Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-06-04 / 22. szám
Új utakon a magyar halastó-gazdái kodás A magyar Alföldön, az ország egyik legaszályosabb vidékén, főleg szikes és rossz szerkezetű réti talajon 700 hektáron létesült az elmúlt évek során a tógazdasági kutatások legfőbb otthona: a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet szarvasi Kísérleti Halastava. A kialakult komplexum ma mintegy 200 különböző méretű halástóból áll. Az apró tavak csak ötven—száz, az összehasonlító kísérleti tavak ezerhatszáz—ötezer négyzetméter területűek. Az új elgondolásokkal megépített három sugártó-rendszer mindegyike 16—16, egyenként 4000 négyzetméteres kísérleti tóból áll. Az üzemszerű kísérletek 14, egyenként 8 hektáros tóban folynak, a nagyüzemi kipróbálás pedig tíz nagyobb, 20—25 hektáros halastóban történik. A tóépítések során — a kubikosok és földmunkagépek — sok százezer köbméter földet mozgattak meg. A halastavakkal egyidejűleg halkeltető, kémiai és biológiai laboratórium, kertes lakóházak, kultúrház, üzemikonyha és étkezőterem is épült. Elkészült továbbá egy víziszárnyastelep a hozzátartozó törzsólakkal, keltetővel, nevelőházzal és az összehasonlító kísérletek céljára készült ólakkal. Az intézmény a főhatóságok által jóváhagyott országos méretű kutatási feladatokat valósít meg, melyek nemcsak a haltenyésztés különböző problémáit ölelik fel. Kiterjednek a kombinált hal és víziszárnyas tenyésztési eljárások kidolgozására, sőt a tógazdaságokkal kapcsolatos váltógazdálkodási lehetőségek kikísérletezésére is. A most induló harmadik ötéves terv, de a távlati tervek is a halhústermelés és fogyasztás nagyarányú fejlesztését irányozzák elő Magyarországon. Ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak, csupán a halastavak területi növelése korántsem elégséges. A terület, a takarmány és népesítő anyag mennyiségi fejlesztése mellett a halászatbiológia ismeretei alapján olyan módszerek, eljárások kidolgozására van szükség, amelyek lehetővé teszik a gyors eredmények biztonságos elérését. A szarvasi Kísérleti Halastavak kollektívája — élen fáradhatatlan, mindig az újat kereső vezetőjével, S z a 1 a y Mihálylyal — ezeket az új utakat, újabb és eredményesebb módszereket igyekszik felkutatni. Szerteágazó munkájukból ez alkalommal csupán két olyan témáról számolunk be, amelyek már a közeli évek gyakorlatát is nagymértékben segíthetik. PONTYNEMESÍTÉS Magyarország legnevesebb tógazdaságaiból összegyűjtötték a legkiválóbbnak tartott anyapontyokat. Tényleges értéküket utódaik összehasonlító teljesítményvizsgálatával mérik. Ezért a pontyszülőket a kipofizálás, az azonos ikramennyiségek mesterséges „lefejése“, megtermékenyításe és keltető palackokban történő keltetése segítségével egyidőben szaporítják. Az ivadék meghatározott menynyiségét egyforma tavakban és ugyanazon tó, mint közös élőhely, csupán drótkerítéssel elválasztott rekeszeiben meghatározott időnként áthelyezik. A halak már a második év végére elérik az egy kilót meghaladó súlyt. A vizsgálatok alapján kialakult a törzsek értékének sorrendje: melyiknek jobb az életereje, melyik nő gyorsabban, melyik értékesíti jól a természetes táplálékot és a mesterséges takarmányt, hol több az ehető testrészek aránya, hol kevesebb a szálka, melyik törzs hajlik kevésbé a zsírosodásra. Utána annak eldöntésére, hogy a talált jó vagy kedvezőtlen tulajdonságok az apai, vagy anyai vonalnak köszönhetők-e: egyetlen hím ivarsejtjeivel valamennyi pontyanya ikráját megtermékenyítik, majd mindegyik hím tejét felhasználják ugyanazon anya termékenyítésére. így tisztázható a szülők „genetikai felelőssége“. Ha aztán valamennyi vizsgálat egybehangzóan kimutatta, hogy mely pontytörzsek és egyedek hordozzák a legjobb értékmérő tulajdonságokat, kezdetét veheti a tudatos keresztezés is. Ennek célja a haltenyésztésben sem kisebb, mint jobban növekvő, húsos hibridek előállítása. KÍSÉRLETEK A HALÍVADÉK BIZTONSÁGOSABB FELNEVELÉSÉRE A vizsgálatok legfőbb kérdése, milyen módszerekkel lehet egy pontyanyától a mainál sokkal több, nagyobb és még egészségesebb pontyivadékot előállítani. Ha