Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-16 / 15. szám

Elektromos fűtésű háztáji műanya A háztáji baromfitartás terü­letén a korai csirke nevelése ősidők óta általános gond, mert ez bármilyen előnyös is, csak éppen kellős nincs, amely ki­költse a tojásokat és teste me­legével nevelje a csibéket. Már­pedig a korai csirke a húsellá­tás és a tenyészanyag utánpót­lás szempontjából óriási jelen­tőséggel bír. Megoldásra váró feladat volt tehát egy olyan müanya műszaki megszerkesz­tése, amely elsősorban háztáji méretű, olcsó üzemeltetésű, — ezenkívül tűzvédelem- és érin­tés szempontjából teljesen meg­bízható. Ezt a kérdést oldotta meg Boronkai József mér­nök, aki olyan mfianyát adott a háztáji baromfitartóknak, melynek üzemeltetése olcsó és biztonságos. A gépi keltetéssel, mint az köztudomású, megoldódott a keltetés gondja, azonban a meg­oldás kérdése a háztáji mére­tekben végzett gyors és korsze­rű nevelés terén nyitva állt. A képen bemutatott háztáji mű­anya kb. 100 db naposcsibe felnevelésére, egy csibére eső energia költséglete S—10 fillért tesz ki. A műanya ernyőjének alsó átmérője 60 cm, a felső pedig 22 cm. A hőterelő átmérője 17 cm és 4 cm. A parabola ernyő és a hőterelőlapok alumínium lemezből készülnek. A sugárzó­­test feketére mázolt, gömbsze­­rűen kiképzett kerámia, amely­nek felszíne alatt az elektromos erő szabta mélységben van be­ágyazva az elektromos fűtőte­kercs. Ezt úgy kell érteni, hogy a fűtőtestek a kerámiatömbben olyan mélységben vannak elhe­lyezve, hogy a hő érintésre és üzemelés közben sem süt át. Felfüggesztése a parabola fel­ső részén elhelyezet kereszt­idomhoz M.—4-es szabvány csa­varokkal erősített és 15X3 min­es laposacélra hegesztett 6 mm-es átmérőjű gömbacélból készített horoggal történik. Az elektromos csatlakozás a műanya tetején lévő védőhü­velyes csatlakozón át történik. A műanya névleges teljesít­ménye 210 watt, névleges fe­szültsége pedig 220 volt. A műanya üzembehelyezése úgy történik, hogy először a szükséges hosszúságú három­­eres kábelnek (egyik ér a föl­deléshez kell) földeléses csat­lakozóval szerelt végét a mű­anya tetején lévő védőhüvelyes csatlakozóba dugjuk. A kábel­nek villásdugóval ellátott végét csak ezután dugjuk a szabály­szerűen földelt fali dugasztoló aljazatba. A bekapcsolást követő néhány másodpercen belül a sugárzó­test eléri rendes üzemi hőmér­sékletét, amit (áramütésvédelem és tűzbiztonság miatt) a felszí­ne alatt elhelyezett fűtőspirál gyenge átizzása jelez. Az ernyő 60 Celsius fok fölé nem meleg­szik. Sugárzása egyenletes. Mivel a fűtőtekercset kerá­miába ágyazzuk, ezért az érint­kezésveszély és a tűzveszély teljesen ki van zárva. Ez vi­szont nagyon lényeges szem­pont, mert a háztáji körülmé­nyek között sok esetben olyan anyagok vannak közel, amelyek könnyen meggyulladhatnak. A műanya alá 10—15 Celsius fok környezeti hőmérséklet ese­tén, 80—90 csibe telepíthető, bármilyen alomra. Hőszabályozás céljából a mű­anyát a kezdeti, mintegy 28—30 cm magasságról, hetente a füg­gesztő horogra erősített kötél­lel, vagy lánccal, a szükséges szintre emeljük. A sugárzótest hőenergiáját nagyrészt a parabnlaernyő és a hőterelőlapok vetítik a kívánt irányba. Ezért szük«éees, hogy azok mindig megfelelően tük­röző felületűek legyenek. Ennek biztosítása érdekében a para­bolaernyőt és a hőterelőlapokat üzemszünetekben, árammentesi­­tett állapotban, érdes anyagot nem tartalmazó tisztítószerrel, pl. bécsi méssze) és puha ruhá­val át kell törölni. A sugárzó­testre lerakódott port is, puha ruhával, gyöngén letöröljük. Az üzemelés megszakításakor, árammentesítésknr először min­dig a fali dugaszolóaljazatból húzzuk ki a csatlakozó kábel villásdugóiát. A müanvát ameny­­nyire csak lehet, védjük az ütéstől, és ne kapcsoljuk na­gyobb feszültségre mint ami­lyen engedélyezett. Törött su­gárzótesttel a műanyát ne üze­meltessük. Az újrendszerü mű­­anya alkalmazása a korai csir­kenevelés érdekében célszerű. A müanya az ismert eddigi mű­anyáktól 37—48 %-kal olcsób­ban üzemel. Felsorolt előnyein felül óriási előrehaladást je­lent, mert eddig a háztáji ba­romfitartók számára ilyen ka­pacitású, olcsó üzemelésű mű­anyát nem szerkesztettek és nem gyártottak. Ezá'tal a ház­tájin is lehetőség nyílik a korai csirke olcsó nevelésére. A mű­anyát a Kisipari Exportra Ter­melő Szövetkezet gyártja Ma­gyarországon. Szikora András (Bp.) Látogatás az NDK házínyúitenvésztőinél ONMUKODO magájává takarmánykeverő gé­pet gyártanak hazánkban KDS- 1000 jelzéssel, amelyet a ba­romfitenyésztő nagyüzemekben a takarmány előkészítésére, va­lamint a tojófészkek alatt két­­soron elhelyezett vályúk meg­töltésére lehet igen jelentős munkaerő megtakarítással al­kalmazni. A gép óránként 40— 50 q burgonyát képes megmos­ni, vagy ugyanannyi főtt bur­gonyát szétnyomni, esetleg 50 q különféle takarmányt összeke­verni, vagy 10—15 q gumósta­karmányt Irépát, sárgarépát j, felszeletelni. A keverőkád 800 liter befogadóképességű. Keve­réskor mind száraz, mind pedig nedves takarmányokat adagol­hatunk a gépbe. A keverés igen egyenletes, ezért kis mennyisé­­gű antibiotikumot, vagy vita­mint is jól szétoszthatunk. Az előkészített takarmány menet közben a gép keverökádjából a csőben forgó szállítócsiga segíti ségével jut el egyszerre kétsoi ron a korszerű baromfiház vá­lyúiba. Az ilyen elrendezésű tojóhazban a tojatófülkék a ta­­karmányvályuk felet kaptak he-> lyet. (Kucsera Szilárd felvétele), LUDELADAS TAKARMÁNY ELLENESEN Az utóbbi két évben kisállattenyésztőink igen jelentős eredményeket értek el a közellátás céljait szolgáló lúd­­eladás terén. Ezeket az eredményeket úgy volt lehetséges elérniük, hogy a lúdtenyésztés fejlesztésében, a többi gaz­dasági kisállatokkal párhuzamosan, helyes tenyésztési irányt választottak. Tenyésztőink helyes álláspontját, mely­­lyel lakosságunk ellátására siettek takarmányjuttatással és előnyös felvásárlási árakkal igyekeztünk támogatni. Nagy gondossággal szervezték meg a felvásárló vállalat üzemei a lúdtenyésztés! akciót s a kellő propagáció, va­lamint az előnyök nyújtása meghozta gyümölcsét. így csu­pán az elmúlt évben kisállattenyésztőink több mint 550 000 ludat adtak el 2 415 000 kilogramm élősúlyban, amely mennyiségért csaknem 45 millió korona bevételre tettek szert, melynek egy részét a tenyésztés további fejlesztésére fordíthatják. A lúdtenyésztés nemzetgazdasági szempontból értelmezett jelentőségéről nem szükséges beszélnünk. Csupán azt em­lítjük meg, hogy ax exportra kerülő ludak húsáért és má­jáért jelentős devizabevételre tettünk szert. Ennél azonban még jelentősebb exportcikkünk a toll. Mindez a lúdtenyész­tés további fejlesztése mellett szól. A lúdtenyésztés gondozói számára azért is előnyös, mert ezek a szárnyas állatok kora tavasztól késő őszig legelnek és így aránylag kevés szemestakarmányon nőnek fel, ke­veset fogyasztanak a „zsákból". A libák és ludak növeke­dése gyorsütémű, csupán füves legelő kell hozzá. Kisállattenyésztőinknek ajánljuk, hogy lehetőségeikhez mérten igyekezzenek minél nagyobb mennyiségben kislibát beszerezni vagy keltetni, mivel az eladott ludak ellenében ebben az évben is takarmányjuttatásban részesülnek. Meg kell állnunk egy szóra a minőségi besorolás kérdése felett. Számos kisállattenyésztő és közöttük olvasóink is az elmúlt évben rámutattak a felvásárló vállalat által átvett ludak I. és II. minőségi osztályba való besorolás helytelen­ségére. Erre vonatkozóan azonban az állami szabvány ér­vényes, amely kimondja, hogy az eladásra kerülő lúd nagy­ságához mérten húsos és tollal fedett kell hogy legyen. Ez nem jelenti azt, hogy az a lúd, amelynek súlva eléri pl. az 5 kg-ot, minden esetben az I. minőségi osztályba ke­rüljön, mert különböző fajta és testalkatú ludat tenyész­tünk, melyek testnagysága eltérő. Szlovákia déli járásaiban egyes úgynevezett nagytestű lúdfajták esetében a legelőről bekerülő magló lúd súlya (tömés vagy póttakarmányozás nélkül) eléri a 6 kilogrammot is, azonban hósossága nem megfelelő, csupán csontvázának súlya nagy. Az ilyen nagy­testű lúdfajták tömés után 10—11 kg-os testsúlyt érnek el, amikor a csont és a hús mennyiségbeli aránya a megkívánt módon alakul. Azt ajánljuk ezért, kisállattenyésztőinknek, hogy a ludak eladása előtt ezeket kukoricával vagy más szemestakarmánnyal tömjék, hogy minőségük az állami szabvány követelményeinek megfeleljen. Különös figyelmet szükséges szentelni tehát a Indáknak közvetlenül az eladás előtt. A megvásárolt ludak nagyobb részét az elmúlt évben mielőtt ezeket át lehetett adni a feldolgozó vállalatnak erős takarmányozásban kellett részesíteni, hogy megfelelő súlyt és zsírosságot érjenek el, megközelítően olyan mértékben, mint ahogy ez a saját célokra tömött ludak esetében van. FELTÉTELEK Hasonlóképpen mint az elmúlt évben ez idén is az a te­nyésztő, aki lúdját június 11-e után 5,30 kg-os legkisebb súlyban adja el a felvásárló vállalatnak, házilag hizlalt állapotban, az legkésőbb december 10-ig történő eladás ese­tén 12 kg kukoricát, vagy más takarmányt vásárolhat hiva­talos áron. Június 11 és november 20 közötti időszakban a 4—5,30 kg-os súly közötti lúd ellenében 7 kg takarmány vásárlására jogosult az eladó, s ha ehhez hasonló súlyú ludat november 21 és december 10 közötti időben ad el, úgy a takarmánymennyiség 5 kg-ra csökken. Ha a tenyésztő 9 hetesnél nem idősebb libát, vagy ludat december 11-e után, esetleg egyévesnél idősebb ludat ad el, ezért takarmány­­juttatásra nem jogosult. A lúdeladás ellenében juttatott takarmány ára előnyös, mert a termény felvásárlási árához az üzem mindössze 13.— korona kereskedelmi felárat számláz. Ha a kisállat­tenyésztők csoportja lakhelyére kívánja szállíttatni a ta­karmányt, úgy szállítási ‘költségátalány (pausál) fejében mázsánként mindössze 2 koronával emelkedik a számlázott összeg. A 0,31—2 hektár közötti földterülettel rendelkező magán­­gazdálkodók, kiknek eladási kötelezettséget szabtak meg, minden egyes élősúlyban számított eladott lúdhús kilójáért 4 kg húsbeadást számolnak el. A lúdtenyésztéshez, valamint eladáshoz az ismertetett előnyös feltételek kihasználásával sok sikert kívánunk, s reméljük, hogy tenyésztőink pénzbevétele a tavalyihoz viszonyítva ez idén jelentősen emelkedik. Petrovií Emil, a Területi Felvásárlási Igazgatóság dolgozója Ne szomjaztassuk a nyalat A nyűltartók többsége, bár megtanulta, hogy a nyulakat tiszta ketrecben kell tartani és rendesen ellátni, a világért sem itat. Mindent megtanulnak, megértenek, de abból a baboná­jukból, hogy a nyulat nem sza­bad itatni, nem engednek, an­nak ellenére, hogy a komoly tenyésztőknél az ellenkezőjét látják. Próbáltam okos asszo­nyokkal, okosan beszélni. A többség azt feleli, hogy már az öreganyja is tartott nyulat. ö is tart. Soha nem itatnak és a nyulak jól vannak. Nem vontam ezt kétségbe, de magyaráztam, hogy még sokkal jobban fej­lődnének, ha nem szomjaztat­­nák őket. A többségre ez nem hatott. Tapasztalataim szerint szük­séges a nyulak szomjaztatása ellen harcolni. A nyúl szerve­zetének napi vízszükséglete' 0,7—1,0 dl testsúly-kg-onként, A vizet a nyúl részben takar* mánnyal, részben ivás útján ve* szí fel. Ha a nyúl napközben! sok zöldtakarmányt fogyaszt, akkor gyakorlatilag nincs, de ha nagyobbrészt száraz takar* mányokat eszik, akkor feltétle* nül szüksége van vízre. A szop* tató anyák vízszükséglete még fokozottabb, eléri a napi 0,7.—* 0,8 litert is. A vizet mindig tiszta edény* ben adjuk, az legyen friss, de nem jéghideg. Bélhurutos tü* neteknél az itatást átmenetileg szüneteltetni kell. Dr. J. A, ucuunicii íiiuuunnuaii cll 1L megtekinteni a fiatal természet­­búvárok központját s ebben a fiatal nyúltenyésztők- és barom­fitenyésztők állatállományát. Berlin területéről nagy érdeklő­déssel járnak ide az iskolás gye­rekek. Terven kívül jutottunk el az NDK I. számú házinyúlte­­nyésztőjéhez, Fridrich Joppich­­hoz. Dj zélandi fehér nyulakat tenyészt, továbbá hototi fehér­­nyulakat, valamint törpe színes nyulakat (Farbenzwerge) csin­csilla színváltozatban. Ottartózkodásunk utolsó nap­ját Berlinben töltöttük részben az ottani szövetség kerületi ve­zetőinek társaságában, részben pedig a nők aktíváinak képvi--­­lőivel töltött beszélgetésben. Ezek a női aktívák ma már je­lentős helyet foglalnak el az NDK kisállattenyésztési szerve­zetének életében. A nők aktívá­jának munkája igen sokrétű és érdekes. Kiemelkedő része van a szervezett tenyésztés gondola­tának népszerűsítésében a la­kosság széles rétegeiben. A német házinyúltenyésztők­­kel megtörtént találkozás az összes külföldi részvevő számá­ra igen érdekes és tanulságos volt. Az NDK-ban a házinyúl­­tenyésztés igen magas színvona­lat ért el, ezért a tapasztalt nyúltenyésztők is sokat tanul­hatnak ott. A tenyésztési felsze­reléseket mindig a helyi adott­ságokhoz mérten igen célsze­rűen alakítják ki. És ami a leg­fontosabb, mindenütt mintasze­rű tisztaság uralkodik. Ennek bizonyára nagy része van a né­met nyúltenyésztők kiváló ered­ményeinek elérésében. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választ­mányának fő szakelőadója sei, gereznaminő^éggel stb., ösz­­szeiuggű kutatási kérdéseire irá­nyul. Az állatneveléshez szükséges felszereléseket (nyúlketrectöm­­böket) a mezőgazdasági fakul­tás részére a szövetség állíttatta fel. így működik együtt az NDK- ban a tudomány a gyakorlattal Ez a legkonkrétabb együttműkö­dési forma, amely tudományos intézmény és a kisállattenyész­tők szövetsége között kialakul­hat, mert ilyen módon a tudo­mány legújabb ismeretei a leg­rövidebb úton és egyben a leg­gyorsabban jntnak el a tenyész­tési gyakorlatba. Mindazt, amit módunkban állt ezzel kapcsolat­ban látni azt bizonyítja, hogy a kisállattenyésztők szövetsége részéről ez igen hasznos be­fektetés volt. Igen jó benyomásokkal telve távozhattunk a dürrenbergi há­zinyúl tenyésztőkkel végbemenő találkozóról. Ok a város szé­lén egy kihasználatlan terüle­ten egymás mellett állították fel nyúlketrectömbjeiket, ame­lyeket talán telepeknek is ne­vezhetnénk, (illetőleg telepes nyúltenyésztésnek mondhat­nánk). A kérdéses területet elő­ször társadalmi munkával hulla­­déktéglából emelet fallal vették körül, azután pedig az előre elkészített terv szerint feállítot­­ták a nyúlházakat. Ezenkívül szép klubhelyiséget is építettek, amelyben a helyi szervezet gyű­léseit is tartják. Az egész ob­jektum egy erélyes őrzőkutya védelme alatt áll. Az állatok gondozását, takarmányozását, valamint az ólak tisztítását min­den tenyésztő, saját állataira vo­natkozóan maga végzi, s nyúlhá­­zát saját zár alatt tartja. Potsdamban néhány szép te­nyészeten kívül megtekintettük a történelmi nevezetességű „Ce­­cilienhofot" ahol a nagyhatal­mak a második világháború vé­gén aláírták az ismert potsda­mi egyezményt. rich Joppich a nyúltenyésztési szakosztály elnöke ismertette a néhánvnapos programot. Az el­nök világszerte elismert házi­­nyúltenvésztési szakember, aki 72 éves kora ellenére állandóan aktív szolgálatban van és kü­lönösen mozgékony, élénk és heves vérmérséklettel vitázik. Vidéki utunkat megelőzően megtekintettük a berlini állat­­kertet, de itt mindenekelőtt az úgynevezett a „Behm-házat“ modern tenyésztői berendezésé­vel, amely a téli időszakban is kényelmes és tökéletes elhelye­zést, valamint tartási viszonyo­kat nyújt. A következő napon utunk Haliéba vezetett, ahol lehető­ségünk volt, megtekinteni a Hallei Egyetem mezőgazdasági fakultásának Kisállattenyésztési Intézetét, melynek egyik részle­ge végzi a házinyúltenyésztés­­sel kapcsolatos kutatómunkát, valamint az angóranyúl gyapjú­termelését ellenőrzi. Az NDK- ban ugyanis csak azt az angó­­ranyulat lehet a törzskönyvbe bevezetni, amely ennek az inté­zetnek ellenőrzésén sikeresen átesett és erről megfelelő igazo­lást kapott. Továbbá az intézet munkája a házinyúltenyésztés hústermelés-A Német Demokratikus Köz­társaság gazdag kisállat­tenyésztési múltra tekinthet vissza. Ezzel magyarázható a jelenlegi magas színvonal, amelyről meggyőződhetünk az évente megrendezésre kerülő kiállításokon, akár a hagyo­mányos „Lipsia Schau“ vagy az ismert drezdai „Sieger Schau“ kiállításokról legyen is szó. Mindkét rendezvényen néhány ezer állatból létrehozott élő és elsőrendű fajtakiállítás mozgó képében gyönyörködhetünk. Bár a kiállítás a fejlett tenyész­­munka élő dokumentuma, rajta keresztül mégsem tekinthetünk be a tenyésztő „konyhájába“, ahogy ezt az ember kívánná. Alkalmat erre a Kertészke­­dők, Kistelepesek és Kisállat­tenyésztők (Méhészek) Szövet­ségének (Verband der Klein­gärtner, Siedler und Kleintier­züchter — Berlin) az év feb­ruár 9—18-a közötti időre szó­ló meghívása nyújtott. A látogatás célja az volt, hogy megismerkedjünk az NDK házinyúltenyésztésének jelenlegi állapotával és távlati fejlődésé­vel. Jelen voltak több szocia­lista állam képviselői, amelyek­ben tekintettel a húsnyúl ke­reslet emelkedésére, ugyancsak nagy az érdeklődés Mint tud­juk ez az érdeklődés napjaink­ban világméreteket öltött. Első állomásunk az NDK fővárosá­ban, Berlinben volt, ahol Frid-

Next

/
Thumbnails
Contents