromban a Jókai Napokon hét irodalmi színpad munkáját és annak eredményét láttuk és ennek alapján helyzetükkel és színvonalukkal aránylag átfogóan megismrekedtünk. Különböző elképzeléseket, különböző módon felépített összeállításokat láttunk. Volt miről vitatkozni, s azt vártuk, e viták eredményét az idei szemlén mérhetjük le igazán. Sajnos, nem Így történt. Ugyanis a tavalyival szemben az idén mindössze három irodalmi színpad szerepelt a Komáromi Jókai Napokon. S ez a három előadás nem ad, mert nem is adhat átfogó képet az irodalmi szlnpadmozgalmunk tényleges helyzetéről. Tulajdonképpen olyan jelenségről van sző, amely nem csupán a ml irodalmi színpadjainkat érinti, hanem országos méretben is tapasztalható. Az utóbbi Időben ugyanis a szlovák és cseh irodalmi színpadokról sem nagyon olvashattunk a lapokban, még az olyan találkozó kapcsán sem, mint a prostéjovi. A viták sorén többen az irodalmi színpadok stagnálásáról beszéltek, amely valamilyen összefüggésben a felfokozott igényességgel áll kapcsolatban. Ezek a feltételezések azonban külön fejezetet képeznek, amelyekről még beszélnünk kell majd. Jelen esetben azonban az idei fesztiválon résztvett három irodalmi színpad előadásával foglalkozunk bővebben. Ezzel kapcsolatban több olyan tényezőt kell szem előtt tartani, amelyek az irodalmi színpadok mostani állapotával függenek össze. Ezek egyike az irodalmi színpad, illetve az irodalmi színpadok küldetése jelenlegi helyzete, munkája, és feladatai. Azért említem e tényezőket, mivel véleményem szerint csak ezeken keresztül vizsgálhatjuk a mostani viszonyokat. Az irodalmi színpadok feladatát meghatározni nem is olyan egyszerű, mint az az első pillanatban látszik. Általában úgy fogalmazzuk meg, hogy az irodalom, s azon belül a költészet népszerűsítését szolgálja. Ez az eset-Jelenet a Fáklya irodalmi színpad Tűzzel, késsel című előadáséból (Prandl Sándor felvételei) be nekik, hogy dolgozni akar egész emberségével, hogy gyümölcsöztetnl akarja az iskolában tanultakat a közösség érdekében és hasznára? Nincs rá szükség, van zooteehnlkusukl Nem adnak rá módot és alkalmat, hogy bizonyíthasson. Ezek után ml keresnivalója lehet a faluban? Semmi. Akit nem marasztalnak, az menjen, amerre a szeme látl Hát el is megyl Két vasárnapot sem vár. Ügy eltűnik a faluból, hogy hírét sem hallják. Csak azt kell még kitalálni és eldönteni, hogy hová. Szombaton hazajönnek a kijáró munkások. Majd érdeklődik. Varga Laci is hazajön biztosan Pozsonyból. Vele is beszélhet. Jó fiú a Laci, vele lehet okosan beszélni. A HÉT VÉGE felé Szabó Gábor újra megkérdezte tőle, mi lesz vele, mi a szándéka. — Nem maradok itthon <=» felelte Ferkő határozottan. — Hová akarsz menni? — Még nem tudom. Szabó Gábor mélyet sóhajtott. Benne volt a feje tartásában, hogy nem tetszik neki a fia terve. — Minek tanultál négy évig, ha nem akarsz itthon maradni? Kár volt... Egy-két évig itthon is kibírhatnál bármilyen munkát. Nem törne el a derekad. A büszkeségedből sem veszítenél... Miért kell mindjárt elszaladni? — Hát már maga is Így beszél, apám? — Hét hogyan beszélhetnék? Azt mondd meg nekeml — Azt hittem okosabb ember ... Szabó Gábor nagyot nyelt. Elvörösödött, de többet nem szólt. Másnap sem, meg azután sem. Úgy járt-kelt Ferkó mellett, mintha észre sem venné, mintha ott sem volna. Közben Ferkó az utcán találkozott régi tanítójával . — Hogy vagy, hogy vagy, Ferkó fiam? — kérdezte látható örömmé] és már messziről nyújtotta feléje a kezét. Nem valami nyájas volt a fiú felelete. — Mint az ablakráma, tanító úr. Hogyhogy? — Ogy, hogy magának is szeretnék valamit mondani, de inkább nem szólok, mert még azt találja gondolni a tanító úr, hogy neveletlenebb vagyok, mint valamikor voltam. — Mondd csak ki bátran, fiam, amit gondolsz! Mondott szóból ért az ember. Kétszer sem kellett biztatni Ferkőt, egyszuszra kipakolta mindazt, •ml a begyét nyomta. (Folytatjuk.) Furin Magda a prózamondók versenyének győztese leges és nagyon tág meghatározás azonban korántsem jelenti a