Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-26 / 12. szám
Bratislava, 1966. március 26. Ära 1.— Kés XVII. évfolyam, 12. szám. Szakmelléklet: „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“ ,....................IMII . ....................... II IIII» III.......................... ...............' Boldogságról álmodnak a fiatalok, örömteljes közös jövőt terveznek. Az álmok rózsaszín fátylát azonban nemegyszer szétszakítja szerelmi láng akaratlan ellobbanása. Ilyen történetet mond el című regényében, melynek közlését lapunk következő számában kezdjük meg. A falvak pedagógusainak munkájáról Ma, amikor a Tanítók Napján a pedagógusi munkát ünnepeljük s méltatjuk országszerte, az elismerés és a köszönet szép szavai helyett hadd szóljunk mi egyszerű szavakkal a falvak pedagógusainak munkájáról. Bevezetésül rögtön meg kell vallanunk, hogy március 28-át, a Tanítók Napja pirosbetús, egynapos ünnepét, mindennapi dolgos hétköznappá kell tenni! Mert nem a pedagógusnak, hanem a nevelői hivatásnak van szüksége az ünnepi figyelem reflektorfényére. A tanító szerény ember — ő szeret a háttérben maradni, de a nevelőtevékenység, az nem bírja el a csak egynapos ünneplést és az egész évi közömbösséget, az érdektelenséget. Mindezt pedig azzal a sokszor elmondott, leírt ténnyel támasztjuk alá, hogy falvainkon az egyéni kisparcellás gazdaságok modern, kollektív nagyüzemi gazdaságokká egyesültek. Már pedig ez robbanásszerűen át kell, hogy alakítsa az elkövetkező években a mezőgazdasági termelést és maga után kell vonnia a munka szakosítását. Tehát addig, míg a kisüzemi parasztgazdaságok az univerzális .mindenhez értő“ munkáskezet igényelték, a modern nagyüzemi termelés az egyes munkafolyamatok elvégzésére több gépi és termelés-technikai ismeretet, jobb tudást követel meg. A tudás közvetítője pedig a tanító, az iskola. De mert a többet-tudás korparancs, fel kell tennünk a kérdést: miben segíthet a társadalom a tanítónak? Úgy véljük elsősorban azzal, hogy mindnyájan szálljunk perbe a már régen idejét múlta felfogással: „kapálni mindenki tud, márpedig a paraszti munkához más nem kell.“ Ma már a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók általános és szakmai képzetlensége az egyik legfájóbb visszahúzó tényezője a munkatermelékenység emelésének. A közeljövőben a több tudás, a nagyobb szakmai hozzáértés még alapvetőbb követelménye lesz a fejlődésnek. Erre kell elsősorban a falusi iskolának előkészítenie tanulóit. E kérdés vizsgálatánál azonban figyelembe kell venni az osztatlan, a részben osztott és az osztott iskolák munkájának lehetőségeit. Az osztott Iskolák és az összevont osztályú tanulócsoportok tanulói tudásának mélységében s sok esetben szilárdságában egy bizonyos tudásszintkülönbség tapasztalható. Az összevont iskolákban a közvetlen tanítói vezetéssel, irányítással folyó munkára a heti tanítási órák számának általában csak a fele jut. A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy a pedagógiában nem a mechanikus matematika, az óraszámok és a közvetlen tanítói foglalkozás mennyisége a döntő, hanem a tanító egyénisége. Abban az egykét osztályos falusi Iskolában, ahol a tanítót a gyermekek iránti mélységes szeretet és optimizmus tölti el és az a szigor, mely a „követelek tőled, mert tisztellek“ szilárd elvének alapján áll; abban az Iskolában, amelyet a szisztematikus munka mellett az egészséges humor és az örömteli játékstílus hat át, abban a falusi kisiskolában a teljesen osztott iskolák tanulóival teljesen egyenértékű és egyenrangú tudást kapnak