Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-04 / 22. szám
Az embernek a hétköznapok fárasztó munkája után jólesik a pihenés, mert ilyenkor új erőt meríthet, visszatekinthet az eddig megtett útra és elgondolkozhat azon, hogy miként tovább. Ilyen ünnep számunkra a június, a vadászat hónapja. Azonban nem minden ünnep egyformán ünnepies. Számos olyan ok van, amelyek különleges jelleget kölcsönöznek neki, de mindig várva-várt, kedves, örömteljes, s tudatunkban fontos helyet foglal el. Az idei vadászat hónapjának jellegét a CSVSZ konferenciáin, de mindenekelőtt a Prágában lezajlott VI. rendkívüli kongresszus szabják meg. A kongresszus előkészületei fárasztók és igényesek voltak, de jelentőségét tekintve ez vadászatunk fejlődésében mérföldkőnek számít. A jövőben munkánk minőségbeli javulását szeretnénk elérni. Számos olyan problémánk is akad, melyekkel kapcsolatban nézeteinket még egységesíteni szükséges. Tekintettel mindezekre a gondokra nagyon jól esik majd a vadászat hónapja nyújtotta szünet. Talán jót teszünk, araikor e hónapnak nem adunk különösképpen ünnepélyes jelleget, inkább pihenésnek, „apró családi feladatok“ rendelkezésének tekintjük, amelyekre munkaközben nem maradt elég idő. Többek között Liptovsky Mikuláson megtekinthetjük majd a hegyi és hegyaljai körzetek kiállítását, amelyen a vadászat is képviselve lesz. Az egyes járásokban trófeakiállításokat vagy kisebb propaganda jellegű vadászkiállítást látogathatunk meg. Szlovákiai választmányunk az újságírókkal tartott értekezés után az említett kongreszszus eredményeinek hosszabb ideig tartó propagációjába kezd, mivel ez vadászatunkat néhány 85 éve született Kittenberger Kálmán Juml Sigfried NSZK-beli vadász Turany n. V. körzetében egy gyönyörű medvét lőtt, melynek súlya kizsigerelés után 292 kg volt. A gereznát és a fejét trófeaként magával vitte. (Foto: Habrovsky) A murányi várrom körvonalai lassan ködbe vesztek, amikor Ondrej Chudic, a maretkynái erdörészleg vezetője körútját végezte, jóllehet már túllépte munkaidejét. De melyik lelkiismeretes erdész nézi az óráját, amikor leltározásra vár a faállomány, elfuvarozásra a kidőlt fatörzsek? fán Suhaj nevű munkatársa és fán Zrak felügyelő, akik kíséretében voltak sem nézték az Időt. Az ünnepélyes csendet nagyritkán szakította meg egy felriasztott őzike menekülése vagy egy felrebbenő fajdkakas szárnycsapkodása. A három erdész éppen egy völgykatlanba készült leereszkedni, amikor Chudic éles szeme valami mozgolódást vélt felfedezni a sűrűségben. Társait csendre intve lekapta válláról puskáját és közelebb lopakodott. Akkor vette csak észre, hogy vadkan helyett medvével áll szemben. Mit tegyen? Jobb híján egy vékony fatörzs mögé bújt, egyéb fedezéket nem talált a közelben. Hátha a medve nem veszi észre! Mindenáron el akarta kerülni a találkozást, mert az anyamedve máris szimatolt és vésztjósló mormogással közeledett feléje, miközben a medvebocsok vígan ugrándoztak körülötte. — Ne lőjjetek! — kiáltott hátra társainak. — Anyamedve! Azok meg csak bíztatták, löjjön nyugodtan, hiszen életveszélyben van. Végül elsütötte fegyverét, de az állat feje fölé célzott abban a reményben, hogy elménekül. Chudic szerencsétlenségére az egyik medvebocs folyton ott lábatlankodott az orra előtt, anyja pedig követte. Mát hátsó lábaira állt támadásra készen, amikor eldördült a második lövés. Ezúttal a medve elé a földbe fúródott a golyó, felkavarva a száraz faleveleket. A hatalmas állat dühödten csapkodta mancsával az avart, majd kicsinyeit „visszavezényelve“ eltűnt velük a bozótban. — Nem szeretnék még egyszer találkozni vele— jelentette ki Chudic elvtárs. De lelőni nem akartam, ő képviseli kicsinyeivel együtt az egyetlen medvecsaládot erdőkörzetünkben. Ondrej Chudic elvtárs élete veszélyeztetésével is megkímélte az értékes vadat. Krátky f. Ünnepi pihenés alapvető Keraesoen változott módon viszi a további fejlődés felé. Minden vadásztársaságban gondoskodni kell arról, hogy szövetségünk tagjai ezeket a változásokat alaposan megismerjék. Ezzel és más feladatokkal kapcsolatban szövetségünk járási választmányainak aktíváin a szervezeti vezetők az egész kétéves választmányi időszakra vonatkozóan megbeszélik a teendőket. Bratislavában összejönnek a lektorok és a vizsgabiztosok az összes szlovákiai járásokból a vadászjelöltek előkészítésében mutatkozó hiányosságok megvitatása és helyrehozása érdekében. Szükségesnek mutatkozik a szakirodalom nagyobb mérvű tanulmányozása, hogy a tervezett minőségbeli változásokat elérhessük. Kongresszusunk határozatainak teljesítése megkívánja, hogy felkeltsük a szövetségünkön kívülálló nyilvánosság, főként a helyi és a járási vezető dolgozók érdeklődését munkánk iránt, célunk elérése érdekében. Az ifjú vadászokkal való törődés kezdeti sikerein és sikertelenségein túljutottunk. Ezidén júliusban pionír vándortábort rendezünk a nyugatszlovákiai kerületben, amely az ifjú vadászok köreinek legjobb 12—15 év közötti fiútagjai számára jutalmat, a pionírkor vezetőiként tevékenykedni kívánók részére pedig előkészületet jelent. Járási szervezeteink vezetői számára lehetővé tesszük a pionírtábor meglátogatását, hogy tapasztalatokat szerezzenek a jövőben járásuk területén megrendezésre kerülő hasonló táborozással kapcsolatban. A rendezvények és elgondolások megvalósításához sok sikert kívánunk. DuraCinsky JAN -Veszélyes találkozás -A híres Afrika-utaző és vadászíró Léván született 1881- ben, ahol meg nem jelölt szülőháza ma is áll. Apja egyszerű cipészmester volt és kisfia, hogy tanulhasson, belépett a „lévai szegények iskolájába“, ahogy a tanítóképzőt írásaiban elnevezte. Tudásszomja mái lévai kisdiák korában is nagy volt, hermelint fogott és azt tanulmányozta. A Garam partján talán mái akkor arról álmodozott, hogy egyszer elkerül a Tanganyika tó partjára és ott földrajzi, állattani és növénytani tudományos kutatásokat végez. A lévai álmok a sors segítségével meg is valósultak. Elvégezvén a lévai tanítóképzőt a szerzett tudás nem elégítette ki és beiratkozott a budapesti polgáriiskolai tanárképző természetrajzi szakára és így gyakran eljárt a múzeumba. Egy preparátor 1901-ben beajánlotta őt egy afrikai tudományos expedícióba. Azután többször megjárta Afrikát, rengeteg növényt gyűjtött, hatalmas állatgyűjteményt szerzett a budapesti állatkertnek is. Amikor az első világháború kitört az angolok az ártatlan tudóst Ugandában minden ok nélkül elfogták, hosszú évekre Indiába deportálták és elkobozták értékes tudományos gyűjteményét. Élete végén Nagymaroson telepedett le és egy vadász szaklapot szerkesztett. Sok érdekes és értékes tudományos munkát Irt útjairól. Szülővárosáról sohasem feledkezett meg és a lévai múzeum ma is őrzi gyűjteményeit Mártonvfilgyi László
