Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-19 / 7. szám

... a méhek repülés körben 140. mozdulatot tesznek szárnyukkal, egy perc alatt, s hogy 25 km-esj óránként! sebességgel repülnek? j ... a méhek magukon jelen­tős mennyiségű virágport hor­danak? A rjazani körzet mé­hészetében próbálták megállapí­tani a dolgozómén testen lévő virágpor mennyiséget. Különböző növények virágairól 30 mehet gyűjtöttek össze. A viráport desztillált vízzel vették le és mikroszkóp alatt különleges készülékkel számolták meg a vi­rágpor-szemeket. Egy méh tes­tén 3-5 millió virágporszemet is találtak. Legtöbb volt a toron, a hason és a hátsó lábpáron. ... az egyszerű szemek a hom­lokon foglalnak helyet és fel­felé néznek, ebből a helyzetből földi tárgyakat közvetlenül nem láthatnak. Rendeltetésük ezideig teljesen még nem tisztázódtak. Egyesek szerint az összetett szemeket segítik közeli tárgyak látásában gyenge megvilágítás­nál, mások szerint a megvilágí­tás változásának érzékelésére szolgálnak. Az egyszerű szemek leragasztásakor a méhek reggel sokkal későbben repülnek ki és este korábban térnek haza. A megfigyelések amellett szólnak, hogy az egyszerű szemek a látás kisegítő szervei, amelyekre gyenge megvilágítás melletti re­püléskor van szükség. . . . elterjedt nézet, hogy az öregedő anyák teljesítőképessé­gének csökkenése a petefészkek és a magtarisznya a spermatar­talmának fokozatos kimerülésé­vel magyarázható. Az újabb vizsgálatok ezt nem igazolják. Viszont az életkor előrenhaladá­­sával különböző szervekben is szüntelen anüoid-szerü testecs­­kék lerakodása észlelhető. Le­hetséges, hogy a korral járó anyagcsere-zavarokról van szó, amelyek a különböző, ezzel össze­függésben a szaporodó-szervek teljesítőképességét is csökkentik. A petézés csökkentését ily mó­don nem a petefészkek kime­rülése, hanem a fokozódó ani­­loidosis okozza »-.. Zsdanova, a teielőfürt hő­mérsékletének sok hőmérővel végzett ellenőrzése során azt találta, hogy a fürt középpont­jában a hőmérséklet állandóan 25 fok fölött van. gyakran 30-32 fokra emelkedik. Itt a méhek egész télen tevékeny életet él­nek. A hőmérséklet ugyanabban! a léputeában sokkal egyenlete-j sebb, mint az egymás melletti-! ekben. Két szomszédos léputca j között nagy hőkülönbség lehet.! Az eltérés 2! fokra is rúghat. Ez azt mutatja, hogy a lép na-! gyón jó hőszigeíe!ő. A fürt kér-] gének a hőmérséklete S—10 fok.! EZZEL A KÉRDÉSSEL a szakirodalom bizony csak elvétve foglalkozik. Amennyire módomban állott, átnézegettem a magyar, csehszlovák, orosz, német és osztrák szakirodalmat. Az anyák minőségére vonatkozóan jónéhány tudo­mányos értekezést találtam. Ezek az értekezé­sek leggyakrabban az anya nagyságára, súlyára, petevezetékeinek mennyiségére vonatkoznak és azt igyekeznek bizonyítgatni, hogy az így vagy amúgy nevelt anyák a jobbak. Akárhogyan is van, mint gyakorlati méhész nagyra becsülöm tudományos megállapításai­kat. Azt azonban mégis nehezményezem, hogy az anya jövendőbeli tulajdonságaival nem úgy foglalkoznak, hogy azt a gyakorlati méhész otthonában is, egyszerű módon figyelemmel kí­sérhetné. A gyakorlati méhész még megmérheti a bölcsők nagyságát, esetleg az anyák nagysá­gát, potrohúk szélességéi;, de az anyák súlyát méregetni már nem igen fogja. Még kevésbé tudja leszámolni a petevezetékek mennyiségét. Ezért úgy gondolom, hogy e nagyon fontos kérdésről, — elsősorban a gyakorlati méhészek számára — összefoglalót kell készíteni. Talán akadnak olyanok is, akik majd azt ál­lítják, hogy az anya jó vagy rossz tulajdonsá­gát előre megállapítani nem is lehet. Ezek ter­mészetesen tévednek. Kétségtelen, hogy az anya minőségének elő­zetes megállapításában, legtöbb adattal csak az anyanevelés és a párzás áll rendelkezésünkre. Ismerjük milyen módon neveljük a jó anyá­kat. Tudjuk, hogy az anyák jó minősége már a Dete lerakásánál kezdődik, és a nevelési mód tökéletességével folytatódik. Függ továbbá a tökéletes párzástől, a jó hordástól, időjárástól és közrejátszik még sok más tényező is. Általában ezek az adatok adják meg az anya minőségére vonatkozóan a pontos útbaigazítást. Itt azonban egy kissé meg kell állnunk. Anyaneveléssel ma már mindenki foglalkozik. Ezért az anyák zömét, országos viszonylat­ban, a kisebb, gyakorlati méhészek nevelik. Ezek a méhészek 2—20 anyát nevelnek első­sorban maguknak. Legelőször is azt jegyzem meg, nem lehet megállapítani az anya minősé­gét, ha születésének ,és párzásának részleteit nem ismerjük. Ez azt jelenti, hogy anyát csak megbízható anyanevelötől vásároljunk. Éppen azért, mert az anyák zömét a gyakor­lati méhészek nevelik, legelsősorban ezek szá­mára fontos, hogy a legegyszerűbb módon kí­sérhessék figyelemmel a lezajló eseményeket. A gyakorlati méhészek anyanevelése legtöbb­­nyíre évente egyízben szokott lezajlani. Nyo­matékosan hangsúlyozom, „tökéletes“ anyát csak közvetlenül főhordás előtt, a főhordásban, vagv közvetlenül a főhordás után, a legna­gyobb élelembőségben és a család legmagasabb fejlődési fokán lehet nevelni. A tökéletes (több­szöri) párzást is csak ez az időszak biztosítja. Ha az anyanevelést főhordás után végezzük, az eredmény bizonytalan lesz. Még rosszabb a helyzet akkor, ha egy dajkacsaláddal másodszor kezdünk nevelni. Hiányzik ugyanis a tökéletes táplálás, takarás, elvész vagy legalább is csök­ken a méhek anyanevelési hajlama s ezek a hiányok a „tökéletes“ anyanevelést eleve ki­zárják. Aki tehát évente csak egyszer nevel anyákat, nem kockáztathatja munkája végered­ményét. A TÖKÉLETES ANYANEVELÉSNEK kétségte­len bizonyítékai vannak: 1. Az anyákat általában egyidős petékből ne­veljük. (Csupán órák különbsége fordulhat elő.) Ezért bizonyos, hogy a legelőször elfogadott peték fölé épült bölcsökben lesznek a legjobb anyák. Csak az először épült bölcsőkben kikelt álcák kaphattak kikelésük első pillanatától több táplálékot. A később, folyamatosan épült böl­csőkben már legfeljebb csak olyan anya lehet, amely kikelésének első időszakában kevesebb pempőt kapott s ezért ennek fejlődése bizony­talan. A méhésznek tehát minden figyelmét a legelőször épített bölcsőkre keli fordítania. 2. Az álca háromnapos korában, egy rövid vizsgálattal, meggyőződünk a bölcsőben lévő pemoö mennyiségéről. Főhordásban, zsúfolt családban a bölcső pempővel legalább félig van tele. Az anya tökéletes nevelésére ennyi szük­séges. Ha a kikelt anyabölcsőben felhasználat­lan pempő marad vissza, úgy az álca bőségesen volt táplálva. 