sikerülne biztosan megoldani, hogy az ivadék őszig a mai 2—5 dekás súly helyett 10—20 dekásra növekedjék, a mai hároméves üzemforma helyett országosan általánossá lehetne tenni a kétéves üzemet: az ikrából már másfél éven belül áruhalat nevelhetnénk. Ezért arra törekszenek, hogy a szokásos május—júniusi ívatási idő helyett már áprilistól kezdve tömegesen nyerjenek ikrát. Ehhez a kiválasztott pontyanyákat langyosabb vízben teleltetik, tavaszodáskor pedig fóliatetős nádházban ikraérlelő medencében ivartermékeik gyorsabb beérlelődését késztetik. A temperálási program végén az ikra mesterséges elvételét hypofizálással biztosítják és palacokban keltetik. Bevált az a szarvasi egyszerűsítés, hogy az ikrát közvetlenül a kelés előtt — akár a vetőmagot —, közvetlenül az ivadéknevelő tavakba osztják szét. így ugyanabban a vízben lát napvilágot az érzékeny parányi hallárva, ahol életének első, legkritikusabb időszakát is jó egészségben és gyors növekedésben kell eltölteni. Az ivadékra számtalan kártevő, vízibogár és parányi bogárlárva leselkedik, ha pedig már kiette a tóból a parányi rákocskákat és éhezni kezd, bőrét, kopoltyúit pusztítóparaziták százai lephetik el. Ez a fő oka annak, hogy ma országosan még csak néhányezer ivadékot nyernek egy pontyanyától, pedig az sok tízezer is lehetne. A kártevők és élősködők kiirtása közvetlenül a vízben eddig megoldhatatlan volt. Most egy új vegyszerrel lehetővé vált a víz közvetlen kezelése is. A kártevőket egymilliószoros hígításban is elpusztítja — még a szikes vizekben tömegesen elszaporodó, páncéloshátú tócsarákot is — ezért kevés kell belőle és a kis tavak kezelésére gazdaságosan alkalmazható. A szer a halakra teljesen veszélytelennek bizonyult, kár, hogy a fontosabb haltáplálék állatkákat is elpusztítja. Ezért néhány nappal a tókezelés után az ivadékot más tóba kell áthelyezni, vagy csak a vizet cserélni és az ivadék bőségesebb etetéséről gondoskodni. . Bár csak két kutatási témáról, illetőleg eredményről tudtunk e cikk keretében számot adni, úgy gondolom némi bepillantást adunk abba a sokrétű, alapos kutatómunkába, melyet a halászat fejlesztése érdekében Magyarországon wS- geznek. Dr. Sütő Kálmán Horgászfelszerelések újdonságai utánvéttel, postafordultával szállítunk: Vontató orsókat BABY védjegyűt, tartaléktárcsával , . 55 koronáért SCHARK védjegyűt jobb- és balkezesek számára .................................................................35 koronáért ROEN EXP. védjegyűt fémtárcsával » , 90 koronáért TAP védjegyűt , , , , , ■ , 140 koronáért ROEN védjegyűt . 110 koronáért REEX védjegyű fémtárcsát . , , , 44 koronáért STABIL 4 védjegyűt . > . a ■ ■ 63 koronáért Öreges laminát horgászbotokat teljes szavatossággal, várakozási idő nélkül szállítunk: SÄZAVA védjegyű, kétrészest, 160 cm 120 koronáért CIDLAN védjegyű, kétrészest, 215 cm 140 koronáért DUNAjClK védjegyű, kétrészest, 270 em 170 koronáért Zsinórokat mfilegyezésre 16, 18 és 23 koronáért, szervezeteknek és magánszemélyeknek azonnal szállítunk. Gumicsizmát, gumikabátot és egyéb halászfelszerelést kívánságra utánvéttel, — számla ellenében küldjük: Cím: Rybáfsky sport, DZP, Praha 1, Maié nám. 14., telefon 24 76 71; vagy Rybáfská prodejna Dűm Sportu, Národní trída 28, Praha. TÓGAZDASÁGI HALTENYÉSZTÉSI VILÄGSZIMPÖZIUM RÓMÁBAN Rómában ez év május 18-tól 25-ig tógazdasági haltenyésztési világszimpóziumot tartottak a FAO szervezésében. A haltenyésztés — amely az utóbbi néhány évtizedben erőteljes fejlődésnek indult és egyre jelentősebb szerepet kap a világ lakossága élelmiszerellátásában — már számos kongresszusnak volt témája. Eddig azonban még nem volt lehetséges, hogy a világ összes e téren működő kutatói egybégyűljenek, hogy kicseréljék nézeteiket, megfelelő kritika alá vessék Ismereteiket, a kutatások módszereit ős a gyakorlatban már bevezetett eljárásokat. A FAO konferenciája 15. ülésszakának határozatát, hogy ez év májusában világszimpóziumot hívott Össze ebben a témában, ezért üdvözölték annak' idején mindenütt lelkesedéssel mindazok, akiknek valamilyen formában kapcsolatuk van a halászattal. S. K. 7
