Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-05-07 / 18. szám
Békénk, biztonságunk őrei Kísért a múlt, ha belépek a kaszárnya kapuján. Valami olyasféle érzés kerít hatalmába, mintha megszakdt volna kapcsolatom a normális élettel. Mintha egy olyan világba érkeztem volna, ahol az emberek elfelejtenek mosolyogni és gépiesen fellestük egymás parancsát. Nos, az első kellemes meglepetés 'akkor ért, amikor a Brattslavában lévő „Kutuzov laktanya“ parancsnokát megleltem. A verőfényes tavaszi napsütésben egy teret betonoztak a félmeztelenre vetkőzött, Izmos karú katonák, s köztük találtam az alezredest, barátságos tere-fere közben. Engedélyt kértem tőle, hogy körülnézhessek a katona-birodalomban. A parancsnoknak erre se ráncolódott össze a homloka és nem Invitált az Irodája felé, hogy kioktasson és megírja a „bumáskát", hanem megszólított egy arra siető őrnagyot és a gondjaira bízott. w u ■ Blzofl őrnagy a pártszervezet elnöke kalauzolt a zöldbe borult, ligeti szerű udvaron. — Mit szeretne látni? — kérdelett. — Mindössze annyit, hogyan élnek a katonáink. Betértünk az egyik épülettömbe. A folyosón levő szolgálatos fiúk tiszteletteljesen köszöntötték az őrnagyot, aki mosolyogva fogadta a tisztelgést. Amikor beléptem a legénységi szobába, hirtelen a szalmazsák jutott az eszembe, amelyet soha sem sikerült úgy kitömni, hogy meg ne dorgáljanak érte. Nos, a központi fütéses helyiségben hiába kerestem az újoncbosszantót. Manapság gumimatracon pihennek a fiúk. Ml annak Ideién a levelet a katonakofferre görnyedve írtuk. Most kényelmesen, az asztalra könyökölve szaporodnak a sorok. — Kinek ír? — szólítom meg az egyik jóképű, göndörhajú legényt. A fiú egy kicsit zavartan tekint'get hol rám, hol a felettesére. Jókora tenyere a megírt oldalon pihen. Ez minden bizonnyal azt jelenít, hogy az odaírt, szívből jövő kedves mondatokat csak egy valakinek szabad elolvasni. — Megnézzük a klubhelyiségeket Is? — kérdi a kísérőm. Ilyesmi az én katonakoromban nem létezett. Kíváncsian követtem hát az őrnagyot. A szép világos helyiségben fehér abroszokkal leterített asztalok, a polcokon könyvek, a közelében körfüggönnyel elkerített olvasósarok. A másik oldalon televízió és gramorádió. Valami pultfélét Is felfedeztem a helyiségben. — Ez mire jó? — kíváncsiskodom. — A fiúk teát, kávét és más frissítő Italokat kaphatnak esténként — hangzik a válasz. — Megbíznak valakit, aki a fökantlnban bevásárol, s aztán a megszabott áron kimért az Italféléket. — Ez Itt a dohányzósarok — mutat a pártelnök a folyosón elkerített részre. — Ezt Is a katonátok készítették. Minden emeleten találtunk hasonló helyiségeket. Az egyes századok versenyben vannak egymással, s azért is igyekeznek szebbé tenni a kultúra fészkelt, hogy az értékeléskor a legtojzé kerüljenek. Labdarúgó-, kézilabda- és atlétikát pálya között visz az utunk a múlt hónap végén megnyitott Ifjúsági klubba. Három korszerűen berendezett helyiségből áll a ftatalok gyülekezőhelye. Az olvasat szeretők gazdag könyvtengerben válogathatnak. Az egyik tágas helyiségben fekete zongora Is díszeleg. Itt szerepel majd rendszeresen a jónevű esztrádegyilttesük, amely nemrégen a martint vetélkedésen a legjobbak között végzett. De egy kifüggesztett plakát arról Is árulkodik, hogy közismert művészeket Is gyakran látnak vendégül. — Ebben a helyiségben rendezik a fiúk a zeneesteket Is, — mondja az őrnagy. —- Lányok nélkül? — A csodátI Kapcsolatunk van at elárúsltókat képző szaktantntézettel, és az egyik középiskolával. Onnan jönnek a lányok. Itt legalább nem mondhatják, mint a város előkelő helyeire járó dámák: „Katonával nem táncolok.“ A földszinten lévő szépen berendezett moziban háromszor vetítenek hetente filmet. A szomszédos helyiség, a tornaterem, ahol félidőben ts kényelmesen gyakorolhatnak a különböző sportágak kedvelőt. A sok látnivaló közepette az ember elfelejti, hogy kaszárnyában van. Mintha Inkább egy kis városkában járna, ahol minden megvan, ami a kulturált élethez szükséges. u m u Az őrnagy egyszerűen berendezett Irodájában egy oklevélre figyeltem fel. A kerületi nemzeti bizottság fejezi ki köszönetét Bizofí elvtársnak, az árvíz alatt kifejtett áldozatos munkájáért. — Azokban a napokban alaposan felborult a tervünk — emlékezik a tiszt. — A ml kaszárnyánkban, bár van sorkatonaság ts, de legtöbb a hároméves tiszti és a kétéves tiszthelyettest Iskola hallgatója. Éppen vizsgáztatás előtt álltunk, amikor megvadult a Duna. A katonáink egy része már az áttörés előtti napokban is kint volt a gáton. Amikor mentésre került sor, mindenkit mozgósítottunk. Ml egy kétéltűn az állatokat szállítottuk. Az egyik útnál majdnem ott rekedtünk — mesélt. — Eltévedtünk és belekerültünk valami kanális félébe és nem bírtunk kimozdulni. Helikoptereink ott keringtek felettünk és el akartak szállítani a veszélybe került masináról. Ml nem akartunk megfutamodni, hanem Inkább rövidhullámú adón segítséget kértünk. A türelmetlen várakozás közepette eszembe jutott, hogy aznap van a születésnapom. A 40-et töltöttem be. Ktcslt kesernyésen említettem az egyik tiszttársamnak. Az valamit susmusolt a fiúkkal és néhány perc múlva friss tejjel koctntottunk az egészségemre. A fehér folyadéktól olyan vidámak lettünk, mint a legtüzesebb franda konyaktól. A segítségünkre érkezők még csodálkoztak Is, hogy mosolygunk a süllyedő „hajón”. Kopogtattak. Egy szép szál tiszt lépett a szobába. — PaSek főhadnagy a Csallóközben „nyaralt" a múlt évben — mutatja be a pártelnök a fiatal cseh fiút. A főhadnagy mint egy Tatra 111-es parancsnoka vett részt a lakosság és az állatok mentésében. Az első napon, amikor oda érkeztek, a csicsót úton mintegy 70 menekülő autó vesztegelt a gyorsan növekvő árban. Nem mertek tovább haladni, mert nem látták az út szélét. A PaSek által Irányított teherautó állt tehát az élre, s bizony sokszor csak nagy szerencsével sikerült klvergödntök az árokból, ahová be-becsúsztak. De a lényeg az, hogy sikerült az autóoszlopot szerencsésen kivezetni a főútra. Később Kécspusztáról és Tanyról szállították az állatokat Nemesócsára. Ott találkozott Csóka Lajossal, akinek annak tedjén parancsnoka volt Pardubtcén. Nagyon megörült az ismerősnek, aki egyben tolmácsa ts lett a cseh tisztnek. A főhadnagy, aki bátorságával kitűnt a nehéz napokban, miniszteri kitüntetést kapott. u u ■ A pártelnök, a fiatal kommunisták nevelője elbúcsúzott, a feleségéhez sietett, akit néhány napja operálták a nagykórházban. Egy szolgálatos úrvezetőre bízott, az lett a kalauzom. Szó szót követett, s kiderült, hogy a jövendőbeli tiszt Szabó Vilmos, Felsöszeltböl való és most végzi a má-Tessék, katona bácsi, Kongresszus előtt GÖMÖRBEN PaSek Pavel főhadnagy és Bizoö őrnagy elvtárs a