Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

A múlt hét végén sikerrel Holdat ért Luna-9 szovjet automata űrállo'­­más tudományos jelentősége változatlanul a világközvélemény érdeklő­désének homlokterében áll. A földteke minden sarkából üdvözletek és jókívánságok özönlenek Moszkvába, s a világsajtó is vezető helyen kö­zölte a Luna-9 Hold-fényképeit és azóta is állandóan foglalkozik a vi­lágűrkutatás e legújabb sikerével. S míg a szovjet fővárosból az emberi tudat és akarat dicső alkotá­sának sikeréről érkeznek hírek, az Egyesült Államok vezető körei a szennyes vietnami háború kiszélesítésén, a békés lakosság elleni meg­torlás fokozásán munkálkodnak. Washingtonnak e szégyenteljes akcióját világszerte egyre mélyebb felháborodás és elutasítás kíséri, de nem sok megértésre talál az euró­pai szövetségesek között sem. A HOLD OROSZUL BESZÉL Több mint szimbolikus, hogy ismét Moszkvából érkezett az emberi gon­dolat új diadalának híre. Moszkvából, ahonnan az első szputnyikról, az első kozmikus űrutazásról értesültünk, ahol Gagarint, Tyitovot, Tyereskovát és a többi űrhajóst köszöntötték. Cso­dálatos, hogy az ember által ostro­molt világűrben ismét a Szovjetunió tett óriási lépést előre; szovjet űr­állomás antennája sugárzott képeket a Holdról Földünkre. Ez év február 4-én újabb zászlót röpített a titok­zatos égitestre a Luna-9 automata űrállomás, amelynek sima leereszke­dése a világűr meghódítása program­jának szerves része. Közismert, hogy 1959 szeptemberé­ben érte el az első szovjet rakéta a Hold felületét, s a mostani találkozás a Hold tudományos felfedezésének nyitánya. A szovjet tudománynak ez az ered­ménye új szakasz bevezetője s előké­szítő lépése annak, hogy az ember megvesse lábát a Holdon. Február 4-e újból bebizonyította: az a nép, amely az új világ úttörőjének szerepét vál­lalta magára, a világ tudományos ha­ladásának is az élvonalában halad. Szovjet tudósok, a Nagy Október tár­sadalmának neveltjei azok, akiknek teljesítményét ma már nem tudja máshoz mérni a világ, mint a mégis-" mérés és alkotó gondolat iegnagyobb­­jaihoz: Kopernikuszhoz, Galileihez és a többihez. „AZ EGÉSZ EMBERISÉG TAPSOL“ Moszkvától Londonig és New Yorkig, Tokiótól Berlinen át Párizsig, az egész világot kereszti 1-kasul bejárta a hír s az emberek szeme egy pillanatra a Holdra szegezőéött. Az őszinte gratu­lációk mellett a csodálat és osztatlan elismerés jutoti mindenkitől a szov­jet tudósoknak, mérnököknek, tech­nikusoknak és lolgozóknak példátlan alkotásuk elismeréséért. Johnson el­nök Podgornij szovjet államfőhöz in­tézett üdvözlő táviratában többek kö­zött ez áll: „Az önök teljesítménye az egész emberiség hasznára lesz és az egész emberiség tapsol hozzá.“ Üdvözlő táviratot kaptak a szovjet vezetők U Thant ENSZ-főtitkártól, De Gaulle francia elnöktől, Wilson brit miniszterelnöktől és sok más állam­férfitől, köztük Antonín Novotny köz­­társasági elnökünktől is. De nemcsak az államférfiak, hanem tudósok, politikusok, közéleti szemé­lyiségek és az egyszerű emberek százmilliói küldték el legalább gondo­latban jókívánságukat a nagy mű al­kotóinak. És joggal. A Luna-9 sikere büszkeséggel tölt el mindnyájunkat és örülünk, hogy a kozmosz Kolombu­­szainak elvtársai és kortársai vagyunk, hogy az ő nemzedékükhöz tartozunk. A HISZTÉRIA SZIGETE? HONOLULU — A Hawai-szigetek fogalma úgy él a köztudatban, mint a dal, a jókedv és a szerelem Eldorádója. Aki hawai gitáron fülbemászó dalt játszik ked­vesének, csak a szépre, a jóra gon­dol. De ha a napokban a Hawai-szige­tek nevét láttuk az újságokban, a Csendes-óceáni sziget fővárosából, az amerikai és dél-vietnami csúcstalál­kozó színhelyéről csak rosszat hallot­tunk. Washington és Saigon vezető politikusai a világot