Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

VALAHOL OLVASTAM, hogy a ma dúsgazdag Rotschild­­cég londoni bankját 1815-ben postagalambok útján értesí­tették I. Napóleon waterlói vereségéről, és az ilyen mó­don nyert háromnapi előnyt a cég óriási méretű pénz­ügyi spekulációra használta fel. Azonban a galambokat hírközlésre már azelőtt az ókorban is használták. A gö­rögök galambok útján adták hírül az olimpiai játékok győzelmeit. Az ókori rómaiak már galampostát is használ­tak a lóverseny-eredmények és a gladiátorok győzelmei­nek közlésére, valamint ven­déghívásra, sőt hadiüzenetek továbbítására is. Egyiptom­ban, Szíriában és Perzsiá­ban ugyancsak volt szerve­zett galambposta. A felhasz­nálás skálája később a ha­jótöröttek megmentésén, a •sempészésen és kémkedésen keresztül igen bő volt. Ili:illllllllll!lllllllll!i!llllll!ill!!lll!lllllll!lll!ll!li:!llillllllllllll A rádió feltalálásával a posta­galamb küldönc szerepe háttérbe szorult, viszont rohamosan fej­lődött a sportcélú, verseny­­postagalamb tenyésztés. E von­zó, nemes szórakozás bilincselte le napjainkban ifjú C sut k ay Mihály érsekújvári tenyésztőt is. Ügy tűnik, hogy ezt a pasz­­sziót édesapjától örökölte, aki a környék ismert „angolásza“. Fiát az úgynevezett standard katonai csoportba tartozó ga­lambok bűvölték meg. Szerencsénk volt, mert kezünkbe került az Amsz­terdami Röpgalamb Olimpia Egy verseny-postagalamb győztesének unokája a 447-013- -53 törzskönyvi számú verseny­ző. A Dolihal nevű tenyésztő (Popúvky, Brno melletti köz­ség) állományából származó kék kovácsolt, népiesen babos utazó postagalambnak Csutkayék tu­lajdonában lévő testvérei már szintén megtették a kötelező röputakat és így benevezhetnek a következő időszak kiállításai­ra. Hazai előírásaink szerint egy évben kétízben kell résztvenni a hím postagalambnak olyan verseny röptetésben, ahol a rkp­­távolság legalább négyszáz kilo­méter. Jelenlegi 40 nyilvántar­tott galambjának 20 %-a már részt vett különböőz verseny­­röptetéseken. A fiatal galambokkal előbb tréningutakon, kisebb távon kez­dik a röptetést, az egyesület helyi szervezetének terve sze­rint, ami összefügg a kerületi röptetési tervekkel. Ilyen ver­senyeket kétszáz kilométeren felüli távon nem rendeznek. tenyésztőnél standardot elérő galambok ki­állításokon vehetnek részt. Ha verseny alkalmával elérkezik az indítási idő, kattannak a stop­perórák, megtörténik a kibo­­csájtás, a bírálók figyelik a röp­­magasságot, a tűnő magasságot. A röptető tekintete pedig ég az izaglomtól és önmagában la­tolgatja galambjai megülési esé­lyeit. S milyen nagy az öröm, ha odahaza megjelenik a né­hány száz kilométert repülő ver­senygalamb. Az öröm szószólói Ezt az örömet örökítik meg a díjak, a plaketták és az elis­merések. Ifjú Csutkay Mihály sportszerű kedvtelése, — amely nagy áldozatot kíván, hiszen nem egyszerű úgy betanítani a ezek fogják fel. Összegezéskép­pen talán azt mondhatnánk, hogy a hazarepülés oka a fé­szekhez visszatérés ösztöne, en­nek élettani alapja pedig a ki­tűnő emlékezöképesség, a látás, az orröblök nyálkahártyájára gyakorolt különböző hatások, pl. légáramlatok, mágnesesség, gya­koroltatás, valamint a földfor­gás érzékelése. Eredet A mai verseny postagalamb külemjellegének (standardjának) változékonysága abban rejlik, hogy kialakulásában számos faj­ta játszott közre. Legfontosab­bak közülük a sirályka külön­böző fajtái, a keringők és a kis­­testű begyesgalambok. Később ezeket a fajtákat keletről hozott Egy-egy verseny jelentős ese­mény. A versenybizottság körül nagy a sürgés forgás, mert a röptető részére minden utasítás ismerete fontos a siker érdeké­ben.. A versenyeredmények tisz­tasága érdekében a szövetség utasításait és a ropverseny sza­bályait minden helyi szervezet­nek és minden versenyzőnek kötelessége betartania. A ver­senyrendező bizottság segítségé­re van a tárgyilagos gondolko­­zású tenyésztőkből álló bíráló ellenőri testület. A röpkészséget teljesítmény pontozással érté­kelik. A helyi szervezeti és az országos versenyeken eredmé­nyesen