Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

II. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE © 1966. FEBRUAR Több ludat a háztájiban TÖBB LŰDTARTÖ GAZDASZ­­SZONYTÖL hallottam ilyen meg­jegyzéseket: „Nem tudom mi­nek tojnak már most február­ban a ludaim, hiszen kotlóm még nincs, s mire a lúd megül, sok tojás tönkremegy.“ Az illetők tévesen gondolkoz­nak így, mert bebizonyított tény, hogy az olyan tojóludak, melyek februárban megkezdik a tojásrakást, sokkal több to­jást termelnek, mint amelyek csak márciusban kezdenek toj­ni. Kísérleti állomásokon meg­figyelték, hogy az olyan tojó­ludak nagy része, amelyek még februárban elkezdenek tojni, rendszerint 20—22 tojást rak­nak. Ellenben az olyan tojólu­dak, amelyek csak márciusban kezdig meg a tojásrakást, mind­össze 12—15 tojást adnak. Bi­zony ez a 7—8 tojást kitevő különbözet tojónként egy 8—10 állatot számláló háztáji tojólúd állomány esetén 60—80 keltet­hető lúdtojást jelent. Ma a gé­pi keltetés idején a korai tojá­sok keltetése, vagy azok eladá­sa nem okozhat gondot. Igaz az is, hogy a tojólúddal keltetett kislibák felnevelésével a gazda­­asszonynak nincs sok baja, mert a jó „lúdmama“ hosszú ideig vezeti a libákat és vigyáz rá­juk. Talán ez az egyik „legerő­sebb érv“ a csak márciusban tojni kezdő tojóludak mellett. De a gazdaságosság és a fá­radtságunkért kapott több toll, hús, zsír, vagy pénz azt paran­csolja, hogy csakis a korán és sokat tojó ludakat tartsuk és ezek utódait neveljük föl jövő­évi törzsállományunk részére. Hiszen nem mindegy, hogy egész éven át milyen tojóludat etetünk, o!yat-e, amelyiktől 20 tojást, vagy olyat, amelyiktől csak 10—12 tojást kapunk. Meglévő tojólúdjainkon most már nem változtathatunk, s ha nem lesz mód az év folyamán kicserélésükre, úgy a jovőévi törzsállomány érdekében figyel­jük meg a legkorábban tojni kezdő tojólúdjainkat. Ezek to­jásait külön keltessük ki és az utódokat, amelyek erőnléte jó, hagyjuk majd meg a következő tenyésztési évre tojónak. így remény van rá, hogy jövőre már több korán és többet termelő tojól :dat nevelhetünk. Előkészítés a tojásrakásra Tojóludainkat már tél elején úgy kellett takarmányozni, hogy ezeket jól felkészítsük a korai, bő tojásrakásra. Most igyekez­zünk ludaink 25—30 dkg-ot ki­tevő napi takarmányadagját változatossá tenni és olyan ta­karmányokkal kiegészíteni, ami a tojásokban lévő embrió fej­lődését minél jobban elősegíti. Háztáji tenyészetünkben a le­hetőséghez mérten, körülbelül így állítjuk össze ludaink egyenkénti és naponkénti ta­karmányadagját: 20 dkg lágy­­eleség (amely 3 dkg búzakorpá­ból, 3 dkg napraforgó- vagy borsódaráből áll), 4 dkg lucer­naliszt vagy szénamurva, 5 dkg főtt burgonya, 5 dkg reszelt sárgarépa vagy reszelt takar­mányrépa. Ehhez még egy ke­vés sót és takarmánymeszet adunk. Ludaink Iágyelesége so­hase legyen moslékszerű, csak morzsalékos. A lágyeleségen kí­vül még, főleg este 15—20 dkg vegyes szemestakarmányt adunk. Ez lehet árpa, kukorica, búzaocsú. Nagyon jó a gúná­rokkal párzás idején zabot etet­ni. Ha az módunkban áll, úgy egy kevés csíráztatott gabonát (3—4 dkg) is etessünk naponta. Ivóvízről mindig gondoskod­junk, de nem szükséges meleg, vagy langyos ivóvízhez szoktat­ni lúdjainkat. Nagyobb hideg idején naponta többször adjunk friss vizet az állatoknak, hogy az ne fagyhasson az itató­edénybe. Az idei tél enyhe, azonban előfordulhat, hogy a libaúszta­­tók időnként befagynak. Ha nem áll módunkban ezeket rendsze­resen feltörni, odahaza kell lúd­­jaink párzásához a szükséges vizet előkészíteni. Nagyon jó erre a célra egy nagyobb vá­lyúba, vagy lavórba friss vizet készíteni, amely mellett meg­történik a párzás. Vízben, vagy víz mellett biztosabb a tojások megtermékenyítése. Az ól egyik csendesebb részén állítsunk fel fészkeket, ezeket jól béleljük ki szalmával, forgáccsal, hogy me­legek legyenek. Lúdjaink rend­szerint éjjel tojnak, ezért már kora reggel szedjük össze a to­jásokat, nehogy megfagyjanak. 2. szám A TARTALOMBÓL:-4- Tojótyúkok téli takarmányozása -4- Hidropónia + Miért gazdaságos a gyöngytyúk tenyésztése-4- Zöldeleséget a tojás­hozam téli fenntartása érdekében-4- Olcsó háztáji csibe­nevelő müanyák •4- A baromfi, a galambok és az exoták láb­­gyűrüzése -4- Egy verseny­postagalamb tenyész­tőnél-4- Kacsatenyészetünket magunk is javíthatjuk -4- Új prémesállat A fagyos tojás ugyanis kelte­tésre nem használható. Napköz­ben két-három óránként szed­jük össze a később termelt to-* jásokat. A tojás tárolása Az összegyűjtött lúdtojásokat szakszerűen tároljuk. Legjobb ezt tálcán vagy dobozban vé­gezni. A tojásokat fekve he­lyezzük egymás mellé és na­ponta forgassuk. Óvjuk a pi­szoktól, portól, a túlságos hi­degtől és a melegtől. Legmeg­felelőbb a 6—10 °C hőmérsék­letű helyiségben való tojástáro­lás. Falusi gazdasszonyáink elő­szeretettel tartják a lúd- és a kacsatojást kosárban, amelyet ruhával kibélelnek és letakar­nak. Ez nem helyes, mert így a tojásokat nem lehet rend­szeresen forgatni, azok nem kapnak elég friss levegőt, és amennyiben a tojásokban 18 °C fölé emelkedne a hőmérséklet, úgy az embrió hamarosan el­pusztulna. Még gondos kezelés esetén is csupán 7—8 napig mondható frissnek a lúdtojás. Természetesen keltetni 15—20 napos tojást is lehet, csak nem olyan eredményei, mint a fris­set. Helyesen tartott és takar-* mányozott lúdjaink tojásait a lehetőséghez képest maradék­­nélkül keltessük ki. Péterfalvi László (Nyitra) <$j Tollászkodnak a jászteleki ludcck. (Kucsera Sz. felvj

Next

/
Thumbnails
Contents