Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-12 / 10. szám
Gereznakikészítés házilag Kisállattenyésztőink bizonyára elgondolkoztak már azon, hogy milyen módon is lehetne a házinyúl, a nutria, a görény, a róka, továbbá a juh, meg a kecske gereznájának, esetleg a kutya bőrének kikészítését házilag elvégezni. Lehet, hogy nem mindenkinek sikerült ez ideig megismerni ennek helyes módszerét, ezért segíteni szeretnénk. A gereznákat különböző céloknak megfelelően használhatjuk fel. A könnyebb bőrökből készíthetünk sapkát, gallért, kesztyűt vagy kabátbélést, a nehezebbekből pedig lábzsákot, esetleg ágy előtétet. Ez utóbbinak például nagyon jól megfelel egy szép bundás kutya bőre. Az állat bőrét, amelyet ki akarunk dolgozni, lehetőleg bevágás mentesen nyúzzuk le. Különösen vigyázzunk a körmök, az orr és a fül tájékára, ahol szükséges elválasztani a húst, de főleg a zsíros részeket. Nyúzás után még vizsgáljuk át a gereznát és szabadítsuk meg a felesleges hús, valamint zsírmaradványoktól. A gerezna NUTRIÄK TAKARMÁNYOZÁSA A takarmányadag mennyiségét, összetételét, minőségét illetően a nutria igényei messzemenően megegyeznek a közepes nagyságú nyáléval. A visszahagyott maradék aránya minden takarmányféleségből a kor előrehaladtával csökken. A nőstényeknek kisebb a takarmányszükségletük, ami az ivar szerinti elkülönített tartást és takarmányozást indokolja. Zöldtakarmányokat nutriákkal csak akkor lehet etetni, ha víz áll rendelkezésükre. (Dtsch. Pelztierzüchter) A FEJÉS HATÁSA A JUHTEJRE A fejősek száma, a fejősek közti idő és az utófejés befolyásolják a juhtej menynyiségét és összetételét. Legkevesebb volt a termelés napi háromszori, szabálytalan időközökben végzett fejősnél, bár az így nyert tejben több volt a fehérje és igen sok a zsír. Naponta háromszor, azonos időközökben végzett fejeskor a tejmennyiség 2,6 'Vokal növekedett, a tej azonban viszonylag kevesebb fehérjét és zsírt tartalmazott. A fejés után 1 órával végzett utófejés (napi háromszori fejősnél) a kontrolihoz viszonyítva 9,1 %-kal növelte a tejtermelést. (Internat. Dairy Congr.) vastagabb részeit vékonyabbra készíthetjük ki, azonban ügyeljünk arra, hogy a szőrhagymákat meg ne sértsük, mert különben azon a részen a szőr kihullana. Ha történetesen nincs időnk a gereznát azonnal kidolgozni, akkor azt sózzuk be és árnyékos, szellős helyen feszítsük ki. A bőrt sohasem tanácsos napon szárítani, mert a benne lévő zsír megavasodna és ez a bőrt idővel teljesen tönkretehetné. RÉGI ELJÄRÄS A frissen lenyúzott gereznát e régebbi eljárás szerint azonnal kikészíthetjük. A már említett módon lenyúzott, esetleg vékonyabbra metszett bőrt igyekszünk annyira lekaparni, hogy az lehetőleg fehér, ragadós és zsírtalan legyen. Ezt legkönnyebben életlen késsel történő vakarással érjük el. Utána az állat máját egy órahosszat forraljuk, majd ezt agyvelejével — amelyet nyers állapotban hagytunk — sűrű kásaszerü péppé keverjük el, amelyhez egy kevés búzakorpát is adhatunk. Erre azonban csak akkor van szükség, ha a keverék mennyisége nem bizonyul elegendőnek. Általában majdnem minden állat mája és agyveleje elég saját bőre kidolgozásához. A keverékkel bekenjük a gerezna belső, nyúzott részét, majd — mivel ezt a műveletet kifordítás után végezzük — a gereznát kétrét öszszehajtjuk és szőnyegszerúen összegöngyöljük. A vékonyabb bőröket ilyen összegöngyölt állapotban két napig, a vastagabb gereznákat pedig négy napig hagyjuk, lehetőleg hűvös helyen érni. Utána a bőrt megmossuk, majd fenyőfa, bükkfa, vagy tölgyfa héjának sötétbarna színű főzetében néhány napig dézsában áztatjuk. A cseriét langyos állapotban öntjük a bőrre és a dézsát letakarjuk, hogy a főzet hosszabb ideig megtartsa hőfokát. Legjobb hatású a tölgyfa héj, melynek főzetében naponta öblögetjük a gereznát. A cserzési műveletet követően a bőrt kifeszítjük és megszárítjuk. Az ilyen gerezna megkeményedik. Éles szögletű kés mintájára keményfából egy lécet képezünk ki, amelyen a megszáradt gereznát áthuzogatjuk és így alaposan megtörjük. A lerakodások leválnak. A műveletben késsel is segíthetünk, persze nagyon kell vigyáznunk, nehogy levakarás közben bevágjuk a gereznát vagy megsértsük a szőrhagymákat. BESÖZÄS A kiszárított gerezna besózásához a következő anyagokat használjuk fel: 12 gramm timsót, 6 gramm konyhasót és 1 liter vizet. Ebben az arányban olyan oldatmennyiséget készítünk, hogy az áztatásra kerülő gerezna rendesen elbukjon