Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-05-28 / 21. szám

Méhürülék- és viaszfoltok tisztítása

A viaszfoltokat egyszerű kitisztítani meleg vasaló és itatóspapír segítségével. Az itatóst a foltra tesszük, azután áthaladunk rajta a meleg vasalóval. A viasz az itatóspapirosba felszívódik.

A méhürülék foltjait jól eltávolíthatjuk benzinnel olyképpen, hogy a tiszta, vékony posztó vagy vászondarabot megnedvesitjük és a foltos helyet dörzsöljük.

Füstölőanyag

Nagyon jó a korhadt fűz, korhadt nyárfa, taplógomba. Az erdőbe vándorló méhész e célra gyűjti és igen előnyösen felhasználja a fenyőfa megszárított tobozainak széthullott pikkelyeit. Hoszszú ideig és kellemesen füstölnek.

Tudnunk kell, hogy a füstölőszer akkor jó, ha lassan és jól füstöl, nem alszik ki könnyen, füstje nem izgatja a méheket, egészségükre nem veszélyes és olcsó.

Nagyon kellemes füstölőszert gyűjthet magának a méhész a Margitvirág csoportjába tartozó Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) gyűjtésével és szárításával. Virágzás idején gyűjtjük. Ártereken, töltéseken, árkok mentén, vágásokban, nyirkos szántókban igen gyakori. Szagos a levele és virágja. Sok van belőle. Összevagdalva vagy nyírva nagyon jó és kellemes füstölóanyagot szolgáltat.

A gyomorvészes családok kaptárjainak fertőtlenítése

A legegyszerűbb fertőtlenítési mód a kaptárnak forrasztalólámpával történő enyhe kiégetése. Nem szükséges a kaptárt, annak belső deszkáit egészen feketére égetni. Ha előzőleg a kaptár oldalát, sarkait, éleit kaparóval megtisztítottuk, a kaptárszolga hajlott éles részével lekapartuk, akkor elég a kaptár falán a forrasztólámpával lassan végigmenni. A sarkoknál, éleknél tovább tartjuk a lámpát.

Ugyancsak egyszerű módja a fertőtlenítésnek az égő spiritusszal való fertőtlenítés. Ez tulajdonképpen a forrasztalölámpát helyettesíti. Spirituszt teszünk a permetezőbe. Ezzel megpermetezzük a kaptár falait, éleit, sarkait, majd meggyújtjuk. Ezáltal kiégetődik a kaptár. Természetesen vigyázni kell a tűzre.

Fontos, hogy ne feledkezzünk el a röpnyílás fertőtlenítéséről.

A méhek biológiai egysége

A rajzásnak, a csendes anyaváltásnak, az anyapótlásnak, petés vagy álcás nevelésnek és a biológiai egységnek természettan! feltételeik vannak, mert ezek a méhcsalád minden fejlődési mozzanatában évezredek során, a természetes kiválasztódás törvényei szerint alakultak ki.

A méhek minden fejlődési mozzanatát úgy boncolgatjuk, ahogy az a természetben zajlik le. Az ilyen részletes boncolgatás elvezet minket minden mozzanat természettani feltételeihez.

Ez az első mindenkori általános szabály.

Így kell eljárnunk az anyanevelés esetében is, de itt állítom azt si, hogy az eddigi szokástól eltérően a mézelőméh biológiáját nem lehet az egyes események szerint csak elmondani, hanem meg kell állapítani minden mozzanat természettani (biológiai) feltételeit és ezeket kell részletesen ismertetni és indokolni.

Ezeket a természettani feltételeket nem lehet méhegyenként kutatni, mert a mézelőméh egyedei csupán életképtelen rovarok. „Biológiai egységet" csak a méhcsalád képez. Egyetlen méhanya nem képezhet családot. A herék

sem. De még a dolgozók csoportja is csak elpusztulhat, ha anyátlan. Nyilvánvaló tehát, hogy itt nem méhegyedekkel, hanem egy méhcsaládba tömörített, de bonctanilag teljesen különböző méhcsoportokkal és egy méhanyával állunk szemben. A biológiai egység tehát egy anya és több méhcsoport

összessége, mert a fajt csak ez a biológiai egység tudja tovább vinni. Ezek a dolgozók tisztogató és őrző csoportja, a dolgozók fiasítást nevelő dajkacsoportja, a dolgozók kijáró, gyűjtő csoprtja és a herék. Az anya, a herék és a dolgozóméit között nem vitás a biológiai és bonctani teljes különbség. Csak a dolgozók csoportjait kell megvizsgálni, vajon létezik-e közöttük is ez a biológiai és bonctani különbség?

A sejtből kibúvó fiatal méh még támolyog, de pillanatok után már a legszorgalmasabban és teljes erőben végzi a sejtek tisztogatását. Közben táplálékot is vesz magához, melyet kezdetben az idősebb dolgozóktól kap, majd később maga szerez meg. Igaz, hogy testének felépítése fizikailag már dolgozó méh, de garatmirigye "fejletlen, s ezért pempőt termelni nem tud. Mézhólyagja nem termel enzimeket, nem tud mézet érlelni. Szárnyai gyengék, nem lehet kijáró, gyűjtőméit. Csak egyetlen benti munkát képes végezni. Később kifejlődnek a rágószervei és garatmirígyei. Ekkor már pempőt termel, mézet érlel, de már nem tisztogat és még most sem hivatott arra, hogy a gyűjtőméit munkáját végezze. Végül kijáró, gyűjtőméh lesz. Szárnyai megerősödnek, garatmirigye elsatnyul. Fizikai testalkata tehát' többszöri biológiai átalakulással megváltozik, más és más munkát képes csak végezni, ezért joggal mondhatjuk, hogy a dolgozók között biológiailag és bonctanilag legalább három különböző fajta dolgozóméhet találunk.

