Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-30 / 17. szám
AHOSSZÜ Tél UTÁN végre szép idő köszöntött be a dunai márnahorgászokra is. A tavalyi évhez viszonyítva idén késett a márnahorgászat kezdete, ám annál ünnepélyesebb volt a „nyitány“. A Duna vízfolyásának egész vonulatát a mellék- és holtágak, szigetek és öblök sokasága Jellemzi, ahol valóságos paradicsomi állapotok uralkodnak a halak számára. A sporthorgászok tetemes része az egész idény tartamára csupán bizonyos halfajtákra szakosítja magát, nevezetesen harcsára, csukára, süllőre, angolnára stb. Vannak viszont olyanok, akik kizárólag márnáért „lelkesednek“. Márnával pedig a Duna torkolatától kezdve, felfelé haladva jóformán annak egész MÁRNAHORGÁSZATA szakaszán találkozunk. A márna kimondottan éjszakai hal. Kisebb csoportokba verődve főleg megfelelő mélységű, sebes folyású vizekben tanyázik. A márnafogás nemcsak sportteljesítménynek számít, hanem gazdaságos zsákmánynák is. Éghajlati viszonyaink között egy-egy márna súlya 3 és 7 kg között ingadozik, kivételesen a 9 kg-ot is eléri. Az utóbbi években általában 3—6 kg-os példányokat fogtak ki a Dunának csallóközi térségében. Amíg a kisebb példányok húsa nem éppen ízletes, addig a nagyobb szálkákkal rendelkező súlyosabb márnák annál élvezetesebbek. A sporthorgászok azonban nemcsak az ízletes hús kedvéért szakosítják magukat márnákra, hanem azért a páratlan látványért, amelyet a márna szívós, elkeseredett élet—halálharca nyújt, amíg kénytelen feladni bátor küzdelmét. A márnahorgászok ezért előszeretettel olyan sebes folyású folyamrészt választanak ki maguknak, ahol a fövényes vagy kavicsos fenék jó látási viszonyokat biztosít kedvtelésük számára. Most pedig néhány szóval saját tapasztalataimat akarom szemléltetni márnahorgászati tevékenységemből a Duna egyes szakaszain: Annak ellenére, hogy a márna a sebes folyású vizeket kedveli, a tavaszi hónapkban mégis a partmentét részesíti előnyben. A többi halhoz hasonlóan a márna is elernyedt, elgyengült a téli hidegtől és bajosan tudná ellenállni a tavaszi áradásos vizek erős sodrának. Hozzájárul ehhez az a körülmény, hogy a halak mindig oda húznak, ahol megfelelő mennyiségű élelmet találnak. A tavaszi magasabb vízállás természetszerűleg elárasztja a partmentét, oda sodorja tehát a legtöbb rovart, lárvát, kukacot. Már csak ezért is ajánlatos a tavaszi hónapokban partok közelében horgászni. A márnafogás egyik módszere az ún. fenekezés, amely általában a legelterjedtebb és legjobban bevált horgászásnak mondható. Másik az úszós módszer, amelyet kevésbé sebes Duna-Új halbetegségek a láthatáron Az utolsó években több szakember beszámolt a Szovjetunióban és a Magyar Népköztársaságban is olyan balbetegség fennforgásáról, amely eddig ismeretlen volt. Egyelőre csak a pontyoknál állapították meg, de nincs kizárva, hogy a kór nem támadja a többi halfajokat is. A Szovjetunió egész európai részén már annyira elterjedt, hogy a szakembereket komolyan foglalkoztatja a bántalom oktanának tanulmányozása, mivel a pontyállományon érezhető kárt okoz. A Magyar Népköztársaságban 1964-ben nyert először megállapítást és a kór főjelére nézve ÜSZÖHÖLYAGGYULLADÄS elnevezést kapott. Főleg a hasvízkórhoz hasonlítanak az úszó hólyaggyulladás kórjelei, mivel itt is a hasüreg lényeges megnagyobbodása van előtérben. Főleg a has bátulsó része puffad fel. Az úszóhólyag gyulladása következtében a halak elvesztik egyensúlyukat, és ilyen állapotban rendetlenül úszkálnak ide-oda, főleg a víz felületén. Gyakran beleütköznek a vízben lévő tárgyakba. Végül a pontyok kimerültén elpusztulnak. A kór okozójaként a vírust gyanúsították, de ezt a feltételezést nem sikerült eddig laboratóriumilag bebizonyítani s így a kérdés még tisztázatlan. A bántalom oktanára és elterjedésére vonatkozó vizsgálatok folyamatban vannak. Mivel a szomszédos államokban az úszóhólyaggyulladás megállapítást nyert, várható, hogy hazánk területén is előfordul, illetve a jövőben előfordulhat. Ezért a pontyok egészségi állapotának vizsgálását fokozott figyelemmel végezzük. —sz— vízfolyásokon Is lehet alkalmazni, nevezetesen töltések, gátak mentén, esetleg szennyvízcsatornákon. Feltétlenül szükséges azonban, hogy ebben az esetben pontosan betartsuk a horgászat idejét: a kora reggeli órákat, vagy az esti szürkület idejét egészen késő estig. Fenekezéshez rendszerint erősebb horgászfelszerelést használunk, Illetve a mindenkori feltételekhez Idomítjuk annak megválogatását. A Duna sodrának sebessége helyenként eléri a 3—6 métert másodpercenként, amiért holmi törékeny felszereléssel nem „metszenénk“ semmit. Legmegfelelőbb a két- vagy háromrészes horgászbot erősebb véggel, 0,35, 0,40, sőt 0,60-as szilonzsinórral, valamint a régibbb fokozatnak megfelelő 5.—10. számú horoggal. A nehezéket ugyancsak a víz sodrásához idomítjuk. Fölöslegesen súlyos ólmot se használjunk, csak rontjuk vele a horgászbotot és az orsót. Leginkább 5—20 dekás ólmot alkalmaznak különböző alakban. Az ólom alakja különben sem mérvadó, csak gömbölyű ne legyen, mert akkor az áramlat a parthoz sodorja. Legmegfelelőbb a mindkét oldalán kisebb fogazattal ellátott ólom, amely jól tartja magát a fövenyes fenéken és megmarad a kívánt helyen (lásd az 1. számü ábrát). DUNÁN A „legkeresettebb“ csalik közé tartozik a sajt, a kukac és a szalámi féle. A sajtot egyvagy félcentiméteres kockákra vágjuk legalább 4—8 órával a horgászás kezdete előtt, hogy egy kis kéreg képződjön a sajtkockákon vagy négyszögeken. Ezzel kettős célt követünk: egyrészt biztonságosabban felnyársalhatjuk a sajtkockát a horogra, másrészt nem kell tartanunk attól, hogy az ár lesodorja a csalit a horogról. A horog hegyének kissé ki kell állnia a sajtkockából, mert ilyképpen az utána kapó hal jóformán be is kapta már a horgot (lásd a 2. számú ábrát). A horgászzsinórt ajánlatos egy darabban használni anélkül, hogy csomók gátolnák annak rugalmasságát (lásd a 3. számú ábrát). A kötésekkel, csomókkal, toldásokkal „hosszabbított* szilonzsinór gyakran összegabalyodik vagy beleakad kiálló sziklákba, hínárba, gallyakba. Ha mégis meg kell toldanunk a zsinórt, alkalmazzunk erre a célra egy fokkal gyengébbet. A márnahorgászat szép és. nemes sport, ha mindjárt megerőltető és drámai lefolyású is. A horgásznak minden figyelmét összpontosítania kell, hogy kellő időben bevághasson. Nemegyszer alkalmam nyílott megfigyelni olyan horgásztársakat, aki mintegy „félárbócra" eresztették horgászbotjukat — csupa kényelemszeretetből és egyszerűség kedvéért — a sziklás terepen. Ennek eredménye rendszerint a biztosra vélt zsákmány — biztos elvesztései Ha csak pillanatnyit késlekedünk, elszalasztjuk a zsákmányt. Jobb tehát a horgászbotot „villán“ nyugtatni, hogy idejében bevághassunk. A horgászbotot kézben tartani különben is fárasztó, alkalmazása csak az esti órákban jöhet számításba. Állíthatom, hogy tanácsaim megfogadása esetén valóságos élményt nyújt a márnafogás minden vérbeli horgásznak. Eudovít Böhm
