Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-09 / 14. szám

MILOSLAV SVANÜRLlK: Gyermekeink igényei TTarmtncnyolc volt, de csak huszonnyolcnak látszott: Jómagam negyven vagyok, any­­nytnak ts nézek kt. Egy alko­holmentes vendéglőben ismer­kedtünk meg, narancslé mel­lett. tanának hívták, engem Józsefnek. Megjegyzem, ma ts így neveznek bennünket. Jól Illettünk egymáshoz kor­ban, jellemben és helyzetünknél fogva Is, hiszen mindketten már hosszabb tdeje éltünk házastárs nélkül, válás után. Ügy ts tűnt számunkra tehát, közös boldog­ságunknak semmi sem állhat útjába. Kedveltük mindketten a kultúrát, a sportot, a motoros kirándulásokat és közös volt ellenszenvünk az alkohol és a modern festészet iránt. Egy bol­dog házasság előfeltételei adva voltak tehát. — Szeretsz? — kérdeztem tőle, bár előre tudtam a vála­szát. Bólintott, majd megcsókolt. — De ha összeházasodunk, nálad kell laknunk. — Szemöldököm magasra ug­rott a csodálkozástól. — Ugyanis a lányom Is férj­hez megy — magyarázta. — Most lesz tizenhét. De ez nem az egyedüli ok erre a lépésére. Férjhez megy azért ts, mert a vőlegénye már tizenkilenc. De legföként azért, mert egyáltalá­ban nem piától kapcsolatuk rö­videsen igazolást nyer. — Szóval nagymama lesz be­lőled? — Bizony — sóhajtotta. — Olyan nagymama leszek, hogy becsületére válnék Bozsena Némcovának ts. Borzasztó ezI Még magam is tele vagyok gyarló asszonyt gondolatokkal és most ez történik velemI Saj­nos, jövendő vöm végképp nem tetszik nekem. Ügy rohangált fel s alá a lakásomban, mint egy árverést hivatalnok és jegyez­­gette magának, mit használhat­nak majd a lakásból. Végül megállapította, hogy az ágya­mon kívül mindent. Amikor ér­deklődtem nála, mik is a szán­dékai velem, vakargatta a fejét és megjegyezte, hogy ez bizony nem kis probléma, mert hát ugye sohasem jó ha az öregek együtt laknak a fiatalokkal. Állítólag a legjobb lenne, ha valahol albérletet keresnék ma­gamnak. Persze rögtön bőgni kezdtem. Erre felhorkant: „Na ugye megmondtam, már is kez­dődik a cirkuszi; Hiszen ő min­dig tudta milyen egoisták az öregek, sose tanúsítottak kellő megértést a szót kérő fiatalok­kal szemben. Aztán kijelentette, hogy minden különösebb teke-Jelige: A vércsoportok Ján Jánsky cseh orvos a vért négy főcsoportba osztotta és azokat I.—IV. römal számokkal ]eelzte. A négy vér­csoport Jelölésére ma betűket haszná­­ulnk: 0, A, B, AB. Tehát az emberiség­nek minden tagja e négy vércsoport valamelyikéhez tartozik. Későbbi kuta­tások kiderítették (a bécsi Dr. Land­­stelner szakorvossal az élen), hogy minden vércsoportban vannak olya­nok, akiknek a vérében előfordul az ún. Rhésus-faktor, másoknál viszont nem. Vagyis minden csoportban van­nak Rh-pozitlv és Rh-negatfv egyének. Eszerint tehát a valóságban nyolc vér­csoport létezik. Tudnunk kell azt is, hogy minden ember egy bizonyos vér­csoporttal születik és ezt élete végéig meg is tartja, azaz vércsoportja nem változik. A vércsoportok és az Rh-faktor tette lehetővé, hogy a különféle gyógysze­reken kívül indokolt esetekben egyik ember vére a másikba átömleszthető. Ennek ma már alapfeltétele, hogy le­hetőleg minden esetben csakis azonos vércsoporthoz tartozó egyén vérét használjuk átömlesztésére. Csak kivé­­teelsen, életveszély esetén, ha nem áll