a gyermekek. Ezt igazolja a pedagógia gyakorlata. Es itt nem egyedi esetekre, csak a kiváló tanulókra gondolunk, hanem arra a legfontosabb mutatószámra, mely az alapiskola oktató-nevelő munkájának szintjét mutatja, mely fémjelzi a tanítói munkát. Mert nem ünneprontás az, ha nyíltan kimondjuk: március 28-a csak a sikeres, csak az eredményes tanítói munka ünnepe. Ennek az eredményességnek pedig egyik fontos mutatója, hogy az első osztályba beiratkozott tanulók közül hányán végzik el sikerrel az iskolaköteles kor végére a kilencedik évfolyamot, és közülük hányán jelentkeznek általános — vagy szakközépiskolai továbbtanulásra. S itt az országos arányok a következők: az alapiskolában a lemorzsolódás nem haladhatja meg a 17—19 százalékot. A továbbtanulás aránya pedig a 40—44 százalék. Minden pedagógusi tevékenység értékelésének végeredményben ez kell, hogy a kiindulópontja legyen, mert az iskolai oktatás köznevelési méretben csak akkor érvényes, ha elvezeti tanulóit céljukhoz, ha emeli népe tudásszintjét és ezzel hathatósan hozzájárul a termelőerők, a társadalmi fejlődés növeléséhez. Persze, az ilyen eredmények eléréséhez a falusi kevésosztályú iskolák tanítóinak sok tanulásra, állandó szellemi készültségre, örökös olvasásra, a tananyag egyes részeinek mennyiségben és minőségbeli értékelésére és a tankönyvek, a tantervek, a cseh, a szlovák, a magyar és a szovjet módszertani müvek, a már nagy mennyiségben rendelkezésükre álló segédkönyvek állandó tanulmányozása, a pedagógiai sajtó figyelemmel kísérésére van szüksége. Csakis így biztosíthatják a pedagógusok, hogy az osztatlan Iskolák növendékei is megállják helyüket további tanulmányaik során. Az ilyen, minden energiát lekötö tanítói tevékenységhez, a tanítónak állandó önművelésre s ehhez kiegyensúlyozott életre és sok időre van szüksége. Megteremteni mindenütt a jó tanítói munkának ezt a feltételét, ez lenne a falvak lakosságának egyik legfontosabb feladata. Mert egyáltalán nem gazdaságos, ha a tanító például napi négy-öt órát kénytelen elutazni csak azért, mert munkahelyén nincs lakása, avagy nincs megfelelő kosztja. Javítani a tanító szociális helyzetén, megoldani mindennapi ügyes-bajos gondjait, jelentené a legszebb tanítónapi ajándékot. Papír szerint az a HNB feladata, sajnos, sok helyütt valóban csak „papír szerint". Segíteni a tanító helyzetén, jelenti egyben azt Is, hogy lehetővé tesszük részére: minden Idegszálával kötődjék a végeredményeket produkáló iskolai munkához. Sajnos, még sokhelyütt találkozhatunk az ellenkezőjével. A tanítótól olyan és annyi Iskolán kívüli munkát követelnek, ami a tanító iskolai munkájának, tehát a gyermekek eredményes tanulásának rovására megy. Nem egy faluban voltunk tanúi annak, hogy a tanító négy-öt tisztséget is viselt. A falu funkcionáriusai őt ezért az egekig dicsérték. Azonban azt már nem látták, hogy a faluból évek hosszú során át egy gyermek sem végezte el sikerrel a középiskolát! Szerencsére ma már nem sok az ilyen eset — mégis szóltunk róla. Nem ünneprontás ez. Nem. Hiszen még soha sem törtük annyit a fejünket, hogyan, mivel járulhatunk hozzá a pedagógusnak méltó ünnepléséhez. Végiggondoltuk az eddigi formákat és dédelgettünk új ötleteket is, aztán sorra, rendre elvetettük őket, mert úgy éreztük, hogy a valóság kendőzetlen feltárása és az őszinte segíteni akarás a legemberibb ünnep és a legszebb ünneplés. A tanítói tevékenység és a falu vezetősége kulturális munkájának értékét ma már az határozza meg elsősorban, hogy hányán igyekeznek a falu lakosai közül — nemcsak az Ifjúság, de a felnőttek köréből is — magasabb műveltségi szintet, képzettséget szerezni. Márpedig e munka legjobb értékmérője: hányán járnak a faluból a dolgozók esti iskolájába, a különböző szakmai, művészeti és más tanfolyamokra. A szocializmus fényszórói: az Iskola, a sajtó, a könyv, a színház oszlatják falvainkon is a történelmi ködöt, fokozzák a világosságot. A tudatlanságot és a maradiságot rohamozó fényszórók között az egyik legjelentősebb az Iskola, a tanítói tevékenység. Megteremteni ennek az igényes tevékenységnek minden feltételét, hálás talaját — ez a szülők és az egész társadalom feladata. Elérni azt, hogy minden faluban az iskolát mindenki valóban a szocializmus fényszórójának lássa és érezze, ez — úgy véljük — a kulturális forradalom egyik legidőszerűbb feladata. Tudatosítani ezt ma — a Tanítók Napján — legyen legfőbb gondunk, s ennek jegyében tegyük a többet-tudást dolgos, mindennapi problémánkké, a Tanítók Napját pedig folyamatos pedagógiai tevékenységre sarkalló meghitt ünneppé. MÖZSI FERENC, központi tanfelügyelő Köszöntjük a tanítókat! Az elmúlt évtizedben a korszerű iskolák egész sora égült Dél-Szlovákia falvaiban és városaiban Több és jobb termékei a VITANÁBÓL A tézisek a termelés emelésére irányítják a figyelmet # Kevesebb betűt, több terméket # Üj termékek a Vitanából. _____________ Amint közeledünk a CSKP XIII. kongresszusához, mind nagyobb mértékeket ölt a dolgozók kezdeményezése és aktivitása. A kongresszusi tézisek megvitatásában járásunk több. ezer dolgozója vett részt. A tézisekről tárgyaltak a pártcsoportok, taggyűlések és a társadalmi szervezetek nyilvános gyűlései. Apró részletekre boncolták a téziseket a Seredi Vitana dolgozói is, ahol nagyon értékes hozzászólások hangzottak el a termelés emelését, az önköltségek és a tervezett kezelési veszteségek csökkentését illetőleg. Például a kávépótlókat termelő részlegben a Jobb munkaszervezés és a nyersanyagok Jobb kihasználása által 0,2 százalékkal csökkentik a veszteségeket, ami az első negyedévben 2100 korona megtakarítást jelent. Egyúttal csökkentik a csomagolóanyag szükségletet 700 korona értékben. A piac számára több Meltát, Kavanát és Enrilót fognak készíteni, s egyéb kávépótlót. A csomagolórészleg dolgozói a XIII. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy a hüvelyesek és darafélék, valamint a mák csomagolásánál a kezelési veszteségeken megtakarítanak a műszaki-gazdasági normákkaal szemben több mint húszezer korona értéket, s emellett emelik a munkatermelékenységet és csökkentik a csomagoló anyagra a kiadásokat. Értékes felajánlást tettek a készárúk szállításánál dolgo lók. A raktár dolgozói a vagonküld smények kompletizálása által csőkké ntik az autószállítások mennyiségét és Így bizonyos megtakarítást fognak elérni a szállítási költségeknél. A karbantartási dolgozók az első negyedévben berendezik és üzembe helyezik a BURIZON és KROKETT gyártásához szükséges részleget. A VITANA dolgozóinak felajánlásai komoly értéket jelentenek,és ezek egy része már most a megvalósítás útján halad. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta 73817 Az Üjmajori Állami Gazdaság (dunaszerdahelyi járás) dolgozói a CSKP XIII. kongresszusának tiszteletére több mint 333 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek. A növénytermesztésben dolgozók vállalták, hogy tervüket 144 372 korona értékben túlteljesítik. Az agrotechnikai határidő betartásával, a haladó munkamódszerek alkalmazásával és az elvégzett munka minőségével igyekeznek majd a kötelezettségvállalást teljesíteni. Az állattenyésztésben szorgoskodók sem akarnak lemaradni. Vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére 73 817 literrel több tejet adnak a közellátásnak 189 021 korona értékben. A tájioki részleg dolgozói 111 tehéntől terven felül 11951 literrel, az újmajori 232 tehéntől 42 413 literrel, a sárkány! farm 19 453 liter tejjel termelnek többet. (—z—) Méltóan készülnek A berencsl szövetkezet tagsága szép kötelezettségvállalásokat tett a XIH. kongresszus tiszteletére. Növénytermesztésben a gabonaféléknél az egy hektárra eső terméshozamot 1 q-val emelik. Ez a kötelezettségvállalás 360 mázsa gabonát jelent a közösnek. A felajánlás pénzbeli értéke meghaladja a 49 ezer koronát. A cukorrépából tervezett 400 q-ás hektárhozamot 50 mázsával akarjuk túlszárnyalni. A kukorica termesztésénél ha-ként 3 mázsával emeljük a hozamot. A növénytermesztésben tett kötelezettségvállalás pénzértéke 155 ezer 600 Kcs. A szövetkezet tagsága egyéni vállalásokat is tett a kongresszus tiszteletére. A sertéshizlaldában Berecz J. és Sima F. a súlygyarapodást 0,55 dkg-ról 0,57 dekára emeli miáltal 30 mázsa sertéshúst adnak a közösnek, 33 ezer korona értékben. A sertésgondozók közül Gulka Veronika és Berecz Terézia anyakocánként egy malaccal többet választanak el. Kötelezettségvállalásuk értéke túlhaladja a tízezer koronát. Á hízómarha gondozók sem akarnak lemaradni. Vállalták, hogy terven felül 12 mázsa húst termelnek ki, amely 10 880 korona értéknek felel meg. A kötelezettségvállalások értéke több mint 233 ezer korona. Ez is méltóan bizonyítja, hogy a szövetkezet tagsága méltóan készül a XIIL kongresszusra. Lőrincz László, Berencs Első pénzforrás Palkovics Gyula, Síében a piacérett fejessalátával A tél még fitogtatta erejét, amikor az alsószeli szövetkezet kertészetében már megjelentek a ZELENINA felvásárló vállalat dolgozói, hogy friss salátát szállítsanak a galántai, majd később több város piacára. Az I. és II. számú kertészet üvegházaiban 48 ezer darab saláta áll készen a szállításra. Március 5-én rakták teherautóra az első ötezer darabot, s azóta folyamatosan szállítják. A kertészek salátakészlete szinte kifogyhatatlan, hiszen az üvegházakon kívül még 130 ezer darabot a melegágyakban termesztenek. Előreláthatólag ebben az évben kifizetődik az üvegházi, illetve melegágy) salátatermesztés, hiszen március végéig a felvásárló vállalat 1,50 koronát fizet darabjáért. Az üvegházakban a salátát a karalábé követi, amely a hónap elején szintén a helyére került, s növekedése sürgeti a saláta mielőbbi kivágását. Palkovics Gyula elvtárs, a II. számú kertészet vezetője szerint a másodtermésnek, illetve a karalábénak április közepén piacon a helye, összesen 24 ezer darab a karalábé, melynek helyére mintegy 8 ezer darab paprika kerül majd. Az alsószeli kertészet jó hírű a galántai járásban. A hírnév jogosságát bizonyítja, hogy a versenyző kertészeti csoportok évente túlteljesítik termelési és pénzügyi tervüket. Tavaly például Palkovics elvtárs csoportja mintegy 200 ezer koronával túl teljesítette évi bevételi tervét. Ennek ellenére a szövetkezet vezetősége nem hallgatja meg a kertészek kérését. Legfőbb óhajuk: egy állandó traktorhoz, s a hozzá szükséges eszközökhöz jussanak, mellyel saját maguk rendelkeznének. Igaz, a vezetőség már egyszer döntött a traktor odaítélése ügyében, de ezideig a végrehajtás egyre késlekedik. Nem lehet vitás: jől Jövedelmező a kertészet, éppen ezért a szövetkezet vezetősége megadhat minden támogatást, amire szüksége van. (nki) A szocialista mezőgazdaságért!
