Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

Hangsúlyozni kívánom, hogy a szó­­baníorgó eset egyik kilencéves alap­fokú Iskola harmadik osztályában va­lóban megtörtént. Jól Ismerem az esetet, mégsem árulom el a község és a pedagógus nevét. Miért? Mert az iskola küldetését a lehető legjob­ban teljesíti, s szerintem igazságtalan lenne mégcsak említeni is egy ilyen esettel kapcsolatban. A pedagógus nevét pedig azért nem említem, mert nem akarom nevetségessé tenni őt diákjai, s a nagy nyilvánosság előtt, már erre rászolgált. Különben ha­sonló eset másutt is előfordulhatott, cikkemet tehát azzal a céllal írtam, hogy akinek inge, nyugodtan vegye csak magára. A félévi szünetet megelőző napok­ban az iskola harmadik osztályának tanítónője megbeszélésre hívta a szü­lőket. Beszámolt a tanulók előmene­teléről, s mint ilyenkor szokta, sok minden másról. Többek közt a követ­kezőket is megjegyezte: — Állítólag egyes szülők kifogásol­ják, hogy ápolónőből lettem pedagó­gus ... A jelenlévők arcán a meglepetés és egyben a visszatetszés jele mutat­kozott. Ügy látszik a tanítónő plety­kaszomjas. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy ő előzőleg ápolónő volt, ha je­lenleg mint pedagógus kifogástalanul teljesítené feladatát? Ezt követőleg a szülők megtekin­tették a gyerekek dolgozatfüzeteit. Egyik anya kíváncsian lapozgatott gyermeke füzetében. Közben belené­zett másokéba is. Megnyugodva vette tudomásul, hogy leánykájának írása — bár még javításra szorul — a har­madik osztályt tekintve a legjobbak színvonalát is eléri. Nyilván azonban odahaza is megköveteli a rendet, fi­gyeli az írást. A tapasztaltakat tüs­tént meg is jegyezte a tanítónőnek. — Elvtársnő, kissé több gondot for­díthatna a szépírásra. A tanítónő arca lángvörös lett. Ta­lán a felelősségtudat vagy a düh pír­ja volt ez? Akkor mégcsak sejteni sem lehetett. Az anya odahaza a szünidőben szép­írás-gyakorlatra fogta gyermekét hogy mire újra iskolába megy, töké­letesebb legyen. A szünidő utáni napok egyikén a lányka azonban azzal tért haza, hogy tanítónője kettéhasította a dolgozat­füzetét, majd a következő napok egyikén azt a hírt hozta, hogy a ta­nítónő azt mondta neki, ha nem ír szebben, újra eltépi a füzetet. Pedagógiai módszer? Aki valamics­két konyít a gyermekneveléshez, ilyen durva hibát semmi esetre sem követ el. Tudnia kell, hogy a gyermek, éppen az alsóbb osztályokban leg­fogékonyabb, minden iránt érdeklő­dik, s nagyrészt a pedagóguson mú­•sése de ellenőrző könyvecskéje még mindig azt mutatta, hogy igen jó ta­nuló (volt 46 egyese, 13 kettese, 6 hármasa és egy ötöse). A történtek után a rosszabbodás várható volt. A lányka (második fél­évben) eddig hat egyest, 4 kettest, 6 hármast, 2 négyest és egy ötöst kapott ellenőrző könyvecskéjébe). Fölmerül a kérdés, jogosan, jogta­lanul? Vajon a tanulóban vagy a pe­dagógusban van a hiba? Ha a tanuló­ban, akkor is a pedagógus felelős érte, mert az ő iskolai „nevelése“ alatt esett vissza az előző osztályok­ban kitűnő diák. Nem akarom a taní­tónőt azzal vádolni, hogy nem ért a neveléshez, de el kell ismernie, hogy pedagógiai módszere rossz. S ha bosszúból tette, amit tett, még rosz­­szabb. Ilyesmi nem egyeztethető össze a szocialista pedagógia elveivel, s fö­­löttesei részéről vizsgálódás tárgyát kell hogy képezze, hogyan teljesíti a hivatást amit magára vállalt. Gondolom, az eset másokat is érde­kelne. Jó lenne, ha a szülők és a hi­vatásuk tudatában lévő pedagógusok véleményüket nyilvánítanák az emlí­tett tanító módszereire vonatkozólag. HOKSZA ISTVÁN AZ ÜJ TAVASZI DIVATBAN továbbra is a kosztűm dominál, minden alkalomra jól öltöztet mindenkit. A kosztüm-kabátok enyhén karcsú­sítottak, a mell-, az öv- és a csípővonal helye nem változik. A szoknya enyhén trapéz-vonalú vagy mély hajtásokkal bővülő. A legdivatosabbak az egyszínű anyagok, finom pasztell-árnyalatokban. 1. Fiatalos sportkosztűm könnyű szövetből (esetleg teszilanyagből.) A kétsoros gombolású kabátka és a szembe-hólos megoldású szoknya különösen fiataloknak áll jól. 2. Második modellünk különlegessége a most annyira divatos raglán­­szabású ujj és a nyaktól elálló gallér. A szoknya alul bővül. Erre a modellre különösen mintás anyagok (kockás vagy pepita) alkalmasak. 3. A harmadik rajz elegáns kosztümöt mutat be finom pasztell-árnya­­latú anyagból, kihangsúlyozott zsebdíszítéssel. 4. Ünnepi kiskosztüm; a masni és a plasztron fekete bársonyból ké­szült, a szoknya csak elől szembe-hólos. SUTYÁK KLÁRI A hatvannyolc kendő BARTOS LAJOS, a tesmagi szövet­kezet elnöke a nőnapon dagadó pénz­tárcával ruccant be Ipolyságra. A ti­tokzatos út céljáról csak Dr. Friml Gyula ökonómus és néhány beavatott tudott. Minden évben így készítették elő a meglepetést, és csodák csodája, mindig sikerült eltalálni az asszonyok rejtett kívánságát. Az első évben kö­tényeknek, törülközőknek, a másikban meg müanyagkészleteknek örülhettek a nők. Persze nem mindenki, csak azok, akik lehetőségükhöz mérten elég munkaegységet dolgoztak le a közös­ben. Idén csak az kapott ajándékot, aki legalábbis 50 munkaegységet szer­zett. Az élenjárók sok esetben még a jérjiakon is túltettek. Antal Ilona fe­­jónő 772, Csizmadia Mária sertésgon­dozónő 648 munkaegységgel került az első helyre. Setény Erzsébet 539, Va­­nek Mária 446, Snírer Júlia 415, Pál Mária 461, Szádocky Franciska 369, Gágyor Erzsébet 299, Patai Ilona 359 munkaegységet gyűjtött. A vezetőség megbecsüli a szorgalmasan dolgozó asszonyokat. Ezért tért be az ipolysági Sahanka textil üzembe az elnök. Előre Örült, hogy milyen nagy lesz majd a meglepetés az asszonyok között! A szebbnél szebb szilon- és szövet­­kendőket javában válogatta, amikor a háta mögött megszólalt az egyik falu­­beli szövetkezetes asszony. — Ugye nekünk vásárolja a kendő­ket, elnök elvtárs? Jaj, de jó, hogy nem vettem. Gondoltam idén ilyesmit kapunk nőnapra. Az elnöknek valósággal leesett az álla. Hiába volt a nagy titkolódzás, a szemfüles asszonyok egyike mégis raj­takapta. így történt, hogy mire a vá­sárfiával hazatért a faluba és a jól dolgozó asszonyok a korszerű kultúr­­házba gyülekeztek, az ajándékátvétel­re, már mindenki tudta, hogy 68 asszony új fejkendőt köthet föl a leg­közelebbi ünnepnapon. A meglepetés tehát nem sikerült, de az ünnepségen résztvevő asszonyok mégis örömmel kocintották össze a gyöngyöző borral teli poharakat. Há­rom év alatt megszokták, hogy a nő­napon a vezetőség nem feledkezik meg róluk. Nem túl nagy az ajándék, de mégis nagy becsben tartják, mert a szövetkezeti közösségtől kapták a jó munka megbecsülése jeléül. (bállá) iííiSii J J J JJ A varjú így károgott, így faggatta a hollót: Kedves Holló bácsikám, hol a tavasz? késik tán? Csőrömmel kopogtatok, ébredjen a föld, magok. Kopogtatok éhesen, egyre a tavaszt lesem. Varjúcskám csak kopogtassál, jön a tavasz — tán holnap már. (Ford.: Fügedi Elek) ^ Qszabao FÖLDMŰVES 1966. március 26, Bácsi, fényképezzen le bennünket is... (Tóth Dezső felvétele) Tavaszi nagytakarítás Valahányszor felcsillan a tavaszi napsugár, mindig eszembe jut egy gyermekkori emlék. Szép napfényes idő volt, s a falu minden épkézláb gyermeke a Kűt­­patak és Rásiút dimbes-dombos vidé­két járta. Örültünk a tavasznak, él­veztük a napsütést és összeszedtük a megjelent tavaszi hírnököket: a kék tavaszi csillagvirágot, odvas keltikét és a bársonyos tüdőfüvet. Egy ilyen tavaszi kirándulásról tér­tünk éppen haza, amikor fütyülő szava szakította félbe zsivajgásunkat. — Itt van a „rongyos“! — ujjongtunk valamennyien. Körülálltuk rozoga szekerét és só­­várgó szemmel kandikáltunk az „ék­szeres“ ládájába. Gyűrűért fájt mind­nyájunknak a szíve. Az öreg nógatott bennünket: „Hamar, szaladjatok ron­gyért, bőrért! Kaptok ám szép gyű­rűt érte!“ A gyereksereg összenézett és egy hívó szóra megindultunk egyik pajtá­sunk után. Ez a sintér-gyerek pedig elvezetett bennünket egy nagyon sze­gény család kertjébe, ahol a sok köd­­mön meg kabát tavaszi szellőzésre volt kirakva. Nappal ruha, éjjel takaró vagy fej alá való — vagyont érő da­rabok voltak és tulajdonosuk számá­ra nagy értékét képviseltek. S mi gondolkodás nélkül mind összeszed­tük és elcseréltük gyűrűért. Megelégedve nézegettük a kapott „ékszert“, amikor éktelen kiabálás hallatszott a kifosztott hajlék felől. Persze mi szétszaladtunk, tudva azt, hogy mi voltunk a bűnösök. A sze­gény asszony megtudta a valóságot és még idejében az öreg szekerénél termett, hogy visszakövetelje értékes holmiját. Lett is ott zenebona, de vé­gül is az asszonynak volt igaza. Az öreg „rongyos“ hiába keresett, kutatott utánunk, mi már hetedhét országon túl is jártunk, s így a jónak ígérkező üzletre ő fizetett rá kegyet­lenül. Búvóhelyünkről lestük, amint bána­tosan nógatta sovány gebéjét ki a fa­luból. Az öreg rongyszedőt soha töb­bet nem láttuk falunkban. Anderkó Lászlóné, Alsófalu Négyszög -re jtvény 1 2 3 4 5 Vízszintes és függőleges sorok: 1. Volt magyarországi vármegye. 2. Számtani tényező. 3. Thaiföld régi neve. 4. Vissza: gabonát takarít be 5. Vándorló pásztornép (ékezettel) Helyes megfejtés esetén a vízszin­tes és függőleges sorok azonos sza­vakat adnak. Beküldendő az 1, sor megfejtése. A HŐEMELKEDES A láz nem betegség, hanem tüneí« Viszont az orvos sohasem a tünetet —­­jelen esetben a lázat —, hanem a be* teget gyógyítja. Tehát a láz okának kiderítése feltétlenül szükséges, mert annak megfelelően kell előírni a beteg szükséges és helyes magatartását, megállapítani az étrendjét és eldön­­teni, végezheti-e munkáját vagy ágy* ban kell maradnia. Egy szóval sem mondom, hogy valaki a legkisebb hő­emelkedés miatt maradjon ágyban és orvost hivasson. De ha a láz magas, ha eléri a 38,5 fokot, jobb, ha a beteg ágyban marad, ha viszont csak 38 fok allatti a hőmérséklete és ez ismétlő­dik, feltétlenül ki kell deríteni a láz okát. Kisebb fertőzés, enyhe ún. megfá­zás vagy akár étrendi hiba is okozhat napokig tartó alacsony vagy közepes lázat, amin egy-két tabletta acilpiriri vagy más hasonló szer is segít és ami nyom nélkül gyógyul. Éppen ezért javasoljuk, hogy tanyákon, gazdasá­gok központjában vagy kis falvakban lakóknál mindig legyen néhány tab­letta láz- és fájdalomcsillapító gyógy­szer, de azt tartsuk jól elzárva. Ha á láz makacs, visszatér, akkor a beteg nem kerülheti el az orvosi vizsgála­tot. A láz a szívre, az emésztőszervekre, a tüdőre, a vesére — mondhatnám az egész szervezetre fokozott munkát ró. Tehát egyáltalában nem dicsőség, hanem könnyelműség, ha a lázas be­teg erőlködve végzi a munkáját. Az ilyen beteg rendszerint levert, rossz­kedvű. fejfájásról panaszkodik, semmi sem érdekli, látogatókat nem kíván. De az ő látogatása sem kívánatos, mert nem tudható, láza mögött nem lappang-e fertőző betegség. A lázas beteg lehetőleg ne dohányozzék, vagy ha nem tud a cigarettáról lemondani, feltétlenül mérsékelje; még szeren­cse, hogy rendszerint nem Is nagyon kívánja. Levertség, gyengeség, fá­radtság esetén nyugodtan fogyaszthat feketekávét — amennyiben más okok miatt már korábban meg nem tiltotta neki az orvos. Kerülje az izgalmakat. Nyugalmát feltétlenül biztosítani kell. Még a legsürgősebb ügyei intézését is halassza el vagy bízza másra. Közös vagy ikerágyban ne aludjék senkivel. Láz esetén még az egyébként együtt alvók is függesszék fel közösségüket és a lázast az egészségestől feltétle­nül el kell különíteni. A lázas ember gyakran Izzad, külö­nösen ha csökken a hőmérséklete. Ez a láz emelkedésekor tapasztalt bor­zongásnak, hidegrázásnak az ellenté­tes folyamata. Ilyenkor a testet szá­razra kell törülni és a hálóruhát illet­ve az ágyneműt ki kell cserélni, meg kell fordítani. Az izzadással a beteg sok folyadékot és sót veszít. Ezek pótlására a limonádé, az ásványvíz, a gyümölcsszörpök, sós levesek, tej, aludttej, joghurt, a befőtt és a nyers gyümölcs a legalkalmasabbak. Tartóz­kodjék a túl fűszerezett, nehéz, zsíros húsételek és rostban gazdag hüvelye­sek meg az ún. k-val kezdődő nevű főzelékek — káposzta, kel, kalarábé, karfiol, stb. fogyasztásától. Tilos a fűszerezett hentesáru fogyasztása is. A beteg szervezete kalória- és fehér­jedús, de kis mennyiségű eledelt kí­ván — tehát tejet, kávét, teát, kek­szet, piskótát, kétszersültet, halat* lágytojást, passzírozott főzelékfélé­ket, burgonyát, gyümölcsmártást. A höemelkedés, a kezdeti lázas állapot — lehet hogy csak párnapos kellemetlenség, de az sincs kizárva, hogy hosszabb, tartósabb betegség bevezető szakasza. Helyesen, okosan, céltudatosan kell viselkedni már a kezdetén, hogy a folytatás is aránylag könnyen átvészelhető legyen. No de ebben az esetben a további tanács­adás már a kezelő orvos dolga! Dr. Buga László Megfejtések — nyertesek A 10. számban közölt átló-rejtvény helyes megfejtése: G A R A M. Könyvjutalomban részesülnek: Polák István, Zalaba és Szabó Katalin, Nemesócsa. llk fejlődése és előmenetele, devfsz­­szamaradása is. Különben ebben az esetben éppen erről van szó. Megnéztem a gyermek írását, — amiért a tanítónő újra kilátásba he­lyezte a dolgozatfüzet széttépését, — s az a vélemény alakult ki bennem, hogyha a diák nem is érdemli meg az egyest, de kettestől rosszabb je­gyet semmi esetre sem. A dolgozat tehát átlagon felüli volt. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a leányka az első és a második osztályt kitűnő eredménnyel végez­te, persze másik, gazdag pedagógiai tapasztalattal rendelkező tanító mel­lett. A harmadik osztály első félévé­ben (idén) már érezhető volt vissza­­\ A pedagógus bosszúja \Dadaszi bőszlütnob Jó tanácsok iinii • A képkereten esett foltot (légy­nyomokat stb.) spirituszos vízzel tá­volltjuk el, s utána száraz, puha ronggyal áttörüljük a rámát. (A ke­verék 50% vízből és 50% spirituszból áll). 9 A tej tovább frissen tartható, ha rögtön cukorral forraljuk fel (egy liter tejre egy kávéskanál cuk­­rotszámítunk), s utána hideg vízzel telt edénybe állítjuk lehűlni. 9 Hogy hússütés közben a zsír le ne égjen, tegyünk bele megtisztított, vastagabb karikákra vágott nyers burgonyát. Mii főzzünk? Vasárnap: Pulyka-aprólékleves máj­­galuskával, rántott pulykamellszele­tek, rizs, burgonyasaláta, csokoládé­krém tejszínnel. Hétfő: Árpagyöngyleves, parajfőze­lék bundászsemlével, befőtt. Kedd: Babgulyás, tejberizs reszelt csokládéval. Szerda: Gombaleves, mustáros mar­hasült, spagetti, aszaltszilva. Csütörtök: Zöldségleves, leeső kol­básszal, krémes. Péntek: Halászlé, túróscsusza. Szombat: Sárgaborsóleves füstölt oldalassal, a főtt húshoz tormamár­tás, alma vagy narancs.

Next

/
Thumbnails
Contents