Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 2. szám

DR. MÄRTON' I STVÄ N Milyen a mongolok hazája? 11 MONGOL ARD ULS. így neve­­**®*zik mongolul a Mongol Nép­köztársaságot. A hatalmas és vadre­gényes ország Ázsia szivében fek­szik. Északon és nyugaton Szibériá­val, délen és keleten Kínával határos. Hossza 2260 kilométer, szélessége 1500 kilométer. Területe 1 millió 400 ezer négyzetkilométer. Tizenkétszer nagyobb, mint Csehszlovákia, de la­kosainak száma alig haladja meg a milliót. Az országot kerületekre (ej­­makokokra) mig a kerületeket járá­sokra osztották. Székhelyei nagyobb települések a szomonok. Az ejmakok­­ban 1500—2000, a szomonokban pedig 300—800 ember él. Legkisebb egység a család jurtája. Ha több van egy he­lyen, akkor ezt a települést atarnak nevezik. Több mezőgazdasági atarból keletkeznek a brigádok. Egy-egy bri­gádnak 70—120 ezer hektár területe, 50—80 ezer állata van. Mongolia egy nagy fennsíkon terül el. Legalacsonyabb területe a Góbi sivatag, 553 méter magasan fekszik a tengerszint fölött. Valamikor ten­ger borította az egész területet. Erről tanúskodnak a tenqeri növények és állatok megkövesedett maradványai, melyek fellelhetők az ország bármely részén. Mongolia hegyei a vulkanikus erők hatása révén keletkeztek. A sziklás tengerfenék az idő vas­­foqa és a természeti erők hatása alatt szikla és sóderteleppé változtatta az ország területét. Erre a kavicsalapra borított takarót a természet s így lett az ország déli része sivatag, mely a Gobi nevet kapta. A középső részen hatalmas füves sztyeppék keletkeztek, északon és nyugaton a legnagyobb hegyek birodalmába a szibériai tajga nvomakodott be, hogy egy erdősávot alkosson a füves és homokos sávok mellett. A legvadabb táj nvugaton található. Itt emelkedik az 5000 mé­teres mongol Altaj hóval fedett csú­csaival, rohanó patakjaival és vízesé­seivel. Északon van Mongolia legna­gyobb édesvizü tava a Chevsgel nuur, valamint a legnagyobb sósvizű tó a Urs nuur. A vadon száguldó hegyi patakok és folyók vizét itt gyűtjl medrébe Mongolia legnagyobb folyója, a Selenga, mely 990 kilométer hosszan folyik mongol területen, majd a Baj­­kál tóba ömlik. Amilyen szélsőséges és változatos a vidék, olyan az éghajlat is. Az évi legmagasabb hőmérséklet 40 fok, a legalacsonyabb mínusz 48, de a Bul­­gani kerület egyik völgyében már —58 fokot is mértek. Az év 365 napja közül északon 100, délen pedig csupán 120 nap telik el fagyok nélkül. Az éghajlat zordságát a szárazság is fo­kozza. Az évi csapadék az erdős ré­szeken 378 mm, míg a Góbi sivatagon 100 mm. A csapadék 75 %-a július­ban és augusztusban esik a földre. Az éghajlat kellemetlen vonásaihoz tartoznak a gyakori erős szélek. Ilyen­kor a por olyan sűrű felhőkben go­molyog, hogy világosság híján a déli órákban is megáll az élet a városban. A hőmérsékleti kilengések egyik nap­ról a másikra változnak. Érkezésünk első hetében például míg a napon 25 fok volt a meleg, a hőmérő éjjel mí­nusz 17 fokot mutatott. Tanúja vol­tam, amikor júliusban a 35 fokos for­­róságot hirtelen hldeghullám követte és egy éjszaka alatt Ulánbátor he­gyeit 40 cm-es hó fedte. A zord ég­hajlat rányomja pecsétjét Mongolia zajló életére. Félévig tartó barangolásunk idősza­kában megismerkedtünk Mongolia jellegzetes tájaival. Áprilist és májust a Góbi sivatag közepén töltöttük. Ameddig az ember ellát, semmi nyoma az életnek. A kavicsok közt azonban apró színes gyíkok futkosnak zsol elénk, de mindig utolérhetetlen távolságban. Hosszabb utazás után alig hiszünk szemünknek, amikor a valóságos sós tavat látjuk. Kutak és vízgyűjtő medencék nagyon ritkán akadnak. Épített utak nincsenek, a sofőr a horizontok szerint tájékozó­dik. A nyári hónapokban a puszták vi­dékén dolgoztunk. Ez nem sokkal különbözik a sivatagtól, éppen, hogy kevesebb a kavics, a homok, de annál több a fű és a mocsár. Fák és bok­rok nincsenek. Júniusban lényegesen megváltozik a sztyeppe. Ilyenkor virágággyá vál­tozik minden. A legpompásabb virá­gok tömege virít. Illatukkal tele a le­vegő. Mongolia területén 2000 fajta alpesi virág díszük. Egy-egy tő néha egész virágcsokornak látszik. Az első virágok színe kék, később sárga, pi­ros, fehér, majd július végén és au­gusztusban minden virág eltompul a rengeteg havasi gyopártól. Ez Mon­golia tipikus virága és megtalálható völgyekben, sziklákon, szárazon és mocsarakban egyaránt. Ez a hatalmas természeti virágkiállítás augusztus Békésen legelésző állatok a mongol pusztán. s néhol a fűnél is több pocok tartóz­kodik. Lalcól mégv,a turulmadár,j.ga­­zella és a farkas. A sóstavakban vad­libák és vízimadarak élnek. Fürjeket is lőttünk a konyhák számára. A kel­lemetlen lakók közé tartozik a mér­gespók és egy vipera fajta. A Góbi sivatag eredetiségéhez nem fér kétség, mégsem egyhangú, unal­mas. A kaviccsal borított völgyeket szakadékok és meredek sziklakapasz­kodók szakítják meg. Minden szikla­tenger más-más színben pompázik. Nemcsak a rátapadó moszatoktól kap­ta színét, de maga a kőzet vörös, zöld, sárga, szürke s mind megannyi színben játszik. A délibáb játékos kedvében hullámzó vizű tavakat vará­közepéig tart, majd lassan belevész ■a sztyeppék szürkeségébe. Az egyik monda szerint egy mongol legény elhagyva hazáját nem akart visszatérni. Szomorú édesanyja minden eszközzel próbálta hazacsalogatni, de a fiú hajthatatlan maradt. Végül az anya hímzett párnát küldött fiának, melyet a virágos rét szénájával töl­tött meg. Amikor a fiú feje alá he­lyezte a párnát s érezte a virág illa­tát, elfogta a honvágy és nyomban hazautazott. Ottlétem alkalmával én Is gyűjtöt­tem a virágokból, melyek most is illatoznak. (Folytatjuk.) Tévedni emberi dolog, de ne más lássa kárál Mire lenne szükség a három Túron? Használják ki a termelés ökonómiai adottságait! A lévai járásban 5 vitás kérdések garmadájával találkozhat az ember. A járási termelési igazgatóság gazda­sági-jogi csoportjának tagjai hol az egyik, hol pedig a másik mezőgazda­­sági üzemben fedezik fel a jogilag kényes eseteket, de már a termelők jó része ismeri a 122/64-es törvény­adta lehetőségeket, s magától is rájön a „tévedésekre“, különösen akkor, ha ez az ő zsebük terhére menne. Nézzük csak közelebbről, mit vizs­­gálgat annyira Rezák László elvtárs, a szalatnyai szövetkezet könyvelője. Két átvételi elismervény került ér­deklődésének középpontjába. Ügy lát­szik, valami nincs rendjén, mert mél­tatlankodva csavargatja fejét. Magam is belékukkantok az okmá­nyokba. Az egyiket 1965. május 15-én 015548-A-B jelzés alatt töltötte ki a felvásárló és terményellátó vállalat dolgozója, s ezzel igazolta, hogy az említett napon 43 mázsa 77 kg vágó­marhát vett át a szalatnyai szövet­kezettől. De az átvételi elismervény mellett más írást is látok. Az állatok átvételétől számítva a tizenharmadik napon, azaz május 28-án kapta kézhez a könyvelő, melyben a felvásárló üzem értesíti a szövetkezetét, hogy az ere­detileg megállapított átvételi minőség nem felel meg a követelményeknek, ezért a hízómarhákat alacsonyabb minőségi csoportba osztották. A le­vonás nem kevesebb mint 337 kg, azaz 4957 Kős. A másik, augusztus 6-án 211444-B jelű átvételi elismervény arról ta­núskodik, hogy a felvásárló 249 vá­lasztott malacot vett át a szövetke­zettől. Csodák csodájára ez alkalom­mal is tévedés történt. Ugyanis az átvételtől számított 14-ik napon, au­gusztus 20-án megintcsak értesítették a szalatnyai szövetkezetét, hogy az állatok nem feleltek meg az előzőleg megállapított minőségnek, ennek fejé­ben 3119 koronát levontak az eredeti-' leg megszabott felvásárlási összegből. Feltesszük a kérdést, mi jogon? Hiszen az átvételi vevényen elismer­ték a minőséget. Ezek szerint a fel­vásárló már nem jogosult változtatások eszközlésére. De hadd bizonyítson az erre vonatkozó rendelkezés. A me­zőgazdasági termékek felvásárlására vonatkozó rendelet 36. paragrafusának első bekezdése a következőket tartal­mazza: „A felvásárló szervezet nem érvé­nyesítheti a felelősség alóli mentesí­tés jogát, az általa átvett állatok hi­báiért, valamint olyan károkért, ame­lyek e hibákból eredtek, amennyiben az állatok átvételekor (élő állatok átvétele esetén) vagy az ellenőrző vágás alkalmával kiállította az átvé­teli elismervényt.“ Ezek után érthetetlen a felvásárló és terményellátó vállalat követelése. Feltételezhető, hogy ismerik a fönt említett rendelkezést és mégis? Vagy ki tudja? Bárhogy is történt a dolog, akár igen, akár nem, a hibát a felvá­sárlók követték el, s ennek következ­tében a fennálló károk is ezt a szer­vezetet terhelik. Törvényeink alapján a szalatnyai szövetkezet részéről nem történt jogi sérelem, mert az eladás­nál szabályszerűen jártak el. A szö­vetkezet értékesítette áruját a felvá­sárló által megszabott és az átvételi vevényen elismert normák alapján s ennek a hivatalos okmánynak a birto­kában van. S ez itt a lényeg. Ezt a két jogi esetet gondozásába vette a járási termelési igazgatóság gazdasági-jogi csoportja, s megkezdte az eladó és a vásárló közti egyeztetést. Ha az ügy így nem nyerhet az EFSZ számára kedvező elintézést, akkor az esetet továbbítják az Állami Döntőbizottság elé, ahol igazságot tesznek. Mert té­vedni valóban emberi dolog, persze csupán arra kell ügyelni, hogy a kár mindig azt terhelje, aki akarva, aka­ratlan értelmi szerzője a tévedések­nek. —hai— VOLT EGY BIZONYOS IDŐSZAK, amikor országszerte divatba jött a szövetkezetek egyesítése. Azt bizony­gatták, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásnak az egyesítés az egye­düli járható útja. Néhány esetben azonban az egyesítés nem járt sze­rencsével, s a régebbi problémák mellé továbbiak gyűltek. Az egyesítés híveinek a kezdeti sikertelenség ked­vüket szegte. Tény, hoay az erőszakos, minden­áron történő összeházasítás káros volt, de talán mégsem kellett volna teljesen lemondani róla, átesni a 16 túlsó oldalára. A megqondolatlanság, forrófejűsködés helyében esetenként érvényre kellene jutnia az alaoos helyzetmérlegelésnek, a termelés öko­nómiai, külső és belső tényezői vizs­gálatának s csak tüzetes elemzés után kellene dönteni az esetleges egyesí­tésről. Miért hoztam fel az egyesítés prob­lémáját? Azért, mert esetenként szükség lenne a szövetkezetek egye­sítésére, s ha nem is azonnal látná­nak hozzá a szervezéshez, a távlati tervekben számolni kellene ezzel is, mert többször éppen a termelés fel­­aprózottsága akadálya egy-egy terület mezőgazdasági termelése szükségsze­rű körzetesítésének, szakosításának és összpontosításának. A LÉVAI JÁRÁSBAN Ipolyság és Palást közt közvetlenül az út mentén 10—12 km-es távon három község található. Alsó-, Közép- és Felsőtúr. Volt idő, amikor a két legközelebbi, a mindjobban összeépülő Alsó- és Középtúr szövetkezeteinek egyeseí­­tésén sokat fáradoztak. De nem ment a dolog. Felsőtúrról akkoriban szó sem eshetett, mert eléggé gyenge lá­bon állt. Tavaly azonban beérte szom­szédait, s bizonyos szakaszokon túl Is szárnyalta őket. Ez annak követ­kezménye, hogy változtattak a ter­melés szervezésének módszerén. Meg­kezdték a termelőképes, nagy hasznot nyújtó állatállomány tenyészetbe állí­tását, de nem elvontan a növényfeer*' mesztéstől, mert jól tudták, hogy fő­leg annak színvonalától függ az álla­tok ellátása, azok hasznosságának nö­vekedése. Ezekután télre 24 vagon here- és lucernaszénát, 40 vagon szilázst, 49 vagon takarmánycukorrépát, 13 va­­qon kukoricát és más takarmányfélé­ket tartalékoltak. Gazdagon föltöltött saját takarmányalappal léptek át az új esztendőbe is, s tavaly jócskán túlteljesítettek húseladási szerződé­süket. NAGYON BEVÁLT a törzskönyve­zett sertésállomány tenyésztése, s így a tervezett 80 helyett 133 darabot értékesítették az állatvásárokon. A te­hénállomány azonban még nem nyújt­ja a kívánt hasznosságot. Tudják ezt a szövetkezet vezetői is, s már meg­tették a szükséges intézkedést a te­hénállomány följavítására. A közel­jövőben 22 kis hozamot nyújtó tehe­net selejteznek ki, s helyükbe saját­nevelésű előhasi üszőket állítanak, és januárban 20 tenyészüszőt vásá­rolnak. Gondos kezeléssel előkészítik az állatokat az első laktációra, ami előfeltétele a jobb tejátlag elérésé­nek. Intézkedést tettek arra is, hogy a magasabb tejátlagot nyújtó tehenek érdem szerint kapják a takarmányt. Ezzel azt akarják elérni, hogy a je­lenlegi napi darabonkénti 5,7-ről 8 literre növekedjen a tejelékenység. Hasonló létszámú tehénállománnyal, amellyel idén 160 ezer liter tejet ter­meltek, lehetővé válik majd 332 ezer liter tej kitermelése és az egy literre eső önköltség lényeges csökkentése. ZÁRSZÁMADÁSI KILÁTÁSAIK igeri biztatóak. Pénzügyi bevételi tervüket körülbelül 350 ezer koronával túltel­jesítették. Igaz, hogy túlmerítették a termelésre fordított költségeket Is, de ez indokolva van a többtermelés­sel. A SZOMSZÉDOS KÖZÉPTÜRI SZÖ­VETKEZET már huzamosabb ideje a magasabb termelési csoportba tartozó mezőgazdasági üzemek közé sorako­zott. Növénytermesztése és állatte­nyésztése erre vall. Ezt a mezőgazda­­sági üzemet azonban tavaly nagyon érzékenyen sújtotta a kedvezőtlen Időjárás. Állatállományuk számára te­­rimés takarmányokból elegendőt tar­talékoltak, de abrakból 180 mázsa hiány van. Kukoricából 700 mázsával termett kevesebb, mert 12 hektárt tavasszal ki kellett szántani. Amikor átnéztem a nyilvántartáso­kat, megállaDítottam, hogy húsfélék­ből 100 százalékra teljesítették eladá­si tervüket. Miért nem adtak többet? Azért, mert ebben a szövetkezetben minden esztendőben a szilárd jutal­mazáshoz arányos ún. szoros terme­lési tervet készítenek, amelyet alig­­alig lehet túlteljesíteni, de erre nincs is szükség, mert a jobb minőségű ter­mékek értékesítése révén mód nyílik a pénzügyi terv túlteljesítésére. Nézzük csak, hogyan alakulnak az önköltségek? A tej literjét 1,81 koro­náért termelték, ebből a munkakölt­ség 67 fillér volt. A marhahús kilójá­nak önköltsége 12,33 Kös (3,74 Kcs munkaköltség volt. A sertéshús kiló­ját 5,66 koronáért (1,33 Kös munka­költség) állították elő. Ezek valóban kedvező eredménymutatók. Nagyon jó eredmény az Is, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre eső bevétej 'túlhaladta a 8000 koronát. A jelek szerint körülbelül 150 ezer korona a többletjövedelem, de több is lehetett volna, ha a növénytermesztést nem károsítja a jégverés. ALSÖTÜR a három szövetkezet leg­­kisebbike, de földjei a legjobb minő­ségűek. Ez a mezőgazdasági üzem is a jók közé tartozik, de idén nagyon elbánt vele a jégverés. A kár körül­belül millió korona közt mozog. De az alsótúriak is megállják a sarat, s valahogy leküzdik a jelenleg fenn­álló nehézségeket. Gondolom, nem ártana, ha a három Túr szövetkezeti és községi vezetői, valamint a pártszervezetek vezetősé­gei összedugnák fejüket és meghány­­nák-vetnék a három község mezőgaz­daságának fejlődési tervét. Minden jel arra vall, hogy a három falut egyesí­teni kellene, mert így egyenként na­gyon fölaprózott a termelés. Határaik egymáshoz kapcsolódnak. Termelési adottságaik nem eltérőek, ökonómiai színvonal tekintetében sincs lényeges különbség, s az 1457 hektáron jobban kihasználhatnák a gépeket és szak­szerűbben szervezhetnék a növényter­mesztést. Kívánjuk, hogy az újeszten­dő e tekintetben is eredményes le­gyen a három Túron. HOKSZA ISTVÁN Baktériumok a mikroszkóp alatt A Galántal Járás Állategészségügyi Központja udvarán új épületet talá­lunk. Ez nem más, mint a laborató­rium, melynek két osztálya van. Az egyik osztályon a tejben a brucelló­zist és a tőgygyulladást okozó bakté­riumokat, valamint a szarvasmarha és a sertésürülékben a parazitákat (élősdieket) kutatják, a második osz­tályon viszont a takarmányok táp­értékének kivizsgálásával foglalkoz­nak. Mindkét osztályon egy-egy állat­orvos és két-két laboránsnő dolgozik. A tej és ürülékvlzsgáló osztály már július óta működik. Azóta 13 819 tej­mintát, valamint 2070 szarvasmarha és 479 sertésürülék-mintát vizsgáltak át. A takarmányokat vizsgáló osztály azonban csak pár héttel ezelőtt kezd­te munkáját. Jelenleg főképpen a siló­takarmányok kivizsgálásával foglal­koznak. Vizsgálják a silóban levő szerves savak mennyiségét, mint pél­dául az ecetsav, tejsav stb., valamint az ammóniák mennyiségét, amely arról tájékoztat, mennyi fehérje van a ta­karmányban. A vizsgálat eredményei szerint a silót hat osztályba sorolják. Az értékelés és pontozás az idevonat­kozó Csehszlovák normák szerint tör­ténik. Például a 75 pontnál magasabb pontszámmal értékelt siló az I. osz­tályba tartozik, mint kiváló takar­mány. A 65—75 ponttal értékelt ta­karmány a II. osztályba tartozik és nagyon jó minőségűnek számít, s így tovább. Az első három osztályba be­sorolt silótakarmányok az úgynevezett jó, élvezhető takarmányok, a IV.—VI. osztályba besorolt silók gyenge, vagy élvezhetetlen takarmányoknak számí­tanak. A megejtett elemzés eredményeihez képest a laboratórium megállapítja, miként és milyen adagokban használ­ható (etethető) a takarmány, mit kell esetleg hozzáadni, hogy tápértéke na­gyobb legyen. A rossz, illetve rotha­dásnak indult silótakarmányt javasol­ják mellőzni az etetésnél, vagy pedig komposzt formájában trágyaként fel­használni. A laboratórium dolgozói ez ideig több mint 50 silómintát vizsgáltak meg. Az elemzés normális körülmé­nyek között sem tart tovább négy-öt napnál, sürgős esetekben azonban 24 óra alatt elvégzik a szükséges vizsgá­latot. A laboratóriumnak még vannak fo­gyatékosságai, különösen a felszerelé­se hiányos. Még csak elegendő szek­rényük sincs, ahová a munkaeszközö­ket elzárhatnák. A villanyfőzőt is maguk a laboratórium dolgozói készí­tették házilag. Eddig jói működik. Az állattenyésztésben és a hasz­nosság színvonalának emelésében a laboratóriumnak nagyon fontos kül­detése van. P i 11 i c h Géza, Galánta SZABAD FÖLDMŰVES 5 1966. január 15.

Next

/
Thumbnails
Contents