teljességet. Mégpedig azért, mert maga a „műfaj“ állandóan fejlődik, körvonalai még sok esetben meghatározatlanok és nagyobbára műkedvelő irodalmi színpadainknál — sajnos más nincs — egy, esetleg néhány egyén elképzeléseit, felfogását tükrözik. Az utóbbi jelenség tapasztalható és mutatható ki a CSEMADOK rimaszombati helyi csoportja mellett működő Fáklya Irodalmi Színpad idei „Tűzzel, késsel“ című összeállításában is. Természetesen ez az egyféle koncepció sok pozitívumot hordoz magában, (tökéletes összeállítást, egységes rendezés lehetőségét stb.), amely többé-kevésbé a rimaszombatiak mostani előadását jellemezte is. Azonban felmerül az elmerevedés lehetősége is, amely gátat képezhet a további fejlődés útján. A rimaszombati együttestől megszoktuk, hogy bátran hozzányúl olyan társadalmi jelenségekhez, amelyek korunk visszásságait tükrözik a költészetben. A „Tűzzel, késsel“ című összeállítás is Ilyen jellegű. Veres János, a műsor szerkesztője megpróbált feleletet adni a háború után eltelt idő társadalmi fejlődésére. Szinte évről évre nyomon követhetjük az ember felemelkedésének útját; a versek egymásutánja már-már az évek sorát Jelenti. Ez az elképzelés több helyen megragadja a hallgatók figyelmét, de csak akkor, ha a vers, amelyet a szavaló tolmácsol, valóban hűen tükrözi a kort. A Fáklya Irodalmi Színpad elért egy olyan átlagszínvonalat, amely a mi viszonyaink között az élvonalba emeli a csoportot. De a bemutatott előadás azt is iputatja, hogy megmaradtak az eddig elért színvonalon, vagyis nem tapasztalható az a fejlődés, amelyet joggal elvárunk a rimaszombatlaktól. Mács Zoltán, az előadás rendezője a meglévő anyagot a legegyszerűbb eszközökkel próbálta a hallgatók elé hozni. Sok esetben ez a törekvése sikerrel járt. Helyenként azonban csökkentette a hatást a nagy tömeg mozgatása, vagy éppen annak merevsége. Míg az előbbi, vagyis a mozgás esetenként hangulatot teremtett, addig más esetben ezt a hatást és feloldott helyzetet megbénították a merev képek. A losonci Korunk ifjúsági klub irodalmi színpada „örvénylések Bartók Béla körül“ című összeállításával szerepelt a fesztiválon. Varga Ervin, a műsor szerkesztője és rendezője magas színvonalú összeállításban próbálta bemutatni a bartóki életművet. Sajnos, a fiatal csoport a túl igényesen szerkesztett összeállítással nem tudott teljes egészében megbirkózni. Ez elsősorban a szavalókon múlott, akik sok esetben nem tudták kellő művészi erővel és hitelességgel tolmácsolni az összeállításban szereplő verseket. Különösen érezhető volt ez az összeállítást záró versnél. Az elképzelés és az igényesség azonban mindenképpen pozitívan értékelhető. Érezni, hogy a losonciakban van bátorság és kezdeményezési kedv. Ha a szavalők előadói színvonala ezzel egyensúlyba kerül, a jövőben bizo-Színpad a padláson Egy művelődési otthon színpad nélkül bizony nem sokat ér. Körülbelül annyit, mint a fürdőszoba zuhanyozó, vagy fürdőkád nélkül. Ugyanis mindkettőben sokmindent lehet csinálni, csak éppen azt nem, ami rendeltetése, célja lenne. És Dunasápon pontosan ilyen a helyzet. Immár négy éve, hogy tűz pusztított a kultúrházban. Mentették ami menthető volt, ám a berendezést, Így is több mint negyvenezer korona kár érte. Többek között Jelentősen megrongálódott a színpad is. Olyannyira, hogy le kellett bontani. Persze eltúloznánk a dolgot, ha most azt állítanánk, hogy az illetékesek nem törődtek a sápi művelődési otthon sorsával. Törődtek, hogyne törődtek volna. A javítások céljára tizennégyezer koronát juttattak a sápiaknak, a falu is kiszorított magából tizenhatezret és lényegében rendbetették a termet. Az ám, csakhogy ennyi pénzből a színpad visszaállítására már nem futotta. Mármost azt gondolná az ember, hogy a dolgok ilyetén állása mellett az illetékesek előteremtették a helyreállításhoz szükséges ötezer koronát. S lám, lám — ott, ahol akadt harmincezer, ötezer már nem találtatott. Következésképp a sápi művelődési otthon színpadának épen maradt részei felvándoroltak a szóban forgó épület