Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-19 / 11. szám

Több megértéssel az ifjúság iránt

Az utóbbi időben sok szó esik az Ifjúságról. Természetesen ez a logikus és szükségszerű. Hogyne, hiszen néhány hónap múlva összeül a CSKP XIII. kongresszusa, amely hazánk fejlődésével, s egyáltalán szocialista társadalmunk fejlődésével kapcsolatban számos kérdést megtárgyal. Mivel új társadalmunk pillére az ifjúság (az Ifjú generáció), a párt hallani akarja' hangjukat, ismernil akarja véleményüket, nos és azt is,1 hogy az idősebbek! milyen véleménynyel vannak a fiatalokról. Milyen is valójában hazánk Ifjúsága? Ogy vélem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy az ifjúság túlnyomó része jó, irányítható. Persze, minket, kommunistákat az a kisebb, az a rosszabb csoport sem hagyhat nyugodtan. Hiszen állandó fejlődésben lévő társadalmunknak minden egyes emberre szüksége van. £ppen ezért elsőrendű feladatunk, hogy Ifjúságunkat erős akaratúnak, becsületesnek és gerincesnek neveljük. Sokan vannak, akik kategorikusan kijelentik, hogy ez nem megy. Selejt volt és lesz is. Ez szerintem nem fedi a valóságot. Nem fedheti azért sem, mert egyetlen gyerek sem születik rossznak. Esetleg élénkebb, illetve a biológiai öröklődés alapján gyorsabb felfogású, mint a másik. Gondolatban térjünk csak vissza zsenge ifjúkorunkra. Hány meg hány foglalkozás, mesterség és pálya vonzott bennünket. A kamaszkorban ki nem akart volna színész, esetleg egy legyőzhetetlen hős lenni? Ma mindezt csak természetesnek vesszük. Ám a valóság az, hogy a gyerek ma is olyan élethivatás után vágyik, amelyet környezetében vagy szülei mellett megkedvelt. Ebből viszont az következik, hogy nevelésünk és nevelődésünk, valamint a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok feltöltése mindig attól függ, hogy milyen feltételek közt nőnek fel.

Vizsgáljuk csak a mezőgazdasági Iskolákban végzett fiatalok életét. Az igaz, hogy nem olyan felkészültséggel lépnek ki az életbe, ahogy azt a mezőgazdasági Üzemek elvárnák. A hibákat természetesen az iskolákban is lehet keresni, de ez nem fő tényező.

A sikertelenség okát az EFSZ-ek és állami gazdaságok munkájában kell keresnünk, ahová érettségi után kerülnek, s ahol őket sok esetben elkedvetlenítik. Erről egyébként bizonyosságot tesz az egyik végzett növendék levele, amelyet az iskolának írt. Idézem a levél tartalmát:

„Alig néhány hónap múlt el, hogy búcsút vettünk az iskolától, kezünkben az érettségi bizonyítvánnyal kiléptünk az életbe. Szívünkben az új munka és az új élet iránti tűz égett, örültünk, hogy végre kikerültünk az iskola padjaiból, hogy az egyhangú internátusi életet felcseréljük a való élettel. Sajnos, örömünk korai volt. Nem ígv képzeltük el az életet, a felnőttekkel való találkozást. A munkafeltételekről, a fiatal mezőgazdasági szakemberekről való gondoskodásról jobb nem Is szólni. Annak ellenére, hogv az utóbbi évek során egyre többet írtak és beszéltek arról, hogy fel kell karolni a fiatal mezőgazdasági szakkádereket, a helyzet még ma Is az, mint tíz éve, sőt talán még roszszabb. Az egyenesen mostoha fogadtatás mellett jóformán egy gazdasági üzem sem tartja be a szerződésbe foglalt feltételeket. Míg a törvény határozottan leszögezi a technikum abszolvenseinek a fizetését 960—1100 koronáig a próbaidőre, majd 1400 koronáig a gyakorlat ideje után, addig a szövetkezetek, s egyáltalán a mezőgazdasági üzemek nagy része csupán 600—800 koronát fizet, még a próbaidő után is. A munkafeltételek, a sokszor nem technikushoz méltó munkát nem is említem. A barátaimmal végzett beszélgetések során meggyőződtem arról, hogy számos mezőgazdasági üzem vezetője végképp nem értékeli a fiatalok tanulását, tudását. Lehetőleg olyan beosztásba helyezik a fiatal abszolvenseket — nemre és korra való tekintet nélkül — amely egyáltalán nem követel mezőgazdasági érettségit.

Tudom, még nem vagyunk kiforrott egyéniségek, s még kevésbé munkaedzett funkcionáriusok, de szerintem talán egy fiatal sem akar az iskolából egyenest szövetkezeti elnöki székbe ülni, mégcsak agronómus sem. De azt, hogy harmadrendű csoportvezetőnek, illetve manuális munkára oszszanak be valakit, azt már mégsem reméltük.

Nem vagyunk kellően elkészítve az életre — hangoztatják a funkcionáriusok. Nos, ezt nehéz lenne hamarjában, de még kevésbé egy levél keretén belül elemezni. Ez lehetséges is, de hát ők mindjárt és mindent tudtak? Nem volt-e sikertelenebb próbálkozásuk?“

Ogy vélem, ehhez a levélhez nem szükséges külön kommentár. Csupán annyit kell hozzáfűznöm, hogy ha valóban szívünkön viseljük ifjúságunk sorsát, hát legyünk segítségükre. Mutassuk meg szocialista társadalmunk valamennyi jó oldalát, persze soha ne feledkezzünk meg szocialista mezőgazdaságunkról, s hogy a szülők helyét átveszik a fiúk és lányok. S hogy belőlük lesznek majd elnökök, igazgatók, miértis múlhatatlanul szükséges, hogy segítsünk a fiataloknak, s hogy szocialista nevelésben részesítsük őket. Sőt ha azt látjuk, hogy valamelyik fiatal letért a helyes útról, térítsük öt vissza. A fiataloknak mind anyagi, mind erkölcsi segítségre van szükségük. Ez annyit jelent, hogy munkájukat értékeljük helyesen, s a rátermettebbeket bízzuk meg funkciók betöltésével. Emellett tanítsuk meg őket arra Is, helyesen tudják értékelni majd a jót, mind a rosszat, melyek előfordulnak fejlődő társadalmunkban. Minderre nem elég csupán az iskola. Ebben segíteni kell a szülőknek, a funkcionáriusoknak, — egész társadalmunknak.

KERTÉSZ PÁL

A Magyar Állami Népi Együttes fellépése az ENSZ-palotában

A híres világjáró ének- és zenekar a múlt héten nagy sikerű hangversenyt adott az Egyesült Nemzetek Szervezetének épületében. A művészek a magyar népzene, valamint Bartók és Kodály válogatott alkotásait mutatták be a meghívott vendégekből álló közönségnek

Az együttes előadásán megjelent U Thant, az ENSZ főtitkára és Narisziman főtitkárhelyettes. Jelen volt több mint ötven áUam ENSZ képviseletének vezetője.

Az előadás előtt az együttes tagjai megtekintették az ENSZ épületét. Találkoztak U Thanttal, akit az együttesről készült fényképalbummal ajándékoztak meg.

A hangverseny közönsége nagy tapssal jutalmazta a magyar művészek magas színvonalú előadását. Az est végén U Thant melegen gratulált az együttes tagjainak és további sikereket kívánt nekik.

Keveset törődtek

a szövetkezeti dolgozók szakmai továbbképzésével

A hosszú éveken keresztül megrendezett szövetkezeti munkaiskolák sikere a mezőgazdasági üzemek fejlődésében tükröződik vissza. Az utóbbi évben sok szó esett arról, hogy az általános jellegű iskolázások nem szolgálják úgy a fejlődést, mint a szakosított tanfolyamok. Ezért az elmúlt években több szövetkezetben külön-külön iskolázásra jártak az egyes termelési ágban dolgozók. Az úgynevezett népi akadémia jelentősége abban volt, hogy az előadók sokkal mélyebben, szakszerűbben foglalkoztak az állattenyésztés, növénytermesztés, gépesítés stb. problémáival, s mivel a hallgatók a munkájukkal összefüggő kérdések boncolgatását hallották, szívesebben jártak el az előadásokra és vitatkoztak a különböző problémákról.

Sajnos, sok mezőgazdasági üzem vezetője úgy értelmezte a minőségi iskolázásra való törekvést, hogy egészében idejét múlta a szövetkezeteken belül történő szakmai nevelés. Kürtön, Vilkén, Alsőpéteren és a szövetkezeteink jó részében nem is gondoltak a szakképzés megszervezésére. Azzal ütik el a felelősséget, hogy úgysincs a tagság körében érdeklődés, még ha fizetik is az iskolázáson eltöltött órákat, akkor sem járnak. A nemtörődömségüket így akarják palástolni. Ami a legszomorúbb, főleg azokban a szövetkezetekben nem tettek szalmát sem keresztbe a szakképzésért, ahol alig van fő- vagy középiskolát végzett szakember, és a gazdasági eredmények is gyengék.

Ismeretes, hogy az elmúlt években nagyarányú Szőlő és gyümölcstelepítések voltak Dél-Szlovákiában. Nem ritkaság az olyan szövetkezet, ahol 50—60 hektár szőlő, s ugyanannyi gyümölcsös van a gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy 40—50 állandó munkás tevékenykedik azon,a részlegen. Mivel új termelési ágakról van szó, föltétlenül szükséges lenne, hogy az ott szorgoskodók alapjaiban ismerjék a szőlő- és gyümölcstermesztés problémáit. Ennek az útja, hogy valamilyen formájú iskolázáson vegyenek részt az ott dolgozók. Az új termelési ágakban tevékenykedők nem is mondanának ellen, ha lenne aki hívná őket a szakemberek által tartott színvonalas előadásra. Mivel azonban a kisujját sem mozdítja senki, magától nem szerveződik meg az előadássorozat, vagy éppen az alaposabb szakmai tudást adó népi-akadémia. Pedig, ha megindulna egy-egy tanfolyam, akkor nemcsak a szőlészetben, gyümölcsészetben dolgozók vennének részt rajta, hanem jó páran olyanok is, akik csak a házi kertben foglalkoznak gyümölcsészettel.

Bögelőn, a kis csallóközi faluban már régebben érdeklődtek az emberek a gyümölcsészeti előadások iránt. A járási művelődési ház meg is akarta kötni a szerződést a szövetkezettel, hogy fedezzék az előadás-sorozattal járó kiadásokat. A közös vezetősége

nem mutatott hajlandóságot az anyagiak fedezésére. A helyi CSEMADOK azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és megegyeztek a járási titkárral, hogy mindenképpen megszervezik az iskolázást, mert komoly érdeklődés van iránta. Azóta már több előadást tartottak meg és 40—50 komoly érdeklődő vett részt Székely István szakszerű előadásain. A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum tanárát arra is megkérték a hallgatók, hogy az elméleti előadások mellett a gyakorlatban is bemutathatná a tennivalókat. Az előadás-sorozat egyben a szakkönyvek propagálását is szolgálja. A gondos tanár az előadás témájának megfelelően, könyveket visz magával, amelyet a hallgatók örömmel megvásárolnak.

Három évvel ezelőtt Királyfiakarcsán is hasonlő előadás-sorozat kezdődött meg, amely később többéves népi-akadémiává alakult át és nagyban elősegítette a hallgatók szakmai fejlődését.

Ezek a példák azt igazolják, hogy ha a leghivatottabb, a szövetkezet vezetősége nem törődik a tagság szakképzettségének fokozásával, akikor a CSEMADOK- nak kellene kezdeményezően fellépni és bizonyítani, hogy nem az emberek érdeklődési köre korlátozott, hanem a nemtörődömség miatt nem fejlődhet a tagság szakmailag.

Minden bizonnyal a termelési igazgatóságok, illetve a kiküldött instruktorok is ludasak a szakmai továbbképzés elhanyagolásában. Ha ők napirenden tartanák az iskolázás kérdését, akkor minden bizonnyal sok helyütt megszervezték volna azt a szövetkezet irányítói.

Ahol a járási szervek időben kezdeményezték a továbbképzés szervezését, ott a telet eredményesen használták fel és a tagság sok fontos dolgot elsajátított, amelyet hasznosít majd a munkahelyén.

A nagyölvedi szövetkezet például a legjobb gazdaságok közé tartozik a lévai járásban. Bár már jónéhányan elvégezték a közép- és mesteriskolát, a téli szakmai továbbképzésre is nagy súlyt fektetnek. A közös irányítói már a múlt év novemberében tanácskoztak az iskolázás formáiról és elhatározták, hogy külön-külön népi-akadémiát szerveznek az állattenyésztésben dolgozók és a gépesítők számára. Emellett a vezetők a járási méretben megrendezett akadémián vesznek részt.

Az ölvedi, búcsi és több szövetkezetben, ahol a munkaegység értéke meghaladja a 20 koronát, a vezetők tudják, hogy csak úgy tudnak lépést tartani a technikával, ha a termelésben dolgozók hozzáértően, tudatosan alkalmazzák azt a munkahelyeiken. Azt hiszem, a gyengén gazdálkodó szövetkezetek irányítói is elgondolkozhatnának ezen, és a jövőben nemtörődömségüket a tenniakarás válthatná fel.

TÓTH DEZSŐ

A fennállásának immár hetedik évébe lépő nyitrai kultúrbarátok köre nemrégen tartotta meg közgyűlését, amelyen a lelépő Ernest Sefífk bejelentette, hogy a kör 1500 tagja az elmúlt két év alatt 43 rendezvénnyel járult hozzá a kultúra fejlesztéséhez. A sikereket ékesen bizonyltja, hogy 22 510 személy látogatta ezekeUa rendezvényeket.

Az idei közgyűlést zenei és irodalmi esttel kapcsolták egybe, amelyet! többek között fellépett Anna Martvofiová, a bratislavai opera szólistanője, Jozef Malovec zeneszerző, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának zenei szerkesztője, valamint Ján Rybárik, az Oj Színpad művésze.

Március 29-ére a nyitrai kultúrbarátok a VII. „Zenei Tavasz“ rendezésén fáradoznak. Először a Szlovákiai Filharmónia lép fel, amely Bedfich Smetaná világhírű alkotását, a „Má vlast"-ot adja elő. A rákövetkező operaelőadás, keretében a Banská Bystrica-i színház együttese adja elő a Fideliót vagy a Bajazid béget, majd zongora- és gordonkahángverseny szerepel a műsoron. A koncert előadó művészei közül Klára Haulíková zongoraművésznő először mutatkozik be a nyitrai közönségnek, Julius Berky-t viszont már ismerik a Zobor alján. Május 11-én a híres jugoszláv operaénekesek mutatják be tudásukat Nyitrán. A „Zenei Tavasz“ zárőszáma pedig a Szlovák Filharmónia énekkarának lett fenntartva.

Mindent egybevetve bátran állíthatjuk, hogy a hagyományossá vált zenei tavasz számai idén is értékes műélvezetben részesítik majd a hallgatóságot.

Mártonvölgyi László

(Tóth Dezső felv.J

Virágzó tavasz.,,

Francia remekművek a Szlovák Nemzeti Galériában

Vitathatatlan tény, hogy Európa újkori képzőművészetét a leghatásosabban a franciák gazdagították és festőművészetük tükrözi vissza leghűbben az új harcát a régivel, ami azonban az utolsó százötven év zenéjében, irodalmában és színművészetében is megnyilvánul. Ennek a művészetben annyira gazdag korszaknak impresszionista festményeit mutatja be a Szlovák Nemzeti Galéria. A kiállítás igen nagy látogatottságnak örvend és március végéig látható.

Az impresszionizmus a múlt század második felében (1860 körül) reakcióként alakult ki a patétikus mitológiai képek és egyáltalában a műtermekben kulisszákkal végzett festői tevékenység ellen. Az új irányzat mesterei már tíz-tizenöt évvel azelőtt is a természetet és az abban látható tárgyakat igyekeztek megörökíteni, ahogy azok a levegő, a napfény és az árnyék hatásában a meglátás pillanatában rajzolódnak a festő szivárványhártyájára. A festő tehát a pillanatnyi benyomást igyekszik rögzíteni vásznán — lehetőleg a szabadban.

A kiállítás a még romantikus iskolához tartozó Delacroix néhány művétől kezdve a már új irányt sejttető Courbet-ten keresztül felöleli a nagy impresszionisták (Corot, Monet, Renoir, Sisley, Pisarro, Cézanne, Derain, Utrillo, Vlaminck stb.) remekműveit, de ismerteti azokat is, akik két képzőművészeti korszak határán már nem elégedtek meg az Impresszionizmussal és müveikkel a festő belső átélését is érvényre akarják juttatni (expresszionizmus). E csoport képviselői a kiállítás keretében Van Gogh, Gauguin és Chagall.

Az impresszionizmus elnevezést S művészet-történet az irányzat egyik mestere, Monet ismert színes virágcsokrot ábrázoló képének elnevezésével azonosítja; Monet ezt a festményét „lTmpression“-nak, azaz „Benyomás“-nak nevezte el.

Ezek a mesterek a színfoltokat és árnyalatokat gyakran olyan tökéllyel örökítették meg, hogy néző a fény törését, vagy a napsütésben átmeiegedett levegő rezgését látva, szinte csodálkozik, miért nem érzi a Renoir vagy Monet festette virágok illatát, Sisley folyójának vagy Pisarro szántóföldjének szagát. Néhányan közülük — a pointilisták (Signac, Seurrat) .apró színes pontokból állították össze képeiket, s ily módon tudták annyira hangulatossá varázsolni azokat.

Aki ezt a kiállítást végignézi és kissé elgondolkozik a látottakon, bizonyára a mai modern, sok ember számára még érthetetlen festészet fölött sem tör majd oly könnyen pálcát. Az impresszionisták művei által ugyanis a mai művészethez is közelebb kerül. SOMLÖ MIKLÖS

Füttykoncert az ipolyviski moziteremben

Sok huzavona után, Luca széke módjára, végre elkészült az ipolyviski mozi. Habár a faluban már majd minden házban van televízió, ennek ellenére a lakosok — különösen a fiatalok — szép számmal látogatják az új mozit. Tehát a televízió mellett kialakuló papucskultúra ezek szerint ebben a faluban sem veszélyezteti a mozi létjogosultságát.

Felbuzdulva a mozilátogatók lelkesedésén, a napokban, fittyet hányva a televízió műsorának, kíváncsian indultam moziba, vajon hogy fest a terem az átalakítás után. A berendezés minden kívánalmat kielégít. De a homlokzaton lévő felirat: „Kino Máj" már bevezető volt a bosszankodáshoz. Nem tudom megérteni, hogy magyar lakosú faluban mért nem írhatják ki magyarul is a mozi nevét. A vetítés megkezdése után a bosszankodás tovább fokozódott. Öt részből álló cseh filmszatíra első három részét szenvedtük végig, a szó szoros értelmében. A film teljesen élvezhetetlen volt, mégpedig két okból. A szatíra témája nem a legszerencsésebb. Amikor vászonra került a csonttá soványodó emberek után a kecskeöldöklés művészete és az állatbőrök szárításának technikája, a visszafojtott düh és elégedetlenség hatalmas füttykoncertben tört ki.

A másik ok az elégedetlenségre, hogy a nézők közül talán ketten-hárman értették a cseh nyelvű szöveget. A nevetés helyett a bosszankodás moraja töltötte meg a mozitermet, és sokan inkább unatkoztak a felvidulás helyett.

Pár évvel ezelőtt a régi, düledezö moziterembe jónéhányszor látogattam el, a legtöbb esetben a filmeket magyar nyelvű felirattal látták el, és még a falu legidősebb lakói is élvezhették az előadást, s ami a leglényegesebb, megértették mondanivalóját. Így viszont csak néhányan követhetik a film meséjét és kevesen szűrhetik le belőle a tanulságot. Amint tudjuk, a film küldetése elsősorban a széles tömegek nevelése. De ha továbbra is mellőzzük a magyarlakta vidékeken a magyar nyelvű feliratokat, nem érhetünk el kellő eredményt. Joggal tesszük fel a kérdést: mi az oka, hogy ninésenek magyar nyelvű feliratok. Vagy talán a filmek válogatásával van baj?! (Ha)

K hetedik „Zenei Tavasz" Nyitrán