Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-19 / 7. szám
A gyermekek kedvence a mézvaj 1 méhek téli elhullásának okai A gyermekek legtöbbje nem szereti a mézet sem egymagában, sem kenyérre kenve fc gyasztani. Ezt tapasztaltam az iskolai étkezdében is, ahol történetesen tanítok. Azt a javaslatot tettem, hogy próbálják megszerettetni a gyermekekkel a mézet úgy, hogy a m é z v a j formájában kenjék a kenyérre. A kedves szülőknek is ajánlhatom ezt a receptet elsősorban azért, mert a gyermekek szívesen fogják fogyasztani a sok vitamint, tápanyagot tartalmazó mézet, mivel ilyen formában nem áll fenn az a veszély, hogy anyuka legnagt/obb bosszúságára a mézet lecsorgatják a kenyerükről. A méz vaj receptje a következő: 40 dkg vajat habosra kikeverünk és a jól kikevert vajhoz állandó keverés mellett lassanként 60 dkg mézet adagolunk. Ha a két anyag tökéletesen öszszekeveredett, akkor kész a mézvaj. Edénybe helyezve, hűvös helyen tartjuk. BALOGH KLÁRA Mézes sütemények receptiei ÖNTÖTT, PUHA MÉZESKALÁCS Tíz dkg margarint vagy zsírt melegített tálban habosra kavarunk 14 dkg mézzel és 26 dkg porcukorral. Közben 10 dkg kristálycukrot pirosra pirítunk, majd 4 deciliter tejjel és 2 evőkanál vízzel feleresztjük, felforraljuk, langyosan a tálba öntjük és ismét elkavarjuk. Fél kávéskanál szegfűszeget, vagy törött fahéjat adunk hozzá, azután 3 tojássárgát, majd a 3 tojás kemény habját. Végül 60 dkg lisztet egy kávéskanál szódabikarbónával átszitálunk, és óvatosan adagolva a többi anyaghoz keverjük. — Tehetünk 6 dkg mosott és ruhán szikkasztott mazsolát is a tésztába; a mazsolát 2 evőkanál liszttel keverve szórjuk bele. — A tepsit vékonyan kikenjük, lisztezzük, és jó ujjnyi vastagra öntjük bele a tésztát; finom szálkásra vágott dióval vagy mandulával meghintjük, és lassan kisütjük. MÉZES BORKOCSONYA Egy tiszta lábosban 15 dkg mézet, 17 dkg cukrot, fél liter vizet, egy citrom levét és reszelt héját, egy dkg fahéjjal felforralunk. Amikor forrni kezd, fél liter finom bort öntünk hozzá. Hat lap zselatint hideg vízbe áztatunk, és kicsavarva hozzáadjuk a közben hidegre hűlt keverékhez. Ezután lapos tálra csinosan elrendezünk egy sorban többféle befőtt gyümölcsöt, és szűrőn keresztül leöntjük a borral úgy, hogy a gyümölcsöt jó félig ellepje. Hideg helyen megkocsonyásodik. A méhek nyugalmi ideje a tél. Amint a hőmérséklet a természetben a fagypont körül mozog, a méhek rendes körülmények között nem jönnek ki a kaptárból, hanem szorosan egymásba kapaszkodva úgynevezett téli fürtöt alkotva a fészek kereteit közrefogják és az azokban elraktározott élelmet fogyasztva várják a tavasz hírnökét, a langyos szellőt és melegítő napfényt. Amíg a kaptár belső hőmérséklete 8 C fok alatt van, a méhek a téli fürtöt nem bontják meg. Ha megbontják, akkor valami baj van, ami nem is marad káros következmények nélkül. Mert az a méh, amelyik a hidegben elhagyja a téii fürtöt, oda vissza menni már nem képes. Hamarosan megdermed és elpusztul. A zavartalan telelés legfőbb feltétele a jó és bőséges élelemkészlet, amit legalább szeptember 15-ig a méhek a sejtekben elraktározhattak. Ha későre hagyjuk az élelemkészlet kiegészítését, vagyis az őszi etetést, akkor azt az óriási munkát, ami annak feldolgozásával jár, azokra a fiatal méhekre biztuk, melyeknek már meg kellett volna érniük a tavaszt, ám a munka annyira igénybe vette őket, hogy elhasználódtak és idő előtt elpusztulnak. A jó tetelés egyik feltétele tehát a fiatat elhasználatlan méhek. Ha a család nem eléggé népes, nem bírja a telelőfürtöt eléggé átfüteni, rosszul telel és nagyarányú elhullás okozója. Ha a családot öreg anyával engedjük a télnek, áttelelése bizonytalan. Mert ha a család ennek következtében anyátlanná válik, nyugtalan, a méhek szétfutkosnak és megdermednek, vagy nyugtalanságuk miatt többet fogyasztanak és hasmenést kapnak, erős miatta az elhullás, de még a kereteket is bemocskolják. Az élelem minőségén kívül annak mennyisége is fontos. Nehéz azonban pontosan megmondani, hogy mennyi is legyen az élelemkészlet. Függ a család nagyságától, attól, hogy a család nyugodtan vagy nyugtalanul telelt-e. Milyen hosszú a tél, mikor kezd a család fiasítani. Ha a tél rövid, a család korán kezd fiasítani, természetes, hogy élelme korábban van igénybe véve és idő előtt fogyhat el. A család élelem híján természetesen elhullhat. Igen fontos szerepe van a keretek nagyságának is. A nagy keretekben több téli készlet raktározható el. Ha a telelőfürt ilyen nagy keretek között húzódik meg, az ott lévő élelem természetesen tovább kitart és a telelő méhek ritkábban kényszerülnek élelem után átvonulni a következő keretre. Mennél apróbbak a keretek, annál több ék van a telelöfürt testében és annál gyakrabban kényszerül élelme után további keretre vonulni. Már pedig ha a tél hideg, erős és kitartó, a méhek nem mozdulnak meg élelem után. Lehullanak éhen, noha tele van a kaptár többi kerete mézzel. A méhek keretről keretre való húzódását igen megkönnyíti, ha a felső keretléc és a fedődeszka között legalább 1 cm hézag van. Igen fontos a kaptár levegője is. A száraz, szellős kaptárban a méhek elhullása mindig kisebb mérvú, mint a rosszul szellőztethető kaptárban. A felső kijárós kaptárakban a szellőztetés jobb, mint az alsó kijárósban. Ha a kaptár jól szellőzik és amiatt hidegebb, sohasem olyan veszélyes, mint a rosszul szellőztethető s annak következtében lucskos belsejű kaptár. A levegőhiány nyugtalanítja a méheket, szétmásznak a telelőfürtből és megdermednek. Végül a nyugalom. Kiabálás, zaj nem zavarja a méhek nyugalmát. A megszokott ütemes rezdülések sem. Pl. a vonat megszokott zakatolása. Hány méhcsalád van lerakva a vasútsínek közelében, a vonatjáratok káros hatása nélkül. A méhes körül csendnek és nyugalomnak kqll lenni. A besüvítő szél, a kaptár oldalához csapódó faág, mind-mind zavarja a méhek nyugalmi állapotát. Minden zavarás jónéhány méh életébe kerül. Tehát sok feltételt kell betartanunk, hogy a méhek nyugalmi időbeni elhullása a minimumra csökkenjen. Ezt a gyakorlatban véghezvinni azonban nem is olyan nehéz, csak mindenre időben kell gondolni. Ezt meg kell szokni és a méhész szótárából törölni kell azt a mondatot, hogy ennyi meg anynyi családom hullott el a télen. Ez már elavult dolog és csak a hanyag, könnyelmű méhészek szokása. NAGY JÚLIA, Nagylég Mi okozza a hullákat a telelő családok alátétjein? A telelő családból minden telelés közben hullanak méhek az alátétre. Ezek vagy megdermedtek és az alátéten elpusztulnak, vagy már mint hullák esnek ki a telelőfürtből. A méhek téli elhullásának több, különböző természetű oka lehet. Szükséges, hogy a méhész tisztába legyen a méhek elhullásának okai felől, hogy szükség esetén a bajt orvosolhassa. A méhészt legérzékenyebben az érinti, ha a téli méhhullásnak valami betegség az okozója. Ha fertőző betegségről van szó, akkor rendszabályokat kell foganatosítani, hogy a baj ne terjedjen el más családokra is. Ha a bekövetkezendő tisztulórepülés alkalmával eleven, de röpülni nem képes méhek a röpdeszkáról leesnek, s itt kisebb, nagyobb csoportokba gyülekeznek, akkor nagy a gyanú, hogy a téli elhullásokat betegség okozta. Ily esetekben feltétlenül mintákat kell küldeni az illető állategészségügyi vizsgáló állomásra. Ha betegségről van szó, annak utasításait pontosan be kell tartani. Telelésre alkalmatlan eleség (hamar kristályosodó méz, mézharmatméz) alkalmazása szintén nagy kárral jár. Az ilyen eleség vagy szomjúságot okoz (széiesbíteni kell a röplyukat), vagy nagy emészthetetlen anyagtartalma miatt nagy része emésztetlenül kerül a vastagbélbe. Ha már a vastagbél nem bírja tovább felvenni s tárolni az emészthetetlen anyagokat, a méh természete ellenére a kaptárban űrit, ami a hasmenésnek a kezdete. De sok méh, ha a vastagbele nagy mértékben megtelt, éhen is pusztul tél közben. A túltelített vastagbél ugyanis nyomást gyakorol elsősorban az emésztőbélre (gyomorra) s a légzsákokra. A méh levegőhiányban szenved, de — ami még ennél is nagyobb bajt jelent — az emésztést is zavarja. Ha a nyomás tovább tart, akkor a légzsákok és az emésztőbél annyira összenyomják a mézhólyagot, hogy ez nem fogadhat be mézet, és a méh éhenpusztul. Ilyen helyzetbe kerülhetnek a méhcsaládok, az olyan fiatal méhek is, amelyek ősszel igen sokáig fiasítottak. A fiasítás elhúzódott egész addig, amíg a kirepülésre alkalmatlan hideg idő váratlanul be nem következett. A fiasítást etető dajkaméhek nem hagyhatják el a kaptárt, hogy szabadban üríthessenek. Különösen a sok virágpor fogyasztása következtében sok emészthetetlen anyag marad vastagbelükben. Az ilyen fiatal méheket azután december végén, január elején az alátéteken nagy ■ számban éhen pusztulva találhatjuk. Megismerhetjük őket hamuszürke színükről (fiatal méhek) s duzzadt potrohúkról. A méhész feladata, hogy a téli készletek pótlása előtt (őszi etetés előtt) a fészek kereteiből a nem megfelelő mézet eltávolítsa és cukorral pótolja. Ä családok a téli készletek kiegészítése alkalmával szüntessék be a további nagyméretű fiasítást. Ezt úgy érjük el, ha az őszi etetés előtt a családokat csak annyi keretre szűkítjük, amennyit a méhek képesek sűrűn befedni. Így a méhek kénytelenek a feletetett s a méhek által feldolgozott eleséget a még meglévő üres sejtekbe rakni. Ezáltal az anyának nem marad helye a további, káros petézésre. Káros azért, mert az októberben kikelt méhek minőség szempontjából nem felelnek meg, mivel rövid életűek. Svancer L,
