Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-26 / 8. szám
Következetesebben nz iskolák színvonalának emeléséért Ä CSKP XIII. kongresszusa téziseinek 23. pontja többek között kimondja: „A szocialista társadalom fejlődése megköveteli a dolgozók, főleg az ifjú nemzedék általános műveltségének és szakképzettségének lényeges növelését.“ Ügy vélem, nincs olyan polgár, még kevésbé pedagógus, köztársaságunkban, aki ne értene egyet ezzel a követelménnyel. Sőt mindnyájunkat nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy pártunk foglalkozni óhajt az említett kérdéssel. Az utóbbi időben ugyanis egyre gyakrabban, hallatszanak olyan hangok, hogy a valamennyi típusú iskolán tanuló ifjúságunk képzettsége nem Úti meg a korunk diktálta műveltségi színvonalat. Panaszok hangzanak el az üzemek, a közbiztonsági szervek és általában a munkahelyek részéről a fiatalok fegyelmezettségének hiányáról nem véletlenül, nem elvétve, mert hiszen a fegyelem beidegződésének már az iskolában kell kezdődnie. Ez pedig szervesen összefügg a tanulók elégtelen szakmai felkészültségével, hézagos tudásával. Másrészt túl vagyunk már azokon az időkön, amikor a gyermekeket és szüleiket semmiért sem okoltuk, és a fonákságok kútforrását egyedül a tankönyvszerkesztőknél és a tanerőknél kerestük. örvendetes jelenségnek tekinthetjük, hogy hasonló értelemben hallatja hangját a rádió és a sajtó. Csakhogy a „jó tanáccsal“ szolgálók többnyire járatlanok a pedagógiában, hozzászólásukkal néha többet rontanak, mint javítanak az ügyön. Kétségtelen viszont, hogy még az egészséges bírálatokat is egyesek ellenséges megnyilvánulásnak tekintik. Pártunk említett téziseinek 23. pontja ugyancsak kimondja, hogy: ......bírálóan mutassunk rá az időszerű eszmei és politikai kérdések egész soréról vallott tudatos, vagy tudat alatti liberalista nézetek és irányzatok következményeire.“ Márpedig iskoláink bizonyos liberalizmusban szenvednek. Oktatóinknak bizonyos hányada kifejezetten rabja lett a szülőknek, a helyi és járási tisztségviselőknek. Az utóbbiak csupa „humanizmusból“ azt hangoztatják, elég, ha a gyermek elmegy az órára, tanulnia már nem kell. A felnőttek részéről sokat hangoztatott „túlterhelést“ szárnyra kapták a diákok és csakhamar olyan népszerűségnek örvendett, hogy a délutáni vagy esti tanulásra, sőt a labdarúgásra is ráfogták, hogy túlterheli őket. Olyan szülők is vannak, akik szinte kierőszakolják gyermekeik számára a jobb osztályzatot, mások hatalmuk fitogtatásával igyekeznek megfélemlíteni az oktatókat. Nem csoda tehát, hogy az osztályzatok nem mindig fedik a valóságot. Ha a tanító elnéző és jobb osztályzatot ad — tisztán serkentés céljából — a gyengébb tanulónak, a jó előmenetelű diákok is engednek szorgalmukból, erőfeszítésükből, mert látják, hogy őket sem becsülik többre, mint kevésbé tehetséges vagy igyekvő társaikat. A meg nem érdemelt jobb osztályzat helyett talán helyesebb volna bővebb magyarázattal segíteni azokon a tanulókon, akiknek otthon szüleik nem lehetnek segítségükre. A szülőknek és pedagógusoknak egyaránt végre be kell látniuk, hogy jóllehet pártunk és kormányunk minden tanuló előtt megnyitotta az utat a kilencéves iskola elvégzésére és az érettségi letételére, mégsem létezik olyan kényszer, amely azt mindenkitől megkövetelhetné. Semmiképpen sem szolgáljuk a szocialista nevelés érdekeit, ha jó bizonyítványt állítunk ki olyan tanulóknak, akik azt meg nem érdemlik. Hány diákot ismerek, aki egész szónoklatot képes tartani — persze elméletileg — a szocializmus építéséről, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és a falu szebb jövőjéről, ugyanakkor azonban elvárja, hogy nehezen dolgozó szülei helyette készítsék ki tankönyveit, mielőtt iskolába indul. Helytelennek kell minősíteni