e folyadékban. A vastagabb bőrrészeket, mint amilyen a fül, az orr vagy a láb, tűvel át is szurkálhatjuk, hogy az oldat jobban behatolhasson. Ezt követően a gereznát az oldatban állni hagyjuk és naponta öblögetjük. A vékonyabb gereznákat két napig, a vastagabbakat négy napig áztatjuk. E művelet után a bőrt kifeszítjük és megszárítjuk. A bennelevő só megkristályosodik. A felesleges bőrrészeket pótlólag késsel lekaparjuk. Az idősebb állatok vastag bőrét hét napig is áztatnunk kell. Tlyen esetben az oldatot a negyedik napon feltöltjük, amikor is minden liter vízre, amely a dézsában van 6 g timsót és 3 g konyhasót adagolunk. Kissé hosszadalmasabb, de vékonyabb bőrök kidolgozásakor hatásosabb a következő módszer alkalmazása. Megjegyezzük, hogy ezt a módszert friss, vagy régebben elraktározott bőrök kidolgozására egyaránt alkalmazhatjuk. A száraz bőröket jól megáztatjuk, majd a következő anyagokból készülő keverékkel hét-háromszor bekenjük. Ezek az anyagok: 1 liter víz, 25 dkg konyhasó, 3 cm3 koncentrált kénsav és 1 cm3 ecetsav. E keverék összetételének hőmérséklete 30—35 C fok legyen. Az oldat teljes felszívódása után a gerezna bekenését ezzel az oldattal ismételten végezzük. Ezután a következő anyagokból készítünk keveréket: 250 g halolaj, 250 cm3 víz, 6 cm3 ammonium (vagy 50 cm3 sulfricin olaj). Ezzel a keverékkel hasonlóan mint az előzővel 2—3- szor bekenjük a kidolgozásra váró bőrt. Minden bekenés előtt igyekezzünk a bőröket minél jobban széthúzni. Arra is ügyeljünk, hogy a bőrök ki ne száradjanak. FÜRDŐ A nedvesen kezelt bőröket azután a következő fürdőbe teszszük: 1 liter víz, 50 cm3 30 %-os formalin és 5 g mosószóda keveréke. Ez az adag körülbelül egy 30X30 cm nagyságú gereznára elegendő. A bőröket ebben a fürdőben 24 órán át áztatjuk, majd kicsavarjuk őket és literenként 5 g mosószóda hozzáadásával további 24 órán keresztül áztatjuk. A gerezna fürdetése akkor jó, ha csavarásakor fehér sávok kezdenek megjelenni rajta, különben az eljárást megismételjük. TISZTÍTÁS Ezek után következik a szőrme tisztítása. Az alábbi eljárások a felsorolt kikészítési módok mindegyikénél használhatók, ha az szükségesnek mutatkozik. Ha a szőrme már nem ropog, hanem törés nélkül hajlik, elkezdhetjük annak tisztítását. Ezt is többféleképpen végezhetjük. Összekeverhetünk három kávéskanál konyhasót, egy kávéskanál szalmiákszeszt 0,5 liter vízzel. Készíthetünk egyenlő arányban vegyített spiritusz és szalmiákszesz keveréket is. E keverékek egyikét jól bedörzsöljük a szőrmébe, majd kikeféljük azt. Ha el akarjuk érni, hogy a szőrme szép fényes legyen és megtartsa csillogását, akkor ecetsavval dörzsöljük be és utána szépen kikeféljük. A tisztítást végezhetjük fűrészporral vagy búzakorpával is. Jó ha a fürészport, illetőleg a korpát megmelegítjük és úgy dörzsöljük a szőrmébe. Ha nincs módunkban melegíteni azt, akkor benzinnel itatjuk át és így dörzsöljük be. Ha több gereznát kívánunk megtisztítani, úgy érdemes szerkeszteni egy ládát (esetleg egy hordó is alkalmas), amelyet egy állványon kallantyúval forgathatunk. Ebbe tesszük a fűrészport és a bőröket. Ilyen módon, állandó forgatás közben, gyorsabban és kényelmesebben kitisztíthatjuk az arra váró gereznákat. Meg kell jegyeznünk, hogy a keményfa fűrészpora alkalmasabb a tisztításra, mint a puhafáé, mert az utóbbi gyantát tartalmaz. Az így kikészített gereznát aztán óvjuk a molyoktól, mert ezek megtámadhatják és rövid időn belül tönkretehetik. Leghatásosabb módszer erre vonatkozóan az, ha DDT porral szórjuk be a gerezna szőrmés oldalát, majd müanyagzacskóba kötjük és így raktározzuk. FEHÉRÍTÉS Ha a bőrt fehéríteni és szagtalanítani akarjuk, például a birkagyapjas gereznát, akkor előzőleg klórmeszes vízzel kezeljük. Utána a meszezett bőrt a napon szárítjuk. Ügyelni kell azonban arra, hogy a klórmeszet alaposan kiöblögessük a szőrméből, mert ha ez bennemaradna, a gyapjúszálakat idővel értéktelenné tenné. Ilyen módon készíthetünk ki csupasz bőrt is. Az eljárás itt is hasonló, mint azt már leírtuk, csupán előzőleg meleg cseriébe, vagy pedig 10 liter víz, valamint 2 kg oltott mész oldatában áztatjuk legalább 24 óráig. Ezt az időt meghosszabbíthatjuk, ha a szőrt tompa késsel szépen nem tudjuk levakarni. Hozzátartozóinknak szép ajándékok, emlékek formájában — az olyan gereznákból, amelyeket eddig eldobáltunk vagy legjobb esetben olcsó pénzért eladtunk — sok örömet szerezhetünk. KUCZMAN TIBOR (Csúz)
