Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-26 / 8. szám
KEZDŐ HORGÁSZOK FIGYELMÉBE! Hogyan váltható ki a horgászjegy vagy engedély? Ráktenyésztésünk helyzete Sokan szeretnének horgászni. Ezeknek jó része azonban tájékozatlan, ami a horgászjegy megszerzését illeti. Nem tudja, hol horgászhat, milyen szabályokhoz kell igazodnia horgászat közben, milyen előírásokat kell betartania. Előfordul, hogy ezekre a kérdésekre néha még a tisztességben megöregedett halászok sem tudnak helyes választ adni. Nem csoda, hiszen az utóbbi időben jónéhány változtatásra, módosításra került sor. Csupán a legfontosabbakat ismertetjük az alábbiakban, főleg a kezdő horgászok tájékoztatására. A folyóvizek — csermelyek, patakok, folyók, folyamok, folyóágak. csatornák, víztárolók — a halastavak kivételével, halászterületekre oszlanak. Viszont ezek megoszlanak az egyes szervezetek (Csehszlovák Horgász Szövetség, állami halgazdaságok, erdőgazdaságok, Katonai Erdőgazdaság nemzeti vállalat igazgatóságai, s a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága) között. Valamennyi említett folyóvizén kötelező a tervszerű halgazdálkodás és haltelepítés, hogy ne csappanják meg, vagy pusztuljon ki a halállomány. Ezért a halgazdálkodás költségei részben benne foglaltatnak a horgászjegy árában. Minden halásznak (horgásznak) kötelessége a halászati törvény rendelkezéseit betartani, szaktudását gyarapítani, s fegyelmezetten viselkedni a vízparton. Ismernie kell a halászati (horgászati) szabályokat. Halfogásra csakis horgászjeggyel, vagy engedéllyel rendelkező polgárok jogosultak. A halász (horgász)-jegyet a kérvényező állandó lakhelye szerinti illetékes járási nemzeti bizottság állítja ki. A halász-, illetve horgászjegyet — amely köztársaságunk egész területén érvényes — egy, vagy három évi időtartamra állítják ki 30, illetve 90 korona lefizetése ellenében. Horgász- engedélyt a halászterület haszonélvezője adhatja ki külön a pisztrángfogásra, és külön egyéb halak fogására. Az utóbbiakat a Csehszlovák Horgász Szövetség helyi szervezetei állítják ki, 90 korona ellenében kerületi, s 120 korona illeték lefizetése után szlovákiai vizekre, olyanokra, amelyeknek vagy a Csehszlovák Horgász Szövetség, vagy az Állami Halgazdaság a birtokosa. Pisztrángfogásra jogosító engedélyért a helyi szervezet 80 koronát kérhet. Fiatalkorú, 15—18 évesek, valamint új tagok 60 koronát kötelesek fizetni a horgászengedélyért. Ezenkívül havi, vagy egy napra szóló — de nem pisztrángfogásra jogosító — horgászengedélyért 40, illetve 10 koronát. Nők 50 százalékos árengedményben részesülnek. Tényleges katonai szolgálatot teljesítők díjmentesen kaphatnak vendégjegyet. Az említett összes horgászengedélyeket — (nem országosat, területi jellegűt!) az illetékes horgászegyesületek állítják ki, azzal a feltétellel, hogy a kérvényező tagja a Csehszlovák Horgász Szövetségnek. Az Állami Erdőgazdaság és a Tátrai Nemzeti Park területein lévő vizekre az illetékes erdőgazdaság állítja ki a vendégjegyet, a horgászjegy tulajdonosának kérésére. Az illeték nagysága a halászterület halállománya minőségétől függ. Horgászjegyre, vagy engedélyre nincs szükségük azoknak a személyeknek, akik a halászterület haszonélvezőinek megbízásából, vagy a halgazdaság részére fognak halat, vagy egyéb víziállatot. Az említett engedélyen, horgászjegyen kívül a horgásznak nyilvántartást kell vezetnie a zsákmányról, a pisztránghorgászok pedig a vízpartra érkezésről is feljegyzéseket kötelesek készíteni, s ugyancsak a zsákmányt is nyilvántartani. A szükséges űrlapokat a kiállító közeg adja ki díjtalanul. M. V. BIZONYÁRA KEVESEN TUDJÁK olvasóink közül, milyen anyagi előnyt jelent — helyesebben jelenthetne — a rákászat népgazdaságunk