Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 1. szám
Ilyen víkendházak épülnek a Bajcsi-út melletti kertekben. ◄ Virágzó kertek a szemétdombok helyén Az érsekújvári kertész szakcsoportnak sok olyan tagja van, aki lakóház-tömbökben él. Ezeknek pedig nincs lehetőségük arra, hogy háztáji kertjük legyen. De mégis kertészkednek. A város határának három részén kaptak telket kert-telepítésre. A Pancsadombnak nevezett területen már két éve gazdálkodnak a tagok. Az egy hektáros területből tizenkilencen kaptak egy-egy részt. Ezt a területet még egy hektárral akarják bővíteni, mert a kert iránt érdeklődők száma nagy, — a terület pedig, melyet most semmire sem használnak, megfelel erre a célra. A Bajcsi-úton levő telket 1963-ban kapták a szövetség tagjai. Sok munkába került, míg az elhanyagolt területet termőfölddé varázsolták, de megérte a fáradtságot. A három hektáros terület 27 gyári munkásnak nyújtott lehetőséget kedvteléseinek kielégítésére, felfrissülésre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egy ilyen kerttől, mint amilyen ez is, sokkal többet várunk. Talán a vezetőség hanyagsága is, hogy a példaképül szolgálható kert helyett egy kukoricával beültetett, itt-ott paradicsommal „díszített“ parcellával találkozunk. Az ilyen közös kertekben nem szabad, hogy mindenki a saját ízlése és elképzelése szerint válaszsza ki a termesztendő növényt. A vezetőség feladata lenne megmagyarázni, hogy milyen növényeket termesszenek a tagok, nagy vonalakban meghatározni a formát, úgy, hogy azok szervezetten, s mégis mindenki a saját választása szerint dolgozhasson. Csak így töiheti be küldetését a közös kert. A Keszi-út mellett levő egy hektáros területet most készítik elő a kertészkedésre. Itt valamikor szemétdomb volt, és bizony sok munkát ad a tíz jövendőbeli tulajdonosnak, amíg e területet termővé teszi. Itt már elkészült a házirend, melyben kimutatták, milyen növényeket termeszthetnek, hogy a 2 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG kis részekre osztott terület összhangban legyen. Reméljük, ez a kert példát mutat majd az előző kettőnek is. A Nyitra folyó és a töltés között van egy kb. 12 hektáros terület, amely ahelyett, hogy hasznot és örömet szerezne valakinek, csak bosszúságot okoz a szövetség vezetőinek. Ez a Disznó zugla nevű terület a szó legszorosabb értelmében gazdátlan. A meliorációs szövetkezet átadta a helyi EFSZ-nek, amely lemondott róla. A területen gyümölcsfák vannak, melyek őrzése sokba kerülne a szövetkezetnek. Arra azonban alkalmas, hogy a szövetség tagjai egy gondozott gyümölcs- és zöldségkertet alakítsanak rajta. Csakhogy... És éppen itt a bökkenő. A szövetség nem kaphatja meg a területet, mert a Vízgazdálkodási Vállalat nem egyezik bele. Hogy mi köze van ehhez a Vízgazdálkodási Vállalatnak? Annyi, hogy a Nyitra folyót szabályozni akarják — pontos dátum még nincsen — s et a terület is beleesne. Az egészben a bosszantó az, hogy amíg a folyó szabályozásával idáig jutnak, addig ezen a területen háromszáz gyári munkás termelhetne családja részére gyümölcsöt, zöldséget. De nem termelhetnek, mert a szervezet nem kapja meg a területet. Ez a hely pedig nagyon jól megfelel a kertészkedésre. Közvetlen a folyó partján fekszik — az öntözéssel nem lenne probléma és nyáron fürdésre, napozásra i salkalmas. Tehát napozásra is alkalmas. Tehát bosszankodik, ha egy-egy tag sürgető érdeklődését azzal kell visszautasítania „a terület gazdátlan, a rajta termő gyümölcsöt az viszi, aki éri, sajnos, mi mégsem kaphatjuk meg“. Érdemes lenne ezen elgondolkozni, mind a Vízgazdálkodási Vállalat vezetőinek, mind pedig a járási mezőgazdasági bizottság tagjainak. H. ZSEBIK SAROLTA A sárgarépa veszedelmes betegsége A megbetegedés magyar elnevezése — sztemfiliumos feketerothadás — a fertőzött répagyökereken télen, gyakrabban tavasszal megjelenő tünetek jellegéből származik. A betegséget a Stemphylium radicinum (M. dr. E.) Neerg. nevű kórokozó gomba fertőzése okozza. A kórokozó gomba a sárgarépát a fejlődési időszak alatt bármikor és bármely részén képes megfertőzni. A betegség vetőmag útján terjed és ezért kisebb-nagyobb százalékban már a csírázásban levő magvak elpusztulnak. Más esetben a fejlett, szikleveles palánták megdőlését okozza, mi-* után szik alatt szárrészük elfeketedik, majd cérnaszerűen elvékonyodik. A növények levélzete csak kisebb mértékben fertőződik. A répagyökerek őszi felszedésekor a tünetek még nem feltűnőek és ha felszedéskor a sáros talaj a répagyökerek nagyobb részét elfedi, teljesen elkerülik a figyelmet. Ilyenkor a megbetegedés csupán 2—4 mm átmérőjű fekete színű foltocskák formájában jelentkezik. Ha a felszedés gondatlan és így a répagyökereken sebzések, horzsolások keletkeznek, akkor a prizmázás alatt ilyen állományban rendkívül súlyos mértékű rothadás jelentkezhet. A répagyökereken a feketerothadásra jellemző tipikus tünetek a tél folyamán fejlődnek ki feltűnően. A répatest oldalán a sötétszínű foltok többnyire kerekek vagy változó alakúak, besüppedő jellegűek. Az egyes különálló foltok összefolyva kiterjedhetnek a répatest felületének Vs-ére is. A foltok felületét laza, olajbarna színű gombafonálszövedék borítja. A megbetegedés gyakran a répagyökerek szív- és belsőrothadását okozza. Ha az ilyen fertőzött répagyökereket mint dugványokat magtermesztésre használjuk, akkor a maghozó táblán 60 százalékos veszteség is lehet. Az ilyen dugványok a kiültetés után látszólag egészségesen kezdenek fejlődni, de később, — az ernyőtartó szárrész fejlődésének idejére a tövek hirtelen lehervadva elhalnak. A fertőzött dugványokban ugyanis a körfolyamat a kiültetés után is tovább folytatódik és a dugványtestekben nagy üregek keletkeznek. Az egyes tövek hervadásos elhalása elhúzódhat egészen augusztus elejéig. A fertőzötten hervadó tövekről a kórokozó átterjedhet az egészségesen fejlődő szomszédos tövekre is és megfertőzheti azok Ievélzetét és virágernyőit. Ez a folyamat eredményezi azután a magvak fertőződését is. A fentieket összefoglalva láthatjuk, hogy a körfolyamat következményeként jelentkező gazdasági kár, 1. a répagyökerek mint dugványok rothadásából, 2. a magnövények hervadásábóí, így a tényleges magveszteségből és 3. a magvak fertőződéséből tevődik össze. Hogy ez ténylegesen, forintban kifejezve mit jelent, példaként megemlítjük, hogy 1955-ben egy 16 kát. holdas Nantesi félhosszú maghozó táblán 171 ezer forint kárt okozott. VÉDEKEZÉS 1. A vetőmagot feltétlenül csávázni kell 18 C fokos két ezrelékes „Higosan" vagy két ezrelékes ezüstnitrát oldatban 15—20 percig. Csávázás után a magot tiszta vízben kell leöblíteni, majd megszárítani. Kitűnő eredménnyel jár még az 5 g/kg arányú Germisan-os porcsávázás is. 2. Sárgarépát mélyfekvésű, kötött, hideg talajon ne termesszünk. Tartsunk 5—6 esztendős vetésforgót. Dugványtermő és maghozó táblákat ne helyezzünk el szomszédosán. Mivel a zeller és a petrezselyem is gazdanövénye a kórokozónak, ezért a forgórendszernél ezt is vegyük figyelembe. 3. A dugványok felszedésével nem szabad megvárni az esős őszi napokat, mert a sárosán felszedett és prizmázott dugványok fertőződési veszélye lényegesen megnövekszik. A dugványokat sérülés- és horzsolásmentesen szedjük fel és ügyeljünk, hogy a későbbi munkák közben se sérüljenek meg. Prizmázásakor 6—7 g/kg arányban Fuklazin F-el porozzunk, mert ezzel nemcsak a feketerothadásos megbetegedést, hanem mást is, mint például a szklerotiniás gyökérpenészes (fehérpenészes 1 rothadást is leküzdhetjük. Helyes volna ha tavasszal az átválogatott dugványozásra kerülő répagyökereket ismét leköröznénk. Ebben az esetben ősszel és tavasszal eovformán 7—3.5 g/kg szer kell. Növénykórtani szempontból helytelen, ha a prizmába földet •«tegezünk, mert ez is növeli a megbetegedés veszélyét. K prizmák szellőződéséről szellőzőcsatornák alkalmazásával gon* Joskodjunk. A telelésre növénykórtani szempontból legelönyö* lebb a 0—2 C fok közötti prizmahőmérséklet. 4. Enyhe téli napokon az egyes prizmákat felbontjuk és ha rothadás jelentkezne, a répát átválogatjuk. 5. Tavasszal prizmabontáskor a dugványokat alaposan átválogatjuk és csak a teljesen egészségeseket szabad kiültetni. Az ősszel sárosán, nedvesen prizmázott dugványoknál tz naovon nehézkes. 6. A tenyészidőszak alatt 8—10 magasságot elérő növényeket, valamint a maghozókat is egy százalékos bordíilével kell permetezni, vagy rézmészporral porozni. Ha esős azi dőjárás, »kkor ezt 8—10 naponként megismételjük. LEHOCZKY JANOS
