Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-02 / 13. szám
KELET-SZLOVÄKIA a MÚLTBAN az ország egyik legelmaradottabb vidéke volt. Nem véletlen tehát, hogy ma indul virágzásnak az ipar és a mezőgazdaság. Elég, ha egv-k£t építkezést említünk, mint a Kelet-Szlovákiai Vasmű, Vajáni Hőerőmű, Kelet-Szlovákiai Gépgyárak, Chemko és még egy tucatnyi hatalmas művet, mely az utóbbi néhány év alatt épült. Ezzel párhuzamosan szembetűnőek azok a hatalmas építmények, melyet a Kelet-szlovákiai Síkság rendezése folytán jöttek létre. Köztudomású, hogy megzabolázták a Bodrogot, Latorcát, Laborcot. Ondavát és az Ungot. Több mint 25 millió köbméter földet helyeztek át, közel 100 kilométeres védőtöltést emeltek, közel ötszáz kilométer hosszú kanálist építettek, számtalan mentőállomást és több mint kétszáz hidat hoztak létre. Mindezt egyetlen céllal, hogy megmentsék a több mint 150 000 hektár kiváló földet az állandó árvizektől. Az évszázadokon át ijesztgető árvízveszély ma már a múlté, viszont komoly gondot okoz a szárazság, ezért van szükség a különböző talajjavító munkákra, valamint az öntöző berendezések mielőbbi kiépítésére. Ezt Bodrogköz népe örömmel fogadta, de annak nem örül, hogy a rossz szervezés következtében az építkezés nagyon elhúzódik, s a hanyag munka folytán komoly károk kelet-keznek. Kiskövesd és Nagykövesd e vidék legdélibb községei közé tartozik. Amint azt Lénárt László szövetkezeti elnöktől megtudtam, a kistárkányi határban mintegy 3—4 kilométeres szakaszon beton kanálist építettek és szivattyúállomás segítségével locsolják majd a jó termőföldet, ahol kiváló zöldség terem. Ez mind szép, csak az a baj, Legyen egyenjogú partner az ipari és a mezőgazdasági üzem hogy a sok jó mellett a gálszécsi, nyitrai, lévai, eperjesi talajjavító üzemek dolgozói igen sok kárt tesznek. Nem tartják be az előzetes megállapodásokat, nem az előzőén meghatározott és kijelölt helye. ken rakják le a csöveket, de keresztül-kasul szelik a határt, s nincsenek tekintettel arra, hogy az egyes kultúrákat, vetéseket, vagy a betakarítás előtt levő kapásokat tönkreteszik. A kiskövesdi szövetkezetnek így például az elmúlt évben 110 300 korona kárt okoztak. Ez fölösleges, kínos „egyeztető“ tárgyalásokat eredményez. A nagykövesdi szövetkezetben még komolyabb a helyzet. A hirtelen olvadás, a meleg februári időjárás és hozzá kell tenni, a gondatlan, s nem szakszerű talajrendezési munka folytán belvíz keletkezett. Hetekig nagyon körülményesen tudták megközelíteni a gazdasági épületeket. Még ma is térdig gázolnak a vízben, sárban, mely nincs kedvező hatással sem az állatgondozókra, sem az állatállományra. Csatlós József elnök és Gulyás Gizella ökonómus az elkeseredés hangján panaszolják, hogy szövetkezetük határában ugyanolyan felelőtlenül jártak el a talajjavítók, különböző építővállalatok bágeresei, gépkocsivezetői, szerelői, mint Kiskövesden, azzal a különbséggel, hogy ráadásul ősszel elfelejtették a vizet elzárni, minek következményeként a vízvezetékekbe a tél folyamán befagy,ott a víz, szétreoedtek a csövek, elöntötte a víz a határt. Most a tavalyi „művelet“ újr.a kezdődik, újra ásnak, túrnak, tönkreteszik a vetést, sőt a termés betakarítása előtt ássák majd ismét az árkokat, hogy a csöveket két-három hónap múlva helyezzék el. A nagykövesdiek megjárták már szintén a kálváriát. Terebes, Kassa, Bratislava döntőbírósáaai, egyeztető bizottságok, bosszúság, megaláztatás és ráadásul 200 ezer koronás kár, ami bizony három koronával csökkentette a szövetkezetesek jövedelmét az idei zárszámadáskor. Az elmúlt években a nagykövesdiek így is három vagon terménynyel többet adtak a közellátásnak, teljesítették eladási tervüket az áílati termékeknél is, de mennyivel több jutott volna, ha az elpocsékolt drága időt a termelőmunkának szentelhetik. — Higyje el — panaszolja Csatlós elnök — kinyílik a bicska a zsebemben, amikor az egyeztető bizottságon az üzem ügyvédje, jogásza azt vágja a fejünkhöz, hogy mi belőlük akarunk élni. A károk megtérítését csak azért követeljük, hogy emelkedjen a szövetkezetesek jövedelme. Erre szerény tudásunk és józan paraszti eszünk szerint csak azt mondjuk: „Tartsuk kölcsönösen tiszteletben egymást, tartsuk be az előzetesen kötött megállapodást, dolgozzanak az építőüzemek becsületesen, nézzenek bennünket is embereknek, egyenjogú partnereknek. Ne okozzanak kárt, akkor nem kell kártérítés!“ — Ez így lehetne — hajtogatja Mihók István a vajáni szövetkezet ökonómusa is, akinek viszont a Szélesnyomtávú Vasút építőivel gyűlik meg nap, mint nap a baja. Két éve pereskednek és bár eredményesen (a kártérítés összege eléri a 360 ezer koronát), de szívesebben a tönkretett 45 hektár termékeiből árulták volna ezt az összeget. A károk pénzbeli értéke mellett tudomásul kell venni a parasztember fájdalmát, csalódását, amikor látja, évről évre csak vet, de nem arat. Egy biztos: a tönkretett talaj javítását nem végzi el a szövetkezeteteken kívül senki más. A ráfordított munkát, a költségeket nem téríti meg senki. Ha nagyobb körültekintéssel végezték volna munkájukat az egyes építőüzemek dolgozói, ma már virágzó szövetkezetekről beszélhetnénk Bodrogközben, akárcsak a Latorca partján. A bodrogköziek panaszaira, sérelmeire, kérdéseire, az illetékesek nem tudnak, sőt nem is akarnak kielégítő választ adni. Itt az építőüzemek, mestereinek, szerelőinek, dolgozóinak kellene emberségből vizsgázniuk. Gondatlanságból, sőt tudatosan nem lenne szabad kárt okozniuk. Béres József Múlt évi tapasztalataink a szőlőtermesztésben ködő gépek. Csak ezek képesek tökéletes munkára. A koraőszi fagyok ugyancsak sok ősszel. Az októberben beköszöntött kárt okoztak. Rendes körülmények között az október eleji fagyok viszonylagos cukorfoktöbbletet eredmé-i nyeznek az akkor már érett szőlőbogyókban. Ez nem így történt a múlt ősszel. Az októberben beköszöntött fagyok erősen csökkentették a cukorfokot, teljesen tönkretették a szín és ízanyagokat. A fagyok után szüretelt szőlők leve egyáltalán nem hasonlított a szőlőmusthoz. A későn beérő vesszőket és rügyeket is tönkretette a fagy. Nagyon meg kell válogatnunk a tavaszon, ha oltani, vagy dugványozni akarunk. Ugyanis rengeteg a rossz rügy, be nem érett, megfagyott vessző. A rügyek egészségi állapotáról meggyőződhetünk, ha éles késsel középen a rügyet kettévágjuk. Ha a vágásfelület közepén a rügy zöld, akkor egészséséges. Ha barnás, feketés, nem él és nem használható szaporításra. Az egészséges, érett vessző keresztmetszetében a szöveti részek élesen elkülönülnek egymástól. Az ízválasztó az ilyen vesszőben jól kifejlődött, és eléggé