egyes szülők azon felfogását is, hogy fölösleges a tanulókat társadalmi munkákkal terhelni, megerőltetni. Ha a gyermek idejében nem szokja meg a kisebb erőfeszítéseket, hogyan birkózik majd meg az élet követelményeivel? A látástól vakulásig tartó kapálás sem leányálom a mezőgazdasági dolgozó számára, sem az éjszakázás a vasutas vagy a szolgálatot teljesítő orvos részére. Ha most nem neveljük kitartásra gyermekeinket, milyen teljesítményt várjunk akkor felnőtt korukban? Ennek tulajdonítható be jórészt a fiatalok hiánya a mezőgazdasági termelésben, vagyis az a helytelen irányzat, hogy puhányokat igyekszünk kitermelni gyermekeinkből. A kezdő gazdász valamikor örült, ha volt hol lehajtania fáradt fejét: ma az is baj, ha a avakornok szobájában nincs TV- késziilék! A gyermekek túlságos kényeztetése, dédelgetése termelte ki. illetve szaporította az ifjúkori bűnözők számát. Növekedett az ún. utcagyerekek száma. Minden felelősséget azonban mégsem lehet a pedagógusokra hárítani, akikre éppen elegendő munka hárul, hiszen a felnőttek oktatásával is foglalkozniuk kell. Ez az oktatás pedig — a többnyire minden alapismeretét nélkülöző felnőtteknél — még fáradságosabb és idegölőbb a gyermekek tanításánál. Gondot okoz a célszerű tankönyvek hiánya is. Ebben a vonatkozásban nem is lehet ragaszkodni a tanterv merev előírásaihoz és sok mindent el kell nézni a „szakállas“ diákoknál. Kétségtelen, hoov üdvösebb számukra az Iskola padján ülni, ahol mégis „ragad“ rájuk némi ismeret, mint a kocsmában az asztalt döngetni. A felnőtt hallgatóknál a pedagógusok kénytelenek jobb osztályzatokat adni akkor is, ha azt nem érdemlik meg. De visszafelé sülhetne a fegyver, ha a felnőtt hallgató történetesen a pedagógusnál magasabb tisztséget tölt be és mondjuk: elégtelen osztályzatot kap, amire gyakorlati példák is felhozhatók. Pártunk XIII. kongresszusának tézisei megkövetelik az iskola és az élet szoros kapcsolatát, amely a lezajlott XII. kongresszus óta lényegesen javult is. A követelményeket azonban továbbra is fokozni kell aminek feltételei közé tartozik az iskolabirtok és a jobb tanítási módszerek. KERTÉSZ PÄL, Nagykapos A DOLGOZÓK SZOCIALISTA NE" * VELÉSÉBEN a műkedvelő színjátszó csoportok jelentős feladatot teljesítenek. Munkásságuk hatékonysága szorosan összefügg műsorukkal, előadásaik színvonalával. S ha alapul vesszük, hogy minden faluban, számos művészi adottsággal rendelkező, tehetséges fiatalt találunk, nem kétséges, hogy az idősebb színjátszónemzedék tagjaival közösen, színvonalban is eredményes, hasznos munkát végezhetünk. De a falusi közönség is igényesebb lett (és ez természetes folyamat), s ma már joggal megköveteli az őt érdeklő dramaturgiát és a jó előadást. Ez persze nem abban nyilvánul meg, hogy „erőinket meghaladó újdonságokat csempészünk kultúrotthonaink színpadaira“, hanem olyan darabot választunk betanulásra, amely időszerűsége mellett érdekes is. Sajnos, a kereslet—kínálat ez évben is meglehetősen korlátozott. Divatba jött ugyan egy-két „sláger“ színdarab, amit boldog, boldogtalan műsorra tűz, s ezzel elhalványul a színes dramaturgia palettája. Az átlag vígjáték kerül így előtérbe, szinte kizárva az értékes, irodalmilag is színvonalas drámát, a klasszikus színműveket. Az eléggé rendszertelenül ülésező, és összetételében is folyton változó központi dramaturgiai tanács sem tudja figyelemmel kísérni az egyes csoportok műsorát, sőt azokat a sokrétű különbségeket sem veheti észre, amelyek a gazdag műkedvelő hagyományokkal rendelkező és rendszeresen játszó csoportok és a szórványosan, csupán egy-két bemutatóra vállalkozó színjátszó gárdák, valamint a kezdő csoportok között fennáll. Nem beszélve arról, hogy az ilyen ún. élcsoportokkal szemben még magasabb követelményekkel vagyunk. És