3. További bizonyítékul szolgál a bölcső nagy­sága. A gyakorlati méhésznek elég annyi, hogy a bölcső szép, nagy legyen. 4. Ugyancsak jó bizonyítékul szolgál az anya kikelésének pontos ideje. Ha az anya pontosan a 17. napra nem kelt ki, már nem lesz tökéle­tes. Lehet, hogy az álca nem kapta meg az első pillanatától a nagyobb mennyiségű táplálékot. Esetleg az optimális melegítése ingadozott, vagy valami más baj adódott elő. Annyi azon­ban bizonyos, hogy az anyanevelés természet­­tani feltételei pontosan nem voltak betartva. 5. Nagyon jó bizonyíték az anya súlya is. A gyakorlati méhésztől ennek a megállapítását sem kívánhatjuk, mert ez körülményes. Kísér­letező méhésztársaimat a szaklapok leírásainak elolvasására utalom, mert erről a tárgyról már sok közlemény jelent meg. 6. A tökéletes anyanevelésnek legmegbízha­tóbb bizonyítéka az anya párzá&ának ideje. Ogy vélem, hogy az eddig említett összes bizonyí­tékok nem olyan fontosak, mint ez a bizonyíték egymagában. Megállapításaim a főhordás ide­jére, vagyis arra az időszakra vonatkoznak, mikor a herék mennyisége a legnagyobb. A pár­zás ideje minden esetben kétségtelen bizonyí­ték. Megfigyelésem eredményeként az anyák minősítését így tartom pontosnak: a) Ha az anya kikelése után öt napon belül párosodik — kiváló. b) Ha tíz napon belül párosodik — jő. c) Végül, ha tíz nap után párosodik — gyenge. Ezt a minősítést az anya fizikai fejlettsége teszi indokolttá. A tökéletes anyák, azért mert nevelésük minden szempontból tökéletes volt, már a bölcsőben válnak majdnem teljesen ivar­éretté. Kikelésük után azonnal tömegesen vonz­zák a méheket és elég néha csak három nao, hogy megpárosodjanak. Erre csak a fizikailag teljesen fejlett, erőteljes, életrevaló anyák ké­pesek. Minél később párosodik az anya, annál hiányosabb volt a nevelése, mert fejlődése és ivarérettsége csak kikelése után fejeződött be a méhek között. 7. Az anya tökéletes fejlődésén kívül a töké­letes párosodás is egyaránt fontos. Azért hang­súlyozom a főhordás idejét, mert ebben az idő­szakban állanak tömegesen a herék rendelke­zésünkre. Az anya egyetlen kirepülése alatt több herével is párosodik. Nászrepülését sok­­sz?r. is, mindaddig, amíg a terméke­nyítés befejeződött, azaz ivarszerve a herék .ondőszálaival teljesen megtelt. Ekkor párzott tökéletesen. 8. Végül ellenőrzési bizonyítékul a petézés megkezdésének napját (ha lehet óráját) kell megjegyeznünk. Az anya párosodása után har­madnapra kezd petézni. Akkor is petézik, ha csak egy herével párosodott, de bárhogyan is volt, bizonyos, hogy az anya párosodása ezelőtt három nappal befejeződött és így ellenőrizni tudjuk a 6. pont adatait. Végezetül megjegyzem, hogy az elmondotta­kat csupán kiindulási alapnak kell tekintenünk. Ezt az alapot további megfigyeléseinkkel és megállapításainkkal kell majd bővítenünk. A méhanya érdeklődésünk középpontjában áll s ezért rendszeres kiértékelését senkinek sem szabad elmulasztani. Bizonyos az is, hogyha az anyától fokozottabb tevékenységet fogunk kö­vetelni, ez tökéletesebbé fogja tenni magát az anyanevelést is, SZIRMAI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents