Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-28 / 21. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE ŰRÖSI PÄL ZOLTÁN: Készüljünk az anyanevelésre Nyílik az akác kül is hajlamosak nevelésre. Az etetés támogathatja a nevelést, szíthatja a család hangulatát, áthidalhatja a váratlanul beköszöntő átmeneti rossz időjárást, de nem szabad erre alapítani a sikert. A DAJXACSALÁD neveli meg az anyát a Hasításból. Azonos lehet ugyan a tenyészcsaláddal, de többnyire más fejlett, jeles családot választunk, hogy a tenyészcsalád továbbra is zavartalanul termelhessen, és teljesítményét zökkenő nélkül tanulmányozhassuk. A sikertelenség legfőbb oka a dajkacsalád alkalmatlansága szokott lenni: néptelen, vagy kevés benne a fiasítás gondozására alkalmas fiatal méh, nem fűti az anyanevelés láza. Hosszú ideig a legáltalánosabban ajánlott mód a következő volt. A népes, fejlett családot meganyátlanítjuk. Anyabölcsőket fog építeni nyílt fiasításos munkássejtjei köré. Ezeket 8—9 nap múlva kivagdaíjuk, mert nem tudhatjuk, melyik álcát milyen idős korában kezdték anya módra etetni a méhek, s a fiasítás rendszerint nem a tenyésztésre kiválasztott családból való. A most már nyílt fiasítás nélküli család nevelésre alkalmas fiasítást kap a tenyészcsaládból. A méheknek az első bölcsőkre fordított gondozó munkája így kárbavész. Ma inkább a következő járja. Az anyát nem vesszük el, hanem a család kisebb részével (néhány léppel) együtt anyaráccsal elválasztjuk a nagyobb részétől. Az anya tehát folytatja petézését, az egész család kapcsolatban marad vele. Az anyátlan részben rendszerint nem épül bölcső, vagy csak kevés. 8—9 nap múlva két művelet következik: !. Az anyátlan, most már csupa fedett fiasításos részt biztonságból megvizsgáljuk, s bölcsőit kivágjuk, ha ugyan volnának. 2. Az anyás részt feloszlatjuk: az anyát elvesszük, s minősége szerint tartalékoljuk vagy megöljük, a méheket a lépekről a nagyobbik szakaszba seperjük, a nyílt fiasításos lépeket pedig más családoknak osztjuk szét. Mi ennek az eredménye? Az anyátlan dajkacsaládban csupa fedett munkás- és herefiasítás van, s az eddiginél kisebb helyen, az eredetinél kevesebb lépen zsúfolódik össze valaII. ÉVFOLYAM 1966. MÁJUS A TARTALOMBÓL: 0 Készüljünk az anyanevelésre 0 A mézkamra kiürítése karbollal 0 A virágpor mint gyógyszer 0 A méhészet jövedelmezőségéért az agronómns is felelős 0 Álanyás családok hasznosítása 0 A szelídgesztenye méhészeti jelentősége 0 Műanyagok a méhészetben 0 Kezdők törekvése — a szaporítás mennyi méh. Mindez kedvező a nevelésre. Betetőzi, hogy az anyás részből besöpört méhek többsége közvetlenül azelőtt még éppen fiasítást gondozott, etetett. Néhány pillanat alatt munka nélkül marad. Fejlett mirigyeiben termelt pempöjével (az álcáknak szánt eleséggel) nem tud mit kezdeni. Ha már most ennek a családnak 2—5 óra múlva beadjuk a tenyészcsaládtól való nyílt fiasítást, a család minden erejével anyanevelésbe fog. Aszerint, hogy milyen a kaptár, részleteiben másképpen kell az életbe átültetni a fenti módszert. Boczonádi-féle fekvő kaptárainkban függőlegesen betolt anyaráccsal választjuk el egymástól a kaptár két részét. Felső mézkamrás kaptárban az eredeti fészekre fektetjük a rácsot, s az anyát a mézkamrába rekesztjük. Kijáró csak a régi fészken marad. A NEVELÉSRE SZÁNT FIASÍTÁS, Évek óta folyó vizsgálataim és mások kutatásai is azt bizonyítják, hogy az álcának mindjárt kikelésétől, vagy legalább hamarosan anyapempőt kell Tcapnia. A csak később anyanevelésbe fogott álcákból kisebb százalékban lesznek fejlett petefészkű és súlyos anyák. Legbiztosabban és nagyüzemben is elég könnyen elérhetjük célunkat, ha az álcát kidobjuk a bölcsőből és a pempőre petét helyezünk át munkássejt kimetszett aljával. A méhészek nagy tömege azonban valami egészen egyszerű módszert kíván. Van is ilyen, a lépes nevelés, de nem eredeti alakjában. Lépes neveléskor a család ögész Iépet vagy kisebb-na(Folytatás a 3. oldalon) ' mában rendszerint benne van már az is, hogy a család kedvezően telel, és az anya kitűnően petézik, mert ez a termelés megalapozója. Azt mondhatjuk tehát, hogy az anyanevelő (átlagos tenyésztő) méhész legfőbb „műszere“ a mézpörgető gép. Ezt évről évre igénybe kell vennie a családok kiválogatására. AZ ANYANEVELÉS IDEJE. Csak olyan időt válasszunk, nmilcnr a rcfllárinlr otot£c n£l-A TENYÉSZCSALÁD, Ennek a fiasításából nevelünk. A tudomány megállapította fajtát jellemző külső bélyegek, pl. a szín, szőrözet, szárnyerezet tanulmányozásának módját. Az igazi tenyésztésben ez természetesen fontos. A legtöbb termelő méhész azonban beérheti azzal, hogy a tenyésztésre kiszemelt család méhei egységesek, vagyis nincs 1 köztük nagy színbeli különbség, jól termelnek, és kezeléskor nyugodtak. A jó termelés fogai•r.mrt*, ■ x. \ «'-x«-««Mr-CÉLUNK az anyaneveléssel az, hogy 1. pótoljuk az elpusztult anyákat, 2. rendszeresen kicseréljük a régieket, 3. anyákhoz jussunk eladás végett, 4. méhünk minőségét fenntartsuk, 6s ha lehet javítsuk. Az anyanevelés módjainak se szeri, se száma. Aszerint lehet válogatni közülük, hogy kinek-kinek melyik a legfontosabb a felsorolt négy cél közül, hány családja van, mennyire ér rá, és milyen gyakorlott. Az anyanevelés mégsem általános a méhészek közt. Sokan visszarettennek a bonyolultnak tetsző fogásoktól. Pedig vannak az anyanevelésnek egyszerűbb, mégis jó módjai, melyekkel nem mindig lehet ugyan elérni a legfejlettebb módszerek eredményét, de meg lehet közelíteni azokat. Néhány tanácsot foglalok itt össze az anyanevelésre készülődőknek.