vastag. Ha a vesszőt eltörjük, az reccsenve elpattan, míg az éretlen :sak elhajlik. A vesszőkön a háncsrész bámulása is a fagyás jele. Az idei tavasz korán beköszöntött, így remélhető, jobb szőlőtermésünk lesz, mint tavaly. Vasas Ferenc, Karvá tos is. Egyre több falusi ember fia orvosként, tanítóként, gyógyszerészként tér vissza a falura. Aztán ott vannak a parasztemberek az országgyűlésben is, ahol régen a magukfajtának nem volt helye, csak a nagybirtokosoknak. Most viszont ezeknek nincs helye a nép sorsát, ügyes-bajos dolgát eldöntő legfőbb államhatalmi testületben. Oj ünnepek, javuló egészségügy, nagyobb életbiztonság Érdemes azt is megfigyelni, hogy átalakulóban vannak a paraszti ünnepek is. Régen a búcsú, az országos vásár, meg néhány történelmi évforduló számított ünnepnek. Ma a munkásosztály ünnepei, a munkáshatalom ünnepei is egyre inkább sajátjukká válnak, s mindenekelőtt legnagyobb nemzeti ünnepünk: április 4-e. De még a családi ünnepek is módosultak. Többek között új házasságkötési szokások honosodnak meg: a tsz-ek erkölcsileg és anyagilag segítik a fiatalokat, némely helyen a szövetkezet vállalja a lakodalom költségeit. Valamikor a tanyavilágra az egészségügyi elmaradottság volt jellemző. Ma a szocialista társadalombiztosításba az egész parasztságot bekapcsoltuk. Olyan emberek, akik húsz-harminc évig, vagy életük végéig hordták pl. sérvüket, ma egymásután operáltatják meg magukat. Szaporodnak a szövetkezeti rendelők, vagy a rendszeres orvosi rendelések száma. S nem mértük fel teljesen még, mit jelent ez a vívmány: paraszti nyugdíj. Kicsi még az összeg, de biztos a járandóság. Még nemrégiben is a megöregedéstől, a máskenyeréreszorulástól rettegett minden parasztember. Gazdasági okokkal magyarázható, miért verbuválódtak a régi rendszerben éppen a parasztság soraiból a hivatalok altisztjei, vagy a vasúti pályamunkások. Mert ha kicsi is volt a fizetés, de utána ott volt a nyugdíj ígérete. Ma a parasztembert is várja a nyugdíj. Szövetkezeteink gazdasági megerősödésével vagy a tsz-en belüli átcsoportosításával bizonyára nemsokára elérkezik a paraszti nyugdíjak felemelésének is az ideje. Élelmezés, átalakuló háztartások Ma már falvainkban egyre korszerűbb üzletek ontják az árut. Mindennapos látvány: paraszt asszony feketét iszik a falusi „presszódban, cukrászsüteményt vesz az unokájának. Magabiztosan ül be a taxiba, hogy le ne késsé a hazavivő vonatot. A konzerv — amely tipikusan városi, s főként a jobbmódú polgárok eledele volt — bevonul a paraszti konyhákra. Aztán a konyha is átalakul: mosógép, porszívó, szőnyegek, gáztűzhely, zománcozott sparheld, sőt ma már a jégszekrény sem ritkaság. Lám: így alakul át a magyar falu. A szocialista mezőgazdaság felemeli a paraszti sorsot, mindinkább közeledik a falusi élet a városéhoz. Rácz Lajos, a Csongrádmegyei Hírlap főszerkesztője, Szeged * léka, mintegy 120 000 ember, s a pa rasztságnak még csak 40 százalék • lakik zárt falusias-városias települé 1 sen. Évente mintegy ezer tanya szű r nik meg, lakói zárt településekre hú ' zódnak. A folyamat fejlődése azt sej I teti, hogy még két-három évtizei ' kell e települési forma zömének fel számolására. De a magányos tanyái > tengerében sokasodnak a korszer! ■ nagyüzemi telepek, a magányos ta nyák közt magasfeszültségű