Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-14 / 19. szám
Szlovákiában jó talaj- és éghajlati feltételeket találunk a bogyósgyümölcsfiek termesztésére. Ennek ellenére nem termesztjük olyan mértékben, hogy el tudjuk látni a piacot és élelmiszeriparunkat megfelelő mennyiséggel. A bogyósgyümölcsfiek termesztésének jelentősége népünk ellátása szempontjából igen jelentős, ha tekintetbe vesszük, hogy nagy mennyiségű olyan anyagot tartalmaznak, pl. vitaminokat, cukorféléket, könnyen emészthető fehérjéket és ásványi anyagokat, amelyek szilárdítják az ember egészségét. Gazdasági és termesztői szempontból a bogyósgyümölcsfiek termesztésének azért van nagy jelentősége, hogy a telepítés után hamar termőre fordulnak, minden évben bőven teremnek és végül nem kívánnak olyan nagy ápolást, mint a többi gyümölcsfajták. Természetesen, ha jó minőségű és nagy terméshozamot akarunk elérni, akkor megfelelő figyelmet kell fordítani a bogyósgyümölcsfiek termesztésére is. A HÁZIKERTEKBEN nem szabadna hiányoznia a ribiszkének, közsmétének és földiepernek, valamint a málnának sem. Ezekkel át tudjuk hidalni más gyümölcsfajták átmeneti hiányát. Természetesen a nagyüzemi ültetvények telepítése is kifizetődő. RIBISZKE A ribiszke mély, tápanyagokban gazdag, vályogos, homokos-vályogos, humuszban és nedvességben gazdag, mérsékelten savanyú vagy semleges talajt kíván. Az erősen meszes talajokon klorózisban szenved. Fekvésre nem túlságosan igényes. Az optimális termesztési hőmérsékleti átlag 7—9 C fok 700 mm-es évi csapadékmenynyiséggel. A minimális kívánt hőmérséklet 5,5 C fok. A talajnedvességgel szemben a legnagyobb igényeket a rügyfakadástól a termésérésig terjedő időszakban támasztja. A piros ribiszke termesztése a ridegebb hegyaljai és hegyvidéki körzetekben is sikerrel jár. KÖSZMÉTE Ugyanolyan Igényeket támaszt a talaj- és éghajlati feltételekkel szemben mint a ribiszke, ám bírja a savanyúbb kémhatású talajokat is. Ezzel szemben több csapadékot kíván, ezért Szlovákia összes körzetében termeszthető. FÖLDIEPER A földieper jó, bőven istállótrágyázott talajt kíván és nagyon sok kézi munkát igényel. Nagyon alkalmazkodó növény és általában minden éghajlati viszonyok között termeszthető. A nagy üzemi földieper ültetvényeket főként a nagy fogyasztóközpontok és konzervgyárak közelében telepítik. MÄLNA A málna igen melegigényes. Az optimális évi átlagos hőmérséklet 7 C fok és átlagban 700—8000 mm csapadékot kíván. Termesztésére a minimális évi 5,5 C fokos hőmérséklet felel meg. A málnát a 800 méteres tengerszint feletti magasságig lehet termeszteni. Talajigénye hasonló mint a ribiszkéé, de a kevésbé termékeny talajon is jó terem. A bogyósgyümölcsűeket őszszel, esetleg tavasszal, jól előkészített talajba ültetjük. A ribiszke ültetvényeket 3X3 méteres kötésben telepítjük. Az enyhe lejtőkön, ahol a talajt a rétegek irányában kell forgatni, valamint a csapadékszegény körzetekben sávosan is ültethetjük. Ilyenkor 300 X 150 cm-es tőtávolságot alkalmazunk. A legmegfelelőbb alak a bokor. Gazdaságilag érdemleges termést a telepítés utáni harmadik-negyedik évben várhatunk, amikor az évi átlagos terméshozam hektáronként 70 mázsa. A speciális mezőgazdasági üzemekben a ribiszke ültetvények legmegfelelőbb nagysága 10 hektár. A házikertekben a ribiszkebokrokat egymástól 150—200 cm-re telepítjük, a magastörzsű fajtákat pedig 100X130 cm-re, a termesztési módszerek szerint. A házikertekben nagyon gyakran termesztenek magastörzsfi ribiszkét és köszmétét. KIÉ A LEGJOBBAN GONDOZOTT HÄZIKERT? (Folytatás az L oldalról) csész és kertészkedő kertje nemcsak a tulajdonos kultúráltságát, szaktudását és szorgalmát dicséri, hanem a község (város) dísze és büszkesége is. Szakmellékletflnk következő 2 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG számától kezdve beszámolókat és riportokat közlünk az egyes községek legjobban gondozott kertjeinek tulajdonosairól, azok munkájáról és sikereiről, örülnénk, ha olvasóink is felhívnák figyelmünket a környék legjobb gyümölcsésze vagy kertészkedője hírnek örvendő társaikra. Szívesen meglátogatjuk őket, hogy munkájukból mások Is tudást és tapasztalatot meríthessenek. C. Gajdács Irén A köszméte ültetvényeken a bokrokat egymástól 2,5X2 m-es távolságra telepítjük, a sövénytelepítés esetén pedig 2X1 m-es távolságra. A köszméte a telepítést követő harmadik-negyedik évben fordul termőre és 60—70 mázsa termést nyújt. A házikertekben a bokrokat egymástól 150X200 cm-es távolságra, a sövénytelepítés esetén 80X100 cm-es távolságra, a magastörzsfi köszmétét pedig 100X150 cm-es távolságra ültetjük. A földiepret augusztusban és szeptemberben, esetleg tavasszal ültetjük. Az egysoros kultúráknál a tőtávolság 100 X 50 cm-es. Az ültetés első évében 50—60 cm széles összefüggő sáv alakul ki. A kétsoros kultúráknál a sorok közötti távolság 30—40 cm, a duplasorok közötti távolság 80—100 cm, a tőtávolság pedig 30—80 cm. A földieper fejlődése idején 80—100 cm széles összefüggő földiepersáv alakul ki. A málnát sávos telepítésben termesztjük, amikor az egyes málnabokrok egymással a sorokban összenőnek. Az ültetési távolság 2X1 m. A bokrokat kéesőbb 40—50 cm széles sávokba hagyjuk kifejlődni. Az átlagos hektárhozam eléri a 80 mázsát. A metszést kora tavasszal végezzük el. Az őszi ültetés idején a metszést nem végezzük el, ez a következő év tavaszán esedékes. Az összes hajtásokat 2—3 szemre metsszük vissza. A második évben a fölösleges hajtásokat eltávolítjuk és csak 8—9 hajtást hagyunk meg, s ezeket 5—7 szemre kurtítjuk le. A harmadik évben, valamint a következő években ritkító és alakító metszést végzünk. A fölösleges hajtásokat eltávolítjuk, a 15 cm-nél hoszszabb hajtásokat 10—12 cm-re kurtítjuk és egyes esetekben a kinyúló hajtásokat is visszametsszük. A telepítést követő 8—10 év múlva, esetleg még hamarabb, a bokrok állapota szerint ifjító metszést végzünk. Végezetül még annyit, hogy a bogyósgyümölcsfiek termesztését nálunk nem becsülik eléggé. Pedig megérdemelnék, hogy minden házikertben és a speciális mezőgazdasági üzemekben nagyüzemi ültetvények kormájában is termesszék azokat. Termesztésük hatékonyság szempontjából nagyon előnyös. DOMINIK POCHYBA, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Májusi leendőkdosLtil^TZé^ ' egészséges fejlődése éri deliében a rendszeres talajporhanyításről, öntözésről, levegőzésről, ha szükséges a tápanyag kiegészítésről és a betegségek és kártevők elleni védekezésről. A marhatrágya-oldatos öntőzést a növények meghálálják. A fejlődés fokozására négyzetméterenként 1—2 dkg pétisót Is kiszórhatunk. A paradicsomot kacsozzuk és kötözzük huzalhoz vagy karóhoz. A termékenyüi lést kereszt-levegőzéssel segítsük elő. Az uborkának páradús, meleg levegőt biztosítsunk. A megi előző védekező permetezést kéthetenként végezzük el. SZABADFÖLDÖN az előnevelt melegágyi palánták kiültetését fejezzük be. Ültetés előtt tárcsázzunk, simltozzunk és hengerezzünk. Kézi ültetés esetén sorvonalazzunk. Nagyüzemekben géppel ültessünk. A fagyérzékeny palántákat lehetőleg a hónaj közepetáján ültessük ki, illetve a korábban kiülettett pa-< lánták fagyvédelméről gondoskodjunk. Az ültetésnél vigyázzunk, hogy a palánták gyökerei ne tői rődjenek, s főként ne görbüljenek vissza. Ültetés után öntöz* zünk. Helyes, ha a palántákat ültetés előtt habarcsba mártjuk, különösen ha öntözésre nincs lehetőség. A MELYEBBRE VETETT és kikelt növényeket (burgonyát, csemegekukoricát, borsót stb.) fogasoljuk meg, hogy a csírázó gyommagvak elpusztuljanak. Rendszeresen ápoljuk a növényeket. Ne akkor kapáljunk, ha már gyomos a talaj, mert a gom dós növényápolással nemcsak a gyomot irtjuk, hanem élői segítjük a talaj és a gyökérzet levegőzését és a talajnedvesség megmaradását is. Lehetőleg minden munkát gépesítsünk. FEJEZZÜK BE a kobakosok és hüvelyesek megvetését is. A sűrűn kelt aprómagvú növényeket (sárgarépa, petrezselyem cékla, saláta stb.) ritkítsuk. A korábbi palántázások hiányait és a gépi kapálás okozta kieséseket pótoljuk, hogy ne maradjon kihasználatlan terület. Ahol nincs öntözési lehetőség, többszöri kapálással őrizzük meg a talaj nedvességét. A téli káposzta, bimbóskel, és kései karfiol magját szabadföldi ágyakba, sorba vessük el. A soros vetésben sorközi kapálással gyomlálhatunk. Négyzetméterenként 6—6 g magból kb. 500—550 db palánta nevelhető. Sűrűbb vetés esetén gyenge, nyúlott palántáink lesznek. A palántaágyakat a vakond és a lótetű ellen védjük. A vakondot a telep körül árokba taposott és leföldelt kátrányos karbolineumos szalmával tarthatjuk távolt
