Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
A sztereovízió tulajdonosok számára nagyszabású nyereménysorsolást készítettünk elő A sztereotekercsek segítségével gyönyörködhetünk a különböző országok és földrészek szépségében. Január 10 és február 10 között minden sztereotekercshez röpiratot mellékelünk, amely egyben sorsjegy is. Mit lehet nyerni? összesen 50 nyeremény várja a szerencséseket. Tizennégy napos utazás Olaszországba és Jugoszláviába, hét nap a Balti tenger mellett, két hét Ausztriában, hat Flexaret VI márkájú fényképezőgép és további negyven értékes nyereménytárgy. Kérjen információt a sztereotekercs vásárié' sánál a FOTO-KINO szaküzletekben. } Fiatalok I a kongresszus f tiszteletére A XIII. pártkongresszus közeledése nagyobb aktivitásra és kezdeményezésre ösztönzi a nyitrai járás mezőgazdaságában dolgozó fiataljait. Ezt bizonyítja a járási CSISZ szervezet bátor vállalása is. De nézzük, milyen kötelezettségvállalásokat tettek a zoboraljai fiatalok? Mindenekelőtt tevékenyen bekapcsolódnak a föld termékenyebbé tételébe és a víztárolók építésébe. A HESZ-tagok és a pionírok résztvesznek a gyümölcsfák és díszbokrok kiültetésében. A falusi fiatalság — éppúgy mint eddig — a XIII. pártkongresszus előtti időszakban is bekapcsolódik a faluszépitési akcióba, tevékenyen résztvesz a művelődési házak és iskolák építésében. A fiatalok elhatározták azt is, hogy 1966 végére a CSISZ szervezeteknek legalább 30 százalékában klubot vagy klubhelyiséget létesítenek. A CSISZ szervezet továbbá ifjúsági kollektívákat szervez a mezőgazdaság számára, amelyek a lehető legjobb eredmények elérésére törekszenek és nem feledkeznek meg a haladó munkamódszerek alkalmazásáról sem. A pártszervek figyelemmel kísérik és elősegítik a fiatalok munkavállalását az állattenyésztésben. Azokat, akiknek nincs semilyen szakképzettségük a CSISZ szervezet a termelési igazgatósággal és a GTÁ-val együttműködve tanfolyamokra küldi. Az elmúlt évek jó tapasztalata alapján a járási CSISZ szervezet és a termelési igazgatóságok az idén januárban is megszervezi a fiatal mezőgazdasági dolgozók konferenciáját. A fiatalok járási konferenciája remélhetőleg kezdeményezőkészségük további fejlődését hozza magával. Májusban a nyitrai járásban megszervezik még a mezőgazdasági technikumok tanulói és a mezőgazdasági üzemek szakiskolát végzett dolgozói közti találkozást. A találkozó célja, hogy az iskolások közelebb kerüljenek az élethez, a munkához. A nyitrai járás fiataljai versenyt indítottak a legjobb CSISZ szervezet, a legjobb ifjúsági brigád és egyén cím elnyeréséért valamennyi lényeges munkaszakaszon. A verseny feltételeit a fiatal mezőgazdasági dolgozók konferenciáján tárgyalják meg. A falusi CSISZ szervezetek célja továbbá, hogy mindenütt kidolgozzák a konkrét évi tervet és a XIII. pártkongresszus tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalásokat. MARIAN TAKÄC, Nyitra A komáromi járási kórházzal kapcsolatban több bírálat hangzott el az utóbbi időben, amely a „Beteg a kórház“ című cikkben kicsúcsosodott az illetékes járási újságban. Tény és igaz, hogy a cikk megjelenése után intézkedések történtek. Jogosan felmerült azonban a kérdés: miért csak a bírálat megjelenése után? És miért nem azelőtt? De hogy ne maradjon „árván“ á Járási kórház, tollhegyre vesszük a komáromi poliklinikát is, ha már megérdemli. Köztudomású, hogy ebben az intézetben éjjeli készültséget is tartanak. Eddig rendjén lenne a dolog, de van egy kis bökkenője is. Mégpedig az, hogy az ügyeletes éjjeli orvos egész éjjelen át kénytelen fagyoskodni, a nem kisebb felelősséggel tartozó gépkocsivezetővel együtt. Miért? Mert az I. emelet 31. számú helyiségében hétköznapon csak délig, vasár- és ünnepnapokon pedig egyáltalán nem gyújtják be a központi fűtést. Ilyen jéghideg helyiségben kell az orvosnak és sofőrjének az éjszakát töltenie, hacsak nem szólítja el őket a telefon berregése. Kétségtelen, hogy a felettes egészségügyi szervek még bundában is dideregnének, de mindezek ellenére azt ajánlották a két fagyoskodónak, fütsenek a „gázresóva!