Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-31 / 52. szám
Nagyobb figyelmet a vad gondozására IA Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Választmánya egyik igen nagyjelentőségű társadalmi érdekköri szervezetünk képviselete. Ennek titkárát Pásztor Lajos elvtársat kértük meg, válaszoljon néhány olyan kérdésünkre, amelyek vadásztársainkat bizonyosan érdeklik. # Hogyan néz a küszöbön álló 1966-os év elébe? — Az idei árvízkárok, valamint a tavaszi kedvezőtlen időjárás következtében — mondotta — a vadállomány hatalmas mértékben csökkent és nem nyújthat olyan szaporodást, hogy az állomány mennyisége kedvező legyen. 9 Mit jelent ez a CSVSZ Szlovákiai Választmánya számára? — Óriási munkát jelent, mert gondoskodni kell az árvízsújtotta területek betelepítéséről, ami roppant nehéz feladat, mert az időjárás kedvezőtlensége miatt énnek bevadasításához szükséges állomány befogása rendkívül körülményes. 0 Melyek lesznek év elején a kezdeti feladatok? — A CSVSZ Központi Választmánya komplex tervet dolgozott ki az árvízsújtotta területek vadgazdaságának felújítására, szakemberek bevonásával. Ezt a tervet januárban a Szlovákiai Választmány elnökségi gyűlésén megbeszéljük, szükség esetén kiegészítjük és jóváhagyjuk. Ennek alapján azután februárban megkezdjük az élővad befogását, olyan területeken, amelyek domborzati és éghajlati viszonyai hasonlók, vagy azonosak az árvízsújtotta területekével. Természetes, hogy a bevadasítás alkalmából bizonyos állattegészségügyi követelményeket is be kell tartanunk, mert a vadnak ilyen szempontból kifogástalannak kell lennie. Az említett területekről befogott élővad, megfelelő állategészségügyi vizsgálat után, közvetlenül kihelyezésre kerül állandó területére, mégpedig nem elaprózottam hanem a kidolgozott terv szerint kijelölt helyekre, összpontosított módon. Ezt az akciót március közepén szeretnénk befejezni. Tervek szerint kétezer nyulat és háromezer fácánt helyezünk ki az elpusztított vidékre. % Milyen előkészületeket tesznek az akció sikere érdekében? — A kihelyezés előtt azok a vadászgazdák, akiknek területe betelepítésre kerül a CSVSZ Szlovákiai Választmánya által rendezett iskolázáson vesznek részt. Ennek célja, hogy a vadászterületek felelős dolgozói elsajátítsák a terület előkészítésével, a kibocsájtott vadállomány védelmével és tekintettel az ottani viszonyokra, a vadállomány tavaszig, vagyis a vegetáció megindulásáig végzett etetésével összefüggő tudnivalókat. Az oktatást januárra, a vad kihelyezését megelőző időszakban szándékozunk megszervezni. 9 Mi vezeti a szövetség vezetőségét arra, hogy ilyen megkülönböztetett gondoskodásban részesíti az árvízsújtotta területet? — Az a gondolat, hogy vadgazdálkodás szempontjából Szlovákiában ezek a legszámottevőbb területek, melyek a közelmúlt évek folyamán az élővad export 80—90 %-át szolgáltatták, valamint az, hogy jelentős volt a lőttvad eladása is, ami gazdagította dolgozóink asztalát. 9 Milyen mennyiségben került kivitelre az élővad idáig és ez hozzávetőleg mekkora értéket képvisel? — Az utóbbi időben évente átlag 25 ezer nyúl, 10—12 ezer fogoly és 2—3 ezer fácán kerül kivitelre. A belföldi felvásárlási ár december végéig nyulanként 60, foglyonként 29, fácánonként 47 korona. Azonban figyelemreméltó, hogy például 40 élőnyúlért egy exportált Skoda MB-1000 jelzésű személygépkocsi értékével egyenlő nyugati valutát kapunk. Egy élőnyúlért külföldről ellenértékképpen kb. 28 kilogramm narancsot, vagy 42 kg banánt, vagy 56 kg citromot, esetleg 98 kg rizst, illetőleg 14,5 kg kávét, vagy 20 kg kakaót kapunk. Egy nyúl értéke egy pár élő fogoly, vagy 2,5 fácán értékével egyenlő. Q Volt-e része valamilyen vadászélményben az 1965-ös év folyamán? — Az apróvad lövése alapjában véve megszűnt, így ezen a téren élményről nem eshet szó, hacsak nem említem azt a 18 agancsú szarvasbikát, amelyet szeptember 23-án lőttem a Murányi Fennsíkon. Nagyon érdekes élményben volt részem, mert szemtanúja voltam két szarvasbika párbajának, amit vagy tíz percig volt szerencsém szemlélni 30—40 méter távolságból. A párbaj győztese egy fiatal 14-es, erős fizikumú nagytestű, gyönyörű agancsú szarvasbika, a párbaj színhelyéről sértetlenül távozott, míg a legyőzött kb. 13—15 éves 18-as bikát egyetlen lövéssel leterítettem. Ez lenne talán az év legjelentősebb vadászélménye, amelyben részem volt. 9 Milyen vadat szeret lőni a legjobban? —Repülővadat, tehát fácánt, kacsát, libát és foglyot, sajnos legkedvesebb szórakozásom, a fogolylövés, már évek óta tiltva van. 9 Mit kíván az 1966-os esztendőtől? — Terveink százszázalékos megvalósulását és azt, hogy vadásztársaim a tél folyamán a lehető legnagyobb figyelmet fordítsák a vad gondozására és az amúgy is megritkult törzsállományt így a tél viszontagságaitól megmenthessük. Beszélgetett: KUCSERA SZILÁRD Következetesebb munka=»£ Gecző Béla A méhész sorsa Nagy meglepetésemre délidőben sem találtam otthon Pápai Imrét, a tallósi szövetkezet méhészét. Keretlécek készítésével foglalatoskodott a közös műhelyében. Pápainé gyereket futtatott érte, vendége van és jöjjön ebédre. A jó méhész mindig tesz-vesz, csinál valamit. Foglalkozásával jár a türelmetlenség, az idölesés, Alig várja a kikelet jöttét, a virágbontást, a méhek első tavaszi repülését. Ezután mindig jóidöt vár. Meleget, naposat, szél nélkül. Föhordáskor, akácnyíláskor páradús meleget kíván, mert ilyenkor nektárdús a virágkehely. Ezután ha rossz az év, nem sikerül a hordás, szívettépő sóhaj közepette újra kezdődik az idölesés, a várakozás. A méhész sorsa örökös várakozás a jövőben való bizakodás. Ez derül ki Pápai méhésztárs mondanivalójából is, amikor beszédbe elegyedtünk. Amint mondja tökéletesen felkészítette a családokat a hordásra. Idén nem segített a vándorlás a családok erőnléte, az időjárás keresztülhúzta a méhész számítását. Egy-egy időszakban, amikor az akác, pillangós virágzott, jól jött volna ha néhány napra kiderül az ég, s a hűvös időjárást meleg követi. Az erős családok napok alatt is sokra viszik, csak legyen virágözön, nektárt termeljen kelyhében. — Hovatovább mindig nehezebb a dolgunk — jegyzi meg csendesen Pápai elvtárs. Hogy miért, arról beszélnünk kell! Szóba kerül a fűzfa sorsa. Tavasszal elsőként nyújt nektárt és bő virágport. Sajnos, a Kis-Duna partján mintegy három kilométer hosszúságban kiirtották, s helyette gyorsannövő kanadai nyárfát ültettek. Ez azt jelenti nincs többé tavaszi hordás fűzfáról. Hasonló sors vár az akácra. Vegyes erdő van a közelben, évről évre jó vándortanyának bizonyult. Sajnos, az utóbbi tíz esztendőben egyre fogy az akác. Nem az erdészet pusztítja, de mások. Ugyanis az erdészet engedélyt ad érték- f télén száraz gallyak gyűjtésére, miközben a mohó atyafiaknak szemet f szúr a kemény tűzifa, mitsem törődve azzal, néhány akáccal ismét sze- ( gényebb lesz az erdő. f- Á régiek helyett új mézforrásokra van szükség. Mezőgazdasági f üzemeink több mézelőnövényt vethetnének, ültethetnénk mézelő fákat f kihasználatlan üres területekre, az erdő szegélyeire - sorolja az időszerű kérdéseket Pápai elvtárs. A méztermelésen kívül a méhméreg és az anyapempó termesztését is jobban kellene szorgalmazni. Idén például a méregszedés rendkívül jól sikerült volna, hiszen minden kaptár telistele volt bogarakkal. Sajnos, nem jelentkeztek a Slovakafarma méregszedői. A méreg ára még behozhatott volna valamit a méhészet javára, t Pápai méhésztárs eltöpreng a sikertelen év felett, de úgy intézte a méhek sorsát, hogy veszteség ne forduljon elő a téli időszakban. Száz méhcsalád gondját viseli s bár egész nyáron cukorral tartotta fenn népességüket, augusztusban 10 kilóval megtoldotta a télirevalót. Minden remény megvan ahhoz, ha az idő kedvez a jövő évben a szorgalmas méhecskék pótolják majd a mulasztottakat. —sá — Egy gyümölcskertész számvetése Az olyan hasonló korú emberek, mint a nyárasdi Nagy László bácsi, jobbára már csak az eszem-iszomon, no meg a pipázgatáson járatják az eszüket. Nos, ez a megállapítás semmiképp sem vonatkozik Nyárasd gyümölcsész nesztorára. Egész énjével, s tudásával a falu háztáji gyümölcstermesztése ügyét szolgálja. A második nagy világégés befejezése óta immáron két évtized pergett le az idő homokóráján. S ezalatt Nagy bácsi sok hasznos tapasztalatra tett szert, ami a gyümölcstermesztést illeti. Nem is rejti véka alá szaktudását. Nap mint nap beszélgetés, jótanács, vagy szakelőadás keretében adja át azoknak, akik nyomdokába szegődtek. S ezek száma nem kevés — tizenöt híján kétszáz. Az 1961-ben megalakult Kertészkedök és Gyümölcstermesztők Szövetsége helyi szervezetének jelenleg ennyi a tagja. A szervezet élén Laci bácsi áll. Hogy népes a szervezett gyümölcsészek tábora Nyárasdon, abban nem csekély részt vállalt az elnök. Számottevő ez a létszám, ha azt is tudjuk, hogy a dunaszerdahelyi járásban csupán 520 a szövetségi tag. Kár, hogy a járásban több helyütt — például Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren — nem létezik a gyümölcstermesztők szervezete. Márpedig a lehetőség szinte „tálcán“ kínálja magát, csak Nagy Lászlóhoz hasonló, ügyszerető, tapasztalt, csupaszív ember kellene, aki egy kicsit is törődne a szervező-felvilágosító munkával, s alkalomadtán „nyélbe üthetné“ a helyi szervezetet. Node, hogyan is áll a nyárasdi háztáji gyümölcstermesztés szénája? — Erre a legilletékesebb: Laci bácsi ilyféleképp válaszolt: — Azelőtt akadtak egynéhányan, akik úgy gondolták, a gyümölcsfát rá lehet bízni a természetre, s meghozza bő termését. Hát, nem oda Buda! Fáradozás, hozzáértés nélkül nincs gyümölcs! Ezt ma már valamennyi tagunk a saját, vagy a más kárán megtanulta. Később a beszéd sora kihozta: a helyi szervezet vezetősége az anyagi helyzethez mérten évente egy-egy értékes gyümölcstermesztési szakkönyvet ajándékoz a tagoknak. — Az idén még júniusban megrendeltünk a pozsonyi Magyar Könyvesboltban kétszáz darabot „Talajerőgazdálkodás a nagyüzemi gyümölcstermesztésben“ címmel, de úgy tűnik, megfeledkeztek rólunk. Legalább értesítenének, hogy nincs raktáron, vagy mi a csuda... — bosszankodik az elnök. Bosszankodhat is, hiszen annyit igazán megtehetnének a könyvesbolt illetékesei, hogy tájékoztatnák a rendelőt, várjanak-e, vagy más könyvet rendeljenek. Ilyenformán az idei karácsonyi könyvajándék elmarad. Vagy a kétszáz darab szakkönyv a könyvesbolt részéről szóra sem érdemes...? Reméljük, az értesítés ezúttal nem marad el! Mert, mikor van a falusi embernek leginkább ideje az olvasgatásra, tanulásra, mint a téli időszakban! Nem csupán szakkönyvből, s nemcsak télen tanulnak a nyárasdi gyümölcstermesztők. Nagy bácsi, az elnök, s a vezetők gondoskodnak arré^l, hogy a tagok egyéb módon is gyarapítsák szaktudásukat. Tavaly tízen, az idén meg negyvennégyen vettek részt tanulmányi kiránduláson a Magyar Népköztársaságban. Tokajhegyalján, Gyöngyösön, Egerben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szolnokon és Rákóczifalván jártak ez évben, ahol saját szemükkel tapasztalhatták, mily nagy gondot fordítanak odaát a gyümölcstermesztés fejlesztésére, s nemkülönben az árúértékesitésére. Ez utóbbi éppúgy elsőrendű kérdés, mint a termesztés kérdése. Reméljük, nálunk is gyökeres változás következik majd be az árúértékesítést illetően — nem rothad majd a gyümölcs a fán, vagy a fa alatt! Az elnök szavai szerint a tanulmányúton résztvevők nem győzték eléggé hangsúlyozni: „Többet ért ez a kirándulás számos előadástól! Sokat tanultunk, s a gyakorlatban hasznosítjuk is majd a háztáji gyümölcstermesztésben.“ Bár a szakelőadásokat sem vetik meg, mert nem unalmasak. A kérdésfelelet forma jónak bizonyult. Egy dolog követel még feltétlen említést. Nem elégszenek meg a háztájiban lévő hétezer gyümölcsfával. Az idén nyolcszáz darabot rendeltek. De kálváriát kellett járniuk: Veselín megkaphatták volna valamennyit, s három helyről kellett beszerezniük. Bosszantó még: nagykereskedelmi áron egyeztek meg az illetékes vállalattal (Magtermesztő és Nemesítő Vállalat, Bratislava, Vajanského nábr.) s az kiskereskedelmi áron számlázta a gyümölcsfacsemeték árát. A háztájiban évente mintegy 7000— 8000 korona permetanyagot használnak fel a gyümölcsfák permetezésére. A kép teljessége megkívánja, hogy a gyümölcstermesztésben élenjárókat, névszerint Rájkovics Józsefet, Kubik Bélát, Szabó Alajost és Nagy Ernőt említsük. Háztáji gyümölcsösük a helyi szervezet többi tagjait is hozzáértő, szakszerű munkára sarkallja. Serkentse is őket olyan jó munkára, hogy az 1966-os évben legalább négyöt vagon almát szüretelhessenek a háztájiban! N. Kovács István Több kedvet a kisállattenyésztéshez MAAR ISTVÁN, a Csehszlovák Kisállattenyésztök Szövetsége Szlová- E kiai Választmányának fő szakelőadója a tizenegy tagozatot felölelő ön- f kéntes szervezet igen fontos tisztségét tölti be. Felkerestük, hogy köze- ■ lebbről megismerjük nézeteit a ma már terebélyes tagsággal rendelkező I érdekkört szervezet további munkájával kapcsolatban, IP Mely feladat teljesítését tartja tisztségéből kifolyólag az előttünk álló évben a legfontosabbnak? — Azt, hogy fokozott figyelmet fordítunk a vezetők és a tagság szakoktatására. Ez tulajdonképpen szövetségünk alapvető küldetése, részben a központilag irányított iskoláztatás, részben pedig népi akadémiák rendezése formájában, amelyeket a nemzeti bizottságok közoktatási intézményeivel karöltve szervezünk. Mit lehetne az 1965-ös év legkimagaslóbb eredményei közé sorolni? — Örvendetes, hogy az egy tagra jutó önkéntes terményeladás legnagyobb összegét idén állami viszonylatban a nyugat-szlovákiai kerület érte el. Ez 378 koronát .tett ki és prémeladásból, a közellátás céljait szolgáló húseladásból, tojáseladásból stb. állott. Például csak tojásból több mint öt milliót adtak el a kerületben, amely mennyiség 3—4 évvel ezelőtt szövetségünk országos eredményeként szerepelt. A taglétszám nagy mértékben, 7000 személlyel emelkedett. + Tekintettel a kifejtett hasznos tevékenységre a taglétszám emelése nyilván általánosan kívánatos lenne. — Igen, a jelenlegi 26 000 fölötti taglétszámot a következő év végéig 35 000-re kívánjuk emelni. Bizonyos esetekben már megegyeztünk, hogy a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályain, szövetségünk képviselőivel közösen kidolgozzák a taglétszám emelésének és a helyi szervezetek megalakításának tervét, figyelembe véve azt is, mi szerint számos községben nincsen helyi szervezetünk. + A szervezet tagjai a jövőben milyen takarmány-juttatásban részesülnek? — Takarmányt a központi készlet tekből kapunk, főleg szemestakarmányt, galamb-eleséget, díszmadáreleséget, továbbá fehérjetartalmú takarmánykeveréket tojóstyúkok, csirkék részére. Ezenkívül a helyi szervezetek az eredményes tervteljesítés ellenében a járási készletekből további takarmányjuttatásban részesülnek. •fp Mint gyakorlati tenyésztőnek volt-e a most múló évben valamilyen személyes élménye? — Tanulságos élményben volt részem a Német Demokratikus Köztársaságban szövetségünk megbízásából végzett tenyésznyúl-kiválasztás alkalmával. Főként nagy- és középnagytestú haszonfajtákat, kismértékben pedig kistestú nyulakat válogattam, amely alkalomból lehetőségem nyílott betekinteni a német tenyésztők állattartásába. Ami a tökéletes felszerelésen kívül meglepett, az a mintaszerű tisztaság volt, ami — mint mondani szokták — fél egészség. Ügy tűnt, mintha naponta tisztítanák a nyúlketreceket. Szokatlan volt, a hazaihoz hasonlítva, a különösen bő fajtaválaszték. Sajnos a mixomatózis egyes helyeken, bárcsak szórványosan ott is fellépett, különben az importált házinyúlak választéka még bővebb lett volna. + Mit kíván az elkövetkező évben? — Szövetségünk minden tagjának számos tenyésztési sikert, a szövetségnek meg odaadó, kitartó, önfeláldozó vezetőket, több önkéntes munkavállalást, a tevékenységhez pedig cselekvési kedvet. A kérdéseket feltette: KÜTI K. SZ. SZABAD FÖLDMŰVES 13 1965. december |GY ÖESZTENDÖ VÉGÉN eredményekben gazdag, békés újesztendőt kívánunk egymásnak. Az új év bizakodással tölt el bennünket: egyre nagyobb feladatok megoldását tűzzük magunk elé. Ez évben is nemcsak teljesítjük a népgazdasági tervet, hanem egyik-másik vonatkozásban — mint például a: ipar területén — , túl is teljesítjük. Azokban az eredményekben, melyeket lelkes, áldozatos munkával elértünk az üzemekben, a mezőgazdaságban, a tudományos intézetekben, a Csehszlovák Horgászszövetség 126 ezer tagjának jí munkája is benne van, és ez jólesí érzéssel tölt el bennünket. Büszkéi vagyunk a közös erőfeszítéssel eléri eredményekre. Elmondhatjuk, szerény erőnkhöz mérten mi horgászok is hozzájárultunk népgazdaságunk fejlesztéséhez És ha államunk anyagi erőforrásaiból : nem is merítettünk, annál inkább igényeltük szocialista társadalmunk erkölcsi segítségét. A segítség — mely munkánk elismerése — nem is maradt el. Pártunk, kormányzati, közigazgatási szerveink és a Nemzeti Arcvonal támogatja törekvéseinket, segít elhárítani azokat az akadályokat, melyek további fejlődésünk útjában állnak. A szövetség tagsága hálás ezért a támogatásért és még következetesebb munkával kíván rászolgálni a bizalomra. Noha ezévi eredményeink számszerűleg még nincsenek teljesen kiértékelve, elmondhatjuk, az elmúlt év 1 további fejlődést jelent számunkra. ' Ezek az eredmények arra köteleznek minket, hogy a jövőben az eddiginél még nagyobb gondot fordítsunk a halászat fejlesztésére, hogy örömtelje: sebb legyen holnapunk. Főfeladatunk: tovább erősíteni szervezeteinket, kihasználva azokat a lehetőségeket, melyeket a szocialista emberformálás terén magában rejt. Tagjaink szaktudásának fejlesztése érdekében ismeretterjesztő előadásokat, gazdák részére szaktanfolyamokat, valamint szakirodalom kiadását tervezzük. Tovább folytatjuk a szakszerű halasítást, vizeink haltermelésének növelését. Ennek jelentősen meg kell mutatkoznia a fogási eredményekben. Különösen a Nyitra folyó mentének kell elsősorban figyelmet szentelni. Az idei totális vízszennyezés teljesen tönkretette halállományunkat. Ezeknek a feladatoknak teljesítése végett tovább keressük a lehetőségeket minden hektár vízterület kihasználására. Főleg az olyan víztárolók kihasználására, melyek eddig nem ezt a célt szolgálták. Az érsekújvári járásban mintegy 100 hektárnyi vízterületen már a jövő év kezdetén egy komplex tógazdaság létesítésével óhajtjuk ezt a munkát megkezdeni. Fokozatosan 1970-ig mintegy 700 hektárnyi vízterület gazdaságos kihasználásával számolunk Nyugat-Szlovákiában. Losonc környékén (Közép-Szlovákia) már ez évben működött egy 100 hektáros tógazdaságunk. Ezen a téren nem feledkezünk meg Kelet-Szlovákia vízterületeinek kihasználásáról sem. A szövetség vezetősége mindent megtesz a cél elérése érdekében. Egyik fő törekvésünk az, hogy vizeink halszegénységét megszüntessük. Ebben a népgazdaságilag igen jelentős munkában minden erőre szükségünk van. Eredményt csakis úgy érhetünk el, ha a szövetség, a kerületi intézőbizottságok, a helyi szervezetek kezdeményezése alapján a horgászok maguk is mindent megtesznek a vizek halasítása, védelme és a vízszennyezés megszüntetése érdekében. Ezek azok a tennivalók, amelyek állandó erőfeszítést kívánnak, s amelyekből a Csehszlovák Horgászszövetség támogatásával valamennyi horgásznak ki kell vennie a részét. Bizonyos vagyok benne: közös erővel, közigazgatási szerveinkkel együtt a horgásztársadalom megbirkózik az előtte álló feladatokkal. Tagjaink egy emberként harcoljanak az IP'm. évi népgazdasági terv maradék' ~ian teljesítéséért. Mutassanak pé’ iát a munkában, a kötelességteljes’tésben. Tekintsék a helyi szervezetek vezetői és tagjai állandó és egyik legfőbb feladatuknak szoros kapcsolat kiépítését a pártszervezettel, a Nemzeti Arcvonallal, a közigazgatási szervekkel és egyéb társadalmi szervezetekkel. Ehhez, és az országos közgyűlésen a szövetség vezetősége által meghirdetett munkaprogram megvalósításához őszinte szívből kívánok a szövetség vezetősége nevében a horgászközösség minden tagjának és kedves családjának jó egészséget, boldog életet és eredményekben gazdag újesztendőt. GECZŐ BÉLA, a Csehszlovák Horgászszövetség Szlovákiai Bizottságának központi halászati felügyelője
