Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-14 / 19. szám
r~: _ / Kongresszusi lelkesedéssel Ás Ipolyvlskl szövetkezetesek az óv eleje óta minden igyekezetüket terhelési terveik túlteljesítésére Irányítják. A gazdasági udvaron létesített szociális helység kultúrtermében naponta sokat beszélgetnek a 800 ezer koronás kongresszusi vállalás teljesítéséről. Ebből az összegből a kertészeti csoportra 100 ezer korona Jut. Bár elég Jelentős összeg, N y u s 11 n I ú z s e f tőkertész és Tóth Kálmán segédkertész nem félnek tőle, hisz már május elejéig 15 ezer fej salátát, 3000 csomó hagymát és 2000 csomó retket dobtak a piacra és azóta is szüntelenül szállítják a zöldségféléket. A napokban a szövetkezet vezetősége táviratban értesítette szerkesztőségünket, hogy a növénytermesztési csoport sem marad le a XIII. kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettség teljesítésében. Már május 2-án 20 ha lucernát kaszáltak a növendékállatok számára és a győzelem napjáig pedig kiegyelték répájukat. Korai burgonyájuk legszebb a környéken, nemsokára a közellátásnak szállítják. A jó munkaszervezés minden termelési szakaszon megmutatkozik, örvendetes eredmény, hogy az állattenyésztés is minőségi változáson megy ót. Lapunkban nemrég bíráltuk, hogy a tehenenkénti tejhozam igen alacsony. A fejők azóta lényegesen megjavították munkájukat, hisz a napi átlagos tejhozam 4 literről már 7 literre emelkedett. Balia József, a szövetkezet elnöke a vezetőséggel együtt mindent megtesz, hogy a tagság munkakedvét tovább fokozza. A gazdasági épületekhez és a határba is autóbuszon hordják a szövetkezeteseket. A jól végzett munka után mindenki munkája szerint részesül. A gyors és jó minőségű munkáért a dolgozók idényprémiumot kapnak. Az ipoiyviskiek soha nem látott szorgalommal, kongresszusi lelkesedéssel dolgoznak. Elsősorban is jó munkával köszöntik szeretett pártunk XIII. kongresszusát. A szövetkezet elnöke úgy vélekedik, hogy vállalásukat nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. Igyekezetüket értékelte a párt járási és kerületi konferenciája is és Bállá Józsefet, a szövetkezet elnökét Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusára küldöttként jelölte. — b— i ! í ! i ♦ i ♦ i I ♦ i t Példamutató kertészlányok CiZINTE NAPONTA együtt utazom azokkal a leányokkal, akik & mint Idénymunkások dolgoznak a Párkányt Allamt Gazdaság berki részlegének kertészetében. Valamennyien löl öltözöttek, ápoltak, vtdámak s nem látszik meg rajtuk a „mezőgazdasági" dolgozó. Van köztük olyan leány, akt naponta 15 km-t utazik hazulról munkahelyére, de van olyan Is, akinek otthona 20 km-nytre van Párkánytól. Kérdés semre, vajon nem akad-e szülőfalujukban munkaalkalom, elmondják, hogy az otthont EFSZ-ben többnyire férjes asszonyok dolgoznak, aklknek gyermekeikről Is kell gondoskodniuk s ezért nemigen tudnak hazulról elszabadulni. Ok, a leányok, azonban szabadok, mint a madár, kedvükre utazhatnak Ide-oda, hiszen nincs másra gondjuk, mint magukra és munkájukra. Megtudtam továbbá, hogy ezek a derék kertészleányok 500—550 kot rónát keresnek havonta, amihez félévenként hozzájárul a természetbeni járulék búzában, árpában stb. Keresetükkel annak ellenére ts elégedettek, hogy abból még a 30—35 koronára rúgó havi jegyet ts meg kell váltaniuk. De szeretik munkabeosztásukat, a szabad természetet, a rögöt, amelyhez szinte hozzánőttek, amelytől el sem kívánkoznak máshová, . SZÁRAZ LASZLONE, Köhídgyarmat Alsóbodok felfelé törtet Kevés faluval bánt olyan mostohán a sors, mint a nyltrai Járásbeli Alsóbodokkal. A második világháború végéig még vendéglővel sem „dicsekedhetett“. Alsóbodok népe a felszabadulás óta gyökeres változások tanúja lett. A kis faluban fellendült a gazdasági élet éppúgy, mint a kulturális tevékenység. Az 1953-ban 30—40 tagból alakult fölriművesszövetkezet tagállománya közben kétszáz főre emelkedett, akik 600 hektáron gazdálkodnak. A tetszetős és korszerű művelődés otthonának felépítéséhez a falu lakossága társadalmi munkával járult hozzá. Egyik helyiségében klubot rendezett be az ottani EFSZ, ahol a fiatalság kedvére szórakozhat. A nagyteremben télen az asztaliteniszezők is hajlékra találtak. 1983-ban korszerű bolttal és vendéglővel gazdagodott Alsóbodok, ahol a nyugdíjasok 1 koronáért kapnak ebédet. A felszabadulás óta összesen 90 új lakóház épült a községben, a tévékészülékek száma elérte a hetvenet. Ugyanakkor reméljük, hogy a művelődés házának termében a jövőben majd több filmet vetítenek, mert a mozielőadások eddig bizony elég gyéren követték egymást. IMRE FERENC, Alsóbodok Ahol mind a három kívánság teljesül Erre a kérdésre akartunk választ kapni, amikor ellátogattunk a lomha Garam mentén meghúzódó falucskába. Szövetkezeti tagokkal, funkcionáriusokkal beszélgettünk a földművesek álmairól, kívánságairól. Ugyan mit kívánhatnak az alsőszecsei szövetkezetesek? Azt tartják, hogy a boldogsághoz Jó munkahely, családi ház személyautóval és egy-két virgonc gyerek szükséges. Mert ha valamelyik hiányzik, csorba esik a teljes boldogságon. Csorba esik, mert mit ér a Jő munkahely családi ház és személyautó nélkül, vagy mit ér mind gyerekkaca] nélkül? — Hogy is állunk ezzel a három kívánsággal? A közös jó kereseti forrás Halúz Erzsikétől, a szövetkezet segédkönyvelöjétől kértünk tájékoztatást a gazdálkodással kapcsolatban. — Aki szeret dolgozni, az nálunk elégedett lehet a keresettel — mondotta magabiztosan. Szava nem légből kapott kijelentés. Hogy csak egyet említsünk a sok közül, Makó Ilona fejőnő havi fizetése 2080 korona. Nem csoda, hogy ennyi Jut a szilárd bérezésű normákra, hisz a hétszáz hektáros szövetkezet tavaly 5 millió 848 ezer korona helyett 0 millió 843 ezer koronát vételezett be. Abból is látható, hogy a belterjesség magas foka, hogy nyerstermelés pénzértéke hektáronként már 9660 korona. Persze, azt mondanunk sem kell, hogy ez mind a magas termelési eredmények következménye. Elég megemlíteni, hogy a földterület minden hektárja után 2,74 mázsa húst és 1011 darab tojást adtak el. Kevés szövetkezet dicsekedhet ilyen jő eredményekkel. vánják. így dukál ez a mai világban. Hadd csillogjon a jólét. Berkei János zootechnikussal számolgattuk, hogy hány tag udvarában található személyautó és nagyon szép végeredményre Jutottunk. Kis falu, sok autó. Nem kevesebb, mint 23 szövetkezetes vallhatja magát személyautó tulajdonosnak. A sok közül Márföldi Andrást látogattuk meg lakásán. Simca személyautójával a garázsból egy-kettőre kihajtatott a betonkifutóra. A díszcserjék között pontos kézzel vezetett. Arcáról Jólét, elégedettség sugárzott. Igaz, a múltban sem szűkölködött, hisz tíz és fél hektár földön gazdálkodott. De nem bánta meg, hogy a közösbe lépett. Elég Jól keres: 1600—1800 koronát vág havonta zsebre. Portája meg olyan csinos, hogy csak Hűlve) Mihály tesz rajta túl. — Tőle loptuk el a tippet — mutat az időközben érkező fiatalemberre. ö volt az úttörő. Mindjárt melegében Hulvejnek szögeztük a kérdést. Hogy jutott eszükbe a díszcserje? Karcsú feleségével Jóízűen összenevet. — Amikor már megvolt az autónk, törtük a fejünket, mibe fektessük a Ketten a kitüntetett baromfitenyésztők közül a kettő együtt, Alsószecse kis község, mindössze hatszázhatvanhárom lelket számlál. Azt szokták mondani, kicsi a bors, de erős. Így van ez ezzel a községgel is, hisz nem mindennapi eredményeikről a lévai járásban mindig híresek voltak. Igaz, a múltban is értették az itt lakó földművesek a gazdálkodás csínját-bínját. A régi Jó tapasztalatokat érvényesítették a közösben. De vajon, hogy élnek a felszabadulás újarcú földművesei? Az első kívánság tehát teljesült. Jó munkahely, Jó kereseti forrás, nem kell meghúzni a nadrágszljat. Már 23 szövetkezeti tag személyautó-tulajdonos A családi házat a szövetkezetesek általában személyautóval együtt klpénzt. Az udvar közepére betonkifutót építettünk és huszonhárom díszcserjével szegélyeztük. Azóta nem hagynak békén a faluban. Mindenki tanácsot kér az udvar szépítésére, csinosítására. Elmondják, hogy még Idén jónéhány udvart rendeznek be hasonlóan. Csodálatos a szépérzékük ezeknek a földműveseknek. Ennyi szép családi házat ritkán látunk és az udvarokba hónapról hónapra újabb személyautók gördülnek. Tehát a második kívánság, sokait álma is teljesült. A család szemefénye — a gyerek Az első kettő a jólét, a gazdagság kívánsága. De hogy állunk a harmadikkal, a legfontosabbal. Nem feledkeztek-e meg az emberek a Jövő nemzedékről? Születik-e annyi gyerek, mint a múltban? Az alsószecseleket nem kell félteni ezen a téren sem. Szeretik munkahelyüket, otthonukat a szép autókkal együtt. De legbüszkébbek virgonc gyerekeikre. Hulvejné erről így beszél: — Három aranyos gyermekünk van. Nem adnám őket a világért sem. Nélkülük el sem tudnám képzelni az életet. Kinek örüljek, ha nem nekik?! Férjem Jól keres a szövetkezetben, már régen megvettük a személyautót is, és ha kedvünk szottyan, az apróságokkal együtt megyünk kirándulni. Munkaszerető ez a fiatalasszony. Kisfia még csak négy hónapos, de ő máris dolgozni szeretne. Igaz, a szövetkezet is megteremtette a lehetőséget, hogy a dolgozók anyák gyermekeik nevelésével is törődhessenek. A baromfifarmon például műszakosán dolgoznak, ami azt Jelenti, hogy minden második nap szabad. így nem annyira terhes a gyermekek nevelésével Járó munka. A többi asszony is azt mondta, hogy Jut idő a gyerekek nevelésére is. Ilyen munkaszervezés mellett jobb kedvvel dolgoznak. A múlt évben tyúkonként 200 tojást termeltek és a járási pártbizottság elismerő oklevelét is megkapták. A harmadik kívánsággal sincs tehát baj Alsószecsén. Ä népmesék földhözragadt szegény embere, ha szolgálatot tett valamelyik dzsinnek vagy elvarázsolt királyfinak, életében egyszer három kívánság alapján meggazdagodhatott. A mesék világa faluhelyen is a köd homályába merül. De a mai embereknek is vannak álmai, vágyaik, és amint látjuk, ebben a kis falucskában lassan valóraválnak. BÁLLÁ JÓZSEF RÉGEBBEN majdminden falusi udvaron ott hangoskodott a libák népes serege. A gágogó szárnyasok mája, húsa nemcsak ínyenc falatot Jelentett, hanem a család zsírellátásához is nagyban hozzájárult és a gazdasszonynak konyhapénzt hozott a házhoz. Emellett a libatollal töltölt dunyha, párna, derékalj jelentette és jelenti az igazán kényelmes, meleg éjszakai nyugvóhelyet. Az utóbbi időben jelentősen csökkent a háztáji libatenyésztés, s a nagyüzemi még gyerekcipőben jár. Pedig nemzetgazdasági szempontból a lúdtenyésztés több figyelmet érdemelne. A hízott liba s főleg a máj, toll keresett árucikk a világpiacon, és „kemény“ valutáért bármilyen mennyiségben értékesíthető. Mivel magyarázzák a lúdtenyésztés bsökkenését. Legtöbb helyütt a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításával Indokolják. Eltűntek a faluszéli libalegelők, s ma már alig van falu, ahol fogadott pásztor vigyázna rájuk. Szintén tény, hogy a tarlón való legeltetés ideje is lerövidült. Sokhelyütt a