rendelkezésre az orvosnak megfelelő csoporthoz tartozó vér, adják a O-cso­­porthoz tartozó vérét bárkinek, vagy bárki vérét kaphatja az AB csoporthoz tartozó beteg. Valamikor az átömlesztés közvetle­nül történt egyéntől egyénre, ma már túlnyomó részben előre elkészített, tartósított vért alkalmaznak. A transz­­fúziós állomások tartják nyilván az önkéntes véradókat. Alig néhány évtizeddel ezelőtt az orvosok csak ritkán alkalmazták a tórlázás nélkül le ts építhetné Alenát. Erre aztán azonnal Ale­­nánál tört el a mécses és máris a szememre hányta, hogy tönk­re teszem az életét, hogy én ugye alaposan kiélveztem az enyémet, de vénségemre sajná­lom tőlük a boldogságot. Hát már ezért is gondolom, legjobb lesz ha átengedem nekik a la­kást és hozzád költözöm. — Csak nem gondolod komo­lyan? — kérdeztem megrökö­nyödve és éreztem, hogy elsá­padok. — En bizony egész ko­molyan számoltam azzal, hogy majd nálad lakunk. Hiszen az én Inka lányom engem máris kitett a lakásomból. — Téged Is? — kérdezte két­ségbeesetten. — De még menpytre — bó­lintottam. — Lehetetlen apának és vén kéjencnek nevezett. Hogy más negyven esztendős aggas­tyán már régen félreállt volna az útjából és átengedte volna a lakását. Azt ajánlotta, költöz­zek R.-re vagy S.-be, az ott na­gyon egészséges vidék és két-, legfeljebb ötezer koronáért csi­nos kis házat lehet kapni. Ott aztán nyugodt békességben él­hetem le az életemet. Részvétteljes megértéssel szo­rította meg a kezemet. — Mit tegyünk hát, mit gon­dolsz? — kérdezte kissé tanács­talanul. — Fogalmam stncs mit ts kezdhetnénk — sóhajtottam a váltamat vonogatva. — De ta­lán igazuk is van ezeknek a fiataloknak. Mi ts negyvenesek vagyunk már, s így legfőbb tdeje, hogy lemondjunk az élet bolondságairól. Minek ts nyava­lyognánk már a ml korunkban berendezett lakásokkal meg egyéb hasonló csökevényekkel. Es legnagyobb örömömet abban találom, ha arra gondolok, hogy drága gyerekeinket a vénség még hamarább eléri, mint min­ket. A Te Alenkád — ha min­den jól megy — már harminc­három éves korában nagymama lehet, az én Inkám pedig még egy évvel korábban. A vöd har­mincöttel lesz nagyapa — épp annyi volt az én öregem, mikor megnősült. És mivel tudós dok­toraink olyan elszántsággal tö­rik magukat az ember életének meghosszabbításáért, a mi gyer­mekeinknek bizonyára alkalma nyílik már negyven, sőt ötven évtg élvezni valahol kint vidé­ken boldog nyugodt öregségi — Ügy van, csak remélhető­leg azok a kts házak kaphatók lesznek még akkor is olyan olcsóni — suttogta szegényke. Ford.: Somló Miklós vérátömlesztést, akkor is csak kis mennyiségekben. Napjainkban ellen­ben már nagyon gyakori a tr.anszfúztó és számtalan esetben életmentést Je­lent. A múlthoz viszonyítva sokkal nagyobb mennyiségben lehet vért át­­ömleszteni és ennek a gyógyeljárás­­nak Igen nagy a jeelntősége, különö­sen a súlyc/; vérveszteséggel Járó bal­eseteknél, szüléseknél, méhenklvüti terhességnél, égési sebeknél, továbbá a nagyobb vérveszteségekkel járó ko­molyabb műtéteknél (szív- és tüdő­operációk), de más betegségeknél is. Rendkívül fontos, hogy kórházaink­ban a semmivel sem pótolható vér mindig kellő mennyiségben álljon ren­delkezésre. Ez csak úgy érhető el, ha minden egészséges embertársunk első­rendű feladatának tartja, hogy önként Jelentkezzék véradásra. Az illető ter­mészetesen csak teljesen egészséges ember lehet. Számára a véradás tel­jesen ártalmatlan és csaknem fájda­lommentes. Ha valakitől egyszer-két­­szer 4—5 deci vért vesznek, azt egyál­talában nem érzi meg és a szervezete hamarosan pótolja a hiányzó vért. Mi­előtt ilyen egyént a transzfúziós állo­más nyilvántartásba venné, alapos vizsgálat alá veszik. Az önkéntes véradók száma világ­szerte napról napra szaporodik és óriá­si a száma azoknak, akik pénzbeli el­lenszolgáltatás nélkül adják vérüket. Ez minden humánus gondolkozású egészséges egyénnek alapvető köteles­sége is lenne, már azért is, mert senki sem tudhatja, mikor lehet neki vagy valamelyik családtagjának szüksége az életmentő nedvre. Sajnos akadnak azonban sokan, akik ezt a gondolatot nem teszik magukévá és nem nagyon tolakodnak ha véradásról van szó, — viszont természetesnek tartják, hogy szükség esetén vérátömlesztés által menthetik meg az életüket. Or. Manlgatti István AZ ABLAKÜVEGEN át beszökő napsu­garak koszorúként ölelik körül az osz­tályt. A tanítónő a katedrán áll. Haja simán, szorosan la­pul a nyakára, — kontyba összetűzve. Arca kissé kerek, barnás rózsaszín. Szeme kék, akár a búzavirág sztrma, jóságot sugároz. A ; két szelíd kék szem azonban szigorúan villan, ha a gyermekek csintalankod­nak. Sima, egyszerű ruhát visel. A táblára egymás után sorakoztatja fel a vegytani képleteket. Néha-néha feltekint a napfényben ülő gyerme-Aranyszívű tanítónő kekre. Magán érzi a sok kis nebuló tekintetét. Ügy figyelik, mintha egész lényét magukba akarnák zárni. Erdős Teréz három esztendő óta ok­tatja nap mint nap a vegytan minden j titkára a csicsói gyermekeket. Azon az emlékezetes júniusi napon is épp az osztálykönyvet Irta be, amikor jött a borzasztó hír. A gyermekekkel együtt menekült a megvadult ár elől. Az aj­ka reszketett. Valami furcsa érzés foj­togatta. Könnyes szemmel hagyta el az iskolát. Szivében ismeretlen féle­lem lopakodott. Mi lesz ezután?... De az ország egy emberként fogott össze, hogy segítsen. A gyermekeit féltő tanítónő szive is megnyugodott. ÚJ környezetben, az otthontól távol — idegenben — mégis megkezdődött a tanítás. Azóta minden percét a gyermekek­nek szenteli. Igyekszik kifürkészni tit­kaikat. A családi környezet melegét itt is megakarja teremteni nekik. Nem tud soha egy helyben ülni. Igyekezett a maga kis körét kialakítani, annak élni és dolgozni. Csillogó kék szemeiből éberség és magabiztonság sugárzik. Egy egy el­tévedt napsugár körül aranyozta alak­ját. Fény és szeretet vette körül, mely nemcsak a napból, de a rátekintő gyermekszívekből is sugárzott felé ... * • * Délutánra jár az idő. Egy kékszemű, szerény tanítónő ül a katedrán. Kar­csú alakjára vörös árnyékokat rajzolt a leáldozó Nap ... Cztta Béla ...mert ez a divat Mese az okos kislányról „Hogy ez az új divat milyen ronda!* — szörnyülködnek a furcsa és szokat, le nruhák láttán a nők. Hát még a fér. flak! Tényleg, volt ennél már sokkal szebb Is a divat. Op Art, mértani for. mák, Courreges — ismerkedünk az új fogalmakkal és vonalakkal. — Csak nagyon fiataloknak kedvei vagy nagyon jó alakúak hordhatják. — Csak a szép lábúak járhatnak Ilyen szoknyában — halljuk az érve. két. Azátn mégis felcsillan a szemünk. — De hiszen ezt a divatot nekünk találták ki. Hogy miért? Mert geomet. ria címén minden régi ruhánkból újat varázsolhatunk, őriást a lehetőség. Két vagy három régi rongyból összetákol, hatunk egy modern darabot. Ha kicsit kinőtt, szűk a ruha — sebaj, ez a di. vat. Ha kissé rövid — annál jobb, ez a divat. Ha kopott a gombolásnál, az ujjánál, nosza, gyerünk, széles pasz. polt rá — hiszen ezt is Így írja elő az új divat. Ha a kosztümszoknya tönkre, ment, de a kabát még hordható, csak más színű szoknyát hozzá — mert ez az új divatl Szóval most végre igazán divatosak lehetünk. £s elővehetjük a régi cipőt, melyet az előrelátóbbak gondosan el. tettek. Pedig mennyit dühöngtünk, mikor a tűsarok megjelent, hogy le kell mondani a kényelmes, széles sa. rokről. Hűvösebb napokra pedig gyorsan kössünk vagy horgoljunk egy pulóvert. A felfejtett, különböző színű kötött holmik fonalát bátran vegyítsük, mert — ez a divatl Vajon ml történt a divattervezőkkel? Megszállta őket a szentlélek és ez a spórolás esztendeje? Vagy talán gon. doltak a kispénzű nőkre is? Dehogyl Ott még nem tartunk. Ök valami szén. zációs újat akartak. De — ha nem té. védünk — a szenzációs felfedezés a miénk. • (Nők Lapja) Mit főzzünk? VASÁRNAP: Gombaleves, főtt sonka fejessalátával és krumplipürével, al­máslepény. HÉTFŐ: Zöldségleves, bécsi szelet, pirított burgonya, fejessaláta, almás­lepény. KEDD: Sóskakrémleves, pirított zsemlekockával, csúsztatott palacsinta. SZERDA: Lencseleves, székelyká­poszta, krémes. CSÜTÖRTÖK: Borsóleves, tojásos galuska, fejessaláta, narancs. PÉNTEK: Halászlé, túrós palacsinta. SZOMBAT: Lebbencsleves, paraj tü­körtojással, alma vagy narancs. VALAMIKOR, nagyon régen, élt egy király egyetlen fiával. A királyfi na­gyon gyorsan fejlődött, míg egy napon az apja meglepetéssel látta, hogy szép felnőtt férfi lett a fiából, igenám, de a királyfi nagyon buta volt: növésben fejlődött, de szellemileg elmaradt. Egyszer a király elhatározta, hogy megnősíti fiacskáját. Ezért hírül adta a világnak, hogy a királyfi nővülnl kíván és a világ legszebb és legoko­sabb lányát veszi el. Megtudta a ki­rály, hogy az egyik távoli falujában él egy szegény ember, akinek nagyon szép és nagyon okos kislánya van. Megbízta futárját, hogy keresse fel a szegény ember házát és hívja meg ne­vében az okos kislányt, de közölje vele a feltételeket: a király azt kíván­ja, hogy nem jöhet sem gyalog, sem lovon, sem levegőben, sem földön. Nem hozhat ajándékot, de ajándék nélkül sem jöhet. Nem jelenhet meg felöltözve, de ruhátlan sem. A futár felkereste az okos kislányt, átadta a király üzenetét, ma/d rövid pihenő után visszatért a királyi ud­varba és jelentette, a kislány nagyon köszöni a meghívást és a király kíván­sága szerint nemsokára megjelenik. Á kislány közben azon gondolkozott, hogyan tudná hibátlanul teljesíteni a király kérését. Fogott egy szép galam­bot és becsavarta egy kendőbe, ezután készített magának sűrű halászhálóból rtíhát, majd ráült egy sánta nyúlra és útnak indult. A király és udvartartása a palota udvarán várta a kislányt és csodálkozva látta, hogy valaki nem lovagolja, de gyalog sem és nem leve­gőben, nem ruhátlanul és mégsem fel­öltözve közeledik az udvarhoz. Amikor a futár felismerte, azonnal a király elé vezette a lányt. — Kt vagy te? — kérdezte a király. — En vagyok az a kislány, akit ma­gadhoz hivattál — válaszolt bátran az okos kislány. — No nézzük csak, hogy tartod be a kívánságaimat — mondotta a ktrály. — Látom, hogy a kívánt módon érkez­tél, de ml az ott a kezedben? — A kezemben az ajándék van — válaszolt a kislány —, és mindjárt át ts adom — nyújtotta csomagját a kt­rály felé, akt mielőtt átvehette volna meglepve látta, hogy a közben kiol­dott kendőből egy szép galamb repül ki. — Miféle ajándék ez? — kérdezte a király. — Ez az ajándék felséged kívánsága szerinti, hiszen ajándékkal és ajándék nélkül kellett megjelennem — felelte a kislány . A próbák teljesítése meggyőzte a királyt, hogy ez a szép kislány nagyon okos. Behívta a palotába, terített asz­talhoz ültette és elhalmozta minden jóval. A lakoma után így szólt a kis­lányhoz: — Még egy kérés teljesítését aka­rom rádbízni, ha azt ts teljesíted, a fiam felesége lehetsz. — Lehet uram, királyom, hogy kér­déseidet megfejtem, de mielőtt hozzá­kezdenék, beszélgetni szeretnék a fiad­dal, hogy lássam, egymáshoz valók vagyunk-e. — Jól van — szólt a ktrály —, csak beszélgessetek, én mindenesetre át­adok neked három gombolyag cérnát. Ebből annyi ruhát kell készítened, hogy az egész országnak elég legyen. Utána férjhez mehetsz a fiamhoz és tulajdonosa lehetsz minden vagyonom­­nak, kincsemnek. Az okos kislány, aki azonnal rájött, milyen ostoba a királyfi, így válaszolt: — Tudnám a kívánságod teljesíteni, uram, királyom, de nem hoztam ma­gammal a szükséges szerszámokat. Ezért szeretném, ha a fiad az általam adott anyagból szerszámot készítene, és akkor majd én is végzem a felada­tot. A király beleegyezett, a kislány pe dtg kitépett a gazdasági udvarban fel­halmozott szalmából három szálat és átadta a királyfinak, majd így szólt: — Rég vágyom rá, hogy vőlegényem legyen, de még nem találtam meg ai igazit. Ha elkészítsed ezzel a három, szalmaszállal a szerszámot, tudni fo gom, hogy te vagy az igazi. A királyfi azóta ts a szerszámot ké­szíti, de eredmény nélkül. Ezért a kis lány nem ts lett a felesége. A ktráli\ közben nagyon megöregedett, de t fiát nem judta megnősíteni. Hiába ke resett számára menyasszonyt, az osto ba férfihez egy lány sem ment férjhez De az okos kislány közben megtaláltc az élete párját: férjhez ment egy ügyei okos, fiatal legényhez, akivel nagy bol dogságbart élnek, [K, NÍSZVi Kis csibe Csupasz még a kis csibe, alig van rajta pihe. Most bújt ki csak a tojásból, körül tekint, ámul-bámul, nyújtogatja a nyakát, tetszik neki a világ. Pttyptrttty, pityptrlity, éhes is-már egy kicsit, felcsippent egy kts magot, s el is ejti, ejnye, hopp. Jaj, de sok mag elgurul, amíg enni megtanul. DÉNES GYÖRGY ÄTLÖ-REJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Helyiség, ahol ócska holmit tartanak. 2. Magas épület. 3, Évszak. 4. Válaszolt. 5. A múlt évbem 6. Kézimunkázik. Ha helyesen Írjátok be a vízszintes sorok megfejtését, a vastag-kockás átlóban az egyik amerikai űrhajós ne. vét kapjátok. Beküldendő az űrhajós neve. Á 12. számban közölt gyermek-rejt­vény megfejtése: „MOSON“. Könyv­­jutalomban részesülnek: Fekete Márta, Sőkszelőce, Urbán Zoltán, Oroszka. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1968. április 9,

Next

/
Thumbnails
Contents