villamo: távvezetékek fűzik össze a határt, é: erről a vezetékről a korszerű nagy^ üzemi épületekben már villany világít. Még nem is olyan régen a falus élet szellemi központja a templon volt. Innen próbált segítséget kérn a természet és társadalom vak törvényeivel viaskodva, végső kétségbeesésében a falusi ember. Kétségtelen hogy még ma is tényező a falun ; templom, bár jellege egész társadalmunkban átalakulóban van; szellem központból mindinkább építészeti vágj műemléki érdekességgé válik. Helyette új szellemi központok jöttek létre a faluban, a szocializmu! központjai: a pártház, a kultúrház, i termelőszövetkezeti központ, a tanács háza és az iskola. Számos községber megjelent már a gimnázium is, am eddig csak a városra volt jellemző Sokasodnak a falvakban a televízic készülékek: lakásokban, tsz-központokban, kultúrházakban, iskolákban a világ egyben ott terem a távoli tanyavilágban is, s feszeqeti a régi világ elavult burkolatát. Újfajta friss kapcsolat alakult ki tanya, falu és város között. Mindenütt ott a pártszervezet, amely — különböző színvonalon — de politikai életről mégis tájékoztatja, s a politikai életbe bevonja a paraszti lakosság újabb és újabb tömegeit. Régen csak a paraszt ság kevés számú olvasottabb rétege politizált, ma — gondoljunk csak a rendszeres szövetkezeti közgyűlésekre! — csaknem az egész parasztság beleszól — saját gazdasága problémáit feszegetve — az ország dolgaiba is. A termelőszövetkezetek évente sok millió forint kulturális alapot létesítenek. Ebből kirándulásokra, tapasztalatcserékre viszik el a parasztembereket. Nemrég csongrádi tsz-gazdák három Ikarusszal északmagyarországi körútra indultak. A tsz-ek Csongrád megyében 1963-ban 4200, 1964-ben pedig 2900 színházbérletet váltottak. Régebben parasztembernek nem volt színházbérlete! Viszony a hatalomhoz Éppen az előbb mondottakból következik a parasztság viszonyának megváltozott jellege is a hatalomhoz. Elsősorban a tanácshoz, amelynek maga is tagja, vagy vezetője. Régen elképzelhetetlen volt, hogy az egyszerű parasztember tegeződjön a helyi közigazgatás vezetőjével, ezzel legfeljebb néhány kulak, vagy csak a falusi értelmiség egyrésze tegeződött. Menjünk most csak végig a tanácselnökkel a falun, hányán köszöntik „szervusszal", hiszen magukfajta. Ennek következtében átalakul a parasztember viselkedése is a hivatalban. Rendszerint a maguk sorából kerül ki a párttitkár is, aztán a többi vezető: a tsz-elnök, a brigádvezető, a munkacsapatvezető, még a falusi bol-A magyar társadalom legnagyob jelentőségű átalakulása az utóbbi ti évben a paraszti életben játszódott li Üj magatartás, új szokások, újfajt életmód honosodik meg a magys falun, s ennek következtében módo sulásra szorul az a kép is, ami eddi bennünk a paraszti világról élt. Két ségtelen, hogy még korántsem te mettük el a régi paraszti életformá amelyet a kegyetlenül nehéz műnk; a társadalmi és természeti érőkké folytatott szinte reménytelen küzde lem, a kulturált élet elemi feltété leinek hiánya, az általános elmara dottság jellemzett. Húsz év — s kü lönösen annak második fele azonbai mégis nagy hatással volt a paraszt életmódra és életfelfogásra is. Az új generáció emlékezetébe A mai fiatal generációnak a rég életformáról személyes élménye nen igen van. Néhány tényt ezért hadi idézzünk fel... Móricz Zsigmond írta a 30-as évek ben „Egyszer jóllakni" című novellá, jában: „A Nagy Magyar Alföld tenger volt a Jura-korszakban, de m, az éhség korszakában is olyan, min a tenger.“ Ma is számos helységnél őrzi a régi nyomorúság emlékét: „Kapásfalu“, „Robotosfalu", „Sírőhegy" „Hatrongyos“, „Kínföld“ stb... Egy vásárhelyi úri birtokos hátra maradt cselédnaplója a következő ada tokát tartalmazza: „Főispánék va csorája 120 pengő. Zabos János és 1^ éves Pista fia évi bére 60 pengő." A ló, a gép és az új szakmák A szocialista termelési viszonyokkal függ össze mindenekelőtt a földhöz való viszony megváltozása. Réger a parasztember fő törekvése az volt hogy legalább egy holdat szerezzen s ha ez megvan, újabb holdakat „ragasszon“ hozzá. Családi kapcsolatokat érzelmeket, s íratlan törvényeket hág tak át ennek érdekében. Fontosabb volt a föld, mint a szülő, vagy az isten! A tulajdonviszonyok átalakulása kellett ahhoz, hogy a helyzet megváltozzék. Ki vesz ma földet? Legfeljebb házikertet! Az örökösödés, melj a múltban édestestvéreket állított szembe egymással a „juss“-ért, ma csak felesleges teher és kellemetlenség! És hajdani legfőbb segítőtárs a le és az ember viszonyában is milyet nagy a változás. A ló — a gépesítés következtében — egyre inkább vissza szorul a gazdálkodásban, s elveszti hajdani központi szerepét, a minden paraszt vágyában: „Csak egy lován: volna!“ De az ember—gép viszonyában is szüntelen a változás. Még néhány éve is sokan a gép használatát ellenezték, hogy a „traktor megnyomja a földet“. Aztán jött a kombájn s az első években lehasaltak a gép után, úgy keresték az elhullajtott szemeket, nem hitték, hogy olyan veszteségmentesen dolgozik ez a gép Ma már alig akar valaki kézikaszát fogni! Évről-évre nő a gépi betakarítás aránya, s éppen a gépesítés következtében az aratás elvesztette — a fizikai erőkifejtést illetően — a legnehezebb kampánymunka jellegét Oj szakmák honosodtak meg: traktorista, kombájnista, növényvédő, és a különféle más szakmunkák. Differenciálódik is a paraszti munka és a gépesítéssel, a technizálódással, ai ipari munkához kezd hasonlítani. A műtrágya — amely régen csak a legjobb egyéni gazdák, vagy állami birtokok földjein volt használatos — általánossá vált, felhasználása — vegyiparunk fejlődésével arányban — állandóan növekedik. A gyomok ellet egyre nagyobb területen vegyszerekkel védekeznek, a kemizálás is polgárjogot nyert a szocialista mezőgazdaságban. Az állattenyésztésben is tért hódítanak a korszerű módszerek. Még néhány éve is sokan esküdtek a „kapirgáló“ baromfitenyésztésre azok közül, akiket ma mindinkább meggyőznek az úgynevezett „brojler“ csirkék tehát a szabadtartás nélküli nevelésnek, tenyésztésnek gazdasági előnyei mint olyan módszerek, amelyek megkönnyítik és termelékenyebbé teszik az állattenyésztői munkát. így alakul át a magyar paraszti életmód Karvai Állami Gazdaság szőlőjében is. Mindkét helyen RS—9-es univerzális traktort használtunk a nevezett mun- , kák elvégzésére. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy iskolai gazdaságunk : szőlőjében a termésátlag 90 q volt, míg az állami gazdaság 55 mázsát takarított be hektáronként. Ugyanakkor a búcsi EFSZ szőlőjében háti permetezéssel próbálták a : fertőzést leküzdeni, de nagyon kevés < sikerrel. El sem képzelhető, hogy 50— i 60 hektáros szőlőt néhány háti per- j mezetővel megvédjen valaki a gomba- , kártevők ellen. ! Ami a repülőgéppel végzett perme- , tezést illeti, a múlt évben nem vált ) be. Példa rá a Bajcsi Állami Gazda- . ság szőlője. A nevezett gazdaságban , a mutatkozott terméshozam 20—30 százaléka maradt meg. A többi a pe- i ronoszpóra áldozata lptt. Ez talán az- ( zal magyarázható, hogy a repülőgép- : bői szóródó permetanyag a leveleket i a színükön és nem a fonákjukon éri, ; pedig a fertőzés gócpontjai, a légző- c nyílások, a fonákon vannak. Tehát a 1 permetlének a levél fonák felöli oldalát kellene érnie. j Szerintünk a jövő permezetőgépei 1 a földönjáró, nagy légáramlással műtak a múlt évben termett szőlőkből. A háztájiban termelt szőlő közül egyesek gazdái a savanyúságot úgy próbálták csökkenteni, hogy a must feljavításakor jelentős mennyiségű vizet öntöttek hozzá, cukoroldattal. Az igaz, hogy a nagy — 8—10 ezrelékes savtartalmat így csökkentették, de az amúgy is kevés íz és zamatanyag jóformán eltűnt a borból. Sok ilyen limonádé-ízű keverék van a borosgazdák tulajdonában. Az erősen csapadékos nyár megnehezítette a talajmunkákat. Sok volt j a gyom, főleg a Duna töltéséhez közel levő szőlőkben, ahol a talajvíz is pusztított. Legveszedelmesebb volt mégis a sok eső következtében elterjedt peronoszpóra és lisztharmat. A két gombakártevő ellen csak ott tudtak megfelelően védekezni, ahol a permetezés, porozás munkáját jól előkészítették, s megfelelő hatóerejű gépek álltak rendelkezésre. Előfordult, hogy a permetezést többször meg kellett ismételni, mert az eső félbeszakította. Mondhatjuk, hogy a mi : iskolánk szőlőjében semmi gombakár nem esett. Igaz, hogy kilencszer permeteztünk és háromszor poroztunk. Hasonló jő eredményeket értek el a A Duna mentén az elmúlt év nagy próbára tette a szőlőtermesztőket. Minden tudásukat, ügyességüket és szervezőképességüket össze kellett szedniük, hogy megvédjék a tavasszal szépnek mutatkozó termést. Az egyes gazdaságok ilyen irányú erőfeszítése nem mindenütt hozta meg a kívánt eredményt. A legtöbb helyen a termés nagy százaléka áldozatul esett a különböző kedvezőtlen tényezők pusztításának, mint a vegetáció késése, a csapadékos nyár és a koraőszi fagyok. A vegetáció késése már kora tavasszal megmutatkozott, amikor a fakadásnál 7—8 napi különbséget jegyeztünk fel,az előző évek átlagához hasonlítva. Ez a különbség mindinkább fokozódott és szeptemberben már 25—30 napot tett ki. Természetes, hogy a szőlő részére szükséges 1500—2000 fényóra helyett, ennek csak 70—75 százaléka volt meg. Hasonló arányban a hőmennyiség is csökkent. A mustfok átlagosan 14—17 kistenburgi fok között volt, így szükségessé vált a mustok cukrozása, hogy eltartható, fogyasztásra megfelelő borokat nyerjünk. Az íz, szín, zamatanyagok is nagy mértékben hiányoz-Az új világ jelzőkövei Igen, az új világ jelzőköveként tekinthetjük azokat az új gazdasági épületeket, üvegházakat, öntözőtelepeket, hidroglobuszokat és új paraszti otthonokat is, amelyek mindinkább színesítik a határt. Kétségtelen, hogy ma — különösen az Alföldön — még a „fehérfalú, pirostetős tanya“ a jellemző. Csongrád megyében például a tanyai településeken él még a lakosság — Szeged nélkül — 37 száza-