szövetkezetekben nem kaptak természetbenit, s a fél hektárról nem jutott elég kukorica a sertés- és még a libahizlalásra is. Különösen az utóbbi négy évben csökkent jelentősen a lúdtenyésztés, még az olyan járásokban is, mint az újvári, a dunaszerdahelyi és a galántai. Amíg a galántai járásban a 60-as évben közel 80 ezer ludat adtak el, rá három évre már alig 20 ezret. Nemrégiben Sipos Mihállyal, a Dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzem igazgatójával és Nagy Istvánnal, az egyik részleg vezetőjével beszélgettünk a lúdtenyésztés problémájáról. Mi az ő véleményük? Nem tartják helyesnek, hogy a ludakat maglóként vásárolják fel. Ugyanis egyelőre a nagyüzemi tömés nem gazdaságos. Elsősorban is túl sok kukorica kell (17 kg), 1 kg hízáshoz. De Jelentős az elhullás is, amely több mint 3 százalék. Az okok főleg abban kereshetők, hogy nem az üzemük vásárolja fel a ludakat. A felvásárlószervek sok esetben nem törődnek a liba súlyával. Négy-négy és fél kilós súlyban veszik meg őket, holott legalább öt kilósak felvásárlása lenne gazdaságos. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy idő előtt (júliusban) kezdik el a ludak vásárlását. Így aztán a nagy meleg is okozója a jelentős százalék elhullásnak. — Javaslataik? Fölöslegesnek tartják a közvetítő felvásárló szervet, amely sokszor sem az üzem, sem az eladók érdekeit nem tartja szem előtt. A felvásárlást az üzem keretén belül is meg tudnák oldani. Sokkal helyesebb lenne, ha a libákat hizottan vehetnék meg. Ezáltal az elhullás! veszteség minimumra csökkenne, és kevesebb kukorica kellene a felhizlaláshoz. A szerződéses hizlalásra állami alapból kellene kukoricát juttatni. Számunkra akkor lenne gazdaságos a vásár, ha a jövőben legalább öt-hat hétig tömnék a ludakat. Májra, a keresett exportcikkre a negyedik hét után kezd hízni a lúd, és csak aztán érhető el a maximum. A tömés megkönnyítésére más országokhoz hasonlóan, kis tömőgépeket konstruálhatnának gyáraink. Természetesen nem elegendő, ha kizárólag kukoricát adnak a hizlaláshoz. Meg kellene változtatni a magló és a hízőliba felvásárlási árát. Ha a maglóért csak 16 koronát fizetnének, a hízóért pedig 26-ot, sokan vállalnák a hizlalással járó fáradalmakat. | A lúdtenyésztés fellendítésének másik útja olyan fajták kitenyésztése, amelyek 30—35 tojást tojnak évente, s a hízottlibák mája elérné a 80—100 dkg-ot. Ezen a téren le vagyunk maradva és a kutatóintőzeteinknek sokat kellene tenni vagy szorosabban együttműködni Magyarországgal, ahol a gazdaságos fajták kitenyésztésében jóval előttünk járnak. Pozsonyeperjesen egy fiatalasszony egy ludat hajkurászott, amely megfeledkezett a fészkéről. — Kifizetődik a lúdtartás? — állítom meg egy szóra. — Miért ne lenne? — hangzik Miklós Ilonka válasza. — Megesznek azok mindenféle giz-gaz füvet. Az ember észre sem veszi és megnőnek. — Most hány tojó ül? — Három. — Saját szükségletükre nevelik a libákat? — Eladom mind egy szálig. Van ugyan négy lányom, de azoknak már el van készítve a tollú. — Tavaly mennyiért vették meg kilóját a maglónak? — Tizennyolcért-hűszért. — S nem volna érdemesebb meghlzlalni? — A jelenlegi árak mellett aligha. — És ha jobban megfizetnék? — Megtömök én akár negyvenet is, ha látom, hogy érdemes ... Gá-gá-gá — szólt bele libanyelven az üldözőjétől megszabadult szökevény a beszélgetésbe, és beúszott a selymes vizű Kis-Dunába. Tóth Dezső Sípos Mihály Igazgató és Nagy István a hizlalda vezetője őszinte véleményt mondanak a lúdtenyésztés helyzetéről SZABAD FÖLDMŰVES J 1966. május 14, Ilonka és Kató a baromfifeldolgozó üzem dolgozói, pontosan mérnek, nehogy a német vevők reklamáljanak