itt merül fel a kérdés, hogy ezek a követelmények milyen igényt támasztanak színjátszóinkkal, műkedvelő rendezőinkkel szemben? Képzett és gyakorlattal rendelkező oktatókra van a legnagyobb szükség és olyan szakelőadókra, akiknek nemcsak hogy szívügyük a kulturális, népművelő munka, hanem hivatásuk. Ugyanis oktatni csak az tud, aki többet tud, akinek van pedagógiai tehetsége és kellő szaktudása a színjátszó művészet minden ágazatához. Nem lehet hát közömbös számunkra, munkánk számos tartalmi és gyakorhogy kikből áll az apparátus, akinek lati kérdést vet fel, és célja ezen az irányítás a feladata. Tisztázni kel- felül, az új ember kiformálása, a leg lene a „kompetenciákat“ ezen a téren, illetékesebbeknek kéne kezükbe adni Mert a nehézségek leginkább a szer- az irányítást: a Területi Színház, az vezési „vonalon“ vannak. Ettől min- írószövetség és a Nyitrai Pedagógiai Főiskola égisze alatt. Rendszeresíteni kellene a központi előadók és a járási népművelési szakreferensek, valamint az értelmiségieg falusi látogatásait, azoknak az előadásokon való részvételét és a kölcsönös tájékoztatás gyakorlatát is bevezetni. Mindez értékesen járulna hozzá a helyi csoportok ismeretének gyarapításához. Meggyőződésünk, hogy a falusiak szeretettel A művészibb denki húzódozik, vagy egyszerűen nem törődik vele. Viszont könnyű már ott bábáskodni, ahol a munka művészi részét saját maguk a műkedvelők végzik el. Ezeknek a csoportoknak ugyanis olyan tehetséges rendezőjük van, aki „önmaga erejéből“ is képes színvolanas' előadást produkálni. Itt egy újabb kérdés, hogy a továbbiakban, a kis- és a kezdő csoportoknál, ki és kik legyenek azok az oktatók és szervezők, akiknek instruktor! munkája egyben iránymutató is lenne. Műkedvelő előadásaink színvonala nagymértékben függ az oktatók képzésének, és főleg továbbképzésének a színvonalától. Ugyanis a kezdő rendező, nem tarthat lépést a tehetséges „öreg“ rendezőkkel, függetlenül attól, hogy idősebb rendezőinknek is szükségük van az állandó ismeretszerzésre, tapasztalatcserére. Mert nem elegendő „csak“ betervezni, öszszehívni, és per forma, megtartani egy-egy iskoláztatást, hogy azután minden maradjon a régiben. Miért nincs mindezidáig módszertani koordinálás és szakmai számonkérés? Miért nem hívnak mindig újabb és újabb „korosztályokat“ ezekre az iskoláztatásokra? Miért titkoljuk, hogy ezek a két-három napos „tanfolyamok“, csupán formálisak és a 20—30 meghívott közül alig 8—10-en írják alá a jelenléti listát. Haladéktalanul szükséges lenne a Jőkai-Napokra kidolgozni egy olyan módszertanilag helyes oktatási tervet, amelynek pontosan körvonalazott tananyaga biztosítaná a kezdő és a haladó műkedvelő rendezők szakoktatását, s nemcsak rendszeresítené, de elmélyültebbé is tenné a régebbi években már jó mederben kibontakozó oktatási gyakorlatunkat. S mivel nyilvánvaló, hogy ezirányú színjátszásért fogadnák azokat a kulturális dolgozókat, akik az előadás után nem sietnének el, hanem igyekeznének közelebbről is megismerni a falu életét, eszmecserét folytatva a falusiakkal, és máskor is felkeresnék őket. Célszerű lenne bevezetni azt a gyakorlatot is, hogy jeles értelmiségiek állandó vendégei lennének egy-egy művelődési otthonnak, amolyan tanácsadói, a dolgozók kulturális tudásszomja kielégítésének igazi forrásai. Ugyancsak a Jókai Napokon kellene megszerkeszteni az elkövetkezendő őszi—tavaszi időszakra azoknak a színdaraboknak a jegyzékét is, amelyeknek kiadása célszerű. így elkerülnénk az olyan művek sokszorosítását, amelyek már eleve ott porosodnak a DILIZA raktárában. A jó rendező nem azon fáradozik, hogy minél több bemutató szerepeljen munkatervében, hanem azt akarja, hogy a betanult színdarabot minél többször játsszák el, s hogy a bemutatott darab — éppen magasabb eszmei és művészi színvonala révén — valóban teljesítse a falusi színjátszás előtt álló komplex-feladatokat. Lényeges hát a színdarab helyes megválasztása és fontos, hogy a bemutatott műsor valóban élmény is legyen a falusi néző számára. Szuchy M. Emil Aranyoson is sok kárt okozott az ár. A képen látható korszerű épületeié már városiassá teszik majd a csallóközi falut. pi I M _ a mezőgazdaság segítőtársa 1 1 *■ 1,1 lODGaDDOGDDDDnnGODDaODDGGDDOaünüCO Kötelességünknek tartjuk olvasóink figyelmét felhívni néhány mező* gazdasági tárgyú filmre, amelyek hozzájárulnak a szakismereteink elmélyítéséhez. Az általános mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó filmek közül leginkább a Clovek a príroda — Ember és természet néven forgatott filmet ajánlhatjuk, amely népszerűén tudományos formában tárja elénk a természetvédelem jelentőségét. Példákat sorakoztat fel arról, hogyan kell az embernek a korszerű technikát a természet szolgálatába állítania anélkül, hogy megbolygatná annak harmonikus összhangját. Mert egyedül ilyképpen elégítheti ki a technika a természetben életszükségleteinket. A Pracovny deií Kochovej brigády — Egy munkanap V. Koch brigádjába^ című, 9 percig tartó dokumentumfilm megismerteti velünk a helyesen’ szervezett munkát és az emberek munkalendületét V. Koch egyetemesen gépesített csoportjában a gyulamajori Állami Gazdaságban aratás idején. Bebizonyítja továbbá, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára lehet emelni. A Pol'nehospodárski technici — Mezőgazdasági technikusok elnevezésű, 15 perces propagandafilm a mezőgazdasági technikusok oktatásával foglalkozik a legfontosabb tanulmányi ágazatokban (növénytermesztő, állattenyésztő, ökonómus, gépesítő, állatorvos stb.) és egyúttal útmutatásul szolgál a tanulók elméleti és gyakorlati oktatásához. A mezőgazdasági munka biztonsága és kultúrája tárgyköréből a Kazd£ desiaty... — Minden tizedik... című filmet érdemes megszerezni. A tíz perces propagandafilm a villamosság okozta baleseteket szemlélteti háztartásban és munkahelyen egyaránt. Rámutat azokra a balesetekre, amelyek villanykészülékek könnyelmű kezelése és a biztonsági előírások mellőzése folytán keletkeznek javítások elvégzése közben. Ä Kultúra práce v rastlinnej vyrobe — Munkakultúra a növénytermesztésben nevű film a munkakultúra szempontjából rámutat az ipari és mezőgazdasági munkák közötti különbségekre (rázkódások a rúgózat nélküli traktorokon, traktorfülkék, vegyszerek, por, mostoha időjárás kihatása stb.). A növénytermesztésről szóló filmek közül figyelmet érdemel 5 Velkovyrobná technológia pestovania a zberu cukrovej repy — A cukorrépa termesztésének és begyűjtésének nagyüzemi technológiája című, 18 perces tájékoztató vetítés, amely rámutat a répa egyelésére és betakarítására, azaz a csúcsmunkálatok két legfőbb időszakára. A külföldi alkotások közül érdekes a 18 perces Skleníková zelenina —Üvegházi zöldség című román tájékoztató film. Bemutatja melegházak építését, fertőtlenítését , és a kifűtését ipari üzemekből származó hővel. Kioktat az uborka, a paradicsom és a sampinyonok helyes termesztéséről, trágyázásáról, valamint a növényi kártevők és betegségek elleni védelemről. Ugyancsak növénytermesztési tárgyú a Kfúcovy vyznam siláze -r- A siló’zás kulcsfontosságú jelentősége elmen megjelent, 14 perces tájékoztató jellegű film a silókészítés helyes megszervezéséről, silóvermek tisztításáról és javításáról, a silóanyag szállításáról nagy űrtartalmú kocsikkal a silókombájnoktól egészen a silógödrökbe, valamint a silóanyag biológiai összetételéről. A Základy vyzivy hovädzieho dobytka — A szarvasmarhaetetés alapjai című film bemutatja a szarvasmarha kérődző berendezését és a takarmány kihasználásának leghatékonyabb módszereit. Az állategészségügyi alkotások közül mindenekelőtt a Pozor, trichof^cie! nevű, 13 perces oktató film megtekintését javasolhatjuk, amely szemünk elé tárja a gazdasági állatok alattomos, az emberre is átterjedő bőrbetegségeit. A film fokozott óvatosságra int bennünket, leírja a betegségek elleni megelőző intézkedéseket és azok gyógykezelési módozatait. A tíz perces Slintacka — klinicky obraz — A száj- és körömfájás klinikai kórképe című film felhívja figyelmünket ezen betegség veszélyes voltára, lefolyására, az állategészségügyi közegek rendelkeézseire és az ellenintézkedésekre a fertőzött körzetekben. Az állattenyésztés kérdéseit tagláló film: Prlemyselnou cestou v chove hovädzieho dobytka — A szarvasmarha-tenyésztés ipari módozatának, I. része 10, II. része 12 perces vetítést vesz igénybe. Az I. rész a nagy befogadó képességű istállók technológiáját, az állatállomány zárt és szabad istállózását, a szarvasmarha különleges osztályozását, a borjúnevelést, a borjúistállók új típusát a, gépesített takarmányozást és a nagy befogadó képességű silótornyokat mutatja be tanulságos módon. A II. rész a szarvasmarhatenyésztést taglalja szabad és bekötéses istállókban, a gépesített istállótisztitást, a borjúistállók berendezését, a takarmány önműködő elkészítését és az etetők munkabeosztását. Legnagyobb azoknak a mezőgazdasági rövid filmeknek a száma, amelyek tárgykörüket a növénytermesztés gépesítéséből és meliorációjából merítik. Említésre méltóak a következők: Üdrzba polnohospodárskych mechanizacnych prostriedkov — Mezőgazdasági gépi eszközök karbantartása a neve annak a 16 perces filmnek, amely megtanítja a mezőgazdasági üzem dolgozóit a géppark karbantartásához szükséges pótalkatrészek raktározási, gondozási, nyilvántartási és eladási módozataira. Érdekelni fogja ugyancsak mezőgazdáinkat a cukorrépa-begyűjtés új technológiáját és gazdasági jelentőségét tárgyaló Dvojfázovy zber cukrovej repy — A cukorrépa kétmenetes betakarítása, valamint a 12 percig tartó oktató film: Ako hospodárit s náhradnymi súciastkami — Hogyan gazdálkodjunk a pótalkatrészekkel? Ebben egy mintaműhely és raktár tárul szemünk elé, megismerkedünk a rendelés és a pótalkatrészek beszerzésének módjával a mezőgazdasági üzemek számára az elosztó raktárból. Állattenyésztési tárgyú a 17 percig tartó, Jeden den vyroby mlleka — Egy nap a tejtermelésben című film. Megismerkedünk benne a tejtermelés korszerű technológiájával egy K—174 típusú négysoros, átjárós tehénistállóban. Szemléltetően követhetjük az istállóban dolgozók tevékenységét munkába érkezésüktől kezdve egészen a műszak végéig és bepillantást nyerünk a munkaszervezésbe. Valamennyi mezőgazdasági tárgyú filmet a mezőgazdasági üzemek Írásbeli megkeresésére kölcsönkérhetik az illetékes „Krajsky podnik pre film, koncerty a estrády“-tól, mégpedig: Nyugatszlovákiában Bratislava, Záhradnícka 72. szám alatt vagy a nyitrai fiókvállalattól: Nitra, Leninova 72 címen, Középszlovákia részére Banská Bystrica, Ulica Obrancov mieru 3 szám alatt vagy annak fiókvállalatától 2ilinán. Végül pedig a Keletszlovákiai Kerület számára illetékes a Kosice, Dostojevského 3. szám alatti központ vagy annak fiókja Preäovon, Siovenská 12 címen. Az említett filmkölcsönző vállalatok egyúttal áttekintést nyújtanak mezőgazdasági üzemeinknek egyéb, földrajzi, ipari, természetismertetési, tudományos és.technikai tárgyú rövid filmek kölcsönzéséről. Valamennyi filmet elvileg csak írásbeli megkeresésre lehet kölcsönkapni. A megrendelést 3 héttel a film tervezett vetítése előtt kell beküldeni, hogy idejében megérkezzen. 35 mm széles rövid filmet pedig 4 héttel előbb kell megrendelni. A rendelésben egyidejűleg 3 pőtfilmet is meg kell nevezni arra az esetre, ha a megrendelt film nem lenne raktáron, (-es-)