csallóközi árvízkatasztrófa idején becsülettel helytálltak. Szabó Vilmos a Néphadseregünk tisztje lesz sodtk évfolyamot. — Vannak Itt többen ts magyarok? — A mt századunkban egyedül vagyok. — Hogyhogy a katonát pályát választotta? — Mindig ez volt a vágyam, ezért jelentkeztem tde a középiskola elvégzése után — mondja meggyőződéssel. — Pedig a tlzenkétévesben szakmát ts tanultam és megkaptam a géplakatost segédlevelet. Igaz, annak Itt ts hasznát veszem. Egy hidásznak érteni kell ám a gépekhez. — Sok a tanulntvaló? — Nem unatkozom. Eggyel több tantárgyunk van, mint ahány éves vagyok... — Mennyi Idős? — Nemsokára húsz leszek. — Ez azt jelenti, hogy huszonegy éves korában... — Hadnagy leszek — húzza kt magát büszkén a nyílt tekintetű, szőke hajú fiú. — Gyakran van szolgálatban? — Mostanában tgen. A bajtársak jó része a május 9-t felvonulásra készül. ök fel vannak mentve minden más kötelezettség alól. Mi szívesen vállalunk mindent, csak nekik lói sikerüljön. A Ztzkovtsták után menetelnek a mieink majd a színpompás díszszemlén. — Meddig lesz őrségben? — Éjfélig. — Akkor szabad lesz a vasárnapja. Biztosan várja valami csinos kislány. — Ráérek még arra — mondta határozottan. — Hazajárok vasárnaponként. A szüleim eddig nem építettek, elég volt hatunk nevelése. Mivel négyen már kirepültünk, most nekiláttak. Segíteni kell nekik. Egy pillanatig fürkésztem a fiú komoly arcát, választ keresve arra a kérdésre: miért költözött a kaszárnyába az emberség, a kulturált életmód. Nincs erőltetett vasfegyelem, mégis, amikor a csallóközi rónát elöntötte a hömpölygő áradat, csehek, szlovákok, a baráti országok hős katonáival együtt, önfeláldozóén, életük kockáztatásával mentették a menhetöt. Ez a tettük tanúbizonyság volt... Igazt, bátor őrei ők békénknek, biztonságunknak, Tóth Dezső Hamisítatlan tavaszi idill árad a kiemelkedő dombok hullámvonaláról, a síkságról, melyet azonban a legjobb akarattal sem lehet távolbaveszőnek nevezni. Gömtir... Gondolatban egy pillanatra visszaéled Ifjúságod, diákéveid krónikájába belelapozni és máris emlékeze tedbe jutnak a magyar és szlovák irodalom nagyjai, kik életükben és alkotásukban elválaszthatatlanul öszszefonódtak e tájjal. De ennek a dombokkal átszőtt vidéknek nemcsak a kultúrtörténet ad jellegzetességet. A síkságon dombok és völgyek ölelkezéséből új élet születik. » Határozott vonalú, kifejezésteli írással Írják Gömör lakói a ma történetét. Kezdik azzal, hogy a rimaszombati járás dolgozói behozzák a lemaradást, helyrehozzák az elmulasztottakat. Szorgalmas kezek „kiradírozzák“ mindazt, amit rájuk kényszerított a múlt. A vidék büszkesége az óriási élelmiszeripari kombinát egy órtás, melynek létesítése 245 millió koronába került. A közeli Tornaiján az elhagyott kaszárnyaépületeket knnfekciös üzemmé alakították át és rendezték be. A dolgozók százai, főleg asszonyok, sok-sok kilométernyi utat jártak be eddig munkahelyükre, ami most már szükségtelenné vált. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az ember kezd úrrá lenni Gömörben, meghatározza és megváltoztatja a vidék arculatát, jellegzetességét. Hogy ez valóban így van, arról meggyőz egy rövid barangolás Gömör városkáiban, falvaiban. A dolgozók kezdeményezése kollektív és egyéni kötelezettségvállalásokban nyilvánul meg. A felajánlások értéke több mint tíz és fél millió korona, amiről több mint 75q0 kötelezettségvállalás tanúskodik, ahogy erről a járási nemzeti bizottság titkára, Kis elvtárs szólott. Közismert dolog, hogy a gömöriek karakán természetű, kemény emberek. Amit egyszer a fejükbe vesznek, azt olyan könnyen nem adják fel. Kemény férfiak, nem adják be a derekukat. Veiké Teriakovce községben sem mások. Nem is olyan régen még négy település volt itt. Akkor rendezetlenek és elhanyagoltak voltak. Azért lapátot és csákányt ragadtak. A felszabadulás 2D. évfordulója tiszteletére kifejtett kezdeményezésük százezer korona jutalmat hozott nekik. De nem Is érdemtelenül. A helyi nemzeti bizottság elnö ke, Bystriansky Pál elvtárs büszkén vezet bennünket a volt településeken. Kérkedő kultúrház, gondozott utak fogadnak. A helyi rádió hangszórója zenét és közleményeket sugároz. A fiatalságnak is jutott egy s más: óvó da a legkisebbeknek, klubház, torna terem a nagyobbaknak. Van már borbély és fodrásziizemük is. Lépten-nyomoo az új élet megnyilvánulásaival találkozunk, zöldbe szökött a táj, virágos, tetszetős és illa tos parkok köröskörül. A Feledi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke KreSniak Ondrej Is csak a legjobbakat mondja polgártársairól. Van is oka rá. A közelmúltban adták át rendeltetésének az új kultúrházat, mely A szocialista mezőgazdaságért1 Bratislava, 19B8. május 7. Ára 1,— Kés XVII. évfolyam, 18. szám. LAPUNK TARTALMÁBÓL SZENCZI MOLNÁR ALBERT NAPOK . 2. old. HÉTKÖZNAPOK HŐSEI .... 3. old. SILÖKUKORICATERMESZTÉS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 4. old. CSEHORSZÁGI TAPASZTALAT . 5. old. ÁLMOK NÉLKÜL (regényfolytatás) 6. old. ■ ■ ■ A KÖVETKEZŐ SZAMUNKBAN: GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG C. SZAKMELLÉKLET ;gy!ke a legszebbeknek az egész áfásban. Valami mégis hiányzott. Az elmúlt napokban a lakosok nekiláttak pótolni azt a „valamit": az tgész községben, de legfőképpen a rultúrház táján nekilátták parkosítani. A kíváncsiság a járás legészakibb csücskébe vezetett bennünket. Rimav;ká Pílán azzal dicsekedhetnek, hogy 150000 koronás beruházással fürdőt építenek, ez nyáron a pihenést, a felfrissülést és szórakozást jelenti, télen pedig víztartály lesz a tűzoltók számára, — indokolja a HNB elnöke, Mihók Pál élvtárs. És a fiatalság minden munkából kiveszi részét. Nemcsak követel és akar, hanem maga is nyújt, hozzájárul a munkához. A rimaszombati járásban tizenegyezer gyümölcsfát ültetnek ki. A java munkát már elvégezték. Első helyen veszik ki részüket a munkából a Hrachovi Mezőgazdasági Iskola növendékei. Abafalván csupán 28 CSISZ-tag van, de Felajánlásuk 12 000 korona értékű munkát tesz ki. Több mint 200 órát dolgoznak le társadalmi munkában, a nyereséget a harcoló vietnami népnek küldik. A járásban keresztül-kasul járva a földeken, a falvakban szorgos embereket láttunk, akik új arcot varázsolnak környezetükre. Tetszetős falvak, gondozott utak — ez a ma Gömbre. Sok és mégse minden. Ezt tudják a gömöriek is. Tudják, hogy még több olyan művelődési otthonra van szükség, mint a feledi, több óvoda kell, gazdagítani lehetne a községi könyvtárakat. Megváltozott Gömör arculata, de a gömöriek még nem mondták ki az utolsó szót. Még csak a kezdetén vannak. Sokat értek el máris, de még sok munka vár rájuk. A gömöriek karakán természetű, kemény emberek. Állják a sarat. Férfimódon — karakánul. Krátky József