mindinkább ag­gasztó vietnami háború kiterjesztésé­nek újabb részleteit tárgyalták meg. Johnson elnök múlt pénteken várat­lanul közölte a hírt, hogy Honoluluban személyesen kívánja áttekinteni a Vietnam körüli fejleményeket, miután az amerikai szenátus külügyi bizott­sága Fulbright szenátor elnökletével megvitatta a kormány vietnami politi­káját. Fulbright az ülésen bírálta és támadta a vietnami háború magas költségeit és rámutatott arra, hogy a kormányzat optimista jelentései nem felelnek meg a valóságnak. A honolului tanácskozást természe­tesen nagy érdeklődés kísérte, s lé­nyegében azoknak a megfigyelőknek feltevése igazolódott be, akik a sai­­goni báb-rezsim vezetőinek újabb ka­tonai és gazdaságpolitikai zsarolását jósolták. Ky tábornok és társai az amerikai katonák újabb tízezreit kö­vetelték Johnsontól Dél-Vietnamba küldeni, s ezenkívül a demokratikus Vietnam elleni terror-támadások fo­kozását szorgalmazták. Sajnos, mind­kettőre s még sok más egyébre is igenlő választ kaptak a Fehér Ház vezetőitől. A Hawai-szigetek ezért most úgy vésődtek be a haladó em­berek tudatába, mint a háború, a bor­zalmak előkészítésének színhelye. A vietnami fejlemények áttekinté­sénél szükséges megemlítenünk, hogy a napokban múlt egy éve, amikor az Egyesült Államok orvul megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságot. Azóta az ország jelentős em­beri és szinte felmérhetetlen anyagi károkat szenvedett. Az amerikai adó­fizetők pénzén békés vietnami férfia­kat, asszonyokat és gyermekeket öl­nek a „szabadság védelmében“. A vietnami agresszió tehát most újabb szakaszába lépett. Egy béke­szerető nép elleni imperialista táma­dás második évfolyama kezdődött. A vietnami nép azonban, mint azt már vezetői oly gyakran hangsúlyozták, nem adja fel a harcot és az utolsó csepp véréig küzd a betolakodóval szemben. De vajon meghallgatásra talál-e végre már a világ haladó népeinek el­szánt és jogos követelése: El a ke­zekkel Vietnamtól?, — avagy Johnson tovább lépeget azon a lépcsőn, amely esetleg végzetessé válhat számára is? A hawai gitárok hangja békés és csábító, de a szigeten lezajlott ame­rikai—dél-vietnami megbeszélések tartalma és várható következménye nyugtalanító. Ez a tárgyalás is az em­lített veszélyes lépcső egyik foka volt. Reméljük azonban, hogy Johnson és társai végre megállnak és felfelé men­nek, hiszen egyszer majd késő lesz! a rózsák tovább hervadnak Amikor a Bonn—Párizs tengely al­kotóinak egyike, Adenauer kancellár már csak magánemberként fogadhatta De Gaulle elnököt, a francia vendég szokásos nagyvonalúságával így nyi­latkozott: „Az egyezmények olyanok, mint a rózsák. Egy ideig nyílnak, az­tán hervadni kezdenek.“ Az Erhard­­kormány indulásakor hangzott el ez a jóslatszerű kijelentés, hiszen az angolszáz barátságáról közismert je­lenlegi nyugatnémet kancellár azóta szinte minden lépésével e frigy gyön­­gítésén munkálkodik. Az egykor megkötött francia—nyu­gatnémet egyezmény egyik kitétele előírta többek között, hogy a két ál­lam vezetői évente kölcsönösen meg­látogatják egymást. Ezúttal Erhardon volt a sor, aki „lerótta“ feladatát és hivatalos megbeszéléseket folytatott De Gaulle elnökkel. A két politikus lényegében igen ke­vés közös alapot talált az országaikat érintő, valamint a nemzetközi helyzet fejleményeit befolyásoló kérdések összehangolására, hiszen az Egyesült Államok vietnami agresszióját elítélő francia álláspont, valamint a bonni atomterveket szabotáló francia lépé­sek, Párizs közös piaci politikája és nem utolsósorban De Gaulle közelgő szovjetunióbeli látogatása aligha le­hetett közös és emellett kellemes tár­gyalási alap. Ezzel szemben a nyugatnémet köz­vélemény és a haladó világ egyre nö­vekvő aggodalommal szemléli, hogyan csúszik be az Erhard-kormány lépés­­ről-lépésre a vietnami háborúba. A Rajna partján ma már nyílt titokként kezelik, hogy a délkelet-ázsiai háború további kiterjedése esetén Washington megkapná Bonntól a nyílt vagy leple­zett katonai segélynyújtást. Ha mindezt figyelembe vesszük, az Erhard—De Gaulle találkozó aligha jelent többet a szerződésben aláírt kölcsönös látogatások protoklális be­tartásán, s a francia tábornokelnök által említett egyezmény rózsái talán már végleg el is hervadtak. (tg) Ä Luna-9 küldetéséről A LUNA-9 SZOVJET AUTOMATA ŰRÁLLOMÁS sikeres leszállása a Hol­don páratlan elismerést szerzett a szovjet tudománynak szerte a világon. Felső képünk a Holdról kül­­dött fénykép, s a nyíl azt a helyet ábrázolja, ahol a Luna-9 leszállt. (Foto: CTK)' Moszkvában csütörtökön délután sajtóértekezletet rendeztek a tudó­sokkal a Luna-9 szovjet automata űr­állomás történelmi küldetéséről. A sajtóértekezletet megelőzően K. Feoktyisztov űrrepülési technikai szakértő, a Novosztyi sajtóirodának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az ember Hold-utazása „hosszú és tövises út lesz, de a Luna-9 sima leszállása már fontos előkészület“. A szovjet sajtóban számos tudós ismerteti a Luna-9 által szerzett ada­tok és képek jelentőségét. N. Szityin­­szkaja csillagász, a fizikai-matemati­kai tudományok doktora hangoztatja, hogy a felvételek igazolják a Hold felszínével kapcsolatos tudományos feltevéseket. A csillagászok a passzív megfigyelésről most már áttérhetnek az űrhajózási módszerekkel történő közvetlen kutatásra. Számos szovjet csillagász, a Hold­ról kapott panoráma-képet kommen­tálva kijelentette, hogy a Hold fel­színére akadálytalanul le lehet szállni, nem kell tartani az elsüllyedéstől, a korábban feltételezett vastag porré­tegben. Elegendő sík terep is van, például a holt-tengerek medrében. ívancsenko professzor; aLtma-9 le­szállásának néhány részletéről ír. Rá­mutat, hogy az önműködő űrállomás közvetlen Hold-közeiben levált a fé­kező hajtóműről, mivel a készüléknek a Hold érintetlen részére kellett esni. Leszállásakor lassító berendezés védte az ütődéstől. Különleges berendezé­sek védték a Luna—9-et a legurulás­­tól arra az esetre, ha a kráter szélére kerülne; a TV-berendezést úgy he­lyezték el, hogy a különböző helyzet­változások ne akadályozzák az adás továbbítását. A moszkvai sajtóértekezleten szá­mos tudományos és műszaki kérdést vitattak meg a Luna-9 sikeres leszál­lásáról a Holdon, továbbá a világűr­­kutatás várható új fejleményeit. ’• ' A Szovjetunióhoz fűződő szilárd *• szövetségünk és megbonthatat­lan barátságunk külpolitikánk alap­köve. Testvéri szövetséges kapcsola­taink a Szovjetunióval megbízhatóan kezeskednek a biztonságunkról, ön­állóságunkról és területi sérthetett lenségünkről. Mindez egyidejűleg á két ország sokoldalú, széleskörű együttműködésének politikai alapja is. Testvéri kommunista pártjaink — a CSKP és az SZKP — érdeme, hogy ez az együttműködés mindjobban el­mélyül. A Szovjetunió mindig leghűségesebb szövetségesünk és barátunk volt. Kommunista építőmunkánk sok érté­kes tapasztalatunk forrása és kölcsö­nös együttműködésünk a csehszlovák közgazdaság szempontjából sarkala­tos jelentőségű. A Szovjetunióval tel­jesen azonos nézeteket vallunk a föld­kerekségen jelenleg végbemenő fej­lődés, s az alapvető fontosságú kér­dések megítélését illetően. Szovjet­unióhoz fűződő barátságunkat hang­súlyozva határozottan visszautasítunk minden olyan kísérletet, melynek cél­ja, hogy kisebbítse, támadja vagy gyengítse a szocialista rendszerben s szerte a világon betöltött szerepé­nek jelentőségét, befolyását, valamint a szocialista világforradalom ügyének nyújtott támogatást. Csehszlovákia külpolitikája egyrészt a teljes egészet alkotó szocialista vi­lágrendszer érdekeiből, másrészt ha­zánk konkrét feltételeiből indul ki. A szocialista társadalom egységének és felzárkózottságának szilárdítása, a szocialista országok sokoldalú, a szo­cialista és a kommunista építőmunka sikerének érdekében folytatott együtt­működése — ezek az említett orszá­gokkal folytatott sarkalatos alapelvei. Ezekkel az országokkal együtt szilár­dítjuk a varsói védelmi szövetséget Külpolitikánk alapja a békés koegzisztencia s járulunk hozzá fegyveres erői harci felkészültségének növeléséhez. Ezen­túl is minden erővel arra törekszünk, hogy egyre fontosabb legyen a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak — a szocialista országok gazda­sági együttműködését támogató je­lentős szervezetnek — szerepe és hatékonysága. Törekvéseink célja, hogy a KGST ezentúl sokkal erőtel­jesebben járuljon hozzá a nemzetközi szocialista munkamegosztás elterje­déséhez, de tudatában vagyunk annak is, hogy ez hosszantartó és számos nehézség leküzdését igénylő feladat. A jelenlegi kiéleződött nemzetközi helyzetben, sokkal jobban, mint bár­mikor máskor, előtérbe lép a nem­zetközi kommunista mozgalom elvi egységének és akcióképessége szilár­dításának követelménye. Minden test­véri kommunista párt közös köteles­sége, hogy internacionalista felelős­sége teljes tudatában foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel és ebből a né­zőpontból bírálja el a mozgalmunkban felmerült ellentéteket. Ismét le kell szögeznünk, hogy ezek az ellentétek nagyonis meggyengítik közös ügyün­ket, megkönnyítik ellenségeink hely­zetét és ezért nagyon súlyos felelős­ség hárul mindazokra, akik ezt elő­idézik s elmélyítik. Pártunk következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy egyes pártok sajá­tos munkafeltételeinek semmi esetre sem szabad csorbítani az egész moz­galommal való nemzetközi összetartás tudatát. Ellenkezőleg, ezeknek iz el­térő feltételeknek még jobban serken­teniük kellene a kölcsönös együttmű­ködésre tanácskozásokra, eszmecseré­re, s az állapotok tisztázására és kö­zelítésére. Nyomatékosan hangsúlyoz­nunk kell, hogy jelenleg konkrét tet­tekkel kell a proletár nemzetköziség elveit érvényre juttatni. A kommunista mozgalom egysége jelenleg a közös célok eléréséért folytatott küzdelmet jelenti. Ebben semmit sem segít az imperializmus elleni engesztelhetetlen küzdelem és annak hangoztatása, hogy valamelyik párt vállalni kész e harc terhét. Csak az összpontosított és az imperialista ellenséggel szemben kel­lőképpen összhangba hozott fellépés és az egyes pártok feltételeinek és lehetőségeinek maradéktalan kiakná­zása járulhat hozzá az egységhez, és a közös siker kivívásához. Pártunk nagyra becsüli az SZKP Központi Bizottságának internaciona­lista s megfontolt magatartását a mozgalom egységét érintő kérdések­ben. Ezt bizonyította számos fontos kezdeményező lépése is, amelyet an­nak érdekében tett, hogy kedvezőb­ben alakuljon a Kínai Kommunista Párttal s a Kínai Népköztársaság kor­mányával való kapcsolata. A testvéri pártok túlnyomó többsége megérti az egység s a közös akciók szükséges­ségét és szolidáris a Szovjetunió Kom­munista Pártjával. Az SZKP törekvé­sei azonban mindeddig nem keltettek a Kínai KP. vezetőségében kedvező visszhangot. Ellenkezőleg, ez a veze­tőség a legutóbbi hónapokban is újabb, éles, szovjetellenes rágalomhadjáratot indított. A kínai vezetők nem tanúsí­tottak reális magatartást a mozgalom közös érdekei iránt. Határozottan el­utasították mozgalmunk akcióegysé­gét, egyre újabb ellentéteket idéznek elő, s az SZKP és a Szovjetunió elleni propagandájukkal gyengítik a világ­reakció erői elleni közös harcunkat, s objektívan az imperializmus mal­mára hajtják a vizet. Az eddig eltelt idő alatt bebizonyo­sodott, hogy a CSKP XII. kongresszu­sán kitűzött — a Szovjetunióhoz fű­ződő testvéri szövetségünkön alapuló — külpolitikai irányvonalunk megszi­lárdította szocialista köztársaságunk nemzetközi helyzetét és békés fejlő­dését, valamint sokoldalú felvirágoz­tatását biztosította. Pártunk a nem­zetközi kommunista mozgalom lenini egységének szilárdítását célzó törek­véseivel is bebizonyította e mozga­lomban tanúsított magatartása helyes­ségét, mely kellő összhangban volt a testvéri pártok túlnyomó többségének állásfoglalásával is. Csehszlovákia népe pártunk vezeté­sével továbbra is minden erejével hoz­zájárul ahhoz, hogy az imperializmus ellen, a világbékéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcunkban újabb győzelmeket arat­hassunk. (A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének téziseiből) • Ülésezik a KGST végrehajtó bi­zottsága. Moszkvában rendszeres ülé­sét tartja a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának végrehajtó bizott­sága, amely a tagállamok képviselői­nek jelenlétében megvitatja egyes KGST-országok iparágazatai 1966— 1970. évi terveinek egybehangolását célzó munkálatok eredményeit. 0 Magyar—egyiptomi nyilatkozatot írtak alá. Kairóban aláírták a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság kormányai közt folyó tár­gyalásokról szóló egyezményt. A Kállai Gyula vezette magyar küldöttség foly­tatja afrikai körútját. • Biztos garanciát az atomháború ellen. Az NDK kormánya nyilatkozatot juttatott el a genfi tizennyolc hatalmi leszerelési bizottsághoz, amelyben megerősítette: a nukleáris fegyverek továbbterjesztésének betiltására vo­natkozó szerződés megkötését óhajt­ja, amely kizárja a tilalom megkerü­lését, valamint az atomfegyverek gyártását és használatát. 0 Megtalálták az elveszett atom­bombát? A spanyolországi partok előtt tengerbe zuhant amerikai nuk­leáris szerkezetet nem hivatalos for­rások szerint sikerült megtalálni, de legalább két hétig tart majd a kieme­lése, — hangoztatják a nyugati hír­­ügynökségek. 9 Árvízveszély Magyarországon. Magyarország déli részein ismét ár­vízveszély fenyeget. A víz lefolyását a Dunán jelentősen megnehezítik a íjégtorlaszok, amelyek 100 km-es ma­gyar Duna-szakaszon néhol az öt mé­ter magasságot is elérik. 9 Kormányválság Olaszországban. Római jelentések szerint, Moro volt miniszterelnök visszaadta megbízatá­sát Saragat olasz köztársaság elnök­nek, akit előzőleg az új kormány meg­alakításával bíztak meg. 0 A pakisztáni ellenzék támadja a taskenti egyezményt. A pakisztáni ellenzéki pártok kétnapos konferen­ciáján számos küldött a taskenti nyi­latkozat ellen foglalt állást és azt állította, hogy a pakisztáni—indiai el­lenségeskedés befejezését szentesítő egyezmény, ellenkezik a pakisztáni nép érdekeivel“. 0 Továbbra is aggasztók a fejle­mények Indonéziában. Subandrio indo­néz külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozatában nyomatékosan hang­súlyozta, hogy bár a belpolitikai ese­mények sajnálatos módon tragikus irányba terelődtek, az indonéz külpo­litika teljesen változatlan marad. In­donézia a jövőben is a legbarátibb, legszorosabb kapcsolatokra törekszik a szocialista és általában a haladó or­szágokkal. 0 Fidel Castro levele a kínai nyi­latkozatokra. A műit vasárnapi kubai lapok közölték Fidel Castro válaszle­velét a Kubába irányuló rizsszállít­mányok csökkentését bejelentő kínai nyilatkozatra és rámutat, hogy a kí­nai lépésnek nem gazdasági, hanem tisztán politikai okai voltak. E lépés nyilvánvalóan válasz Kuba döntésére, amely megtiltotta kínai felforgató propagandaanyag terjesztését az or­szágban. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. február 12,

Next

/
Thumbnails
Contents