részére. Folyami rákunk igenkeresett árúcikk a külföldi piacokon — s korlátlan mennyiségben eladható. Rákkivitelünk Franciaországba irányul. Az exportmenynyiség emelésével az eddiginél jóval több valutához juthatnánk. A rák felvásrlási ára 10— 12 korona; szervezési és szállítási költségekkel együtt mintegy 20 korona. Külföldi eladási ára pedig 8—10 svájci frank. Az országos exportterv teljesítésében Nyugat-Szlovákia előkelő helyet foglal el. A kivitel több mint a felét ez a kerület szállítja. Az utolsó évek eredményei az említett kerületben a következők voltak: 1961 ... 300 kg 1962 ... 420 kg 1963 . . . 1573 kg 1964 . . . 2132 kg 1965 . . . . 824 kg Mint a fentiekből kitűnik, helyi szervezeteink helyesen értékelték a rákfogás lehetőségeit, s évről évre fokozták az exportmennyiséget. Kivételt képez az 1965-ös esztendő, amikor is az áradások, különösen a Feketevízen (galántai járás) nagy mértékben befolyásolták a rákfogást. A rákászat terén a bratislavai és a senicai helyi szervezetünk érdemel dicséretet: a begyűjtött mennyiség évről évre történő emelésével jelentősen hozájárultak a szép eredmények eléréséhez. Ahhoz, hogy rákkivitelünket növelhessük, telepítenünk kell! A begyűjtött mennyiséget hét-nyolc év alatt ilymódon megötszörözhetjük. Az a mennyiség, amelyet az elmúlt években külföldre szállítottunk, a kerület összes vízterületének csak öt százalékából termelődött ki, holott az összterület 20—25 százaléka alkalmas folyami rák tenyésztésére. A rákászás fejlesztése nem közömbös feladat! A telepítés mihamarabbi megkezdése népgazdaságunk elsőrendű érdekeit szolgálja. A folyóvizek szabályozása, ipari szennyezések, valamint az 1947. évi rákpestis — tetemes kárt okozott rákállományunkban. Mintegy 13—14 évre volt szükség ahhoz, hogy egyes vizeinkben a rákállomány elérje a régi szintet. Egyes vízszakaszainkon még a mai napig nem javult a rákállomány, noha minden feltétel megvan a fejlesztéshez. Ezt a hiányt csakis tervszerű telepítéssel pótolhatjuk. Az elmondottakból kitűnik: érdemes a telepítés kérdésével foglalkozni. Vizeink népesítősének egyik legnagyobb akadálya a tenyészanyag hiány. Kérdéses ugyanis, hogy mennyi hazai tenyészanyagot termelhetünk ki anélkül, hogy ezt a következő évi kiviteli tervünket veszélyeztetné. Túlsók kisméretű rák kifogásával — amelyek a következő évben kerülnének a kereskedelembe —, komoly kiesést okozhatunk. De ezt még akkor is vállalnunk kell, ha az elkövetkező egy-két évben csökken a kiviteli vállalásunk. Hosszabb idő múltával, amikor már a benépesített vizekből is termelhetünk ki rákot, ez a kiesés busásan megtérül. Ogyhiszem, évi 10—15 ezer rák nem nagy kiesést jelentene; s évi 50 ezer rák kihelyezésével már komloy eredményeket érhetnénk el. Ilyenképpen rövid pár év alatt rákkitermelésünket megötszörözhetnénk. A folyami rák megérdemli ezt a figyelmet és gondosságot. GECZŐ BÉLA 9 A KUTATÓK már hosszú idő óta vizsgálják ezt az érdekes kérdést. Tudományos megfigyelések alapján a közelmúltban érdekes bejelentést tett a berlini akvárium egyik munkatársa, aki kijelentette: egyes halfajok, a cápák, tonhalak, makrélák állandó úszás közben alszanak. Az Atlanti-óceán északi részén egy szovjet kutató expedíció tagjai 600 méter mélységben alvó halakat fényképeztek le. s megállapították, hogy a tőkehal leginkább a tenger fenekén, a hering pedig a vízben lebegve olyan mélyen alszik, hogy a nagy sebességgel közeledő tengeralattjáró zaja sem ébreszti fel. A biológusok kutatásai ezirányban tovább folytatódnak. (Kauka i zsizny) A Dubna Skala-i halgazdaságban Mária Andoková ellenőrzi a mesterséges keltetőben, milyen a pisztráng-ikrák állapota. A penészes ikrát különválasztja az egészségestől. (Foto: Zd. Kruzinsky) Mikor alszanak a halak ?
