Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-03 / 26. szám

Túl a veszélyen... I Víz ... víz ... mindenütt, amerre a szem ellát. A Patrol áttörő ár be­kerítette községünket, Izsót is. Hangszórón figyelmeztettek ben­nünket a veszélyre. Az emberek menekültek, míg egy részük védte a gátat. Először a gyermekeket és az anyákat szállították el. Az első órákban nem is tudtuk felmérni a veszély nagyságát. A víz lassan folydogált, és estére beért a faluba. Másnap reggel már hömpölyögve áramlott át az úttesten. Az izgalom egyre nőtt, bár ekkor még senki sem sejtette, hogy milyen megpró­báltatásokra kerül sor. A nem várt katasztrófa hamaro­san bekövetkezett. A víz körülzárta a falut. A lakosság nagyobb része menekült, néhányon csomagot is vittek, volt aki csak egy szál ruhá­ban kapaszkodott fel a faluba ér­kező teherautókra. A katonaság is segített a menekülőknek. Ahogy kiértünk a faluból, döbbe­netes látvány tárult elénk. Valósá­gos tenger állt előttünk. Bennünket Alsópéterre szállítottak, ahol az is-1 kólában és családoknál szállásoltak el. Annak ellenére, hogy az elmúlt időben gyakran hallottunk az em­berek meg nem értéséről, önzéséről, mindnyájunk nevében meg kell mondanom, az alsópéteriek kitü­nően vizsgáztak. A HNB vezetői, a tanítók, a falu minden lakosa segí­tett bennünket. Azonnal konyhát állítottak fel, ahol az árvízkárosul­taknak főznek. Mindenre gondolnak. Valamennyiük nevét meg kellene említenem, de nagyon sokan van­nak. Emberek ... segítenek. Sok száz kar nyúlt a károsultak felé, sokszáz szív fogadta szeretetébe az érkezőket. Bizottságokat alakítottak, ame­lyeknek tagjai gondoskodnak élel­mezésünkről, egészségvédelmünkről stb. Közöttük van Zatykó István is, a bátorkeszi szövetkezet elnöke, aki viszament a vízzel körülzárt faluba, hogy ruhaneműt szerezzen az egy szál ruhában elmenekült gyerekek­nek. Csak annyit szeretnék mondani mindenkinek, aki szeretetét és haj­lékát megosztotta velünk: soha nem felejtjük el és köszönjük. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen sokat tettek értünk, s minden erejükkel segítettek, pedig nem kevésről volt szó. Két nap alatt több mint ezer ember keresett menedéket Alsópé­­teren. Nehéz még elképzelni a jövőt, de ahol ennyi szeretettel, segítő­készséggel fordulnak felénk, remél - jük, közös erővel minden nehézsé­get legyőzünk. Kurucz Lujza, Alsópéter Egy természettudós születési évfordulójára (Megemlékezés Herman Ottóról) Százharminc éve, 1835 júniusában született Herman Ottó, a híres ma­gyar természettudós. Dőlné Hámry­­ban (más források szerint Br'eznóban) született és fiatalságát Szlovákiába» töltötte. Apja orvos és nagy termé­szetbarát volt. Az ő példáját követte fia, mikor bejárta hazája erdeit, rét­jeit, völgyeit, és mint katona a dal­mát partvidéken tanulmányozta a vidék és a tenger növényeinek, álla­téinak életét. Pályájának fö állomásai a bécsi Naturalien Kabinett, a kolozsvári Er­délyi Múzeum és a budapesti Nemzeti Múzeum volt. ő rendezte 1891-ben Budapesten a II. Nemzetközi Madár­tani Kongresszust és ő alapította meg ugyancsak Budapesten a Magyar Ornithológiai Központot. Norvégiában is járt tanulmányúton, Párizsban be­csületrenddel tüntették ki az ősfog­lalkozások címú kiállításáért. Elsősorban zoológus volt', de elősze­retettel foglalkozott antropológiával, sőt nyelvtudománnyal is. Budapesten halt meg 1914-bbn. Számos megjelent könyvé közt lég­ismertebb a Magyar madártan irodal­ma, melyet angol nyelvén is kiadtak. Jelentős müve „A madarak hasznáról és káráról", valamint a „Magyar halá­szat". Egyszerű, érdekes stílusa foly­tán tudományos müvei a széles nép­­tömegek olvasmányává váltak. Joggal emlékezünk meg róla születésének 130-ik évfordulóján. Mártönvölgyi László • A zalabai EFSZ-ben (lévai já­rás) nagy károkat okoz az állandó esőzés. Különösen a szálastakar­mányok betakarítását és szárítását nehezíti meg. Ezért a szövetkezet 1 bevezette a hideglevegős szárítási módszert, s az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy így értéke­sebb takarmányt tudnak biztosítani álltaik számára. (Pál Elemér, Zalaba) % Az Ipolysági Talajjavító Szö­vetkezet az első negyedévet a várt­nál sokkal jobb eredménnyel zárta. Jó munkájuk jutalmául vándor­zászlót kaptak. A szövetkezet tag­jai megfogadták, hogy minden ere­jükkel a zászló megőrzésére törek­szenek. (Penyicska Vilmos) • A szécsénkei alapfokú kilenc­éves iskola tanulói szabad idejük­ben brigádmunkát vállaltak. Részt­­vettek a falu parkjának építésében, segítették a környékbeli, főleg az ipolyhidvégi szövetkezetét, s a ta­nítás után, főleg a 8—9 osztályo­sok, a helybeli szövetkezet kerté­szetében dolgoztak. Az iskola szor­galmas tanulói remélhetőleg a szünidőben is hallatnak magukról és kiveszik részüket a betakarítási munkákból. (Csánky K., Kelenye) • A Sady nad Torysou-i szövef­­kezetesek (kassai járás) eddig már több mint 200 tonna fehérjében gazdag silót készítettek. Mivel az időjárás nem kedvez, a takarmány­szárításnak, a lucerna nagy részét 1 sósav segítségével szintén lesilóz­­zák. (Mátó Pál, Kassa) • A Losonci Állami Gazdaság kétkeresztúri részlege 100 %-ra teljesíti a tejeladási tervet. Június végéig a 77 053 helyett kb. 80 000 liter tejet adnak el. A jövő évben azonban, amikor valamennyi előre- ; gedett tehenet fiatal üszőkkel cse- ; réllk fel, jóval szebb eredményekre várnak. (Agócs Vilmos, Losonc) 0 A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben eddig már több mint 30 ezer hektáron lekaszálták a takarmányt. A beta­karítás főleg az utolsó napokban gyorsul. Legjobban a terebesi, kas­sai és michalovcei járásban folyik a takarmány kaszálása és betaka- \ rítása. A kerületben 1700 ventillátor működik, mellyel 4000 hektár ta- ; karmány termését szárítják. A silózásra is jól felkészültek. 380 ezer köbméter siló térség áll ren­delkezésükre. Eddig már 50 ezer tonnán felüli mennyiségű takar­mányt Jesilóztak. lé) \ Néhány gondolat az özbak selejtezéséről Júniusban felszabadult az őzbak lövése. Elérkezett, amit sok vadász várva-várt. Erdőborította hegyvidéken, síkságon egyaránt ked­velt az őzbak vadászata. Cserkészve, vagy lesen, egyaránt kielégíti a va­dászszenvedélyt, akkor is, ha nem kedvez a szerencse. Sík ' terepen ugyanazt a szórakozást nyújtja, mint 'erdős részeken a szarvas vadászata. Mert mily izgató, amikor a vadász szeme a szőkülő buzatengerben felfe­dezi a piros foltot, mely időnként he­lyet változtat. Hosszabb megfigyelés után már tisztán látja a két nagy fü­let, amely olykor-olykor előre-hátra billen. Sok esetben a fül mozgása árulja el, nagyvad tartózkodik a kö­zelben. Egyszercsak kirajzolódik a fej dísze, az agancs, a trófea, mely ma­radandó értéket képvisel. Hogy mi­lyen a formája, az viselőjétől függ. A vadász dolga, hogy megállapítsa: fiatal nyársas bakocska, kapitális „le­gény" vagy golyóra érett öreg bakhoz Yán-e szerencséje. Sajnos, amint a vadász meggyőző­dött róla, hogy a mozgó folt agancsot visel, sok esetben elmarad a meg­állapítás, megszűnik a latolgatás. A vadász fő gondja, hogy jó célpontot találjon, s máris meghúzza a puska ravaszát. Az elejtett vad ravatalánál azután hiábavaló a sopánkodás, hogy fiatal „ígéretteljes" bakot taszítot­tunk ki az élők sorából, holott akad a revlrben sok olyan egyed, melynek kilövésével az őzállomány minőségi színvonalát szolgálnánk. Minden vadász érdeke, hogy az őz­kilövési tervben előírt darabszám elsősorban a selejtből kerüljön terí­tékre. A selejt őzbakok kilövésével megakadályozzuk közreműködésüket a tenyésztésben, és ezáltal nagyobb teret kapnak azok a példányok, me­lyeknek részvétele a minőség további javításában kívánatos. „Gyilkos" agancs Selejt A helyes szelektálás nem könnyű dolog, szakértelmet követel. Úgyszól­ván alig van rá recept. Az elbírálás­hoz türelem, jó szem, nagy gyakorlat és vadászismeret szükséges. Elsősor­ban elengedhetetlen a távcső, mely­nek segítségéve! alaposan szemügyre vehetjük az áldozatot. Ha a bak teste takarásban van, nyakáról több esetben csupán fejéről, agancsáról dönthetünk, minőségéről, éveinek számáról. A fia­tal bak kevésbé óvatos, hosszabb ideig bámul, s ha észreveszi jelenlé­tünk, nem ugrik el eszeveszetten. Fejé hosszabb, nyaka vékonyabb, teste kar­csúbb, agancsa fülhegyig vagy azon felül ér. Ha az agancs szabályos ala­kú, jó terpesztésű, nem szabad rá puskát emelni. Nehezebb elbírálni a 3—4 éves ba­kokat, melyekből szintén akad selejt. A fül minden esetben biztos támpont az agancs magasságának megítélése­kor. Hossza 14—16 cm, s ha az agancs tenyérnyivel nagyobb, akkor közepes, vagyis 22—25 cm. Ennél hosszabb agancsok a kapitálisak, vagyis a leg­jobbak, melyeknek viselői már 5—6 évesek. A kapitális bak jő állású, teste erős, tetszetős, magas (25—30 cm) szépformájú agancsot visel. A szemágak hossza 6—7 cm, a hátsó ág pedig 4—5 cm. Az agancs szára vas­tag, erősen gyöngyözött, fényes bar­násszürke színű. Hasonló agancs hor­dozója a szaporítás szempontjából értékes tenyészanyag. Selejtézésre legalkalmasabbak a 7—8 éves öreg példányok. Könnyen felismerhetők különösen ha visszara­kott vagy rendellenes agancsot visel­nek. A hosszú, hegyes végű, ág nél­küli ún. gyilkos agancsot az erdő ré­mét, a fiatal vadász is felismeri. Az ilyen agancs tulajdonosát tűzön, vízen ki kell lőni, mert ha elérkezik a párzás ideje, szerelmi féltékenysé­gében gyilokjával a halálba küld né­hány, sokszor nálánál erőteljesebb vetélytársat. „A ZSEL1Z1 ÁLLAMI GAZDASÁG HÜSZ EVE“ címen Zselízen a szakszerve­zeti üzemi klubban kiállítást rendeztek. A dokumentum és fotóanyagot egy külön erre a célra alakult munkaközösség gyűjtötte össze. Segítséget nyúj­tottak nekik a klub fotoszakkörének tagjai és a gazdaságban dolgozó foto­­amatörök is. A kiállítás 30 tábláján ízlésesen elrendezett fényképek már sok látogató tetszését megnyerték. (Gulis Vilmos, Zselfz) Elnyerték a vándorzászlót A Nagyölvedi Egységes Földműves­szövetkezet építő csoportja elnyerte a nyugat-szlovákiai kerület vándor­zászlaját. Az eredményekről Szlamka Jánossal, az építőcsoport vezetőjével beszélgettem. Elmondotta, hogy a 12 tagú csoport szorgalmasan, lelkesen dolgozott és senkire sincs panasz. Különösen Balázs József és Zubnár József mutat s^ép példát. A csoport 1959-ben alakult és azóta jóban, rosszban együtt dolgozik. Kettő kivé­telével a szövetkezet minden gazda­sági épületét ők építették. Közben a meglévő épületeket karbantartják és ha a munka engedi, a községnek is dolgoznak. Kivették részüket a falu­­szépítési akcióból Is. A csoportban jó a közösségi szel­lem. Nemcsak a munka mennyiségére, hanem a jó minőségre is törekszenek. A magánéletben Is segítenek egymá­son. Közösen járnak mozi és szín­előadásokra. Szorgalmasan olvassák a sajtót, főképp a Szabad Földművest. A szükállású, gyenge agancsszárú egyedek ugyancsak kilőhetők. Az öreg, hanyatló agancsú, vagy villás bakok megértek a golyóra. A 7—8 életévét betöltő állatok, a legtöbb esetben színtelen, fakó, gyöngy nélküli rend­ellenes vagy visszarakott agancsot viselnek. Az öreg bak óvatos, feje rövid, nyaka vastag, teste zömök, s hamar megugrik. őzbak vadászaton dupla öröm éri a vadászt, ha selejtbakot lő. Míg a ka­pitális gyöngyözött agancs dísze a lakásnak, addig a rendellenes és a gyilkos trófeák gyűjteménye a va­dász tudását, ügyességét tükrözik. Ezek után, ha az elkövetkező napok hajnalán kimegyünk a mezőre, erdőbe, hogy őzbakra lessünk, ne hamarkod­juk el a lövést. Legyünk óvatosak, hiszen saját vadállományunkról van szó. Nem vagyunk orwadászok, kik első pillanatban fegyvert emelnek, bárhogy sül el puskájuk. Az őzvad mozgási körzete elég kicsi, s ha nincs szerencsénk az egyik napon, sikerül majd a másikon. Vadásszunk jó szem­mel, s amikor döntünk az elénk ke­rülő őzbak sorsa felett, gondoljunk őzállományunk jövőbeni sorsára. SÁNDOR GÁBOR Hanyatló agancsú öreg bak Rendszeresen látogatják a helyi könyvtárat és tanulmányozzák a poli­tikai szakirodalmat és a szépirodal­mat. A jó munkáért pénzjutalmat is kaptak. Az első negyedévben a járási verseny győzteseiként 1000 korona jutalomban részesültek, a kerületi versenyzászló átadásakor pedig 1500 koronában. A csoport jó munkát fejt ki, mert a járási építkezési vállalat idejében szállít építőanyagot. így sikerült óránként egy embernek 47 koronás termelési értéket elérni. A csoport hamarosan befejezi a 174/3 típusú négysoros istálló építését, és megkez­di a szociális helységek építését is. Befejezés előtt áll a 48 ezer literes naftakút. Ezen munkák mellett még 5000 szőlőoszlopot is öntenek él el­vállalták az új iskola bekerítési mun­kálatait is. A nagyölvedi építőcsoporí jogosan kapta meg a kerület vándorzászlaját. VERESS VILMOS (Nagyölved) Segítenek a fiatalok A lévai járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban több mint 980 diák segít a dolgozóknak a kukorica és cukorrépa kapálásában, valamint a takarmány betakarítás­ban. A szombati és vasárnapi bri­gádmunkára újabb 1000 fiatal je­lentkezett. SZABAD FÖLDMŰVES 1965. július 3. Feri túltett a gépjavítókon Osztályommal a minap a szövetkezet gazdasági udvarán, jártam, Ismerked­tünk a gépekkel. A harmadikos pioní­rok nagy figyelemmel hallgatták a gé­pekről szóló magyarázatot. A gépek aratásra készen sorakoztak. Az egyik sor végén két szalmapréseló gép he­lyezkedett el. Amikor odaértünk Asz­talos Ferire gondoltam, aki még a gép­javító Pali bácsi dícséretét is kiérde­melte. — Ismertétek Asztalos Ferit? kérdeztem a tanulóktól. — Igen — hangzott kórusban. — Ta* valy volt hatodikos. Szüleivel Csehor­szágba költözött. ' - Gyerekek, képzeljétek el, Ferike javította meg ezt a gépet. Ezzel pré­­selik a szalmát. A Német Demokratikus Köztársaság gyártmánya. A szövetke­zet tavaly kapta ezt a gépet. Láttam, amint kipróbálták. A traktorosok kín­lódtak, bajlódtak vele, de nem akart engedelmeskedni. Végre kihívták a sze­relőket. Varga Pali bácsi jött ki egy fiatal tanonccal. — Már azt hitték, hogy rossz gépet kapott a szövetkezet. Ekkor hozzámlé­pett Feri. — Tanítóbácsi, én tudom, hogy hol a hiba. — Akkor mondd meg — biztattam kissé élcelődve, mert nem vettem ko­molyan a nyilatkozatot. Feri elmondotta, hogy az 5 német gyártmányú mosógépük sem műkö­dött, mert próbálgatás közben nyitva hagyták a mosógép tetejét. A gép pe­dig csak akkor működik, akkor forog a ruhacsavaró henger, ha a fedelet bezárják. Ha a késeknél hátul becsuk­­nánk azt a kis ajtócskát, talán meg­indulna a gép. — Mindjárt megpróbáljuk Ferikém — mondta Pali bácsi. Spárgát fűzött a tűkbe, lezárta az ajtót és jelt adott az indulásra a trak­torosoknak. A gép megindult, és ha­marosan megjelent az első összepréselt szalmacsomag. Feri jutalmul egy tábla csokoládét kapott. — Gyerekek, ilyen pionír volt Aszta­los Feri... Motesíki Árpád (Nagycétényj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents