Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

Levél több Kartársnak rr „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek" ADY Tiszelt Kartársaim, magyar nyelvű iskoláink tavaly jubiláltak. Több méltatónk a pedagógia hőskorának nevezte az ötvenes évek első szakaszát. A pedagógiai előképzést, átfogó tárgyi tudást nélkülözök akkor szinte lehetetlen viszonyok között vállalták a felelősséget a társadalommal, a szülőkkel és a gyermekekkel szemben. Jubileumi cikkeink nem hangsúlyozták ezt ki eléggé, talán ez rosz­­szul is esik Nektek, pedig pedagógus gárdánk többsége Belőletek tevődött össze. Az ügybuzgalom, hivatás-, gyermekszeretet és a tanulási vágy érde­kében minden erőtöket koncentráltátok, és gyürközzjánosok módjára neki­vágtatok a nehézségek sűrűjének. Tanulva tanítottatok, felvilágosító társa­dalmi munkát végeztetek ideológiai, politikai és kulturális fronton egyaránt. Heterogén összetételű, lelkes gárdátok volt. A férgese - konjunktúra lova­gok, clmhajhászók, a dolgok könnyebb végét keresők — kihullott az idő rostáján. A többség megállta a hétpróbás feladatot. Fortes fortuna adiuvat. S ma elismerőleg állapíthatjuk meg, hogy döntő többségben képesítést sze­reztetek, nagyobbára az 1-5., sokan a 6-9. évfolyamokra, már kevesebben a II. ciklusú iskolákra. Áldozatkész munkátokat siker koronázta, nem egy Közületek magas állami kitüntetésben részesült, jelentős számban felelősségetek teljes tuda­tában tantestületeket irányítotok, s elismerést vívtatok ki a pedagógia területén. Az alsó tagozaton rutinos pedagógusok nőttek fel Közületek, akik észre­vétlenül vezetik be a rakoncátlan 'kis elsősöket az írás-olvasás birodalmába. Mennyi türelmes munkát igényel, míg a kusza vonalak girbe-görbéjéből megszületik az értelmet megvilágító első mondat: Ili ír. Jancsi jár, S mily emocionális hatást vált ez ki a legkisebb emberben! Már saját maga nyúl a meséskönyv után. Rakosgatja, illesztgeti egymáshoz a betűket, s íme milyen csoda: Nekeresd országban Nevenincs királynak nagy volt a bá­nata ... araszolja kis ujja. Milyen erkölcsi siker, milyen jóleső érzés Nektek pedagógusoknak, ha tanulóitok átlépik a 6. évfolyam küszöbét. Itt már nehezebb munka kezdő­dik, tudásszintjük emelkedik, látókörük tágul, s még nagyobb megterhelés várja őket, a ll. ciklusú iskolákon. A tanító mindig együtt vizsgázik nevelt­jével, együtt izgul, formálja jellembeli tulajdonságait, embert nevel belőle. A köszönet mindezért Titeket illet, pedagógus kartársak, még pár évvel ezelőtt mennyi bizalmatlanság kísérte munkátokat, előítéletekkel, cinikus megjegyzésekkel találkoztatok, a lekicsinylő jelzőt, „a dolgozók felsőbb isko­láját végzett gúnyos titulust megcáfolta a gyakorlat. Ma is szomjühozzuk azt a lelkesedést, amellyel Ti indultatok, amely oly nagyszerű munkára sarkallt az ötvenes években. A megbecsült és elismert eredmények azonban nem szabad hogy elkáp­ráztassanak Benneteket. A rutinosság, a megelégedés ellaposodást, elszür- Icülést, beletörődést és visszaesést eredményezhet. Nekünk pedig folyton fejlődnünk, gazdagodnunk kell a tárgyi és a módszertani tudás területén. Korunk pedagógiája a kísérletező, kutató pedagógusokat kívánja meg. Éppen Ti vagytok mentesek a pedagógiai előítéletektől, bátrabban nyúlhattok a didaktikai formabontások után. Korszerűsíthetitek a tanítás folyamatát, ötvözzetek eredményesen klasszikus és modern formákat és módszereket. A kor tudományos vívmányait ültessétek át tanulóitok tudatába. Az ön­nevelés fokozza a biztonságérzetet. Ne feledkezzetek meg soha arról a nép­ről, ahonnan származtok. Á népnevelő rendezvények még a ,,papucs-kultúra" korában is keressetek, ha színvonalasak, elgondolkoztatok, útmutatók és rólunk szólnak. Az iskola váljék igazi otthonotokká. Vetkőzzétek le foglalkozásunkból fakadó ártalmainkat. Ezek észrevétlenül rakódnak rá magatartásunkra, jellemünkre, egyéniségünkre. Eltúlzásuk helytelen életszemléletet hozhat létre. Ne legyetek sohasem a legfontosabbak, nélkülözhetetlenek, ellent­mondást nem tűrök, egyedüli szaktekintélyek, tévedhetetlen erkölcsbírák, s mindenhol mindenkivel szemben fölényes kioktatók. Legyetek tanítványaitok eszményképei, akikre feltekintenek, mint embe­rekre. Magatartástok ne legyen preparált, alakoskodó, hanem természetes és őszinte. Erkölcsi és politikai meg győződé stek mélyen a tudományos világnézetben gyökerezzék, az eszmét ne személyekhez kössétek, s ne a személyekre, hanem az elvekre esküdjetek. Ne legyetek politikai és erkölcsi szélkakasok, ne tetszelegjetek polihisztor színben. A pedagógiai kóklerség, kirakatpolitika előbb-utóbb csődöt mond. Legyetek szerények, elvhííek, nagytudásúak, áldozatkészek, megértők és a haladás zászlóvivői. Szinte hallom a véleményeteket. Társadalmi helyzetetek, megbecsüléstek nincs összhangban az igényes követelményekkel. Rangosabb erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnétek. A Ti hangyaszorgalmú munkátok a leg­gazdaságosabb befektetés, s ezt nemcsak hangoztatni kell, hanem a társa­dalom számára elvégzett munka hasznossága arányában díjazni is. Az elmélet és a gyakorlat összhangját meg kell teremteni, mert míg ez nem realizálódik, addig Gárdonyinak a Lámpásban kifejtett gondolatai idöt­­állók: „A lámpás én vagyok. Világítok a sötétben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is. Hát még, ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajatI“ A jelek arra mutatnak, hogy nincs messze az idő, amikor szocialista társadalmunk nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is kárpótolja üdvös, áldozatkész munkátokat. őszintén üdvözöl Benneteket: BERTÖK IRMA, kerületi tanfelügyelő Tavasz van. A napsu­gár szikrázó fénye be­­ömlik az óvodának át­alakított parókia kis ablakain. Kovács Zsuzsa négy esztendeje neveli a kis „emberkéket“ Peresz­­lényben. Mindössze hu­szonkét éves. Hajának színe, szemének csillo­gása egész lényét vonzóvá teszi. Ud­varias, kedves mo­soly kíséretében adott válaszai késztettek arra, hogy kivallassam titkáról. — Kis korom­tól kezdve óvónő akartam lenni. Szü­léimét korán el­vesztettem. Amit az életben elér­tem, kitartásom­nak köszönhetem. Mit mondjak ma­gamról? Nap mint nap korán reggel már úton vagyok, hogy ide­jében megérkezzem munkahelyemre. Ra­gaszkodom mindahhoz ami újat jelent szá­momra. Szeretem a gye­rekeket és egyre job­ban merem hinni, hogy jó pedagógus leszek. Lehet, hogy frázisnak tűnik amit mondok — mosolyog mentegetőzve — de azonkívül, hogy kedvelem a kicsinyeket igyekszem is őket meg­érteni. — Mik a tervei Pe­­reszlényben? — teszem fel a kérdést. — Fiatal vagyok, de jő lenne megérni azt a napot, amikor kiköltöz­hetünk majd a papiak ódon falai közül egész­séges tiszta lakásba. Nagyon jó lenne ha több anyagi támogatást kapnánk az iskolaügy­től. Az évi háromezer­ötszáz korona költség­­vetés fele elfogy tüze­lőre. A játékok régiek, a berendezés sem em­lékeztet meghitt, csalá­dias környezetre, külö­nösen ebben az épület­ben nem. — Magánélete? — Hát lehet egy pe­dagógusnak? — vála­szol kérdéssel. — Min­dig újat és újat kell keresni a munkában. Akkor vagyok igazán boldog, ha az egyszerű hétköznapokon látom munkám eredményét. Nagyon szeretem a jó filmeket. Sajnos otthon, Gyerken nincs alkalom mozilátogatásra. Elrom­lott a vetítőgép és az illetékesek nem talál­nak rá módot, hogy megjavítassák. Mi késztetett arra, hogy e rövid találko­zást megírjam? Zsuzsa emberi helyt­állása, életcélja. Vér­beli pedagógus aki azt vallja, hogy a sikeres nevelés nemcsak a fel­készülésen, hanem az emberek szeretetén is múlik. Késő éjszakába nyúlt az idő. Zsuzsa a gyer­mekjátékokat rendez­geti ... szívében a sze­retet lángjával, huszon­hét kis nebuló iránt.,t Televízió " takarmányozásért Tornaórára siet az igazgató Tanulni sohasem késő Szabó Béla csodálkozva nézett Is­merősére, aki a tanítókat képző hat­hetes tanfolyamot emlegette. Még jobban elképedt, amikor a hírt hozó őt is kezdte agitálni, hogy vegyen részt az előkészítőn és aztán a szep­temberben megnyíló magyar iskolák­ban taníthat. Bár a fiatalember szívében meg­­rezdült valami, amikor vágyálmainak az útját említették, mégis tagadóan csóválta meg a fejét. — Nem álinák én ott helyt — vála­szolt lemondóan a gróf Forgách-féle uradalom egykori kocsisának a fia. A bogarat a fejébe ültették, és így nem volt a napnak órája, hogy ne gondolt volna a hallottakra. Később baráti körben is szó esett a tanfo­lyamról. Addig-addig bíztatták egy­mást, mígnem kitöltötték a kérdőívet és az Ipoly menti kis faluból hatan szálltak fel a losonci állomáson a Bratislava felé Induló gyorsra. Azóta tizenhat telet váltott a ta­vasz és a negyven év határán lévő Szabó Béla közel nyolc évet töltött az iskolapadban és jelenleg a Losonci Kilencéves Alapfokú Iskola igazgató­ja. Előbb évekig tanfelügyelősködött a volt füleki járásban. Az ott eltöltött idő sokat jelentett a számára, mert sok tapasztalatot szerzett, amelyet ma is felhasznál munkájában. Szük­sége van a sokoldalúságra. Nem egy­szerű olyan Iskolát Irányítani, amely­be tizenegy községből járnak a gyerekek. Különösen az okoz gondot, hogy az egyes falukból bejáró tanu­lók különböző fejlettségűek. Ezért az első évben a legfontosabb a kiegyen­lítődésre való törekvés. De emellett Is eredményesen dolgoznak és a tan­testület odaadó tevékenysége során kettes a tanulási átlag az iskolában. Hogy a vidéki szülők meg vannak elégedve csemetéik tanítóival, az Igazolja a legjobban, hogy az utóbbi három évben mintegy 150-nel emel­kedett a tanulók száma a kilencéves iskolában. Igaz, még több tanulójuk lehetne, ha a losonci szülők megérte­nék, hogy az anyanyelven történő tanítás nyújt a legtöbbet a gyerekek­nek. Különben a szlovák nyelv taní­tására nagy gondot fordítanak, s leg­utóbb Is a szlovák egészségügyi Isko­lába való felvételkor a bizottság tag­jai nem akarták elhinni, hogy a vizs­gázók magyar kilencévesben végeztek. A gondos Igazgató által Irányított pedagógusok nemcsak a jövő generá­ciójának formálásával törődnek, ha­nem a szülők látókörének a bővítését is elősegítik. Évenként rendszeresen megszervezik a szülők akadémiáját, négy központi községben tartanak előadás-sorozatot, legfontosabb neve­lési és társadalmi problémákról. A mindenki „Béláját“ a nemrégiben megtartott CSEMADOK konferenciá­ján járási elnökké választották. Üjabb gond nyomja a vállát, de azért nem csügged. Célja, hogy a losonci járás­ban még jobban elmélyítse a CSEMA­DOK és az értelmiség kapcsolatát. Most azt tervezi, hogy a többi ki­lencéves alapfokú Iskolákban Is szer­vezzék meg a szülők akadémiáját, amely az Ismeretterjesztésnek jól be­vált formája. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt kérgestenyerű fiatalember szállt ki a bratislavai állomáson, és társaival együtt iskolapadba ült. A kis ízelítő a tudásból csak abban erősítette meg, hogy úgy állhat helyt az életben, ha tovább szélesíti tudáskörét, tanul, hogy másokat taníthasson. Vasakarat­tal, el is érte élete célját és egy jó nevű iskola Igazgatója és nemcsak a szülők becsülik, hanem a 30—40 éve tanító deresfejú kollégái, a vele egy­­korúak és a fiatal pedagógusok egy­aránt, XOlH DEZSŐ A Földművelésügyi Minisztérium és az SZNT mezőgazdasági ügyosztálya az üzemi iskolázások keretében a Csehszlovák Televízió közreműködé­sével tanfolyamot szervezett „A ta­karmányok és kihasználásuk“ címmel. A tanfolyam célja, hogy elősegítse a növénytermesztés és az állatenyész­­tés közti összhang kialakítását. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy azokban az üzemekben ahol ebből indulnak ki és az egész növénytermesztés további növekedését szorgalmazzák — főleg a takarmánynövényekét — nagyon szép eredményeket érnek el az állat­­tenyésztésben. A TANFOLYAM SZERVEZÉSE „A takarmányok és kihasználásuk" című televíziós tanfolyamot tizenkét félórás leckére osztották fel. Minden ötödik leckét televíziós vita követ. A tanfolyam közvetítése 1966. február 15-én kezdődött és a résztvevők minden héten kedden a délutáni órák­ban megnézhetik. Tekintettel a sür­gős tavaszi munkákra és a kétműszak­­ban dolgozókra az adást minden pén­teken az esti órákban megismétlik. A leckéket a következő sorrendben közvetítik: 1. Szántóföldi takarmányok. 2. Lucerna és herefélék. 3. Keverékek és kapásnövények. 4. A rétek és legelők termelékeny­ségének emelése. 5. A rétek és legelők kihasználása. 6. Vita a terimés és egyéb takarmá­nyok termesztéséről. 7. A takarmányozás tervezése és nyilvántartása. 8. A szarvasmarhák etetésének alapja. 9. Borjúnevelés egalizált tejjel. 10. Hízósertések takarmányozása. 11. A baromfiak etetése. 12. Vita a takarmányozás technikájá­ról és a takarmány előkészítéséről. Az 1.—6. lecke tananyagát minde­nekelőtt a növénytermesztők számára állították össze, a 6.—12. leckét pedig az állattenyésztők számára. De mivel a takarmánytermesztés növelését kö­zös erővel kell megoldani fontos, hogy mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés dolgozói részt vegye­nek a takarmánynövények kihasználá­sáról folytatott közös vitákon. így a nézetek közvetlen kicserélésével tisz­tázhatják, megoldhatják a vitás kér­déseket és több dolgozót tesznek ér­dekeltté a jobb eredmények elérésé­ben. Az ellenőrző kérdések a hallgatókat arra ösztönzik, hogy a lényegesebb új tankönyveket áttanulmányozzák. A Csehszlovák Televízió az ellenőrző kérdéseket minden lecke után ismer­teti. Ezen kérdések összessége te­remti meg a feltételeket az országos versenyre. A TANFOLYAM SZERVEZŐI A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság a járási mező- és erdő­­gazdasági társulat titkárával karöltve készítették elő a járás keretén belül az iskolázást. Tekintettel a helyi fel­tételekre, kijelölték azokat az üzeme­ket, amelyekben közösen és azokat amelyekben egyénileg hallgatják a tanfolyamot. A termelési igazgatóságok a helyi feltételek szerint kidolgozták az egyes járások szakgyakorlatának tervét is. A gyakorlatokat mindenekelőtt az élenjáró mezőgazdasági üzemekben szervezik meg. Legjobb, ha a dolgozók közösen hallgatják a tanfolyamot, mivel így jobban kialakul a növény­­termesztés és állattenyésztés közti kapcsolat, valamint az ellenőrző kér­désekre a helyes felelet. A felelete­ket a termelési igazgatóságok ver­senybizottsága értékeli majd. A ver­seny fő célja azonban az, hogy a meg­oldott kérdéseket a gyakorlatban is érvényesítsék. A VERSENY ÉRTÉKELÉSE Ä bírálók a versenyt három cso­portban értékelik: 1. A járási mezőgazdasági termelési Igazgatóság a járás keretében értékeli a versenyt és 1000 koronás jutalmat biztosít. 2. A kerületi mezőgazdasági terme­lési igazgatóság az egész kerületberf értékeli és biztosítja a 2500 koronás Jutalmat. _ 3. A Földművelésügyi Minisztérium a kerületek száz legjobb versenyzőjét értékeli. A pénz és tárgyjutalmakat pedig az Állami Mezőgazdasági Kiadó­­vállalat segítségével biztosítja. A verseny 20 legjobb résztvevőjével vitát tartanak a Csehszlovák Televí­zióban. A versenyt ä következő feltételek szerint értékelik: A. A verseny résztvevőinek az öt feladott kérdésből három ellenőrző kérdésre kell felelnie és meg kell oldaniuk egy önálló problematikus kérdést, melyben javaslatot adnak á helyi feltételek szerint a takarmány­kérdés megoldására. B. Az állattenyésztőknek szintéli három kérdésre kell felelniük az öt­ből, valamint egy problematikus kér­désre, melyben a helyi feltételek alapján javasolják a takarmányfélék helyes kiválasztásának megoldását. A versenyt a járási és kerületi ter­melési igazgatóságokon a termelési igazgatóság képviselői (agronómusok és zootechnikusok), valamint a járási mező- és erdőgazdaság és a gazdál­kodás tudományos rendszerével fog­lalkozó intézet képviselői értékelik. A versenyzők az ellenőrző kérdésre adott feleleteiket (mind a négyet) elküldik a járási mezőgazdasági ter­melési igazgatóságra, ahol kiértékelik a négy-hat legjobb feleletet és tovább küldik a kerületi mezőgazdasági ter­melési igazgatóságnak. A kerületek azután a tíz legjobb (öt növényter­mesztő és öt állattenyésztő) ver­senyző feleleteit továbbítják a Föld­művelésügyi Minisztériumnak. Itt a növénytermesztő és állattenyésztő szakosztályok képviselői által veze­tett bizottságok megállapítják, hogy a 100 versenyzőt milyen sorrendbe« jutalmazzák. A falu mindenese Varga Sándor Gömör lankás vidéké­ről került a kassai hathetes tanítö­­elökészítőbe. A félárva gyerek álmodni sem merte, hogy ő valaha katedrán áll majd és a tudás csodálatos világába vezeti a kíváncsi, okosszemü gyere­keket. Hogy mégis így történt, azt elsősorban törhetetlen akaraterejének köszönheti, amely nem ismert aka­dályt, fáradtságot, míg a második fokra meg nem szerezte a képesítést. Az utóbbi években a rozsnyói járás eldugott falujában, Lekenyén tevé­kenykedik. Mint az alapfokú iskola igazgatója a második és a negyedik osztályt oktatja, nagy buzgalommal. Szorgos munkájának az eredménye, hogy a tanulók több mint a fele rend­szerint kitüntetett tanulóként lép át a Pelsöci Kilencéves Alapfokú Isko­lába. A legnagyobb elismerés részére, hogy a pelsöci kollégáik meg vannak elégedve a Lekenyéröl bejáró tanu­lókkal. De azt is büszkén emlegeti, hogy a tanítványai közül már főisko­lára is járnak. Nemrégiben előfordult, hogy találkozott egy nagy bajuszú, jó szál fiatalemberrel, aki tanulójaként üdvözölte. Jó időbe telt, míg rájött, hogy Tóth Elemér költővel beszél, akit annak idején Rimaszécsen tanított. Kis faluban, ahol kevés az értelmi­ségi, a tanítóra tengernyi feladat há­rul, Nem beszélve arról, hogy Varga Sándornak a nyakába varrták a HNB titkári funkcióját, s ö a helyi párt­­szervezet titkára is. Nem csoda hát, ha minden szervezet tőle várja a be­számoló elkészítését, sőt még a jegy­zőkönyv megírását is. Még szerencse, hogy szereti a tollat forgatni. így nem esik akkor sem kétségbe, ha a műso­ros esten szeretnének valamilyen ak­tuális jelenetet bemutatni, vagy csasz­­tuskával bírálni a viszályságokat. Né-. hány este kopog az írógép billentyűit és máris tanulhatnak a CSEMADOK tagok. Mert természetesen a kultu­rális szervezet irányítása is az ö vál­lát nyomja. Bár nincs művelődési ott­hon, mégis Lekenyén minden évben tanulnak színdarabot, és szerveznek műsoros esteket. Ezernyi a tennivalója az élete delén lévő pedagógusnak. Ott jártamkor a szövetkezet évzáró gyűlésének a be­számolóját készítették elő. De közbei készült a csasztuska is, amely a kö­­zösben az egy év alatt történteke, elevenítette fel. Alighogy megszaba­dult a füstös irodától, már szállingóz­tak színdarabpróbára a műkedvelők így megy ez napról napra, s előkészü­letre csak hajnalban jut idő, pedii éjfél előtt nem igen kerül ágyba. Nem olyan egyszerű kis falubar éanítóskodni. Az ezerannyi tennivaló­val csak az tud megbirkózni, ok együtt él, lélegzik a néppel és szívt egészével szereti a pedagógus pályát „ - v . -t-Emberpalánták nevelője

Next

/
Thumbnails
Contents