Ez az indokolás meglepő, de

A fiasításnak

sóra van szüksége

Már hosszú évek őta ősszel a telelőbe menő méhcsaládoknak téli eleségül 0,25 %-os sőscukorszirupot adagoltam. Adagoltam a citrom kifőzött héjának levét és hangyasavat is. Ezt azért tettem, hogy az anya a szokottnál korábban kezdje meg a petézést. A későn kezdődő tavasz miatt 1901-től az említett pőtanyagokat nem adagolom a cukorszirupba. Adagolnám, ha előre tudnám, hogy a tavasz normális időben kezdődik. Nálam a későn érkező tavasszal párhuzamban kívánatos a fiasitás előmozdítása.

Megfigyeléseim alapján nem a dolgozó méhek részére adagoltam a sőt, hanem azért, mert a fiasitás fejlődéséhez a dajkáló méhek részére szükséges a ső akár csak a pempő, méz, víz, virágpor és a meleg.

Az első tisztuló repüléstől a mézűrök feltevéséig, bent a kaptárban 0,50 %-os sósvízzel itatok már 32 év óta.

Mézelés kezdetétől fogva, amikor a mérleges kaptár már gyarapodást mutatott, a szabadban felállított sósvizes itatót kevés méh látogatta. Ezt annak tulajdonítom, hogy a nektár és a mézharmat is bizonyos mennyiségű sót tartalmaz, a fiasitás pedig a hordás mennyisége szerint korlátozva van, tehát elegendő az a sómennyiség, amelyet a nektár nyújt.

De amint megérkezett július közepe, a szabadban felállított sósvizes itatót a méhek tömegesen látogatják és a sós vizet a július 10—15-étől megkezdett és augusztus 5—10-én végződő petézésből származó fejlődő fiasításnak a dajkáló méhek szükség szerint adagolják. Ez is határozottan igazolja, hogy a fiasitás fejlődéséhez szükséges a ső.

MIKULÁS LAJOS, Jolsva

mert rendes körülmények között az egyik méhcsoport a másik méhcsoport munkáját nem képes elvégezni és mert a méhek belső fizikai szerkezete eltérő, a különböző fajta elfogadása teljesen indokolt.

Biológiai változásokat találunk az új anyánál is és a heréknél is, de ezek csak fejlődési változások és csak a biológiai érettséget, vagyis a végleges egyetlen tevékenységet hozzák létre, nincs más csoport, vagy más fajta anyát, herét alakító jelentőségük.

Most tegyünk fel néhány kérdést: Petézne-e az anya, ha a sejtek nem lennének kitisztogatva? Kifejlődne-e a fiasitás, ha a dajkacsoport nem gondoskodna róla? Lenne-e egyáltalában fejlődés, élet a kaptárban, ha a ki járók csoportja nem gondoskodnak nektárról, virágporról, vízről? Lenne-e egyetlen fejlődőképes munkáspete a családban, ha az anya nem petézne? Tudna-e az anya dolgozópetéket lerakni, ha nem termékenyült volna meg és ha a dolgozók nem táplálnák bőségesen? A kérdések tömegét téhetnők fel, s ezek mindegyikére igennel csak akkor tudunk válaszolni, ha valamelyik további méhcsoport előkészítő vagy segítő munkássága előbb megteremti az esemény . beteljesedéséhez szükséges feltételeket. Ezek az évezredek során, a természetben kialakult biológiai feltételek a méhcsalád minden fejlődési vagy munkamozzanatánál megtalálhatók.

Ezért a méhcsalád minden munka- vagy fejlődési mozzanatára csakis azt mondhatjuk, hogy az a biológiai egység tevékenysége és nem az anyáé, vagy valamelyik méhcsoporté. Ez áll az anyanevelésre is. Ez pedig azt jelenti, hogy egy méhcsalád fejlődési mozzanatait nem lehet az anya, vagy valamelyik méhcsoport szemszögéből vizsgálni, hanem mindenkor csakis az összesség, vagyis a biológiai egység szempontjából.

Es ez a mindenkori második általánosan érvényes szabály.

Kerestem az esetleges harmadik szabályt is, de ilyet még a legrészletesebb boncolgatás eseteiben sem találtam.

Végezetül tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogyha a mézelőméhekkel kapcsolatban bármit is végzünk vagy vizsgálgatunk, csakis akkor járunk el helyesen, ha az említett két általános szabályt betartjuk. Ez a tény a méhész bármilyefi közbelépésekor alapvetően fontos, mert a közbelépés csők akkor lesz a méhcsalád előnyére, ha az a biológiai feltételeknek megfelel. Ha azoktól eltér, akkor az eredmény sohasem tökéletes, sőt sokszor egyenesen káros.

Ez az anyanevelésre is vonat- SZIRMAI ISTVÁN