“. A villanykályha beállításának gondolatát a szervek takarékossági szempontból egyszerűen elvetették. Az influenzás betegek tetemes számánál még gondolni is rossz arra, mi lesz, ha maga az éjjeli szolgálatot teljesítő orvos, vagy sofőrje is megbetegszik a jéghideg helyiségben. Vállalják-e ezért a felelősséget a fűtési tilalmat elrendelő felettes szervák?, Szénássy János Nagykaposon nemcsak új házakat építenek, hanem a sarat örökre elűző betonutakat is. (Kertész Pál felv.) Egy szövetkezeti társulás kezdeti gondjai meg kell jegyeznem, hogy a tej kivételével valamennyi ágazat, főleg húsból, túlteljesíti az évi tervet. Az együttműködés folytán a tizennégy hasas üsző, melyet szabad eladásra terveztek, most a családban marad és a bélai egységnél a tehénállományt szaporítja majd. A szövetkezet pénzügyi gazdálkodását évek óta a húsz koronát meghaladó munkaegység jelzi, sőt az 1965-ös esztendő ezen a téren rekord eredménnyel kecsegtet. De ebben már része van a cukorrépa (515 mázsa ha-ként) szinte már hagyományba menő jó termésének, míg búzából is jócskán jutott a terven felüli eladásra. A kukorica 65 mázsás csöves termése jó alapul szolgál a takarmánykeverékek cserélésére. Most oda jutnak, hogy részben az állattenyésztéshez igazodik a növénytermesztés. A vetésforgóból a jövő évben már kiesik a tíz hektárnyi kender, ugyanakkor szinte nyereménynek számít a burgonya termesztésének leállítása, mely éveken keresztül mostohán fizetett. Az eddig hét—nyolc hektárt kitevő kertészet is legfeljebb egy hektárra csökken két—három fajta termékkel, csak azért, hogy mégis legyen friss zöldség a faluban. Ez utóbbi azért is indokolt, mert a szövetkezetben egy állandó dolgozóra csaknem tíz hektár terület esik és a tagság eddig csak határtalan szorgalommal és idegen segítséggel tudott helytállni. A növénytermelés piaci termékeinek csökkenése folytán felszabadult terület a jövőben a takarmánytermesztés bővítését szolgálja. A társulásra lépő négy szövetkezet közül csak az egyiknél mutattam be dióhéjban a következő időszak termelésének szervezési és anyagi természetű problémáit. Kétségtelen, hogy körülbelül 2400 hektárnyi kooperáló egység ilyen természetű gondjai sokrétűek lesznek. Ezeket tisztán értékelni és az anyagi eszközökhöz képest menetközben fokozatosan megoldani nem csekély szervezőképességet és megfontolt előrelátást követel. Viszont a tapasztalt vezetők világosan látják a tét nagyságát: fokozatosan iparosítani a mezőgazdasági termelést, tökéletesen kihasználni a gépe'ket£<imost'“rwáir‘ bátrabban törekedni a kompleX gépesítés megvalósítására, munkahelyenként irányt szabni a dolgozók képzettsége fejlesztésének. Most már az sem vitatható, hogy az Ilyen szakosított termelés lényegesen megkönnyíti a tervezés új módszerére való áttérést és az anyagi ösztönzők sikeresebb fejlesztésével a belterjesebb és gazdaságosabb termelést. Gábris József, Érsekújvár Az érsekújvári járásban a mezőgazdasági termelés szakosítása terén a kooperációs (együttműködési) gazdasági egységek formája bevált. Ezt , igazolják a Szalka és Surány központokban termelésileg összehangolt és egyenként három—három szövetkezetei magába foglaló társulások első évi eredményei. A siker további akciók indítását teszi lehetővé, 1966. január 1-től Libád központtal, Béla, Sárkány és Gyivá részvételével újabb társulás létesült. Felmerült a kérdés, hogy mi a helyzet az együttműködés elindítása idején az egyik, például a legkisebb, pontosan 340 hektáros Gyivá község szövetkezetében? Eddig a termelési feladatok szinte 'mechanikus szétírása folytán a kis szövetkezet kénytelen volt igazodni a nagyjában „mindenki mindent termeljen" elvhez és szükségképpen ennek megfelelően volt kénytelen szétforgácsolni a beruházási eszközeit sokféle gépre és különféle gazdasági épületekre. Minden gépnek el kellett sajátítani kezelését, de korántsem végezhette el egy gép a rá kiszabott munkateljesítményt. Milyen változást hoz tehát az 1966. év a termelés két alapágazatában? Az állattenyésztés alapját a jövőben kb. 400 darab növendékmarha és 7000 darab tojó képezi majd. Most tehát ennek az alapvető ténynek szemszögéből kel! átalakítani a már kész épületeket és tervezni a jövő beruházásait. Ezek szerint a két darab egyenként 200 férőhelyes sertéshizlaldát és az egy 50 férőhelyes sertésfiaztatót átalakítják a baromfineveléshez. Számítások szerint a meglévő két darab 500 férőhelyes csibenevelő a vándorólakkal fedezi is a szükséges kapacitást és az átalakítás aránylag kevés ráfordítással meg is oldható. Bonyolultabb a helyzet a növendékállatok körül. A gazdasági központban levő 100-as tehénistálló valamicskével több növendékállatot fogad be, de a férőhelyhez, a Macskási majorhoz körülbelül egy kilométer hosszú és igen meredek út vezet. Itt egy régi, körülbelül 100 férőhelyes istálló áll, mellékhelyiségekkel, viszont villany hiányában a gépesítéstől el kell tekinteni. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a gondozóknak, különösen téliidőszakban nem kellemes a síkos ka-1 paszkodó. Csak egyetlen érv szolgált volna az épület további megtartása mellett, tudniillik, hogy a trágya a szántóföldek kellős közepén, kéznél lenne. így legfeljebb csak addig marad a Macskási major, míg a Párizs csatorna melletti központban, közvetlen a falu szomszédságában fel nem épülnek a szükséges férőhelyek. Az állattenyésztés jelenlegi helyzetéhez gyarmaton. A halálesetek évi átlaga i nem haladta meg a 15-öt a felnőttek l sorából. így változott meg az 1350 lelket I számláló község arculata az elmúlt évek alatt. Ugyanakkor vagy 60 új lakóház épült, 150-et átépítettek, • 100-at főjavításnak vetettek alá. , Azok sem tétlenkedtek, akik a köz- i épületek arculatát hivatottak megváltoztatni. Tűzoltószertárt létesltet, tek, alapvető karbantartási munká- i latokat végeztettek a helyi nemzeti • bizottság épületén és a kilencéves . alapfokú iskolán, tetszetős parkot ■ ültettek ki a főutcán. Épülőfélben 1 vannak a gyalogjárók az úttest > mindkét oldalán és készülnek a be• kötő utak. Karácsony estéjén pedig kigyulladtak Kőhídgyarmaton a hi-i ganygőzlámpák, hogy kellemes fé- i nyűkkel bevilágítsák a községet és i jelképesen is hirdessék a béke ünne■ pét. Száraz Lászlóné, Kőhídgyarmat Elmúlt idők könyveiben lapozgatunk Ha régi könyveket felütünk és lapozgatni kezdünk bennük, egy időre régmúlt évek eseményei vonulnak el lelki szemünk előtt, rabul ejt a múlt és elgondolkodunk rajta. Egyúttal összehasonlításokba bocsátkozunk múlt és jelen között. Ha például fellapozzuk a kőhídgyarmati anyakönyv 1936. évi kötetét, 56 születési bejegyzést találunk. Ha pedig nyomon követjük az 56 újszülött életét egészen az elhalálozásig, megállapíthatjuk, hogy felerészüknél veleszületett gyengeség, tüdőbaj, bélhurut stb. szerepel a halál okául. Ezzel szemben aránylag ritkán találkozunk „aggkori végelgyengüléssel“ a kórmegállapító rovatban, sőt több az ifjú és közepes korban való elhalálozás. Hány életképes, erőtől duzzadó ifjúmunkást ragadott el akkoriban élte derekán a halál! Ma már nem fordult elő csecsemőhalálozás Kőhídságban. Kukoricából 28 mázsás hektárhozam helyett 33,8 mázsát értünk el. Árpából nem sikerült a tervet teljesítenünk, mivel ebben a jégverés óriási kárt okozott. Cukorrépából 420 mázsás hozamot értünk el a tervezett 340-nel szemben. Az állattenyésztés terén még szebb eredményekkel dicsekedhetünk. Az 512 ezer liter tej helyett már 537 ezret adtunk. A tejtermelés terén elismeréssel szólhatunk Sztranyák Istvánról és Garay Józsefről; az első 7,2 míg a másik 6,7 literes napi átlagot ért el tehenenként. — Mi a helyzet a kultúra fejlesztése terén? — kíváncsiskodom. — Ha alaposan szétnézünk szövetkezetünkben — ad választ az elnök —, bátran állíthatjuk, hogy a felszabadulás óta szinte a felismerhetetlenségig megváltozott a falu képe. Sok új ház épült, legtöbbet azonban mégiscsak a szövetkezet fejlődött. Kulturális téren lemaradtunk. Kultúrházunkat csak minimálisan használjuk ki. A lakosság azonban szereti a kultúrát, amit a sok TV-készülék, valamint az magyaráz, hogy alig akad szövetkezeti család, ahová ne járna párt- vagy mezőgazdasági folyóirat. Mindez azonban kevés, mert csak részben elégíti ki a falu dolgozóinak kulturális igényeit. Mozgalmasabb kultúrélet Is lehetne községünkben. Igaz, kevés a fiatal, mert legtöbbje a város felé igyekszik. Pedig a keresetre nincs panasz, hiszen a munkaegység értéke 19 korona. Szövetkezetünk zenekarának 16 000 koronáért vásároltunk hangszereket, s a sportszervezetet is támogatjuk minden téren — fejezi be mondanivalóját Bartos elvtárs. A látottakat és hallottakat összegezve elmondhatjuk, hogy — bár jó úton halad a szövetkezet — van mit behozniuk a fegyvernekieknek. VERESS VILMOS Szerdán látogattam Fegyvernekre, hogy megismerkedjek a szövetkezet, valamint tagjainak életével, eredményeikkel, s ügyes-bajos gondjaikkal. Trnavsk^ elvtárs, a szövetkezet elnöke a szövetkezet eddigi szép eredményeiről beszélt, amit az iroda falain ékeskedő oklevelek is hűen tükröznek. A tavalyi évre azonban panasza van. — Mi ennek az oka? — érdeklődöm. Kérdésemre Bartos Lajos főkönyvelő válaszol. — A sok csapadék következtében határunk nagy részét víz borította. Sok helyen feltört a talajvíz. Már 123 hektárt az elmúlt években alagcsöveztünk, de még mindig 420 hektár követeli tőlünk ezt a műveletet. Határunkban lépten-nyomon nagy a sár, rossz karban vannak az útjaink. Legtöbbször csak lánctalpasokkal tudnánk boldogulni. Négy déténk van, s az alkatrész hiányában azonban megtörténik, hogy csak egy üzemképes. Évközben többször felutaztunk a Bratislava melletti Racára alkatrészek után, ami nagy kiadásokkal, valamint időveszteséggel járt. Községünk határában egy hektár megszántása 60—70 liter naftát követel, mivel a talajunk nagyon kötött, határunk pedig dimbes-dombos. — Mégis, milyen termelési eredményeket értek el az elmúlt évben? — teszem fel a további kérdést. — Községünk lakóinak száma 855. Szövetkezetünk 1343 hektár mezőgazdasági területet mondhat magáénak. Ebből 1238 hektár a szántó, 14 hektár szőlőnk is van, melynek levét a lévai Márton-napi vásáron sokan megízlelték. A növénytermesztés terén a következő eredmények születtek — magyarázza készségesen a főkönyvelő: búzából 27 mázsát irányzott elő a terv, 28,3 mázsa termett a való-Evvégi beszélgetés Fegvverneken Szóvá télvíz idején sem süteményfogyasztáshoz nem lehet letelepedni, sem feketekávét nem lehet szürcsölni. Vajon szükséges volt-e bevezetni a tejárusítást a szimői „zsebcukrászdában“, amikor a községnek van már egy tejcsarnoka? És vajon érheti-e szemrehányás a szimői fiatalságot, ha megfelelő hely híján a vendéglőben kénytelen meginni feketekávéját? A cukrászdába csak akkor térhetünk be, ha aludtejre van étvágyunk! ... NAGY ANDRÁS, Szimö álló berendezést elfoglalták a kávézók vagy süteményfogyasztók, a fagylaltozók népes hada kintrekedt az utcán, ősszel azután még válságosabbá vált a helyzet. A kávézni óhajtók hóban, fagyban, esőben egy helyben topogtak a szabadban és sóváran lesték, mikor ürül meg bent egy férőhely. A múlt télen a népi fogyasztási szövetkezet vezetői nagyot gondoltak: leszereltették a kis kávéfőző masinát, kivontak két asztalt a forgalomból, mivel tejárusításra kellett felhasználni a megüresedett helyet. így most Sok szó esik manapság a fiatalságról, annak kulturális színvonaláról, neveléséről, egyesek szerint pedig: neveletlenségéről. Nemegyszer halljuk a szülők szájából, hogy a mai fiatalok züllésnek indultak. Ha azonban kissé behatóbban boncolgatjuk ezt a kényes kérdést, gyakran eltérő képet nyerünk, ahogyan ezt az alábbi eset bizonyítja. Néhány évvel ezelőtt a népi fogyasztási szövetkezet cukrászdát nyitott Szimőn. A helyiség már eleve szűknek bizonyult, mert ha az összesen öt asztalból A szimői zsebcukrászda színeváltozása
