Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-16 / 15. szám

Kiváló minőségű dohányt termelnek a középtúriak zetője, pedig még csak gyerekcipőben Jártak, hisz mindössze három hektá­ron termesztettek dohányt ás a hek­tárhozam is csak 8,8 mázsa volt. Ma a terület már megháromszorozódott, s főleg amióta Laukó János vette ke­zébe a dohánykertészetet, és a hoza­mok is magasak. Mert mégiscsak ő a szakma mestere. Mivel eddig még egy évben sem hagyta őket cserben a dohány, kedvvel foglalkoznak ve­le. A jövőben még nagyobb terveik vannak, hisz nemsokára teljesen el­készül a nagy befogadóképességű acélvázas mesterséges dohányszárító. Dohányról beszélgettünk, dohányról jegyezgettünk, de egyetlen füstöt sem szippantottunk. János bácsi végezetül még kijelentette, hogy egy kis Jó ér­zéssel szemlélgeti a szivarozókat, pö­­fékelőket, mert olyankor úgy gondol­ja, hogy talán épp az ő jó minőségű dohánya illatát élvezik. BALLS JÖZSEF A kassal tárásban értékelték a Földmüvesasszonyok Télt Iskolája VII. évfolyamát, melyet 85 községben szerveztek meg. Az előadásokon 7500 nö vett részt, akik bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe ts. Összesen 122 kollektív és tízezer 269 egyéni felajánlást tettek. A teljesített felajánlások értéke közel 13 millió korona. A nők a legjobb eredményeket az állattenyésztésben érték el. Pl. a Gondola Margit által vezetett fejönök háromtagú kollektívája az abaúlnádasdl szövetkezetben tavaly 60 tehénnél az átlagos évi fejés­­hozamot 912 literrel túlteljesítette, s így 3.102 literes fejést átlagot ért el. De a többi munkaszakaszon sem vallottak szégyent a nők. A növénytermesztésben a felsőhutkal EFSZ női csoportja nyolc hek­tárról átlagban 70 mázsa szemeskukoricát takarított be. Helyes azonban, hogy az iskoláztatás folyamán a nők nemcsak tér-­­melésl kérdésekkel foglalkoztak, hanem a munkakörnyezet megjaví­tásával is. Így a járás 25 szövetkezetében már a gazdasági udvaroki ban fürdőszoba, vagy mosdóhelyiség van. Jó példaként a csányt, szí-: nal szövetkezetek szolgálnak. A járás 79 községében az óvoda ts megi található, így az anyák nyugodtan végezhetik napi munkájukat. Mató Fái Baráti segítség Tavaly nagyarányú szélkár érte er­dőinket. Különösen a kassai erdőigaz­gatóság területén, több helyen ösz­­szesen mintegy 4,5 millió m3 faanyag került veszedelembe. A kidőlt fák — főleg a lucok és kisebb részben az erdeifenyők — kusza összevisszaság­ban valóságos romhalmazként borítot­ták a középhegység, a Tátrától délre, illetőleg keletre fekvő területek lej­tőit és fennsíkjait. A csehszlovák erdőgazdálkodás vezetői a magyar erdőgazdasághoz fordultak segítségért és a súlyos szélkárok minél gyorsabb felszámolása érdekében megállapodás jött létre a két baráti ország között. A megálianodás értelmében összesen 147 magyar szakmunkás dolgozott több héten keresztül a széldöntéssel sújtott területeken. A kiküldött mun­kásokat az állandó munkások létszá­mából válogatták ki a Zempiénhegy­­ségi, a Keletbükki, a Nyugatbükki és a Cserháti Állami Erdőgazdaság leg­jobb dolgozói közül. Az igen nehéz körülmények között, tudásuk és erejük legjavát latbavető kiváló magyar munkások jelentős mértékben hozzájárultak a károk fel­számolásához. Munkakörülményeikkel, keresetükkel meg voltak elégedve. Külföldi munkájukat jogszabályilag is rendezték, amennyiben a kiküldött er­dei szakmunkások, mint az érdekelt erdőgazdaságok állandó dolgozói, fi­zetésnélküli szabadságot kaptak erre az időre. A munka során, a különleges ter­melési feladatok messzemenően pró­bára tették a kitűnő szakmunkások, nagyrészt szocialista brigádokban dolgozó motorfűrészesek leleményes­ségét és szorgalmát. De a gyakorlott szakmunkások a legnehezebb körül­mények közt is helytállnak. A motor­fűrészeket a kassal erdőigazgatóság bocsátotta rendelkezésükre. — ksz —• alapelve. Ezt bizonyítja az Is, hogy a múlt évben átlagosan 29,19 koronát kaptak kilónként. Hektáronként 37 770 korona volt a bevétel és a tiszta ha­szon 22 066 korona. A múlt évi rend­kívüli kedvezőtlen időjárást a bizto­sító is figyelembe vette és így a hek­táronkénti bevétel 54 640 koronára emelkedett. Ezeket az adatokat már Paulovics Erzsébet könyvelőnőtől tudjuk meg. — A dohánytermelésre eddig még sohasem fizettünk rá — állapítja meg. Még akkor sem, amikor a jelenlegi könyvelőnő volt a dohánycsoport ve-A jó szervezésen múlik ix i másfél millió korona Vágsellye dolgozót méltó módon köszöntik a hazánk és népünk éle­tében újabb mérföldkövet jelentő XIII. pártkongresszust. Bizo­nyíték erre kötelezettségvállalásuk. Elhatározták, hogy a „Z" akció keretében 4840 négyzetméternyi betonjárdát, 1960 négyzetméternyi parkot és a tanulók részére egy könnyűatlettkai pályát építenek. E felajánlás értéke 340 ezer korona, s ez a munka 28 332 óra társa­dalmi munkát igényel. A város szépítéséről sem feledkeztek meg. Közös összefogással rendbehozzák az utakat, járdákat, kikavlcsozzák a tereket, az üres területeken díszfákat és cserjéket ültetnek, hogy szebb legyen az épülő város, s kellemesebbé tegyék lakóinak pihenését. Ezen mun­kálatok 93 914 órát követelnek, s értékük 409 846 korona. A kongresszusi felajánlásban az EFSZ sem akar lemaradni. A tagok ígéretet tettek, hogy cukorrépából 28 vagonnal, kukoricából 270 má­zsával, gabonából pedig 250 mázsával termelnek terven felül. Ezt az eredményt főképpen az öntözőberendezések ésszerű kihasználásával akarják elérni. Az állati termékekből, tejből, tojásból, marha-, sertés- és baromfihúsból 726 950 korona értékben adnak többet a piacra a ter­vezettnél. A vágsellyeiek kötelezettségvállalásának értéke összesen 1 millió 485 796 korona. A város dolgozói, valamint a szövetkezet vezetői úgy határoztak, hogy vállalásukat (a kapásokon kívül) augusztus 15-ig teljesítik. Fittich Géza, Galánta Vándorol a vándorzászld Az Ipolysági Állami Gazdaság Igaz­gatósága minden évben megjutalmaz­za a legjobb állatgondozókat. Tavaly Fereszlényben volt a vándorzászló, — itt érték el a legnagyobb malacelvá­lasztási átlagot — idén a deméndlek kapták. Ebben nagy érdeme van Var­ga László zootechnikusnak, valamint Kovács Sándornak, a gazdaság veze­tőjének, de nem utolsósorban az állatgondozóknak. Mert olyan három gondozó, mint Bállá István, Mészáros János, és Gergely János kevés gazda­ságban található. Balia István tavaly járási méretben kimagasló eredményt mutatott fel. Átlagosan a tervezett 12 malac helyett 14,5 db-ot választott el anyakocánként, amiért 1250 korona prémium ütötte a markát. Bállá bácsi elmondotta, hogy már 1929-től az állattenyésztésben dolgo­zik. 1934-ben jancsö földbirtokosnál, 1936-ban Felsőszemeréden Michelnél, 1938-tól pedig a deméndi gazdaság­ban dolgozik. Tizenegy éven keresztül fejűgulyás volt és 1949-től pedig meg­szakítás nélkül anyasertéseket gon­doz. Eddig mintegy 5000 darab mala­cot választott el. Két évvel ezelőtt 13-mal, míg tavaly a 14,5 darabbal javította rekordját. Az előhizlaldában Révész István ér­demel dicséretet, aki 200—250 válasz­tott malacot gondoz. Keze alól kerül­nek további hizlalás céljából Ipoly­ságra a sertések. A tehéngondozók közül kimagasló eredményt ért el Hegedűs Ferenc, aki tavaly csupán prémium fejében 10 ezer koronát kapott. Nyomon követi őt Urbancsok Pál. Mindketten 15 tehe­net gondoznak és fejési átlaguk tehe­nenként 8,2 liter. A két állatgondozón kívül azonban dicséretet érdemel az egész kollektíva, akik egymást segítve érnek el szebbnél szebb eredménye­ket. Hisszük, hogy a vándorzászlót nem engedik ki egyhamar kezükből. Belányi János, Deménd A marcellházl határban „gőzerővel“ folynak a tavaszi munkálatok. Vider­­man Vilmos és Péczi Bálint komplex brigádja gondoskodik arról, hogy ne álljon be fennakadás a talajelőkészí­­tésben, trágyázásban, tavasziak veté­sében. Bekopogtam a szövetkezeti iroda aj­taján, ahol Téglás Józseftől, az örök­ké jókedvű mezőgazdásztól a követ­kező felvilágosítást kaptam: — A tavalyi évhez viszonyítva 212 hektárral kevesebbet terveztünk be szántóterületnek, mert azon még áll a talajvíz. Eddig földbe került 170 hektáron a tavaszi árpa, 182 hektá­ron a tavaszi keverék, 200 hektáron pedig alávetést végeztünk. Az utóbbi­ra azért volt szükség, mert az árvíz következtében odaveszett a többéves takarmányunk. Nagy megterhelést Jelentett a mar­­ceilházi szövetkezet számára a vető­mag cserélésének szükségessége, ami 619 750 korona kiadást jelentett. Ugyancsak meg kellett bontani az ed­digi vetésforgót, de jó szervezéssel le lehet küzdeni a nehézségeket. Erre a célra 6—7 métermázsa műtrágyát használtak a gabonanemüek alá, 312 hektáron pedig talajfelújítást végez­tek szervestrágyával és komposzttal. Komoly feladatok várnak a marcell­­házi kertészekre is. Két csoportban dolgoznak, és jóllehet már kiültették a korai saláta 70 százalékát, szá­molva a fagyokkal, elegendő mennyi­ségű palántát is tartalékoltak eset­leges utánültetés céljából. Annyi van belőle, hogy akár kétszer is palán­­tázhatnak. összesen 4 millió korona értékű hozamot kell elérniük és fel­tehető, hogy Szabó Vilmos vezetése mellett siker koronázza majd fárado­zásukat annak ellenére is, hogy a kertészet egyik részlegének 80 száza­lékát elöntötte a talajvíz. Az állattenyésztési részlegen az el­ső negyedévre beütemezett 1464 000 korona helyett 1 600 000 korona hoza­mot értek el, a tojáseladás tervét 20 000 darabbal túlteljesítették. Az el­múlt évhez viszonyítva Marcellházán 100 darab tehénnel csökkentették az állományt, amire takarmányhiány miatt vált szükség. Jelentősen emelke­dett viszont a fejésátlag. Derekasan állják a sarat az anya­­sertésgondozók, a malacszaporulat tervteljesítésében sem állt be fenn­akadás, amiről többek között Marcin­ké János és Feller Erzsébet gondos­kodnak. A sertéshizlaldában Virág Fe­renc, Virág Mária, Andruskő András, Andrusko Verona, Koralovszky Ilona, Koralovszky Magda, Horváth János, Horváth Hona és Czibulka Júlia gon­doskodnak példásan a folyamatos húseladásról, amellett csupán 3,80 kg abraktakarmányt fogyasztanak min­den kilogramm sertéshús kitermelé­séhez. Serkentőleg hat a marcellházl szö­vetkezeti dolgozók munkalendületére Kifizetődik a törzstenyészet Aki ismeri a szllicel fennsíkot, bi­zonyosan egyetért velem abban, hogy az itteni termelési viszonyok legjob­ban a szarvasmarha és juhtenyésztés fejlesztésére felelnek meg. A szövet­kezet jövedelmének kétharmada az említett üzemágból ered. Az elmúlt esztendőben tenyészbikákért és üsző­kért 270 ezer koronát kapott a szö­vetkezet s mellette 70 darab üszőt vá­logattak ki saját céljaikra, mellyel folyamatosan felújítják a tehénállo­mányt. A szövetkezet zootechnikusával, Vincze Gyulával, boncolgattuk a szar­vasmarha-állomány fejlesztésének kér­dését. Az állomány kimondottan jó kondícióban van. A rend és a tiszta­ság a gondozók munkáját dicséri. Egyedül a tehenek hasznossága csök­kent a téli hónapokban. A zootechnikus tett róla említést. — Az alacsony tejhozam okát első­sorban abban látom, hogy a takar­mány tápértéke sokkal rosszabb ösz­­szetételű a szokottnál. Abraktakar­mányunk kevés van. Még a sertések­nek sem vagyunk képesek elegendőt adni. Amit a tehenekre kapunk azt is a hízósertésekkel etetjük fel. így hát a teheneknek nem jut. A szövetkezet kezdettől fogva tart hízósertést. A határ nagy kiterjedésű, a szántóföld viszont kevés. A kalá­szosok vetésterületének bővülése nem jöhet számításba, egyrészt a pillangós takarmánynövények területe miatt, másrészt pedig nem minden parcella talaja kedveli a gabonaféléket. így a sertéshizlaldához szükséges abrak­takarmányt a szövetkezet egy esz­tendőben sem volt képes saját ter­mésből fedezni. A hiányt vásárlással pótolták. Ennek következtében 1 kg sertéshús termelésének önköltsége magasabbra ugrott az eladási árnál. Járásunk egy mezőgazdasági üze­mében sincs olyan állatállomány, mint a szllicel szövetkezetben. Az eddig észlelt hiányosságokból viszont arra lehet következtetni, hogy a helyi adottságok koránt sincsenek kihasz­nálva. Fokozottabb gondot kell fordí­tani a takarmánytermesztésre. Első­sorban a rétek és legelők feljavítását kellene szorgalmazni, mely a szálas­­takarmány-szükséglet 60 százalékát adja. Ha ez sikerül, bizonyos, hogy a tenyészállatokból eredő jövedelem megkétszereződik. jl. Felvételiznie a nyári vásár ra kiszemelt egyedie­ket örökíti meg, SZABAD FÖLDMŰVES J 1966. április 16, désre, válogatásra és a szállításra is vigyázni kell. Ha hirtelen szárítják a dohányt, veszít a minőségéből. A vá­logatás nagy gondot igényel, mert az árgus-szemű dohánytermesztők pár perc alatt észreveszik, ha az egyéb­ként I. osztályú dohánylevelek közé II. osztályú kerül, és akkor oda az osztályozásnak! De az sem mindegy, hogy milyen fajta dohányt termesz­tenek. A múlt évben igen nagy volt a peronoszpóra veszély, de a 29-es számú dohány nagyon jól ellenállt, viszont a 15-ös 40 százalékos kárt szenvedett. A dohánytermesztők pős­­tyéni értekezletén a szakemberek vi­szont már az R 8-as és az R l es do­hányt ajánlották. Lauké bácsi máris szeretne belőle minél többet termel­ni. Jö minőség, nagy haszon, ez az Beszéd közben is szaporán jár a kezük. Szorgalmas asszonyok a do­hánymagot vetették a középtúri ker­tészetben, aztán deszkalappal jól le­döngölik a humuszos földet, majd gyorsan rárakják az üvegablakokat, hadd melegedjen a levegő, eresszen csirát a mag. Kisvártatva hozzájuk érkezik Lau­ké János, a szövetkezet közkedvelt dohányosa is. — Nézzétek mit hoztam... tekeri szét az elismerő oklevelet a dohá­nyos. — Szaporán dolgozzatok, hogy Idén újabb kerüljön az iroda falára. A most kapott oklevélről azt ol­vashatjuk, hogy a középtúri szövet­kezet dohányos csoportja országos viszonylatban első helyre került és az érsekújvári körzetben a legjobb minőségű dohányt adta be, amiért 2000 korona pénzjutalmat kaptak. A jókedvű lányok joggal örülnek az oklevélnek. A dohányos szemel is csillognak, amikor a dohányra tere­lődik a szó, pedig maga nem élvezi a termés gyümölcsét. Szarka Sándor kitüntetett öknnómus kissé tréfálédva meg is jegyezte: — Ki látott már Ilyen dohányost? Sosem füstöl. Legalább néha-néha rá­gyújtana egy-egy szivarra. A dohányos nyugodtan hallgatja az ökonómus élcelődését és mosolyogva válaszol. — Mit tegyek, ha nem szeretem a füstjét. Pedig a növényt annyira sze­retem, hogy sokszor még az asszony is szid miatta. Főleg ha későn járok haza a szárítóból. A dohány bizony sok türelmet igénylő növény. Aki sze­reti, azon bosszút áll. Lauko bácsi, aki szippantásnyit sem szív, sokat törődik a minőséggel. — Százhatvan mázsa I. osztályú do­hányt adtunk el, II. osztályút pedig 48 mázsát, III. osztályút nem is ter­meltünk — említi az ökonómus. Ezek után parázs vita kerekedett a minőségről. Vajon hol kezdődik a do­hánytermesztés alfája és hol végződik az ómegája? — Itt a melegágynál — mondja a dohányos. — Nagyon kell vigyázni a palántákra! Ha minden jól megy, 8— 7 hét alatt megnőnek, de közben baj is érheti őket. Ha például hosszabb ideig esik az eső, zöldpenészt kapnak és tönkremennek. Ezért bizony gyak­ran kell szellőztetni. A továbbiakból kiderül, hogy a sze­az anyagi érdekeltség fokozása. A ta­valyi 10 koronával szemben idén mér 20 koronát kapnak minden ledolgo­zott munkaegységért. Az ösztönzéssel pedig párosul a jó munkaszervezés, ami nemcsak a szövetkezetnek, ha­nem a tagságnak is javára válik. A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents