Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-19 / 11. szám

Az EFSZ-ek és ÁG-ok országos konferenciájának határozata (Folytatás az 1. oldalról.) javaslatokat a kormány elé. A konferencia egyidejűleg azt is javasolja, hogy a tökéletesített irányítási rendszer elveinek konkretizálását célzó tanácskozáson a mezőgazdasági üzemek és mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok dolgozói s funkcionáriusai is részt vegyenek. A konferencia résztvevői tudatosítják, hogy a tervszerű irányítás töké­letesített rendszere nem érvényesülhet haladéktalanul, mert ehhez közvet­lenül a mezőgazdasági üzemekben kell a szükséges feltételeket létrehozni. Ezért azzal a felhívással fordulunk minden földmüvesszövetkezethez, álla­mi gazdasághoz és mezőgazdasági termelési igazgatósághoz, hogy külö­nösen a vállalaton belüli irányítás s az anyagi érdekeltség eszközei érvény­re juttatása terén tett célirányos előkészületekkel már most hozzák létre az új rendszer hatásos érvényesítésének feltételeit. A konferencia résztvevői nagyra értékelik az ipari és más dolgozók áldozatkész segítségét a csúcsmunkák idején, s tudatosítják, hogy a me­zőgazdaság ezentúl sem nélkülözheti ezt a segítséget. Egyidejűleg arra kéri őket, hogy jó munkájukkal járuljanak hozzá a mezőgazdasági üze­meknek szállított eszközök minőségének tökéletesítéséhez, mert ez is lehetővé teszi a mezőgazdasági munkaerők hiányának pótlását és a ter­melési költségek csökkentését. A konferencia felszólítja Bí nehézipari vállalataink dolgozóit, hogy tökéletesítsék a mezőgazda-* Ságban szükséges gépek s egyéb berendezések minőségét, növeljék üzem­­képességüket, emeljék műszaki színvonalukat stb. A konferencia elvárja, hogy megszűnjék a pótalkatrészek hiánya és technológiai szempontból komplett gépek kerüljenek szállításra; ■ a vegyipari vállalatok dolgozóit, hogy gyártsanak több tápanyagot tartalmazó, jobb összetételű s megfelelően csomagolt műtrágyát és ezzel járuljanak hozzá a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növeléséhez; ■ az építőipari vállalatok dolgozóit, hogy az eddiginél fokozottabb mér­tékben segítsenek a mezőgazdasági üzemek számára végzett építkezése­ken, de különösen lakások építésénél és világviszonylati szinten érvénye­sítsék a technika vívmányait s az építkezés ipari módozatait. A konferencia résztvevői méltatják azt a hathatós segítséget, melyet a nemzeti bizottságok nyújtanak mezőgazdaságunknak, a mezőgazdasági üzemek termelése fejlesztésével összefüggő problémákat megoldani. Ezért elvárják a nemzeti bizottságoktól, hogy szenteljenek fokozott figyelmet a mezőgazdasági dolgozók lakásépítésének, a munkaerők toborzásának, elsősorban a fiatalok megnyerésének, a falun kedvezőbb létfeltételek létre­hozásának és a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzete javításának. A konferencia résztvevői maradéktalanul egyetértenek a főbeszámoló­val, valamint a CSKP Központi Bizottsága és a kormány küldöttsége veze­tőjének beszédével s pártunk bel- és külpolitikai irányvonalával. Teljes mértékben támogatják a Szovjetunió béketörekvéseit és különö­sen az atomleszerelésre, valamint a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására tett javaslatait. Elítélik az Egyesült Államok és szövetségesei embertelen agresszióját Vietnamban, s minden módon támogatják a vietnami nép harcát az igaz­ságos győzelem s a teljes szabadság kivívásáért. Elítélik a Német Szövet­ségi Köztársaságban a kormány által támogatott revansista irányzatokat, amelyek indokoltan késztetik felháborodásra hazánk dolgozóit. A konferencia résztvevői az elhangzott beszámolókról s a konferencia következtetéseiről részletesen tájékoztatnak minden mezőgazdasági dol­gozót, hogy tevőlegesen járulhassanak hozzá a jóváhagyott irányelvek megvalósításához. Azzal a felhívással fordulunk minden mezőgazdasági dolgozóhoz, hogy munkahelyükön vállaljanak kötelezettségeket az 1966. évi termelési-pénzügyi tervekben foglalt feladatok teljesítése, túlteljesítése érdekében, s indítsanak szocialista munkaversenyt a XIII. pártkongresszus tiszteletére. A konferencia résztvevői arról biztosítják Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, köztársaságunk kormányát, hogy becsü­lettel teljesítik a mezőgazdaságunkra háruló feladatokat és a többi mező­­gazdasági dolgozóval együtt minden erejüket latba vetve hozzájárulnak szocialista társadalmunk felvirágoztatásához. Prága, 1966 márciusában. Az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok országos konferenciájának résztvevői TANÁCSKOZOTT Ä NEMZETGYŰLÉS X. ÜLÉSSZAKA Külpolitikánk a béke és a haladás ügyét szolgálja A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének X. ülés­szaka március 15—18. között tanácskozott Prágában. Az ülésen részt­­vett a kormány több tagja, központi intézetek, szervezetek küldöttségei, valamint a prágai diplomáciai képviseletek vezetői is. Az ülésen három fő napirendi pont szerepelt: a) a kormány jelentése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájáról, b) az új fő­iskolai törvény, c) a kormány új egészségügyi törvényjavaslata. Az elő­zőhöz Václav DAVID külügyminiszter, a másikhoz dr. Jifí HÄJEK pro­fesszor iskola- és művelődésügyi miniszter, s az utolsóhoz dr. Josef PLOJHAR egészségügyi miniszter tartott beszámolót. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Václav David külügymi­niszter expozéját hazánk külpolitikájáról. Ez év februárja az időjárás szem­pontjából rendkívül szélsőséges volt. Fagyok helyett az egész hónap folya­mán olyan meleg időjárás volt ná­lunk, amire a legöregebbek sem em­lékeznek. Bizonyos esetekre még a hosszú évtizedek óta vezetett időjá­rási statisztikában sem találunk pél­dát. Itt nálunk a maximális nappali hő­mérséklet több napon át több mint százéves csúcsmagasság fölé emelke­dett. A legmagasabb hőmérsékletet ögyallán mérték, ahol 19 C°-ra emel­kedett a hőmérő higanyoszlopa. Az egész február rendkívül meleg volt. Bratislavában a hónap átlagos hő­mérséklete 7,1 C°-t ért el, míg a sok­esztendős megfigyelés alapján kiszá­mított februári hőmérséklet közép­értéke mindössze 0,6 fok. Az ez évi februári időjáráshoz hasonló meleget nem jegyeztek fel meteorológusaink legalább 1775 óta Bratislavában, de Bécsben és Budapesten sem. Rendkívül meleg időjárás uralko­dott februárban csaknem egész Kö­zép-, Dél- és Nyugat-Európában. Ez­zel szemben ugyanakkor Európa észa­ki felét igen kemény fagyok sanyar­gatták. Norvégiában, Svédországban, Finnországban, valamint a Szovjet­unió északi tájain az éjjeli fagyok —30 sőt —45 fokig éreztették hatá­sukat. A meleg tengeri légáramlás időn­ként csapadékot is hozott. Délnyu­gat- és Közép-Szlovákiában az átla­gosnál többet esett, Közép- és Kelet- Szlovákia déli körzeteiben viszont ritkábban volt eső vagy hó. Dr. P. Forgáé Václav David elvtárs beszámolójából Kormányunk külpolitikája Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XII. kong­resszusa által kitűzött irányvonalból indul ki. A kitűzött feladatokat a kormány abban az időszakban teljesítette, ami­kor a nemzetközi kapcsolatok a szo­cializmus és a kapitalizmus között kiéleződő sokrétű és egyre bonyolul­tabb küzdelem feltételei között fej­lődtek. Az utóbbi időben a világim­­perializmus, elsősorban az Egyesült Államok egyre fokozódó agresszív akciói következtében lényegesen rom­lott az általános nemzetközi helyzet. A nemzetközi békét mindenekelőtt az agresszív antikommunizmus veszé­lyezteti, amellyel az Egyesült Államok kormánya meg szeretné állítani és visszatartani a világban végbemenő progresszív fejlődést. Az imperializmus pozícióinak meg­őrzése, céljainak elérése érdekében, önkényesen „jogot“ formál arra, hogy nyíltan beavatkozzék más országok belügyeibe. Erről tanúskodnak a Kubai Köztársaság szabad fejlődése elleni merényletek, a dominikai fegyveres intervenció, a latin-amerikai, ázsiai és afrikai országok belügyeibe való durva beavatkozások, elsősorban pe­dig a vietnami nép elleni nyílt agresz­­szió. A nemzetközi kapcsolatok egészsé­ges fejlődésének útjában a legnagyobb akadályt az amerikai imperializmus békeellenes agresszív politikája je­lenti. E politika végső célja továbbra is a szocializmus felszámolása. A szo­cialista országok hatalmas ereie és elsősorban a Szovjetunió óriási vé­delmi ereje, s egyszersmind saját sebezhetőségének tudata az Egyesült Államokat arra kényszerítette, hogy bizonyos mértékben módosítsa a szo­cialista országokkal szemben folyta­tott politikáját és átértékelje azt a nézetét, hogy egy globális háború megoldaná a szocializmus és á kapi­talizmus közötti alapvető ellentéte­ket. Az európai nemzetközi helyzettel foglalkozva David elvtárs különösen a német kérdést elemezte: Délkelet- AzSia nem az egyedüli terület,- amely a jelenlegi nemzetközi helyzetet ked­vezőtlenül befolyásolja. A legnagyobb éberséget követeli a közvetlen szom­­szédságunkban végbemenő fejlődés. A Német Szövetségi Köztársaság az USA által támogatott revansista és militarista politikájával szüntelenül növeli a feszültséget és veszélyezteti Európa békéjét. Az NSZK-ban egyre nyíltabb re­vansista követelések hallatszanak és egyre arcátlanabb területi követelé­seket támasztanak a szocialista or­szágokkal szemben. Nyugat-Németor. szág az európai határok megváltoz­tatását szorgalmazza, szándékosan gátolja a nemzetközi feszültség eny­hülését. S Németország egyesítését a bonni elképzelések szerinti felté­telhez, vagyis az NDK bekebelezésé­hez köti. Ezzel az állásponttal szo­rosan összefügg a bonni kormány vonakodása, hogy érvénytelennek te­kintse a müncheni szerződést, amely köztársaságunk szétzúzásának eszközé volt. Meg kell hiúsítani a nyugatnémet militarizmus minden kísérletét arra, hogy valamilyen úton atomfegyverhez jusson. Az európai népek nem enged­hetik meg, hogy a német militaristák célt érjenek atomzsarolásukkal, s új­ból — még veszélyesebben — fenye­gessék Európa és az egész világ drá­gán megfizetett békéjét. Václav David külügyminiszter ez-; után részletesen foglalkozott hazánk és más szocialista országok, valamint a fejlődő országok és egyes nyugati országok kapcsolatával is. Befejezésül hangsúlyozta: Köztársaságunk néoe a CSKP közel­gő XIII. kongresszusának jegyében él. A kongresszus meghatározza felada­tainkat majd a külpolitika terén is. A kormány biztosítja a Nemzetgyűlést és általa az egész csehszlovák népet, hogy mindent megtesz a köztársaság biztonságának szavatolása, nemzetközi helyzetének további szilárdítása érde­kében és azért, hogy kialakuljanak hazánkban a szocializmus építésének még kedvezőbb feltételei. A Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal testvéri együttműkö­désben, az összes imperialistaellenes erővel szoros összefogásban a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság fá­radhatatlanul folytatja harcát a bé­kéért és a társadalmi haladásért Az életszínvonalról Ceruzát, papirost vettem a ke­zembe, s amennyire szerény öko­nómiai ismereteim lehetővé tették, megpróbáltam kis családom gazda­ságpolitikáját elemezni. Sok min­denre fény derült, sikerült feltár­nom bizonyos rejtett tartalékokat, különböző befektetések effektivi­­tásán is lehetne javítani, sőt a tar­talékalap nagyobb mérvű feltölté­sére is sor kerülhet. Végeredmény­ben megnyugtató dolgokat ele­meztem ki, s racionálisabb gaz­dálkodással az elkövetkező idő­szakban tovább emelhetem csalá­dom életszínvonalát. Az ötletet mindehhez, talán mondanom sem kellene, az új gazdasági irányítási rendszer be­vezetése s ezzel összefüggésben a rugalmasabb árpolitika alkalma­zása adta, s úgy vélem, hozzám hasonlóan többen is készítettek ilyen kis családi „chozraszcsotot“. Az életszínvonal kérdése ugyanis a jelenlegi időszakban, pont az említett intézkedések következté­ben napi beszédtémává vált. Csökken-e, stagnál-e avagy to­vábbra is emelkedik életszínvona­lunk? — ez a kérdéscsoport nyújt alkalmat lemondó kézlegyintések­re, türelemre intő, higgadt meg­állapításokra, végül bizakodó de­rűlátásra. S most azokról a polgártársak­ról szeretnék pár szót szólni, akik ízetlen viccekkel, heves kirohaná­sokkal, kézlegyintéssel reagálnak mindenre, ami e intézkedések ér­vénybe lépése folytán létrejön. Azokról, akik most lehetetlenül logikátlan alapon hasonlítgatják életszínvonalunkat néhány vezető nyugati kapitalista állammal. Ám legyen; én elhiszem, hogy néhány nyugati államban sokkal olcsóbb a tranzisztoros rádió, az autó és még jónéhány iparcikk. Sőt, öröm­mel veszem tudomásul, hogy lé­teznek mesés fizetések, s érdekel­nek az olyan statisztikák amelyek­ből kiderül, hogy mondjuk egy villamoskalauz mi mindent vehet havi fizetéséből például az Egye­sült Államokban. Vegyen, ha te-* heti. Persze arra már kevésbé va­gyok hajlamos, hogy a kiragadott példákból végső következtetéseket vonjak le a kapitalista társadalmi rendszer nyújtotta lehetőségekről, életszínvonalról. Mert amikor a nyugat-német nyomdaipari szak­ember „mesés“ életszínvonaláról hallok akaratlanul is melléhelye­zem a nyomorgó kongói bányászt s nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok munkás-arisztokráciájá­nak is cseppen valami a minden­napijáért gürcölő latin-amerikai proletár verejtékéből. S jogosan vetem össze a kettőt, hiszen a ka­pitalista államok külföldi tőke­érdekeltségei lényegében szorosan, egymásbafoniák, elválaszthatatla­nul összefűzik ezeket az országo­kat. Az erősebb a gyengébb rová­sára gyarapszik. Népgazdasági problémáink őszin­te feltárása végeredményben egészséges vitára adott alkalmat. Bizonyosságot szerezhettünk arról, hogy az emberek szívükön viselik társadalmunk ügyét. S hogy akad­nak kárörvendő, önző emberek, vészmadarak, akik a szocializmust legsajátabb érdekeik kielégítésére szűkítik le, ezt tudomásul kell venni. S nem szabad rá sajnálni az időt, az energiát, hogy megmagya­rázzuk nekik: életszínvonalunk magassága mindnyájunktól függ, s ha netán kevesebb is jut vala­miből akkor egyformán jut keve­sebb mindenkinek, illetve kinek­­kinek érdemei szerint. (p. i.) ' A GEMINI 8 KÉNYSZERLESZÁLLÁSA A Gemini 8 űrhajó, amely két űrutasával Neil Armstrong és Dá­vid Scott űrpilótákkal szerdán, 16 órakor bocsájtottak fel, csütörtö­kön reggel 4.30 órakor kényszer­­leszállást hajtott végre a Csendes- Óceánon. Az űrhajó kormányszer­kezete felmondta a szolgálatot és az űrhajó saját tengelye körül forogni kezdett. A mentő repülő­gépek megtalálták a tengeren úszó kabint. A pilóták életben vannak. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. március 19. Választott szerveink több­ségénél a funkcióba lépés együtt jár az ígéretek halmozásával. A megválasztott funkcionáriusok vál­lalják, hogy a dolgozó nép érdekeivel összhangban levő kötelességeiket tel­jesítik, harcolnak az össztársadalmi érdekek érvényesítéséért, betartják a szocialista törvényességet és az állami rendet, valamint gazdaságosan ren­delkeznek a szocialista vagyonnal. Bár többségük kétségtelenül — be­leértve a nemzeti bizottságok, szövet­kezetek, népi ellenőrző szervek, tár­sadalmi szervezetek stb. funkcioná­riusait — tevékenyen és felelősségtel­jesen igyekszik az ígéreteket tettekre váltani, mégis akadnak olyanok, akik az adott szavakat és az ebből eredő kötelezettségeket gyorsan elfelejtik, vagy valahogy kimagyarázzák. Előfor­dul az is, hogy a funkcionárius dol­gozik,ugyan, de a problémák megol­dásánál a közös érdekkel szemben a helyi és nemegyszer saját érdekét helyezi előtérbe. A sógorságot-koma­­ságot, a hamis barátságot ápolgatja, a közvagyonnal viszont rosszul és cél­szerűtlenül gazdálkodik. Mi lehet az ilyen munka eredménye? Az illető elveszíti a polgárok bizalmát, az em­berek lebecsülik azt a szervezetet, melynek tagja. Ilyen funkcióhoz való rossz viszonyt többet is találhatunk mindennapi éle­tünkben. Például a hankovcei Helyi Nemzeti Bizottság titkára helytelenül gazdálkodott a fejlesztési alappal és egy részét szeszes italok vásárlására használta fel. M. Jenca, a éelovcei EFSZ elnöke pedig a mezőgazdasági Önként, de felelőségteljesen építkezésekre szánt építőanyagokból több mint 5000 korona értékűt saját családi háza építéséhez használt fel. Nem egy esetben visszaélnek hatal­mukkal a funkcionáriusok az állami lakások kiutalásánál, de a szövetke­zeti lakásépítkezéseknél is. Rend­­elenesség észlelhető a házhelyek ki­osztásánál, a családi házak elosztásá­nál is stb. Emellett az említett hibákat elkö­vetők közül nem egy a javítószándékú kritikára körülbelül így válaszol: „Funkciómat önként vállaltam és vég­zem, s ha nem tetszik, keressenek mást.“ Bizony sokszor meghajolnak az ilyen érvelés előtt. El kell gondolkodnunk az ilyen el­járás felett. A CSKP XIII. kongresz­­szusának téziseiben összefoglalták azokat a gondolatokat, melyek kap­csolatban vannak az említett kérdé­sekkel. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a demokrácia fejlődését tevékenyen össze kell kapcsolni a felelősség és a rend megerősítésével. Enélkül a szo­cialista demokrácia megvalósíthatat­lan. Fontos, hogy képviselő szerveink helyesen tolmácsolják az állami irány­vonalat és védjék az össztársadalmi érdekeket. A tézisek kimondják azt is, hogy az irányító munka keretében szükségszerű az elhatárolás és a fel­adatok teljesítésében való konkrét felelősség társadalmunk progresszív előrehaladása érdekében. Ezen követelmények következetes teljesítésének a múltban számos aka­dálya volt, így például az igazgatás megoldatlan problémája, a jogi elő­írások áttekinthetetlensége, ezek gyakori módosítása, a gyenge ellen­őrzés, valamint az, hogy az irányelvek gyakran nélkülözték a felelősség el­határolását stb. Ezek eltávolítását az új irányítási rendszer érvényesítésé­től várjuk. Természetesen ez nem megy majd magától. Demokráciánk fejlődésében elért fok és az objektív szükségletek vonatkoznak választott szerveink munkája terén is az igé­nyesség fokozására. • KÜLÖNBÖZŐ ALKALMAKKOR megszoktuk arról beszélni, hogy a funkciókba a legjobbakat választjuk. Az eddigi gyakorlat azonban igazolja, hogy ez az általánosítás bizonyos szá­mú választottakkal kapcsolatban nem felel meg a valóságnak. Ezért alapo­san át kell vizsgálnunk, hogy azok, akiket funkcionáriusoknak szánunk, teijesítik-e a követelményeket, po­litikailag fejlettek-e, rendelkeznek-e elegendő szakképzettséggel és gya­korlati tapasztalatokkal, képesek-e jó szervezésre, gyors határozásra és in­tézkedésre, helyesen tudnak-e tájéko­zódni különböző körülmények között, nem félnek-e az ésszerű kockázattól, s tudják-e vezetni az embereket. • ELLENŐRZŐ SZERVEINK dolgo­zói megszokták, hogy a gazdasági fel­adatok teljesítése szerint tájékozód­nak. Emellett azonban nagyobb figyel­met kellene fordítaniuk az irányítás színvonalára, formájára, módszereire és főleg hatásosságára. • GYAKRAN HANGSÚLYOZZAK, de — sajnos — ritkán valósítják meg azt az alapelvet, hogy a nemzeti bi­zottságok funkcionáriusainak és a tö­megszervezeteknek különböző üléseit nemcsak a feladatok ismertetésére kell kihasználni, hanem államunk és felsőbb pártszerveink legidőszerűbb határozatainak és a jogi előírások módosításának jelentőségére, céljára és megvalósításuk formájának magya­rázatára. Ezzel bizonyára csökkente­nék a tudatlanságból fakadó intézke­dések számát. e A JOGI SZAKASZON szorgal­mazni kellene a jogi előírások élet­tartamának emelését, világosságukat és egyértelműségüket, továbbá azt, hogy érzékenyebben reagáljanak az életre, megsejtsék a fejlődést, a prob­lémákat komplexen oldják meg, úgy hogy necsak a kötelesség, de a fele­lősség is világos legyen mindenki előtt. • A SZERVEZETEK TEVÉKENYSÉ­GÉNEK értékelésénél a feladatok mö­gött mindig egy konkrét ember álljon és ne feledkezzünk meg arról, hogy a jó munka elismerése mellett felelős­ségre vonjuk azokat, akik feladatai­kat a társadalom érdekeivel ellenkező módon teljesítik, vagy könnyelműen elhanyagolják. Az önként vállalt funk­ciót sohasem szabad összekötni a nem kötelezőség érzésével. (Zs) Példátlan meteorológiai tünetek

Next

/
Thumbnails
Contents