Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-02 / 13. szám
feltétlenül szükséges eszközök terjedelmét a mezőgazdásági termelési igazgatóság hagyja jóvá a központi irányelvekkel összhangban. A mezőgazdasági termelési igazgatóság ügyel arra is, hogy ezeket az eszközöket a konszolidálási tervvel összhangban használják fel. Ellenkező esetben megteszi a szükséges intézkedéseket. Hitel és kamat Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok egységes alaoelvek és előírások szerint kapnak hitelt. A bank hitelszerződés alapján folyósítja a hitelt az egyes mezőgazdasági üzemeknek a hitelnyújtási terv forrásainak keretében, a hitelnyújtási politika alapelveivel összhangban. Megnő a kamat szerepe. A kamat szintje, kölcsönös viszonya és módosulása a hitelnyújtás iránti kereslettől, illetve a kínálattól függ majd, továbbá a mezőgazdaság sajátos viszonyaitól. A cél az, hogy a kamat megfelelő módon érdekeltté tegye a mezőgazdasági üzemeket a kamat megtakarításában azzal, hogy minél több saját pénzforrást hozzanak létre, továbbá a hitelbe nyújtott termelőeszközök hatékony felhasználásával stb. 3. A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK ALAPJAI A mezőgazdasági irányítási rendszer és az ezzel egybefűződő egységes pénzellátási és számviteli rendszer alapelveivel összhangban a mezőgazdasági bővített újratermelés sajátosságainak tiszteletben tartása mellett a két szektor vállalatai a következő alapokat hozzák létre pénzbeli vagy természetbeni formában: a termelőeszközök felújításának és fejlesztésének alapja, forgalmi alap, díjazási alap, tartalékalap, a kulturális és a szociális szükségletek alapja, lakásépítési alap. 4. SZEMÉLYES ANYAGI ÉRDEKELTSÉG A dolgozók személyes anyagi érdekeltségének növelése érdekében el kell mélyítenünk az üzemeken belüli szervezést és irányítást, hogy minden dolgozó ismerje feladatait, anyagi felelősséget érezzen teljesítésükért, ami egyben anyagi haszonnal jár. Ezzel kapcsolatban bővítjük az egyes központok, farmok, műhelyek és üzemek vezetőinek jogkörét, a díjazás olyan formáinak megválasztásában, amelyek biztosítják a jobb gazdasági eredményeket. A mezőgazdaságban a többi ágazatokhoz hasonlóan biztosítjuk a díjazás alapvető szilárd részét. Erről elsősorban a vállalatok kezeskednek. Az állami szektor üzemei a népgazdaság többi ágazatában érvényesített hasonló alapelvek szerint biztosítják dolgozóik díjazását. A szövetkezeti szektor üzemeinek gondoskodniuk kell arról, hogy tagjaiknak fokozatosan biztosítsák legalább az előző időszak díjazási szintjét. Az üzemeknek szüntelen figyelmet kell szentelniük a tartalékalapok létrehozásának a gazdasági eredményekben és így a díjazási alapban bekövetkező esetleges kilengések felszámolásának, hogy biztosítsák a stabil díjazást. 5. SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK ALAPELVEI A MEZŐGAZDASÁGBAN A mezőgazdaság intenzifikálásának folyamata megköveteli, hogy a többi ágazatból állandóan növeljük a szállítmányokat, s bővítsük a gyártmányok választékát a mezőgazdaság számára. A mezőgazdaság fejlesztése terén ezzel növekszik egyrészt az iparágazatok feladata, másrészt a szerződéses kapcsolatok jelentősége a mezőgazdaságban. A szerződéses kapcsolatokat a szállító és az átvevő egyenjogúságának alapelvén kell tovább fejleszteni, s be kell tartani a kölcsönös előnyök elvét. A szállító és az átvevő közti piaci kapcsolatok a szerződésekben jutnak kifejezésre, melyek mindkét fél számára kötelezően megszabják a kölcsönös szállítmányok tartalmát és feltételeit, s ezek az elszámolás alapját képezik. A szerződésben kifejezésre jut a kölcsönös kötbér (pönálé). Ezeknek az alapelveknek az átdolgozásakor figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés jellegzetességét, és az időjárási viszonyoktól való függőséget. Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy mindkét fél számára lehetővé váljék a szállító vagy az átvevő megválasztása, s azokban az esetekben, ha ezt valamelyik monopolisztikus helyzete kizárja — biztosított legyen a mezőgazdasági üzemek szükséges védelme. Mint a népgazdaság más ágazatában, a mezőgazdaságban is arra számítunk, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése a „loco“ mezőgazdasági üzem alapelv szerint történik. (Loco = az ár az áru tárolási helyén értendő és a szállítási díjat a vevő fedezi. — A szerk.megj.) Ezzel megszűnik a mezőgazdasági üzemek azon kötelessége, hogy termékeit a meghatározott helyszínre szállítsa. így a termékek átadásának helye és szállítása a szállító és az átvevő közötti konkrét megállapodás tárgyát képezi. Különösképpen a mezőgazdasági üzemek s az élelmiszeripari vállalatok között kell olyan kapcsolatoknak kialakulni, amelyek megalapozzák a kétoldalú érdekeltséget a termékek kiváló minőségének elérésében, a termelőképesség maradéktalan kihasználásában és mezőgazdaságunk fejlesztésére az élelmiszer hulladékanyagának hasznosításában. A mezőgazdasági termelőeszközök szállításánál általában az az alapelv alkalmazandó, hogy a minőségükről szóló rendelet — az érvényes normák szerint — oszthatatlan részét képezi a szerződésnek, s a szerződéses minőség be nem tartásáért a szállító anyagi bírságolásban részesül, melynek magasságát már megelőzően a szerződésbe foglalták. A szerződéses kapcsolatok terén a népgazdaságban általánosan érvényes alapelvekkel összhangban, valamint a mezőgazdasági termelőeszközök minőségi ellenőrzésének fokozása érdekében a termelőeszközöknél módosítják a jótállási időt. Mind a földművesszövetkezetek, mind pedig az állami gazdaságok számára a termelőeszközök vásárlásánál egyazon árszint érvényesül. A mezőgazdasági termelési szükségletek szállítására, valamint a beruházások szakaszán is a népgazdaságban általánosan érvényes aiapelveknek megfelelően kötnek szei^^d^^. A mezőgazdasági termékek eladásánál az átvevővel való közvetlen szerződéskötés alapelvét alkalmazzuk. A mezőgazdasági termékek eladásáról hosszú lejáratú szerződést főleg azokra a termékekre kötnek, amelyek termesztése több évet vesz igénybe és ott, ahol a termesztés nagyobb beruházásokkal függ össze. Tekintettel a beruházási tételek kölcsönös befolyására a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatások terén is a hosszú lejáratú szerződések alapján módosítják a kölcsönös kapcsolatokat. A mezőgazdasági termékek értékesítése terén a költségek csökkentésének elvét tartjuk szem előtt, éspedig a rövidebb és közvetlenebb kapcsolatok létrehozásával, valamint a minőség elbírálásánál a szubjektív befolyás kiküszöbölésével. A szerződéses kapcsolatok és a szolgáltatások fejlesztésűnek új alapelvei lényegesen megnövelik a mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemek tevékenységének jelentőségét. Ezt a természetes fejlődést úgy kell támogatni, hogy ezek az üzemek egyre jobban teljesítsék mezőgazdaságunkban az értékesítő és ellátó szervezet funkcióját. A mezőgazdasági termelés progresszív formáinak további fejlesztése, különösen pedig az összpontosítás fokozása és a szakosítás bevezetése a mezőgazdasági szolgáltatások szakaszán megköveteli a munkamegosztás gyors elmélyítését. A szolgáltatások fejlesztésére létrehozott optimális feltételekkel egyetemben kell alkalmazni — sokkal kifejezőbben mint eddig — a hatékonyság kritériumait, melyeknek elsősorban minőségükben, időszerűségükben és abban kell kifejeződniük, hogy a mezőgazdasági üzemek számára a befektetés szempontjából előnyösek. II. Az üxeneR belüli önálló elszámolást alkalmazó és irányító szervek szervezeti fék építése és fukciója a mezőgazdaságban 1. A mezőgazdaság alapvető és döntő termelőegysége (üzeme) az EFSZ és az állami gazdaság, mint önálló termelő és gazdasági egység. Ezek olyan távlati és hosszú lejáratú terveW keretében fejtenek ki tevékenységet, amelyeket megtárgyalt és jóváhagyott a felsőbb irányító szerv (a mezőgazdasági termelési igazgatóság), valamint olyan közvetett eszközök alapján, melyeket a társadalom alkalmaz tevékenységük irányítására. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok önállóan döntenek a gazdaságuk fejlesztésére irányuló intézkedésekről. A mezőgazdasági üzemek széles körű önállóságának megfelel a társadalmi szükséglet biztosításával, valamint az üzemek tagjainak, dolgozóinak, a közös gazdálkodás szükségleteinek biztosításával járó anyagi felelősség is. Az üzemek önállóságának maximális megszilárdítását célzó alapelvnek, és á mezőgazdasági újratermelési folyamat jellegzetességeinek legjobban a mezőgazdasági üzemek és dolgozóik függősége á bruttó jövedelemtől (pénzben és a természetbeniekben) felel meg, amit teljes egészében kihasználnak az üzemek tevékenysége és a társadalom érdeke és szükséglete közötti összhang biztosítására. 2. A mezőgazdasági termelési igazgatóság járási viszonylatban a mezőgazdaság irányításának fő láncszeme, s ugyanakkor mindkét szektor közvetlen irányító felettes szerve. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok munkájában egyre nagyobb mértékben meghonosulnak az önálló elszámolás elemei. Ezek a felettes szervek közvetlenül felelősek az irányításuk alatt levő üzemek tevékenységéért és eredményeiért. A termelés