padlására, és most ott várják sorsuk jobbrafordulását. Vajon meddig? Remélhetőleg már nem sokáig. Addig azonban bizonyosan, amíg a sápiak pénz helyett csupán szép Ígéreteket kapnak. Bár a kultúrház padlásán, a színpad mellett, még tetemes mennyiségű Ígéret fér el, mégis jó lenne elővigyázatosnak lenni. Hátha a végén leszakad ennek a szerencsétlen sápi művelődési otthonnak a padlása is. Vagy mi lenne például, ha a szövetkezet, esetleg az állami gazdaság sietne a nemzeti bizottság segítségére s közösen oldanák meg a problémát. Talán nem kell különösképnyára sok élményt szereznek még a közönségnek. Az idei fesztivál harmadik és egyben utolsó előadását a Csatal Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada jelentette. Aarany János Toldi című elbeszélő költeményének dramatizált változatát mutatták be. Dicsérendő a Jó szándék, a klasszikus magyar irodalom népszerűsítése, s Jőleső a tudatos munka ténye is. Viszont a dramatizáció már sok vitatható momentumot rejt magában. Olyan önkényes betoldásokat engedett meg magának a színpadi változat szerzője, amelyek egyáltalán nem indokoltak, s ezenfelül a Toldiból csupán a cselekményt emelte ki az egész mű rovására. Az említett három irodalmi színpad mellett — valami csodálatos szervezési véletlen folytán — fesztiválon kívül bemutatkozott még a Komáromi Petőfi Ifjúsági Klub, a CSEMADOK pozsonyi szervezetének Forrás Irodalmi Színpada és a József Attila Ifjúság! Klub irodalmi színpada is. A komáromiak Rácz Olivér Kassai Dalok című műsorával, a Forrás Csokonai Az özvegy Karnyőné és a Két szeleburdlak előadásával, a József Attila Ifjúsági Klub Mrozek A rendőrség című drámájával szerepelt. E három előadás közül magasan kiemelkedett a Forrás, Az özvegy Karnydné és a Kőt szeleburdlak című előadása. Minden tekintetben nagyszerű teljesítményt nyújtott az együttes. Á Komáromi Petőfi Ifjúsági Klubnak az említett előadás az első bemutatkozása volt, s ez mint tény, nagyon jelentős, hisz Komáromban é téren hosszú évek során semmi sem történt. A József Attila Ifjúsági Klub Mroíek előadásét ha a „felelőtlen" és „fegyelmezetlen" jelzőkkel illetem, túl tapintatosan fogalmaztam. Ezért inkább nem is foglakozom az előadás „színvonalával“. Az idei fesztivál, amelyen hivatalosan három csoport szerepelt, sok problémát vetett felszínre, amelyek megoldásra várnak, ha tovább akarunk haladni. S itt elsősorban a központi szervek irányítása jelenthet hathatós segítséget. Több felelősségre van szükség. Az idei fesztivál tanulságaiból le kell vonni a következtetéseket és Józanul, az irodalmi színpadok lehetőségét figyelembe véve kell folytatni a munkát. Gál Sándor pen hangsúlyozni, hogy az ő érdekük is megfelelő kulturális lehetőségeket biztosítani a falu Ifjúsága számára. S hogy a színpadért vívott kilátástalan küzdelemben a nemzeti bizottság se legyen annyira magára hagyatott, hát a falu népe is hangot adhatna különböző gyűléseken, összejöveteleken jogos követelésének. Mert aki egész héten át becsületesen, szorgalmasan dolgozik, annak joga van a szórakozásra, művelődésre, kulturális tevékenységre is. Mégpedig elvitathatatlan joga, olyan, amelynek érvényesítése elé ötezer koronyánl összeg nem gördíthet éveken keresztül akadályt. P. I. FIGYELEM! Minden régi könyv értékes! Sürgősen keressük — és különösen nagy árat fizetünk az alábbi témakörökbe tartozó könyvekért: ősnyomtatványok, slovenica, enciklopédikus és irodalmi művek, térképek a múlt évszázadokból, főleg színezettek, népviseletekről, fegyverekről, üveg és porcelán művészetről, szőnyegekről, valamint képzőművészetekről szóló könyvek, éremtan (numizmatika), származástan (geneoiógia), bibliográfia (Rizner és más szerzők), bibliográfia magyar, mint Szinyei, Petrik, Szabó stb., herbáriumok, növénygyűjtemények, Seitz: Die Gross — Schmetterlinge Europas, szépirodalom minden nyelvű. Küldjön azonnal ajánlatot! Megtekinteni házhoz jövünk vidékre is. ANTIKVARIÁT, Bratislava, Sedlárska 9. Telefon 374—17 Harsányi Gizella a szavalóverseny győztese