szereplő és az előírt rop-és az exóták lábgyűrűzése Az Amszterdami Röpgalamb Olimpia győztesének unokája, az előtérben. (A szerző felvétele) állat lábáról. A gyűrűt elvből az állat jobb lábára húzzuk. A galambfiókákat rendszerint életük nyolcadik-tizedik napján lábgyűrűzzük (ugyancsak fej­lettségük szerint). GYÜRÜHÜZÁS A jelzőgyűrű lábrahúzását a csirkék és a galambok esetében úgy végezzük, hogy a három karmot egymáshoz nyomjuk és hátul a sarkantyút a lábközép­hez (lábszárhoz) nyomjuk. Igen fontos, hogy ne feledjük, hogy a gyűrűhúzást a szokásos jel­zett időben megtenni. Egy-két napos késedelem olykor meg­akadályozhatja a jelzőgyűrű fel­húzását. Különösen a galamb­fiókák kikelésük utáni első 14 napon gyorsan nőnek. Ezért szükséges a rendszeres fészek­ellenőrzés, mert ellenkező eset­ben a lábgyürüzéssel megkés­hetünk. >1 A tenyésztő részére a láb­­gyúrúzés még pontos jegyzetek vezetését is lehetővé teszi, amelyek szükségesek az elért tenyésztési eredmények felmé­réséhez és összehasonlításához. Mivel a jelzőgyürűn a csirke vagy a galamb születési évét is megtaláljuk, ezt a gyűrűt a ba­romfi „születési lapjának“ is tarthatjuk. Hazánkban a jelzőgyűrűket a CSKSZ kizárólag a szervezett tenyésztők állatai részére adja ki. A jelzőgyűrű egyúttal bizto­sítéka az állatok tiszta vérvo­nalhoz való tartozásának. Kiállí­tások alkalmával díjat csakis érvényes jelzőgyűrűvel ellátott tenyészállat nyerhet. A bíráló­nak joga van a kiállításról ki­selejtezni az olyan állatokat, amelyek lábán meg nem felelő nagyságú jelzőgyűrű van. Míg a galambok esetében a hímnek és a nősténynek mindig egyforma nagyságú a jelzőgyú­­rűje, addig a kakasnak mindig egy számmal nagyobb a jelző­gyűrűje, mint a tyúknak. Oj tenyészidény elején já­runk, ezért szervezett tenyész­tőink nefeledjék tiszta vérvo­nalú baromfi- és galambállo­mányukat kellő időben lábgyü­­rüvel ellátni. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választ­mányának fő szakelőadója galambot, hogy visszatérjen — számos megérdemelt elismerést eredményezett. Egyik eredmé­nyes évben, konkréten 1958-ban például kedvenc versenyzői 13 plakettel gazdagították gyűjte­ményét. S valják meg hozzáértő sporttársai, hogy ilyen ered­ményt elérni tenyésztőnek csak igen kivételes esetben sikerül. Egyesek úgy vélik, hogy a pos­tagalamb tájékozódása szorosan összefügg a látóképességgel, — azonban madárszakértök kimu­tatták, hogy a postagalamb által elért magasság nem lehet na­gyobb 900 méternél, ahonnan maximálisan száz kilométernyi távolságra lehet ellátni. Az el­lenzék azt állítja, hogy vaksö­tétben 12 kilométer távolságról felengedett postagalambok haza­­' találtak. Más nézetek szerint kü­lön érzék hat az orr nyálka­hártyájára, s ennek segítségével a galambok megtudják külön­böztetni a kiindulási ponthoz visszavezető szelet és megismer­nek bizonyos légáramlatokat. Nagyobb tábora van annak a nézetnek, amely szerint a ga­lambok tájékozódásában fontos szerepe van a föld mágnesessé­­f >nek. Eszerint a mágneses áram a belső fül félkörös csatornáira hat, ületőleg a mágneses hatást bagdettákkal keresztezték, ame­lyeket az arab birodalomban már a hetedik században küldönc szolgálatra használták fel az ország fontosabb városai között. A postagalambokat holland ha­jósok hozták először Európába Bagdadból, „bagadat" vagy „ba­­gadais“ néven Ez a név való­színűleg nem a galambok szár­mazási helyére utal, hanem a török „bagatin“ elnevezésre, — amely futárt, illetőleg küldöncöt jelent. Ezt a galambfajtát per­zsa futárgalamb néven is emle­getik, s egyesek azonosnak tart­ják az indiai „khandesi“ futár­galambbal. Kiválasztás során mindenkor fő szempont a ga­lamb tájékozódó képessége és repülőkészsége volt. Galamb tenyésztő körökben tartózkodni — mint tapasztal­tuk — igen élvezetes és tanul­ságos, sok mindent megtudhat a látogató, persze azért számos dolog mégis tisztázatlan marad, ami azért is jó, hogy a jövőre nézve szintén maradjon téma beszélgetésre és vitatkozásra. Kucsera Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents