Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-07 / 31. szám

Vígan peng a kasza a palásti szövet­kezet árpájában. gedett a munkaszervezéssel. De azért akad egy-két hiba is. Az agronómus­­sal együtt elpanaszolják, hogy bár már fél éve megrendelték, mégsem kapnak tizenkettes olajat a kombájnokhoz. Kádasi Lajos raktárosnak is fő a feje, mert a korábban aratott búza nehezen szárad. Baj volt az ipolysági szárító berendezéssel és ha továbbra is ilyen kiesés lesz a szállításban, bizony ne­hézségeket okoz majd a környékbeli szövetkezeteseknek. Kisebb-nagyobb zökkenők előfordulnak, de a munka jól halad. S mindketten elégedettek a terméssel. Az árpa és a búza is megadja hektáronként a 27—30 má­zsát. Ilyen gazdag termésért pedig érdemes dolgozni. Aratás elején a járási mezőgazda­sági termelési igazgatóságok funkcio­náriusainak, a szövetkezetek vezetői­nek az volt a véleménye, hogy a ga­bona nagy részét kétmenetesen gyűj­tik be. De az idő törvényt bontott és amint a példákból is láthatjuk, elő­kerültek a kis kaszák is, és a helyi viszonyoknak megfelelően egyes me­zőgazdasági üzemekben egyenes kom­bájnaratással gyűjtik be a gabonát. Bállá József A 28—30 mázsát ígérő Dianna-búzába majdnem „belefúl“ B a r t a 1 Gyula kombájnja. A komhájnos LENKO István, a nagyölvedi szőj vetkezet kombájnosa SK-i-es gépét elsőként állította szembe a ka­szára érett gabonával. Rátaposott a gázpedálra, bekapcsolta a sebességet, mozgásba hozta a terelő kart s a vágó­­szerkezet nyomban „belemart" a dús­­kalászú terménybe. — Amint látja, a terep nem meg­felelő a kombájnaratásra, de a termés itt mindig kiváló - mondja Klenkó István és mutatja a jelázott, hepe-. hupás talajt. De Klenkó István és Slo­­boda József segéd előtt nincs akadály. A kombájnos jól ismeri gépe tulajdon­ságait és rossz feltételek közt is el­végzi a munkát. Az elmúlt években megszerezte az elsőséget és már idén is szép sikereket ért el. — Nemcsak a hektárteljesítményre törekszünk — bár én is maximális teljesítményt szeretnék elérni — első­sorban a minőség a lényeg. Hiszen a kicsépelt magban száz és száz ember felelősségteljes munkája, a mezőgaz­dászok, szövetkezetesek egész évi kö­nyörtelen küzdelme fekszik. S én az ő munkájuk értékét csökkentsem felelőt­lenségemmel? Nem! Nekünk, kombáj­­nosoknak elsőrendű feladatunk a mi­nőségi munka - fejezte be mondani­valóját a kombájnos. — A mi Pistánkat mindenki szorgal­mas, a végsőkig kitartó embernek is­meri. Neki rövid a műszak. Mikor látja, hogy szorít a munka, három műszakból egyet csinál. Így tett tavaly és az idén is a szöledényi dűlőben. Az egyik na­pon több mint 400 mázsa búzát ki­csépelt. A rengeteg eső nem kedvezett a termésnek s higyje el, mi is meg­lepődtünk: ezen a táblán 40 mázsa a hektáronkénti terméshozam. Ügy szá­molunk, hogy búzából átlag 35 mázsás hektárhozamot érünk el — mondta 0 r s a János, a szövetkezet agronó­­musa. A nagyölvedi szövetkezetben több hasonló kombájnost, traktorost s egyéb dolgozót találunk. -Nem csoda tehát, ha U r b á n Ferenc, a közös elnöke ki­jelentette, hogy az időjárás ugyan kés­lelteti a munkát, de elejét veszik a veszteségeknek. A nagyölvediek példás munkáját nem kell dicsérnünk. Eredményeik önmagu­kért beszélnek. Jozef Krátky Alaposság jellemzi az ötéves terv kidolgozását Gazdag a gabonatermés Felső-Csallóközbén. A dióspatonyl szövetkezet­ben 37 mázsa a hektáronkénti átlagtermés. A bőséges termést küzdelmes munkával takarítják be. Külön gondot jelent, hogy 18—19 százalékos az árpa nedvességtartalma. így mielőtt a kövér árpaszemek az állami raktárba kerülnének, át kell engedni a szárítógépeken, hogy 14 százalékosra csök­kentsék a nedvességtartalmát. Gadány István és Csiba József naponta 150— 200 mázsát önt fel a „garatra“, hogy aztán ne legyen veszélyes a gabona tárolása. Amíg a földeken kémény harc fo­lyik a termés megmentéséért, a szövetkezetek irodájában kezdetét veszi a negyedik ötéves terv javasla­tának kidolgozása. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok az 1970-ig terjedő tervfeladatokat részleteire bontva kellő magyarázat mellett át­adták, hogy ki-ki saját gazdaságának megfelelően dolgozzon a terven. A me­zőgazdasági üzemeinken tehát a sor, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő reális, a valóságban is megvalósítható számok kerüljenek papirosra. A galántai járás mezőgazdasági ter­melési igazgatósága számos politikai és szervezési intézkedést tett az öt­éves terv zökkenőmentes kidolgozása érdekében. Felelősségteljes feladatok várnak a járás szövetkezeteire, állami gazdaságaira. Az ötéves terv irány­számai feltételezik az állattenyésztés nagyarányú fejlesztését, melyre a já­rás területén bő lehetőség kínálkozik. Ezzel párhuzamosan emelkedik a hús­eladás 26 százalékkal, a tej 32,7, míg a tojáseladás 33,2 százalékkal 1970-ig. A tervezést megelőzően a járási pártbizottság a mezőgazdasági üzemek pártelnökei részére szemináriumot rendezett, ahol a járásra vonatkozó ötéves terv irányszámait ismertették, majd vitatkoztak a felmerülő kérdé­sekről. A szövetkezetek szempontjából je­lentőségteljesek lesznek a körzeti aktívák, melyek augusztus 15 és szep­tember 1-e között zajlanak le a já­rásban. Ezeken a gyűléseken részt vesz az elnök, ökonómus, a párt- és a HNB elnöke. Továbbá jelen lesz a mezőgazdasági termelési igazgatóság megbízottja, a járási pártbizottság, valamint a felvásárló üzem kiküldött­je. Az aktívára a szövetkezet vezetői már saját tervjavaslataikat is elhoz­zák, hogy ismertessék és összehan­golják azokat. A körzeti gyűlés fontossága főleg ab­ban domborodik ki, hogy a szövetke­zetek képviselői egymás között cserél­gethetnek, vállalhatják egyik-másik növény termesztésének jogát, hh az a gazdaság feltételeinek jobban meg­felel. Ugyanez vonatkozik az állattar­tásra, különös tekintettel az apróállat tenyésztésre. A körzeti gyűlések mó­dot nyújtanak a múltban többször előforduló hibás intézkedések megelő­zésére is, hogy olyan növény termesz^ tésével bízták meg a szövetkezeteket, mely nem felelt meg a gazdaság ég­­hajiati- és talajviszonyainak. A járásban az ötéves terv keretében 17 mezőgazdasági üzemet szakosíta­nak. Főbb növény lesz a kukorica, búza, árpa, cukorrépa, burgonya és különböző takarmánynövények. Ennek figyelembe vételével történik majd az építkezés és az egyes épületek átala­kítása. Bár a szeszélyes időjárás az idén próbára teszi mezőgazdasági dolgom zöink idegeit, az ötéves terv irány­­számainak kidolgozását bizalommal, körültekintéssel végzik, mert tudják, hogy a számok saját, s népünk élet­­színvonalának emelkedését tükrözik. Az előirányzott terv valóraváltásá^ ban államunk messzemenő segítségé­­vei találkozunk, hiszen csupán beru­­házási célokra 11 milliárd koronát ad a mezőgazdaságnak. Hisszük, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői, szakemberei sokéves tapasz-* tálát birtokában tudásuk , legjavát nyújtják a negyedik ötéves terv ki­dolgozása alkalmából. —s— A szocialista mezőgazdaságért! A M E Z O G A Z D A S A G I DOLGOZOK HETILAPJA Bratislava, 1965. augusztus 7. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 31. szám. Gazdag a termes lassan halad a begyűjtés lás bizonyára dús lesz, érdemes tehát előre vigyázni. A kaszások áránként 1,50 koronát és minden 100 korona után 7 kg gabonát kapnak. Olyan szé­pen kaszál a csoport, hogy a riporter Sok szövetkezeti elnökkel, agronó­­mussal beszélgettem mostanában i végtelen gabonamezőkön a nyárról, t gabonatermesztésről. A legtöbbje fél­ve örült. Örült azért, mert jó termést ad a gabona, árpá­ból, búzából nem ritkaság a 30, sőt a 40 mázsa hektár­hozam sem. Ha vé­leményüket össze­gezem, — papírra vethetjük, hogy jó közepes termésre számíthatunk. Ha ehhez még hozzá­vesszük a központi aratási bizottság jelentését, öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy az árvíz­kár ellenére is több gabonánk lesz mint a múlt évben. Ha­csak... Igen, ha­csak közbe nem jön valami. Ezért örül­nek.félve a szövet­kezeti elnökök, az agronőmusok. Meg­termett az abrak­nak a kenyérnek való, de csak akkor lehetünk nyugod­tak, ha majd mind a csűrben lesz. Az elmúlt hét közepén kombájnok bugásától, kaszák pengé­sétről volt hangos a határ, de sajnos az időjárás közbeszólt és néhány na­pon át tétlenségre ítélte a földműve­seket. Pedig ahol lehetett, igyekeztek mindenféle módon begyűjteni a ter­mést. Paláston 103 hektárt aratnak kézzel A dombokkal tűzdelt palásti határba 8 csoportban arat 72 kaszás. Gál Já­nos. a szövetkezet agronómusa meg­meglátogatja őket. Az egyik lejtős dűlőben Korcsok László vezetésével az építő csoport aratja a tavaszi ár­pát. Alig érünk oda, Teknős Mihály, az első kaszás máris dorgálja az agro­­nómust: — Ej, ej, már megint üres késsel jött? Pedig jól esne egy kis szíverő­sítő. — Kaptok sört meg szódavizet — vág vissza az agronómus. — Mi kéne még? — Hát a hegy leve vagy valami kemény ital jobban esne ... — No majd arra is sor kerül. De hadd lássuk a munkát! ... A kaszások szép egyenes rendeket vágnak. Elégedett az agronómus. A ló­here kalászig ér. Azért is vágják kéz­zel, nem akarják, hogy a puha földben a traktorkerekek kárt tegyenek a nö­vények gyökerében. A második kaszá­ié kedvet kap a munkához. Magam is sújtok néhányat a kaszával. Kedve­zően értékelik, de az agronómus szakszerűen máris hozzászól: — Egyenes a rend, jó a rendláb', csak nagyon leengedte a kaszát. Ez pedig baj. Mert így a növények tőfejei lassabban sarjadnak. Úgy látszik jó szakemberek a pa­lástiak. A határban 8 kévekötő aratógép dől-' gozik. Hegedűs László és Benkó Gyula épp „belefúlt" a kévekötő aratógépé­vel a táblába. Ide bizony kézi kaszás kell, mert máskülönben sok lesz a szemveszteség. Az agronómus meg­ígéri, hogy intézkedik. Gyakorlat teszi a mestert Paulovics Istvánt, az ipolysági szö­vetkezet agronómusát nem valami ró­zsás hangulatban találjuk. — Dolgozunk foggal-körömmel... ahogy lehet — panaszkodja. — Min­dent géppel szeretük volna aratni, de közbejött az idő. Bizony elő kellett vennünk a kézi kaszát. Az első napok­ban azt hittük, alig néhányan tudnak kaszálni, de munka közben még a 16—17 éves legények is megtanultak. Gazdagon fizet a határunk. Az őszi árpa 33 mázsát adott, a búza pedig jó 30 mázsát hektáronként. Csak az idő fordulna már jobbra .. • Ömlik a búzaszem-rengeteg a pótkocsiba. Ipolyszakáiason 35 mázsás hektárhozam tavaszi árpából Ipolyszakáiason olyan jól, szerve­zetten kezdték az aratást, hogyha az eső közbe nem jön, pár nap múlva célba érnek. A kombájnok után négy prés azonnal bálázta a szalmát. Gom­bos György, a szövetkezet elnöke, ugyancsak örült a jó termésnek is. Hisz a tavaszi árpa 35 mázsát adott hektáronként. De mivel rosszra for­dult az idő, 28 kaszás állt csatasorba és a napokban újabbak követik példá­jukat, ha szükség lesz rá. Gabonaszárítási gondok Ipolyvisken Az ipolyviski szövetkezet határában a kévekötő aratógépek már befejezték a munkát és most 'a négy kombájnná a szó. Kettőt Dobrá Niváról kaptak kisegítésképpen. Bállá Józsefet, a szö­vetkezet elnökét és Gálik Józsefet, a szövetkezet agronómusát a határban találjuk. Tanácsolnak, szerveznek ahol szükség van rá. Épp egy traktor érke­zik. A traktoros nem tudja • üzembe helyezni a kaszálógépet. Már-már ki­mondják felette a szentenciát, hogy le kell szerelni a traktorról, de az agro­nómus közbeszól. — Csak lassabban a 'testtel... Add csak ide a kulcsot!, — 6ZÓ1 a trakto­rosnak. Alig tíz perces javítgatás után — máris üzemképes a gép. — Mi nem vagyunk hívéi a kézi ka­szálásnak — mondja az agronómus. — Egyenes aratással gyűjtjük a bú­zát és az árpát is. Kevesebb a verej­ték, gyorsabb a munka. A szövetkezet elnöke általában elé-

Next

/
Thumbnails
Contents